Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Életek és gondolatok
Torolt_felhasznalo_178203
Létrehozva: 2015. június 26. 18:40
Negyven és ötven év közötti hölgy személyében olyan beszélgetőtársat keresek, aki intelligens, gondolkodó típus, akivel beszélgethetnék az életünkről, a gondolatainkról, akinek nincsenek elvárásai, akivel hasonló az érdeklődési körünk, akivel megtaláljuk a közös hangot.
Kizárólag beszélgetésről lenne szó. Nős vagyok, és nem partnert keresek! A csatorna címében a "más"-ra helyezem a hangsúlyt!
Ami még nagyon fontos: Az őszinteség, a bizalom, a megbízhatóság, a diszkréció és az inkognitó tisztelete! Szintén fontos a "szép magyar nyelv" szeretete, vagyis a szleng, a rövidítések és a hasonlóan divatos, de magyartalan szóhasználat kerülése.
Akit esetleg sért e felhívás attól elnézést kérek, de a lehető legpontosabban le akartam írni, mit szeretnék.
Nyilvánossá teszem a témát és remélem, sikerül valakivel megtalálnom a közös hangot. Később aztán "zárt ajtók mögött" folytatnánk...
hát ez nem jött össze. nem küld privit.
Kedves Adagio.
Az utolsó hozzászólókat olvastam. Nem folyok bele vitába, egymás szapulásába. Nyitottam pár topikot,és szörnyű néha az emberek hozzáállása,hozzászólása.
Priviben írtam, ha akarsz beszélgetni, írd meg hány éves vagy ,és mi legyen a téma. 49éves fiatalos nő vagyok. Család, 2 felnőtt gyerek. Vannak bajok problémák, de most ne erről legyen szó.Nem mondom ,hogy mindig ráérek,de engem is érdekelnek az emberek,vélemények,érzések. Maradnék inkább privátban. Érdekel a pszichológia,ezoterika,spiritualitás, de nem dolgozom egyikkel sem,és nem is tanultam,ösztönös a dolog.
Üdvözlettel:ropy
Ezek szerint újra van moderáció..? Ez azért talán örvendetes.. ;)
Le bizony. És a legszebb az egészben, hogy már senki nem méltatja válaszra. Visszamenőleg keres olyasmiket amibe bele tud kötni, és boldog boldogtalannak dobálja befelé a rosszindulatú megjegyzéseit.
Most néztem, tegnap éjszaka is volt az említett topicba egy hozzám intézett beszólása. Ebben csak az az érdekes, hogy a törlés előtt még látszott, én azt a hozzászólásomat máshoz írtam, egy olyan megjegyzésre, amelyben prostituáltnak tituáltak.
Nyíltan le merem írni amit erről az elefánt asszonyságról gondolok. Időskori meszesedés, szenilitás. Ő nem tud róla, de a környezetében lévőeket kikészíti. És az ilyen sajnos nem csak minket, nekünk árt a legkevesebbet. De egy családtag nehezen viseli ezt a fajta viselkedést.
Ha egy emberről meg tudod állapítani hogy kiemelkedően karakteres figura, akkor minden bizonnyal azt is meg tudod állapítani, ha valakinek valamilyen betegség által keletkezett problémája van.
Az ilyenre nem lehet haragudni, hiszen beteg. Épp ezért szidni sem érdemes, nem kell vele kötekedni, sem visszabeszélni, hiszen nem érti. Sajnos ez van.
Olyok vagytok a Mozival mint az ovodasok,En elmentem nyaralni,ez volt a kedvenc topikom,elvezettel olvastam,de sajna mar senki nem fog vissza jonni.........
Akkor erről jól lemaradtam! :-)
Persze hogy nem találtál, a topic meg lett vágva, jó erősen.
Nocsak, minő véletlen, hogy eltűntek bizonyos dolgok!
Vajon kit zavarhatott akár az én hozzászólásom is? Hiszen akinek szántam, ő bent hagyta, nem tette szóvá. De ha úgy adódik, leírom még egyszer.
Az mi , ctrl+F ?
