Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Magány,haldoklás,küzdelem
Létrehozva: 2015. május 30. 23:54
35 éves lány vagyok két halálos betegséggel és az állapotom egyre romlik, lassan már a napfényre sem tudok kimenni. Barátaim nincsenek. Párkapcsolatom fényévek óta nincs. Az emberek félnek tőlem, mert látszik rajtam hogy nem vagyok egészséges és túl sok mindenben korlátoz egy felhőtlen hétköznapi megéléshez. Emiatt nem tudok dolgozni sem , és most már tanulni sem. Nincs jövőképem, hogy a betegségem miatt még mi vár rám abba nem akarok belegondolni.
Néha jó lenne kimozdulni és szórakozni, mint a többi normális ember, de képtelen vagyok kapcsolatokat kialakítani. Egyfolytában olyanokat vonzok akik csak kihasználnak,meglopnak ,eldobnak és nem tudom miért.
Sosem volt legjobb barátom sem mély őszinte igazi barátság az életemben. Világéletemben kívülálló voltam és a betegségem csak még jobban elszigetelt az emberektől.Próbálok küzdeni ez ellen de néha teljesen magamba roskadok.De még nem szeretném feladni!
Járok terapeutához is, a betegségemen az orvosok nem tudnak segíteni.Egyenlőre még látok, és lélegzem de nem tudni meddig.
Ilyen kilátásokkal hogy lehet normális életet élni és megmaradni éppeszűnek?Aki hasonló cipőben jár mivel vészeli át a hullámvölgyeket?
Látom ahogy telnek az évek és egyre szűkülnek a lehetőségeim.Elmúlik a fiatalságom és még nem is éltem.
Dühít hogy az emberek felszínesek és még ha barátkozni is akarnak pusztán csak fogaskapcsolatra vágynak akit leakaszthatnak amikor nekik kedvük van rá, de ezen felül ódzkodnak mindennemű egyébtől.
Olyan barátokat keresek akik így is el tudnak fogadni. Nem játsszák meg magukat és mély kapcsolatra vágynak.Szeretnék olyan barátokat akikre lehet számítani, akik nem hagyják cserben az embert.Akiknek nem csak addig kellek amíg nem találnak jobban/pasit/sulit/munkát/rendeződik az életük/vagy megoldom a problémáikat.
Akik hajlandóak áldozatot hoznia másikért és tartalmas értelmes kapcsolatot lehet velük kialakítani.
Ha vannak ilyenek én szívesen beszélgetnék, ismerkednék. De tanácsokat is szívesen fogadok, mert nem szeretném feladni viszont már nem tudom mi mozdíthatná előre a leendő kapcsolataimat.
I.
Egyáltalán nem mondtam ilyet. Értelemszerűen kompromisszumot kell kötni mindkét fél részéről és nekem van kevesebb mozgásterem.
Az elméleti ötleteket a hajamra kenhetem addig amíg nincs egy olyan fél hozzá aki hajlandó kompromisszumos megoldásokra velem.Ezért is vagyok itt, hogy hátha itt találok ilyen embereket akik élőben hajlandóak közös programokra. Akár egy jó térsas, kávézás, kultúrprogramok stb.
Amig nincs ember addig ezek a dolgok csak elméletben működnek ha majd lesz valaki(és pont az a bajom hogy az állapotom miatt nincs).
És talán nem voltam egyértelmű, de akkor válasszuk szét.
A betegség részhez értelemszerűen(nekem legalábbis) csak az szóljon hozzá aki valamilyen szinten érintett. Vagy mert neki is van problémája vagy a családjában vagy a barátai között.Az egészséges emberek magukból indulnak ki és értelemszerűen olyanokat javasolnak amit nem tudok megvalósítani.Azért kértem ötletelést, hátha van valakinek olyan tippje amire eddig még nem gondoltam, de értelemszerűen már küzdök ezzel egy ideje és ezeket a köröket már én is lefutottam.
Igen anyagilag be vagyok korlátozva ezért, a zenetanulás/kutya olyan aminek nagy anyagi vonzata van kiesik.Nem tudok több terhet a családomra rányomni mert így is alig bírjuk és szelektálnunk kell.
