Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Újra pelenka?
Létrehozva: 2015. június 25. 12:38
Sziasztok!
Mindig olyan jó tanácsokat írtok, most nagy dilemmában vagyok.
Gyerkőcöm 1 éve stabilan szobatiszta napközben. Alváshoz még kellett neki a pelenka, de egy jó hónapja azt is elhagytuk. Kibírja az éjszakákat, csak nagyon kell figyelnem a folyadék bevitelére, mert egyszerűen nem ébred fel, ha ki kell mennie. Viszont az elmúlt 6 napban 3x pisilt be éjszaka. Ma éjjel épp átjött a mi ágyunkba és hajnali 3-kor arra riadtunk fel, hogy "úszunk".
Ő persze békésen aludt tovább.
Viszont nem ivott többet, nem is hagyom, hogy 1 órával alvás előtt, hogy igyon. Mitől lehet mégis? És ma éjjel már úgy jött át hozzánk, hogy már bepisilt, nem is volt rajta bugyi. (ez a hasonló eset történt meg múlt héten is)
Hallottam egy bizonyos hormonról, ami ha nem működik jól vagy hiányos, akkor az okozhat ilyen baleseteket. Tényleg létezik ilyen?
Mi tegyek? Újra húzzak fel rá éjszakánként pelenkát? Félek, hogy ez visszaveti majd.
Köszönöm, ha írtok!
Most hogy lattam ezt a topicot eszembe jutott valami.
En egesz gyerekkoromban szenvedtem attol hogy eves kozben (tudom ez mas kerdes) nem engedtek vizet inni. majdnem 40 eves voltam amikor mar az itteni orvosok diagnosztizaltak hogy abnormalisan keves a nyalkepzodesem ez befolyasolja az emesztest stb.
en amikortol elkoltoztem otthonrol ez meg mar vagy negyvensok eve mindig iszom vizet, leves kozben eves kozben barmikor. es azota tudok ugy enni hogy nem fulladozom kozb en.
az jutott eszembe hogy lehet hogy a kicsinel is van valami rejtett orvosi oka hogy este vagy ejjel is kivanja a vizet. nem teat, meg tejet ilyesmit ker hanem vizet, tehat valoszinuleg valoban szomjas.
En megprobalnam pl. hogy pelust tennek ra es amikor ker vizet TELI poharral adok neki. ha sokat es rendszeresen megissza akkor szerintem valami belso oka van ennek amit ki kene vizsgalni nemcsak rossz szokas. Ha csak par cseppet kortyolgat belole akkor lehet beidegzodes is. Es meg egy dolog. Probalj nehany csepp (tenyleg csak csepp) citromot cseppenteni az ivovizebe. van akinek ez jobban oltja a szomjat.
Kivalasztottak egymast. Hasonlo hasonloval. ..
Nalatok a no HP es alarendelt, normalis parkapcsolatban nem igy van
Igen, a net épp arra jó, amit megemlítesz. Szakértőket keresni, orvosi oldalakat olvasni. Tapasztalatot cserélni. De attól a falra tudok mászni amikor anyuka a lázas gyerek mellől bepötyögi, hogy na most akkor mit is kell tenni?
Hát hívja fel a dokit! Vaze. 
Nekem jó volt ebből a szempontból is, hogy van internet, mert könnyen utána lehet nézni szakértők írásainak. Meg igen, néha a fórumok is hasznosak lehetnek a tapasztalat cserék miatt. De fórumon én nem igazán kérnék soha gyereknevelési tanácsokat, és nem azért, mert annyira szuperanyának tartom magam, hanem mert sokféle szülő van és sokféle gyerek, emiatt aztán jönnek az egymásnak ellentmondó tanácsok, ahogyan az itt is látható volt.
Szerintem sokkal több értelme van annak, ha az ember a saját gyerekére figyel, és testreszabott megoldást próbál kitalálni az adott, egyéni problémára, nem pedig egy totál idegen gyerek idegen anyukáját próbálja leutánozni, mert egyáltalán nem biztos, hogy ami beválik az egyiknél, az jó lesz a másiknak is. Ugyanis a gyerekek nem kockák (legalábbis amíg nem teszik őket azzá...).
Csoda hogy még bírod. Én már nem, beleuntam. Nem az én gyerekem. Nem én tartozom érte felelősséggel. Nekem teljesen mindegy, hogy mennyit iszik, és mikor pisil be. Én, akiket ajándékként kaptam, megpróbáltam a legjobb tudásom szerint nevelni. Nem volt internet. Nem volt mobiltelefon. Nem volt anyós, nagyszülők, kizárólag az ösztöneimre kellett hallgatnom. Volt néhány könyvem, amik gyorsan a sarokban landoltak, mert néhány igen fontos fejezet kimaradt belőlük.