En "cache"-on kerestem ra hirtelenjeben s tegnapelott az emlitett topikokban mar 28 hsz volt.
En is olvastam a kerdeses nick ma ejjeli tragar beszolasait s lattam, hogy nem csak Niki , de en is kaptam...
Torles volt s megerdemelt torles. Mai torles utan a tegnapelotti 28-as hsz 26. lett
Azt is latom , hogy ejjel harom topikban osztotta ki a jonepet a kerdeses nick , a szenvedo kistermetu nicket is gyalazta s csak egyben maradt bent : a moderacio vehette eszre, valoszinuleg panaszkodasra, hogy kibirhatatlanul banto a szemelyeskedese...
Ja: nem en kertem moderaciot, de aki kerte helyesen tette
Volt egy kis időm, a topik sem túl hosszú, a kedvedért végignéztem. Kékelefánttól egyetlen hozzászólást nem találtam... pedig még a Ctrl+F-el is rákerestem. Nem úgy tőled! :-)
Nagyon ritkán nézek be másik topikokba, akkor is csak maximum öt percre, és nem az ismerős neveket keresem.
Az embereknek leginkább a gondolatai érdekelnek, persze a gondolatok, nézetek, vélemények, na és azok "publikálásának" módja a jellemről sokat elárul. Nem mindent és nem is egyértelműen, de sokat.
Minél karakteresebb személyiség valaki, annál jobban odafigyelnek rá. Talán ezért reagálok a te bejegyzéseidre hangsúlyozottabban, de ez nem jelenti azt, hogy a kevésbé karizmatikus emberek véleménye nem érdekel.
Senki után nem érdeklődöm célzatosan, senkit nem akarok - úgymond - alaposabban megismerni. Egy emberhez legfeljebb a gondolatai visznek közelebb, de az más út, mint amire az imént te utaltál.
Nem ismered őt. Ha vennéd a fáradságot, és belenéznél mondjuk csak a Túlzott szexuális étvágy című topicba, máris tiszta képet kapnál arról, hogy Kekelefánt valójában miféle jellem.
De le merném fogadni hogy nem teszed, mert Isten őrizz hogy véletlenül szembesülj azzal, amit nem szeretnél tudni.
Egyáltalán nem vagyok elfogult. Kifejezetten oda fogok figyelni, és ha személyeskedni látom, szóvá fogom neki tenni.
Hát van ebben valami. Én is szoktam látni, hogy kb. egy-két hónap van benne egy kapcsolatban. És láss csodát: tényleg nincs benne több.
Valahogy akikkel többet látok, azokkal meg semmi sincs.
Tudnék idézni, de nem teszem.
Vele kivételt teszel, az ő személyeskedéseit amelyek rám vagy bárki másra irányulnak, elnézed. Nos, más sem szereti a személyeskedést, nem csak te.
Parancsolgat másoknak, nem én vagyok az egyetlen akit el akar űzni. Ezért mondtam, olvasgass utána kicsit, mivel elfogult vagy.
Szia!
Persze hogy lehet tudni már a párkapcsolatok legelején, hogy mennyit lehet belőle kihozni. De az emberek, főleg a nők túl sokáig áltatják magukat. Őrzik a nagy szerelem hűlt helyét, és nem fogadják el azt, hogy amit ők szerelemnek véltek, az csak egy szép emberi kapcsolat volt, semmi több.
Azt írod, az elengedésben benne van az elfogadás. Erre így még nem gondoltam, érdekes gondolat. És milyen igaz. Magamból kiindulva, mivel teljes mértékben elfogadom a társamat, és azt a párkapcsolatot amit közösen élünk meg, bármikor el tudnám engedni. Ezt így már Ő is kifejtette. Más nő egy ilyen kijelentés miatt balhét produkálna, de fogalmuk sincs arról, hogy ez a legmélyebb, legmegértőbb szeretet jele. Szabadon engedni a másikat önzetlenül úgy, hogy az ne érezze nyomorultul magát a cserbenhagyás miatt.
