Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Miért sír ennyit? :-(
Létrehozva: 2015. május 21. 13:35
Sziasztok!
Segítsetek nekem, mert nagyon a türelmem végén járok.
3,5 éves és állandóan sír.
sír, ha ébred,
sír a reggeli kakaóért,
sírva kiabál utánam,
sír, ha nem sikerült,
sír, ha nem ér át a zöld lámpán,
.......................................................... .............................
Nem értem. Komolyan már minimális autizmus is megfordult a fejemben, mintha nem tudná kezelni az érzelmeit. Miért kell mindent -de tényleg szinte mindent- sírva közölni?? Ha pedig valami nem sikerül maximálisan tökéletesen, akkor dühöng, még földhöz is vágja magát vagy üti a fejét. Lassan ott tart, hogy a szobája is hetek óta érintetlen, mert nem játszik semmivel, gondolom tart a kudarctól.
Elárulod nekem, miért bosszantod épp itt a jónépet? Nincs más elfoglaltságod? Elhiszem, hogy nagyon szuper anya vagy, de eddig épképzláb tanácsot nem adtál - csak rébuszokban beszélsz - és vitázol mindenkivel.
Amikor tanácsra lesz szükségem, te leszel az első akihez fordulok, rendben?
Lenne eszem...most van vagy nincs? Te sem tudod már hogy mit írjál nekem, csak valami muszály pötyögni, igaz? Sissi detto.
Akkor most nagyon figyelj, mert utoljára írom le. (ez a lájkolóidnak is szól)
A hitelesség az a fogalom, amit utólag alakítanak ki valakiről. És ennek a véleménynek az értéke abból áll, hogy ki mondja, ki alkot véleményt a másik hitelességéről.
Ha te valami miatt inkognitóban akarsz maradni, mivel az adott információkon túlmenő adathalmazból már pontosan rá lehet jönni arra hogy te ki vagy, és a családodra is rá lehet ismerni mert nem átlagosak, akkor te sem fogsz arra törekedni hogy egy nyilvános fórumon, ahol mindenféle ember megfordul, hiteles képet alkoss önmagadról. Nem az számít hogy ki vagy, lehetsz alja nép, vagy pedig magas rétegből itt lévő, egyedül az számít, hogy amit írsz, az mennyire jó, mennyire használható, és milyen mértékben illeszthető be az adott témába, mint alap. Ez az alap pedig mentes az érzelmi elfogultságoktól. Ezen az érzelmi részen nem tudnak a fórumozók túllépni, ez zavarja őket igazán, ezt nevezik magas lónak. Ha egy adott témát érzelmileg közelítenek meg, már hamis, illúziókkal teli hozzászólásokat írnak.
Nem ötféle kitalált családom van, ha kell százféle. Teljesen mindegy hogy mennyi, ameddig olyanokat írok, amikre mások nem is gondolnak, nem élték át viszont sejtik hogy nagyon is használható, addig lényegtelen hogy van-e gyerekem, tudok-e főzni, van-e férjem, és az is mindegy hogy hol élek, mennyi idős vagyok. Ha leírom azt, hogy egy kisgyerekkel hogyan kell jól bánni és az teljességgel használható, addig lényegtelen hogy van-e gyerekem. Ameddig a párkapcsolati problémáknál képes vagyok azt leírni, hogy mit basztak el, és hogyan lehet megoldani, addig az a tényező hogy van-e valakim, nem fontos. A hiteltelenség nem nálam van, hanem épp a fórumozóknál. Én ködösítek, VÁLLALOM, NYOMÓS OKOM VAN RÁ, AMIT NEM VELETEK FOGOK MEGOSZTANI. A többiek viszont idejönnek panaszkodni, miközben az én megjegyzéseimre felháborodnak, hogy ők nagyon is jól élnek, szeretik a férjeiket, csak éppen mindenki csal mindenkit. Ők hazudoznak a hites uruknak, nem én. A gyereket is jól nevelik, csak épp nem bírnak velük, de ők szuper anyukák. Hát ez a valódi hiteltelenség, amikor önmaguknak, és a saját családtagjaiknak is hazudoznak, miközben azt mutatják nekik hogy minden rendben van. Nem nekünk, nem nekem hazudnak itt a fórumon, én tojok rá hogy ők hogyan élnek.
Amikor valakit hallgatok aki jó és használható ötleteket ad egy adott problémámra, nem érdekel hogy ki mondja. Fájhat amit mond, ennek ellenére nem őt fogom okolni az én fájdalmam miatt, nem fogom azt mondani hogy egy utolsó bunkó. Az az én problémámat nem fogja megoldani, viszont engem lealacsonyít egy primitív szintre, a jó szándékú, de durva stílusú emberrel szemben.
Akkor lennék ostoba, ha foglalkoznék azzal, hogy itt, akik nem is ismernek (csak négy nővel találkoztam...) mit gondolnak, mi a véleményük rólam. De mivel nem ismernek, és ügyelek arra hogy olyan információkat és annyit szórjak el amennyi egy kép összerakásához nem elegendő, így nem is érdekel a véleményetek rólam.
Ezeket a dolgokat viszont nem látjátok tisztán, elvakít benneteket az érzelmi odaadás, együttérzés. Én viszont nem vagyok hajlandó tisztelni azokat az embereket, akik a saját maguknak és a szeretteiknek való hazudozással önmagukat sem tisztelik.
Ezek után már ne kérdezz. Vagy lépd át a hozzászólásaimat, vagy pedig elégedj meg azokkal a minimális szösszenetekkel amiket elszórok.