Igen a sport jó barátságalap de nem bírom a fizikai terhelést, sajnos ezen nincs mit szépíteni.Kipróbáltam többfélét az enyhébbek közül egyszerűen már a bemelegítés is sok volt.
Ez van. ez kifogás?Kivülről lehet annak tűnik de megtapasztaltam több oldalról is és azért értelmetlen havi sok tagdijat fizetni hogy kb 3 perc élvezet legyen és utána fuldoklom. Speciális sportot még nem találtam ahol légzőszervi problémákkal is megy a dolog. Egy pár van pl úszás, futás, kerékpár de a szemem ott is keresztbe tesz.
ez kifogás? igen lehet de amíg nem tudod milyen érzés a szemfájdalom vagy a fuldoklás amire nincs semmi ami elmulasztja ne kérdőjelezd meg a tapasztalataimat.Igen tudom tűrni egy darabig de nem vagyok mazohista hogy hosszútávon nagy fájdalmakat elviseljek amíg nem muszáj.
Már ne haragudj, de amit irsz, az csak
kifogás....kifogás....kifogás
Igy nem lehet előrelépni.
Mégis mit akarsz egy baráttol, ha te semmire sem vagy hajlando? Azt, h naponta meglátogasson és üljön veled a fénytelen lakásodban és csacsogjatok? Vagy mégis hogyan képzeled el, ha lenne egy jobaratod?
ha csak valaki kedvel
már azzal is lelki terhet raktál rá ameddig még élsz
II.
És igen ált. ennyit szoktam mondani de már ezt is nehezen fogadják el mert túl sok kompromisszumot igényel. És általában rá szoktak kérdezni miért és utána jön a pánik.Igen igazatok van az idős emberek biztos örülnének neki, de én még fiatal vagyok és fiatalokra van szükségem nem olyanokra akik már leélték az életüket.Idősebbekkel van kapcsolatom bár nem túl szoros így inkább ismeretségi mint baráti szinten vannak, de nem erre vágyom.
HataMari
Régebben volt sok felszínes kapcsolatom ami végül is nagy része barátságnak mondható, de amikor sorra derült ki hogy egyik sem megbízható , nem lehet rájuk számítani és csak addig vagyok jó nekik amíg hasznuk volt belőlem akkor ott úgy döntöttem hogy erre nincs szükségem. Ilyeneket most is begyűjthetnék de nem vágyom rá hogy használjanak ilyen olyan érdekek miatt. Persze minden kapcsolat valamilyen szinten így működik de amikor egyfolytában csak azt érzed hogy adsz és adsz és a másiknak soha nem elég és sosincs ott amikor neked van gondod az egy idő után rettenetesen rossz érzés.
Néha nem tudom eldönteni melyik a rosszabb ha kihasználnak vagy ha nincs senki melletted. De arra jutottam hogy inkább vagyok egyedül mint ilyen emberekkel körbevéve. Most viszont már hiányzik a társaság.
Sissi:
Igen igazad van sok mindent elutasítok, mert már kipróbáltam az évek során és nem vált be. Amíg jobb volt a terheléstűrésem jártam közösségbe.
Csak amikor mindenki elmegy enni és te nem mehetsz velük meg kimennek napozni és te nem mehetsz velük meg amikor este elmennek szórakozni és te nem lehetsz velük azt vonja maga után hogy egy idő után kiközösítenek mert soha semmin nem tudsz részt venni. És igen ez ezzel jár hogy csomó mindent nem tudok megtenni hiába szeretnék az embereket meg nem érdekli és nem tolerálják.Kialakulnak a klikkek és aki kilóg nem veszik be maguk közé. Ez minden tanfolyamon, csoportban ugyanígy működik mint az iskolában.Egész idáig csak azok tudtak megérteni/elfogadni akiknek valamilyen bajuk volt mert ők átérezték hogy milyen kitaszítva lenni.
És igen persze ötleteltek de nem véletlenül írtam le hogy a sport miért van kizárva ahogy a kutya is.
Ezek nem rajtam múlnak elsődlegesen mivel anyagi vonzatuk van és nem tudjuk a családi kasszát ilyesmivel beterhelni mert a kezelések így is elviszik a nagyját.És ugyanez a gond a zenetanulással, vagy hobbitanfolyamokkal. Pont ezért vagyok gondban.