Na, kíváncsi vagyok, ezt vajon hányan értik meg?
Idővel a gyerekeinket is el kell engedni. Nem élhetik a mi életünket, más lesz az érték, más lesz az erkölcsi alap a számukra. A szülők többsége képtelen ezt elfogadni. Nem eresztik a már felnőtt gyerekeiket, és rémülten nézik, hogy a gyerek (felnőtt) teljesen másképp viselkedik, más nézeteket vall, mint ők. Pedig milyen egyszerű az egész, hagyni hogy a saját útjukat járják azzal az alappal amit adtunk nekik. Elengedni úgy, hogy a szülő-gyerek kötelék megmaradjon, és mégis, teljesen magukra kell hagyni őket. Talán ez a legfájóbb elengedés. Amikor létrehoztunk, megalkottunk valakit, nevelgettük, elláttuk, majd szabadon engedjük. Úgy, hogy talán soha többé nem tudunk róla semmit.
Regen nem olvastam toled,remelem jol vagytok!
Az elengedes temahoz.
Ezt en is ateltem. Amikor vkivel osszetartozunk, mert nagyon szeretjuk egymast akkor erezzuk amit erez, es nem tudunk szomorkodni, ha o boldog, mert csak vele orulni tudunk.
Az elengedes valahol megint az elfogadasrol szol szerintem. Csak itt nem a masikat fogadom el, hanem a kapcsolat jelleget. Pl tarskapcsolatnal elfogadom, hogy ez eleve nem egy eletre fog szolni, vagy elfogadom, hogy ez a kapcsolat nem fog materializalodni bizonyos korulmenyek vagy okok miatt vagy mert nem ez a rendeltetese, stb. Sztem legbelul lehet tudni kb mar az elejen az ilyesmit, csak aztan altalaban megprobaljuk ezeket felejteni vagy felulirni es ebbol adodnak felreertesek vagy csalodasok. De persze az is igaz, hogy van amikor nem redeltetes szerint alakulnak a dolgok, de ilyenkor sztem mindig van "B" terv.
De ha nem szereted a szemelyeskedest, akkor miert nezed el az o szemelyeskedeseit? Azt en is eszrevettem, hogy Nikitat pl szereted kiosztani, viszont kekelefant minden durvasagat valahogy elnezed. Ha nem forumon irkalnank, azt gondolhatnam, hogy biztos baratok lehettek es erre fol a cinkos bajtarsisag.
Na mindegy. Erre nem kell reagalnod. A Te dolgod.
Elefant a szobaban.
A kekelefantot el kell "engedni".
Egyetértek!
En ezt nem a parkapcsolatokra irtam, hanem az emberi kapcsolatokra altalaban, az alkalmazkodasra. Es szerintem mindenki valahol arra vagyik, hogy elfogadjak es szeressek olyannak amilyen. De ha leszukitjuk a tarskapcsolatokra, ott is ervenyes, hogy akkor mukodik igazan, ha a felek kolcsonosen elfogadjak es tisztelik egymast es nem azon dolgoznak, hogy megvaltoztassak a masikat. Tovabba az alkalmazkodasi kenyszer is megolheti a kapcsolatot, amikor vmelyik fel vagy mindketto ugy erzi, hogy mar-mar szemelyiseget feladva kell alkalmazkodni. Tehat a hangsuly szerintem mindenkepp a kolcsonos tolerancian van.
Talán nem ismerik magukat, talán éppen az önismeret miatt viszonyulnak a kapcsolataikhoz így, de az is lehet, hogy sok embernek mást jelent egy ideális párkapcsolat, mint amit te értesz alatta.
Rosszul érzed. Szívesen beszélek a párkapcsolatokról... általában. De nem a tiedről, és nem az enyémről! Elkerülhetetlen persze, hogy közvetetten megjelenjen a véleményben a saját életünk, de az maradjon meg a közvetettség szintjén!
Tudnál idézni bejegyzésemet, ahol "ajnározom" őt?
Nekem nagyon sok minden feltűnik, de nem szeretem a személyeskedést. Ennyi az egész.