És én már elmondhatom, nekem sikerült. Nem azért, mert én mondom, hanem mert ők köszönték meg nekem.
Számomra fordítottnak tűnik az ő (t.i.) logikája, ezért nem tudunk eredményesen kommunikálni. Tudom, nálam is "sok a szöveg", de megítélésem szerint (és van önkritikám, tehát megfontoltan mondom ezt) be tudom tartani a fontossági sorrendet. Nem várom meg, amíg kétezer hsz születik arról, hogy vigyem már el orvoshoz a gyerekem, hanem ha megtettem, első, hogy leírom, ez már pipa, nem volt baj, máshol kell keresni a megoldást. Két mondatban le lehetne írni az új fejleményeket, eredményeket, következtetéseket, és utána jöhetne minden más "rizsa", akinek van még kedve és ideje, majd elolvassa azt is, akinek meg nincs, először lejön a lényeg és lapozhat is tovább.
A vízzel is ezt fogja csinálni szerintem (az eddigiek alapján). Nem válaszol rá érdemben, amit tegnapelőtt óta szajkózunk, majd egyszer csak sértődötten le fogja írni, hogy de már tegnap is fél litert adott neki este, mert megfogadta a tanácsunkat. Ami persze nagyon örvendetes dolog lenne, csak nem ártana először akkor ezt leírni (köszi, megfogadom, megteszem), nem pedig utólag okolni érte azokat, akik még mindig a víz témán rugóznak nyáron az alapján, hogy eddigi utolsó infó szerint fél deci a fejadag. Maximum.
A másik topicban nekem egyértelműen egy hisztis kis pulyka képe bontakozott ki (Bocs, T.I. ezt nem rosszallóan írom), aki van annyira okos, hogy csak addig feszíti a húrt, amíg ezt neki engedik. Ld. annyi volt a "trükk", hogy anya elmagyarázta neki, hogy csak akkor kommunikál vele, ha a gyerek normálisan szól hozzá.
A leírásból + a háttérinformációkból (anyu-apu reakciója, viselkedése + gyerek a közösségben tökéletesen működik, ott vidám, nyitott, együttműködő) nem merült fel, hogy a gyerek szorong. Erre itt többen biztosra veszik, hogy a gyerek annyira kiakadt, amiért anyu nem vevő a vinnyogásra, hogy ezért pisil maga alá éjjel.
A gyerekpszicho meglátogatása teljesen megfelelő lépés volt, mert együtt látták szülőt-gyereket, így azt is, hova csúszott hiba.
Szakmám ellenére alaposan körbejártam a témát, amikor barátnőm kért ugyanilyen ügyben tanácsot, mert azért annyira én sem bízom az eü. isiben tanult tudásom tökéletességében. :-)
Csak a sorrend nem volt mindegy... amikor mi írtuk az aggodalmainkat, akkor még nem derült ki, hogy te már utánajártál ezeknek és kizártad a betegségeket. Utólag írtad le ezeket, és nekünk tettél szemrehányást, amiért nem vagyunk gondolatolvasók és továbbra is ezt erőltettük volna.
A vizes kérdésre pedig, ami szintén fehéren-feketén hangzott el, még mindig gúnyos és lekezelő választ voltál képes adni babyface-nek is, pedig szó szerint idézte tőled, hogy fél deci vizet adsz maximum a gyereknek elalvás előtt, azt is csak akkor, ha SZERINTED valóban szomjas. De ez biztosan azért háborít fel sokakat, mert itt mindenki "tanár", ami ugyebár egy negatív jelző, végül is csak a gyerekedet bízod majd rájuk te is... és nem is az benne a gáz, hogy te döntöd el egy másik ember helyett, hogy ő mikor szomjas, csak mert te bírsz felette szülői hatalommal.
Nem ezt írtam, ne forgass ki.
Te vagy tanár, ugye? Látszik. Csak a szöveg, a szöveg.
Évi -aki elmondta, hogy gyermekszakápoló volt, ha jól írom- leírta, hogy ebben az esteben nem néznek efféle problémára vizeletet. Elhittem.
Meg azt is leírta, hogy 5 éves korig ne aggódjuk. Elhittem. Utána is olvastam, ekkor, szóval nemcsak látatlanban hittem el.
És megfogadtam a pszichológus tanácsot is, elvittem a gyermeket, leírtam mit mondott.