És igen igazatok van hogy elkendőzhetném a dolgot hogy eltitkolom mert úgy könnyebb barátokat szerezni de nem kívánom senkinek azokat a tekinteteket amikor kiderül hogy hogy néznek az emberre ezért nem gondolom hogy ez járható út. És igen a súlyosság mértéke valóban nem tartozik másra, de ez egy fórum és gondoltam hátha vannak hasonló gondokkal küszködők is.
Ügyintéző félreértesz!
senkit sem szeretnék a betegségembe belerángatni, mert ahhoz végül is senkinek semmi köze.
Viszont mivel kihat az életminőségemre olyan embereket szeretnék találni akik így is elfogadnak. Tudják hogy problémám van és tekintettel vannak rá és ennek ellenére vagy így is tudnánk programokat szervezni.
harangocka:
Nem tudom mindig jól elvoltam a könyveimmel és sohasem voltam bulizós típus. Így amíg a többiek elmentek inni bulizni én nem mentem velük. A szüleim el sem engedtek míg kisebb voltam. Később meg a gimiben minden csak a szex pia és bulik körül forgott engem meg az nem érdekelt. Én tanultam és ki voltam közösítve mert az ciki volt. Akik időközben voltak barátok azok elkoptak ki ezért ki azért . Volt akit én építettem le mert kihasznált vagy egyéb gond volt vele. most ilyen idősen már nehéz újrakezdeni.
Igen látszik a betegség. És nem is szeretném eltitkolni egy párkapcsolatot nem lehet hazugságra alapozni és mivel ez komoly dolog a másik félnél úgy fair ha tud róla.
És igen este nincs napfény ellenben van lámpafény meg világítás amit szintén nem bírok :(
Én nem hibáztatom az anyámat így is hálás lehetek hogy anyagilag gondoskodik rólam, ilyen idősen már ez sem lenne kötelessége. A vizsgálatokra csak akkor kísért el ha nem tudtam közlekedni a szemem miatt amúgy egyedül csináltam végig ezeket. De én megértem őt és nem hibáztatom már hogy nem akar ebben támogatni lelkileg mert nem tud.Neki is megvannak a saját problémái és egyszerűen nem tud mit csinálni ő már idős és beteg és magáról sem nagyon tud gondoskodni. Nem tud eljárni velem szórakozni és nem is normális és egészséges hogy az anyámmal programozok. Nem rángathatom bele a problémámba, így is megtesz mindent amit tud és ezért nagyon hálás vagyok neki. A lelki részéről már beszélgettünk ő is tanácstalan és ugyanúgy félt mi lesz velem de nincs ötlete neki sem . Fizikailag megteszünk minden lehetségest többet ő sem tud tenni értem.
Tittike:
A jógánál is van bemelegítés és egyszerűen nem bírom tüdőkapacitással. Már 5 lépcsőtől befulladok kb. légzőgyakorlatokat csinálok emellé de a fizikai gyakorlatokat nem bírom.A zenetanulás iszonyat sok pénz és nem fér bele a családi kasszába.
A fény csukott szemen keresztül is fájdalmat okoz:(
Felénk nem túl biztonságos a környék így az esti kimozdulás felejtős.Igen lehet hogy egyszer a szemem miatt kell majd kutya, de addig még nem tervezem. A kutyát el is kell tartani, oltások és egyebek és az is anyagi teher. Így nem csak a sétáltatás a gond hanem az eltartása is. Volt már kutyánk soksoksok évig így tudom hogy mivel jár.
Pontosan. Kutyus jo lesz am akkorara is, ha elveszti a szeme vilagat.
Tenyleg barmi, mindig lehet talalni valamit, ha kimozdulunk, mar talalkozunk emberekkel.
Pamacska, En oregekkel dolgozom, kozel sincs a halalrol
beszelgetes,meg szomorkodas. Mondhatom, csupa kacagas minden napom. Az egyik, hat az tiszta trefamester. Most viszek neki boritekokat, amibe rakja a fenykepeket. Csodalatos keze van, muvesz, nekem is ajandekozott mar tolltartot meg szemeuvegtartot. Bingot egyszerre 6 lappal jatszik es villamgyorsan megtalalja a szamokat. Most oxygenen van, es halalosan fel, hogy jo legyen az oxygen mennyiseg. Halalrol szo sincs. Felpattan a szekerol es eskuszom, korbeugralja a fiatalokat !!!! 
Azok tenyleg nagyon halasak tudnak lenni, akiketa kutya sem latogat. Rengeteget lehet toluk tanulni az eletrol. 
Itt az enelcen, ha nem is akarsz sajat topikot nyitni, menj be olyan topikokba, amelyiknek a temaja teged erdekel.
De tenyleg ne beszelj a betegsegedrol, mert a sajat topikodban egyebrol sem beszelsz.
Ha ugy adodik, persze, lehet kicsit beszelni betegsegrol is, mint annyi minden mas egyebrol. Ha azt akarod, hogy ugy fogadjanak el, mint mas embert, akkor probalj meg olyan lenni, mint mas. Te legalabb tudod, hogy lehet nincs sok idod hatra, de nem biztos, aki meg hozong a magas lorol, lehet mar holnap leesik es nyakat tori. 
Es ha ugy probalsz viselkedni, mint barki mas, lehet, hogy lesznek ellensegeid, mert pl irigyelnek
teged azert, mert olyan szepen irsz, meg jo a helyesirasod, meg okos vagy. Utanam mar jonnek, vannak jo paran, gonosz buta emberek. En meg a sajat ostobasaguk csapdajaba csalom oket es jokat kacagok rajtuk. 
Nem mondja senki,hogy konnyu a helyzeted, de az en elvem, hogy eljunk, ameddig elunk.
Annyi javaslatot kaptal mar itt, es mindet elutasitod, hat igy nem fog menni.
?????
Szia,
nekem is, mint Tittike82-nek a joga jutott eszembe -szerintem eljarhatnal jogazni, lehetseges, meg baratokra is lelnel. De szerintem az elvarasaidon valtoztatnod kene, empatiat beleszoni az emberi kapcsolataidba, es hogy ne serulj, sem adni sem elvarni tobbet, mint ami esszeru es szukseges. Emberi kapcsolatokban el kell tudni fogadni, hogy a baratunk nemcsak a mi baratunk, hogy a baratunknak is megvan a sajat elete, es hagyni kis kell elni a sajat eletet minden felnek. Legyen inkabb tobb baratod, akikkel osszevetve sokkal tobb idod el tudsz tolteni valakivel, mint egy nagyon jo "jobaratod", akinek lehetseges, egy ido utan tul megterhelo mind lelkileg, mind idoben amit elvarnal tole.Es ne arrol szoljonak a baratsagaid, hogy Te segitesz a masik problemajanak megoldasaban, hanem legyen kolcsonos a viszony, ami arrol szol, hogy mind2 fel jolerzi magat a barati kapcsolatban, kolcsonosen segitve egymast kicsit, de plane kolcsonosen jol erezni magatokat a kapcsolatban!
A jógát próbáltad már? Azt lehet csukott szemmel is. Ha csak a légzőgyakorlatokat végzed és a nehezebb feladatokat nem csinálod, akkor is kimozdulsz, és emberek között vagy.
Valahogy a hangulatodat kellene feldobni. Zenehallgatás, zenetanulás? Éneklés, amíg bírod szuflával? Vagy vehetnél zongoraórákat, ahhoz nem kell nagy erőkifejtés és csukott szemmel is zongorázhatsz. Vak zongoristák is vannak, akik csak emlékezetből játszanak, ennél Te sokkal jobb helyzetben vagy, hiszen még a kottát is látod. Ha csak heti kétszer mégy órára, akkor is ad egy fix keretet a hétnek, meg otthon gyakorolsz, az is kikapcsolódás.
A kutyatartást ne írd le teljesen. Kérdezd meg egy menhelyen, van-e valami lomhább mozgású idősebb kutyájuk, akivel szép komótosan kell sétálni. Kora reggel és este kivihetnéd. Kutyával nagyon könnyű ismerkedni, és a kutyások nagyon összetartanak. Sok helyes kutyás pasi sétáltat ám.