Van, hogy többet képzelek bele dolgokba, aztán pedig tapasztaltabb anyukák legyintenek, hogy ne aggódjam már túl, mert a gyerekek ilyenek. Néha furák, néha hisztisek. Ezért lépek túl a rosszmájú "szaranya vagy" megjegyzéseken.
Igen, utólag már leírtad.
Igen, a végére talán már idáig jutottak, nem voltam már képes egészen a végéig követni a topikot, mert már felidegesített az, hogy komoly gondok felsorolásával kezdi, majd amikor néhányan kifejezik jogos aggodalmukat, akkor még nekik rója fel, hogy "ez nem is így van, ez csak egy kis hiszti". Akkor eleve úgy kellett volna nyitni a témát, hogy hisztizik a gyerekem, milyen trükkök vannak. Nem pedig azokat okolni, akik szorongásos tünetek mögött (mily meglepő!) szorongást sejtenek, aztán sértődötten közölni, hogy dehogy beteg a gyerek, nevelési tanács kellett ide, nem orvos. (Egyébként ugyanezt csinálta itt is, ha megnézed. Ő maga kérdezi meg az indítójában, lehet-e betegség, testi elváltozás az oka a tünetnek. Amikor leírjuk, hogy akár lehet az is, akkor megsértődve "tökéletes anyáknak" nevezi gúnyosan az erre rávilágítókat... Elvesztettem a fonalát, bevallom.)
Leírtam, hogy jártunk gyermekpszichiáternél. Elmondtam neki a dolgokat, beszélgettünk, gyerekkel is beszélt. aztán visszahívott, hogy kettesben beszéljünk. De azt mondta, ne aggódjak, teljesen természetes dolgokat produkál a gyerkőc. Csak épp temperamentumosabb, hangosabb, mint más. De ez a beszédében, a mozgásában is megjelenik.
Nem szorong. Ha van valami gondja, el szokta nekünk mondani. Tudja, hogy bármit elmondhat, tudja, hogy bármikor jöhet egy ölelésre, nem fogjuk ellökni.
Egyébként nekem is csak egy gyerekem van, szóval a mai napig "elsőgyerekes" anyaként élek meg dolgokat, tudom, milyen ez. Én is kérdezgettem sokat, nekem talán annyi volt a szerencsém, hogy volt egy "kortárs" közeg, vagyis egy olyan csoport, akikkel egyidősek a gyerekeink, és a napi társalgás szintjén lehetett megbeszélni az épp aktuális problémákat, kérdéseket. Az a veszély sem állt fenn, hogy anyuka már elfelejtette, mi is volt annak idején az övével, és emiatt adott volna esetleg téves tanácsot. Tudom, hogy sok anyának a fejében megszépülnek a régi dolgok, az ő gyereke "soha nem hisztizett a boltban, egynapos korától átaludta az éjszakát" stb., legalábbis így emlékszik huszonév távlatából... ezért is volt jó hasonszőrű anyákkal tapasztalatot cserélni, voltak köztünk olyanok is, akiknek már nem az első gyerekük volt a miénkkel egyidős, ők még jobb tanácsokat tudtak adni. Szóval tényleg nem azt kifogásolom, hogy kérdez, hogy tanácsokat vár, hanem azt, hogy tényeket hagy figyelmen kívül, meg alapvető gyerekgondozási alapelveket. Pl. hogy nem centizzük ki a vizet egy nyári estén elalvás előtt semmilyen nevelési elv érdekében sem. Mert első a biológiai szükségletek ellátása, és csak utána a szülő kényelmét szolgáló nevelési trükkök. Amik szintén kellenek, mert a gyereknek is jobb, ha vannak szabályok. De nem úgy, hogy ha lelki betegség tüneteit akarjuk lenyomni velük vagy testi szomjúságot... nem érthető a különbség?
Abban a masik topikban szo sem volt szorongasrol. Egyszerüen a gyerek nem akarta elfogadni, hogy nem most rögtön, hanem varj egy kicsit.
Mi volt itt a különbseg, mintha a gyerek - egy gyerek - a boltban vagja ,magat a földhöz, mert nem nyithatja ki a turo rudit. Ugyanolyan hiszti.
Nem volt folyamatos siras, es megbeszelese volt a dolognak, hogy ha igy kered, akkor jobb, ha varsz egy kicsit akkor is megkapod, nem kell "üvölteni". Es müködik.
En mar tudom, mert en atestem ezen, duzzogott a gyerekem, ö nem vagta magat földhöz, ö mashogy probalt "zsarolni". de az en gyerekem mar 15 lesz.