Szoktál a kertedben csukott szemmel napozni? A napfény sok D vitamint tartalmaz, ami javítja a hangulatot. Ha egész nap csak bent vagy, előtt-utóbb depis leszel. Vagy kérdezd meg az orvosodtól, javasol-e D vitamin-pótlást.
Szedsz valami vitaminkészítményt? Annyi minden van a piacon, a Béres csepptől a tengeri algáig, kérdezd meg az orvosodat, mit javasol. Ha már be vagy állítva egy diétára, akkor diétás tippeket nem adok, mindenesetre a megfelelő táplálkozással is nagyon szépen javítható a hangulat és az életminőség.
Napközben szoktál rádiót hallgatni? Szereted a kabarét? Eljárhatnál kabaréelőadásokra, a nevetés biztos jót tesz, és azt csukott szemmel is ugyanúgy lehet élvezni.
Még egy tanács: ne mondd el az embereknek, hogy gyógyíthatatlan beteg vagy. Ez egy olyan nehezen emészthető információ, amivel nagyon nehéz megbírkózni. Annyit mondj, hogy fényérzékeny a szemed, emiatt kerülnöd kell a napfényt és az erős lámpafényt, valamint asztmás vagy és hamarabb kifogysz a szuszból. Ha kérdezgetni kezdenek az egészségedről, mondd azt, hogy nem szeretnél erről beszélni, inkább valami vidámabb dolgokról.
Szerintem az idős embereket se írd le. Sokan vannak egyedül, magányosan, akik nagyon örülnének egy beszélgetésnek, egy látogatásnak. Ők biztos társasoznának is Veled. És nagyon jókat tudnak mesélni az életükről, a sok tapasztalatukról. Kérdezd meg egy öregek otthonában, kit nem szoktak látogatni, és állíts be hozzá egy üveg málnaszörppel vagy egy tányérka sütivel. Biztos nagyon fog örülni Neked!
Sok sikert!
Azt mindenesetre szívből sajnálom, hogy az édesanyád, akinek -én úgy gondolom- kötelessége lenne (márcsak anyai szeretetből is) mellett állni, épp az nem partner.
Nem tudom milyen a viszonyotok, de hidd el, ne te mentegetőzz miatta, mert ez egy rettentően önző, gusztustalan dolog a részéről. Elkísér egyáltalán a vizsgálatokra? A kezelésekre? Orvosról orvosra? Lehet, érdemes lenne leülnöd vele és megmondani a véleményed. Talán megváltozna.
Végülis kire számítson az ember, ha beteg, és egyedül van, ha nem az édesanyjára???
Szia!
Végigolvastam a hozzászólásaidat.
Elárulod, hogyhogy nem lettek barátaid? Iskolában -gondolom- még nem állt fenn a betegség..onnan sem maradt senki?
Párkapcsolat? Ha úgy állnál hozzá, hogy "itt vagyok, jó csaj vagyok, tessék velem ismerkedni" akkor nem a betegség lenne a középpont.
Vagy esetleg látszik rajtad első ránézésre?
Folyton írod a napfényt..és az este? Ha lemegy a nap? Akkor lehet aztán igazán ismerkedni!
eddig nem sok felvetésre írtál mást, mint hogy nem nagyon szereted, nem igazán érdekel..
Hi, pamacska! Valamerre indulj mar meg!
Indits egy masik topikot, valami nagyon erdekes temaban, de ne beszelj a betegsegedrol!. Hogy megprobald elkerulni a durva bantasokat, kerd, hogy lehet vitatkozni, de a durva beszolok kimeljenek. Igy fognak veled emberek normalis hangon beszelgetni, es nem kerulgetik a forro kasat, mert beteg vagy. Pont erre vagysz, nem? A szemeidet, na arrol szo sem lehet! Egy orvos sem veszi ki. A latasodrol van szo, nem a szemeidrol?
A vegyes fórum tapasztalatod miatt írtam, valamivel moderáltabbak, valamint mintha jobban tolerálnák, ha valaki beteg, mint mi magyarok.
Remélem, hamarosan találsz barátokat, még ha csak a neten is, nem közvetlenben!
Egy csipet kutyust bevállalnék, hihetetlen, mennyi embert vonzana hozzád!
Aztán soha nem lehet tudni...:)
Van cicám. a kutya túl nagy felelősség, rendszeresen sétáltatni kell és ha a szemem miatt nem tudok kimenni a kutya issza meg a levét, ezért nincs kutya.
És igen jelenleg a macskám az egyetlen élőlény akivel tudok kommunikálni.
Gondoltam az önkéntességre, de a betegségem fényében nem hiszem hogy az idős vagy betegekkel foglalkozás nekem való lenne. túlságosan érint az elmúlás és lelkileg nem bírnám.
A saját korosztályom társaságára vágyom. Idősebbekkel a képzéseimen is körbe vagyok véve, de nincs közös pont.Nem vagyok házas, nincsenek gyermekeim, nem dolgozom. Kicsit kilógok a saját korosztályomból emiatt. Egy két mélyebb beszélgetésre persze az idősebb korosztály is tökéletes, de barátoknak nem megfelelőek.
sporttal az a gond hogy már a bemelegítésnél befulladok.
A fény meg.. A napszemüveg csak addig véd amíg a pupillám hozzá nem szokik utána mintha körömmel karmolnák a szemgolyómat.Így is spéci hegymászó szemüvegem van. A legjobb amit kapni lehet sötétítésre és már ez sem segít.
Igen ezeket a köröket már én is lefutottam az évek során nem sok sikerrel .)
Tudok közlekedni és napon is lenni, csak ha nagyon vakítóan süt a nap azt már nem bírom mert bevakulok és nem, látok. Meg hát a fájdalom bár azt el lehet viselni egy darabig a vakságot már kevésbé.Néha így is közlekedem csukott szemmel mert amúgy sem látnék. Ezeket már megszoktam .)
Szia! Valami háziállatra nem gondoltál még? Gondolom, kutyát sétáltatni talán megerőltető lenne, bár egy komótosabb típusú kutyával kimehetnél alkonyatkor vagy kora reggel, amikor még nem erős a fény. Vagy macska, nyuszi, papagáj? Én lánykoromban mindig olyan madárról álmodoztam, akit meg lehet tanítani beszélni.
De fontos lenne az embertársaság is. Az jutott eszembe, hogy ha van a közelben öregek otthona, akkor elmehetnél önkéntes segítőnek, beszélgetni az öreg nénikkel/bácsikkal. Megmondod, hogy csak félhomályban tudsz velük beszélgetni. Sokan vannak teljesen egyedül, biztos örülnének Neked.
Harmadik gondolat - sportboltban keress olyan napszemüveget, ami oldalról is véd a nap ellen. Azt hiszem, talán snowboardozáshoz használnak ilyet. Hátha abban kibírsz kint egy fél órát, hogy legalább közelekedni tudj napközben.
Inkább csak ami tetszik azt vagy nem tanítják vagy sok pénzért .)
Igen tudom egyedül is lehet tanulni, de ez bizonyos nyelvek esetén nem hasznos.
mindazonáltal paradox hogy másik nyelvet kéne tanulni hogy kapcsolódhassak emberekhez .)
Bár gondolom nem így értetted, csak mint kiegészítő pótcselekvés barátok hijján :)
Én szeretem a saját magyar anyanyelvemet és büszke vagyok rá. A mienkhez képest pár jól hangzik de nem fog meg. A többi pedig csak kell mert alap .)
BBT ezt ismeretlenül mire alapozod?
az érdeklődésedet is elveszítetted a dolgok iránt és ez hozzájárul ahhoz, hogy generáld az egyedüllétet.
Igen, jó memória, vagy magolási hajlam kell hozzá.
küzdök az angollal .) nem nagyon szeretem. a nyelvek nemigazán fognak meg
Biztosan beszélsz nyelveket, már az is sokat jelentene, nem menne feledésbe, ha más nyelvű fórumokat is látogatnál...
A chat nem igazán nekem való szellemileg nem az a színvonal van ott ami nekem passzolna.
A fórumokról felemás a tapasztalat
Igen, egy jó társaságban, társasággal sokkal szórakoztatóbb minden szabadidős elfoglaltság.
Még fiatal vagy, akikkel korban közel tudnátok kerülni egymáshoz, azok karriert építenek, és családot, mellette nagyon kevés az olyan szabad idő, amit akár a régi meglévő barátokra is fordítani tudnak.
Szerintem ne erőltessed,ahogyan kedved és állapotod engedi járj beszélgetni a neten, és biztosan egy idő után a hozzászólásaid alapján szimpatikus leszel,rokon lelkekre lelsz, és lehet lassan építeni barátságokat.
Kedves Bagoly!
Kedves hogy segíteni próbálsz, és nem akarlak megsérteni, de ha nem vagy kompetens ne próbálj eü kérdésekben tanácsokat osztogatni.Talán nem tudod az autoimmun betegség mit okoz, de rosszul elsült kezelés felerősítheti/gyorsíthatja a hatást és abba belehalok. És hidd el az elmúlt 15 évben én is szinte mindent kipróbáltam.
Ezzel csak azt akarom mondani, hogy értékelem hogy segíteni akarsz de inkább vigyázz milyen ügyben javasolsz tanácsot mert más élete is múlhat a jószándékodon .)
Ha csak elméletben akartad szemléltetni akkor egyetértek. Az orvosok csak azt tudják amit tanítanak neki és nem mennek szembe az elveknek. 15 év alatt 2 olyan orvossal találkoztam akik tényleg gyógyítás miatt lettek orvosok és segíteni akartak.
De ez nem az orvosok hibája elsődlegesen hiszen maga a rendszer rossz és még mindig részenként nézik az embert nem komplexen test szellem tudatilag.
bizonyos betegségeknél az alternatív módszerek nagyon hatékonyak, vagy gyorsak, vagy lassúak de hatékonyak.Bizonyos betegségeknél csak az öngyógyulásban lehet reménykedni és hogy fejlődik addig az orvostudomány, vagy a módszerek.
Apukám rákban halt meg, ma már meg tudnák menteni.
Én koraszülött voltam és ha egy évvel korábban születek nem éltem volna túl.
A technika és a módszerek és az orvosok is fejlődnek. A hozzáállás nem mindig .)
Ugyanakkor laikusként is veszélyes mindenbe belekapni. Pl a paleo bizonyos esetekben hosszútávon alkalmazva tönkreteheti a szervezetet.
Úgyhogy mindent fenntartással kell azért kezelni :)De örülök, hogy nálad bevált.Nekem is elég szigorú étrendet kell tartanom.
Én még csak egy hónapja járok terapeutához a kezelésem kiegészítőjeként.Egyenlőre még nincs eredmény, de 4 alkalom még túl kevés ahhoz hogy kijelentsem nem használ.Így még nem tudom.
Zsánna:
Szerettem kávézni, sütizni amíg lehetett. Most már csak bizonyos helyekre mehetek.Imádok olvasni, de mostanság egyre nehezebben megy.A filmeket is szeretem, de a mozikban már nem bírom az erős fényeket így néha csukott szemmel ülöm az élvezetesebb részeit .)
Szeretem a természetet de már a legenyhébb emelkedőtől is befulladok plusz 3 óra kiérnem a legközelebbi épkézláb természeti helyszínre.Ami nem is lenne gond ha lenne társaságom aki elviselné ha lassabb vagyok és körülményesebb :) De nincs.
Nem is tudom...Még alig éltem szinte az egész fiatalkorom orvosok között és tanulással telt.Szeretem a kreatív dolgokat de a szemem miatt már sokat nem űzhetek.
A társasjátékokat is szeretem, de ehhez még nem találtam a saját korosztályomban partnereket.
Egyszerűen szerintem bármit tudnék élvezni ha lenne hozzá társaságom. :)
Ritka értelmes nő, intelligens. Tisztán látja a helyzetét, olyannyira hogy bennem az is felmerült egy pillanatra, esetleg nem valós tartalmú a topic. Pedig de, igen.
Ezzel a szemproblémával valóban nehéz így barátra lelni. És akkor még ott van a másik oldalról az a "probléma", hogy megszeretett valakit, akit lehet hogy túl fog élni. Ráadásul az emberek többsége nem mer szembenézni az ilyen helyzettel, a beteg embert sajnálják. Pedig épp nem a sajnálatra van szükségük, azon már túltették magukat.
Az életkorán és a betegségén kívül alig írt magáról, egy hely megadása már szűkítené a kört.