A gyerek téma pedig a baba topicokban került szóba, amikor kétségbeesett anyukák érdeklődnek. Rákérdeztek hogy honnan tudok dolgokat. Itt is csak részinformációt adtam.
Neked mint értelmes embernek, mi az életed célja?
Házat venni, pénzt szerezni, boldogan élni?
Ez csak másodlagos. Az elsődleges hogy szaporodj, ugyanis enélkül értelmetlen a létezésed. Egy tudós hiába hoz létre az emberiség számára értékes dolgokat. Ha nincs aki szaporodjon, megszűnik az emberi faj létezése, akkor senki sem fogja azokat a dolgokat használni, így már értelmetlenné vált a felfedezése. Ezt csupán az ostoba emberek tartják unalmasnak, hiszen nem érik fel ésszel a lényeget, nem látnak tovább a napi teendőknél, napi kis piszlicsáré ügyeiknél.
Az hogy te kit tartasz értelmes embernek, magánügyed, hiszen mindenki saját magához viszonyít.
Nem vagyok enyhén nárcisztikus hajlamú. Nagyon is az vagyok, hiszen jó vagyok mindenben, így miért ne ajnároznám magam. Ha te jó lennél, te is ezt tennéd.
A pasas szó pedig azoknak a nőknek a szava járása, akik nem ismernek FÉRFIT csak pasasokat, ürgéket, csávókat. Fajankókat. Ezek a kis nőcskék, akiknek ez jutott.
A hozzászólásaimat pedig szükségtelen elolvasnod, nem a te képességeidhez mértek.
gondolom azert elofordulhat hogy kenytelen vagy szolni mert eppen nem ott tartozkodik, esetleg mast csinal o is stb.
az hogy megkerjunk valakit arra hogy csinaljon meg nekunk valamitmert eppen nem erunk ra annak segitseg a neve.
egyszeruen nincs mas kifejezes ra. nem igazan ertem miert berzenkedsz annyira ellene. ha a ferjed teszem azt pakol egy borondbe es azt "keri" hogy legyszives vasald ki a lila inget mert o eppen azt akarja eltenni fuggetlenul attol hogy van masik 5 nem lila, akkor MEGKER ERRE. magyaran segitseget ker toled nem?mi a baj ezzel?
egyebkent sok ferfi van akit meg kell kerni hogy ezt vagy azt csinalja meg. miert? mert nem veszi eszre magatol de ha szolnak neki szivesen megcsinalja. ilyen egyszeru ez.
Szerintem itt nem arról van szó, hogy a gyerekkel nem foglalkoznak, vagy netán pszichés problémája lenne, hanem arról, hogy akaratukon kívül kialakítottak a családban egy hibás kommunikációt. Nem tudják, hogy hol csúszott el a dolog, de szeretnének rajta változtatni. Nekem ez a kép jön le.
"A leírtak alapján nekem nem úgy tűnik, hogy hiszti nélkül nem kap ez a kislány figyelmet."
Én is erről beszélek, ezért sem gondolom, hogy azért csinálja, hogy kiharcolja a törődést, figyelmet. Tehát nincs azzal baj, ha megpróbálják megnyugtatni, ha ki van borulva. Inkább annak kéne kideríteni az okát, hogy mitől borul ki ilyen gyakran, már ha valóban gyakrabban csinálja ezt az átlagosnál.
Az tényleg jó lenne, ha a szülők közös nevezőre jutnának a hisztikezelésben. De nem mindegy, hogy mi az a közös nevező, apuka verziója (a büntetés) szerintem nem vezetne semmi jóra.
A leírtak alapján nekem nem úgy tűnik, hogy hiszti nélkül nem kap ez a kislány figyelmet. Úgy látom, sokkal inkább arról van szó, hogy ha eszébe jut valami, nincs türelme kivárni. Ezen kellene inkább dolgozni a szülőknek együttesen. Szerintem.
Ha a gyerek csak hisztizéssel tudja kiharcolni a figyelmet, szeretetet, ott akkor a szülővel vannak komoly gondok... Normál esetben ha a gyerek ölelésre vágyik, akkor odabújik, nem pedig hisztizik érte. Minek strapálná magát hisztivel, ha sokkal egyszerűbben is megkaphatja, amit szeretne?
Az itt a baj, hogy sokan abból indulnak ki, hogy a gyerek élvezi a hisztizést. Szerintem először ezt kéne helyretenni a fejekben, logikusan átgondolni, és akkor rájövünk, hogy nem, a hiszti egyik félnek sem élvezetes.
"Igen, ezzel én is így vagyok, hogy inkább megnyugtatom, ha feldühödik. És szeretem simogatva, ölelgetve megnyugtatni."
De gondolj bele: ezzel el is éri pontosan azt, amit akart. Hogy csak az övé vagy, csak vele foglalkozol. Hiszen ezért csinálja ezeket a kirohanásokat, végül meg is kapja. Automatikusan csatolja a hisztihez azt, hogy akkor jön anya és megölelgeti.
A fenyegetéssel sem vagytok előrébb, kb. olaj a tűzre.
Teljesen ellentétesen viselkedtek a férjeddel. Először nektek kellene megegyeznetek, hogy hogy kezelitek ezt a viselkedést (arany középút).
Itt hiába a bünti, vagy azzal való fenyegetés, ettől nem fog megtanulni kudarcot kezelni.
Apunak is érdemes lenne magán dolgozni egy kicsit ezügyben, ha már felismerte a problémát. :-)
Nálunk azért nem mindig jön be a vígasztalás, mert sokszor akkor még jobban sajnálja magát a delikvens és még jobban bevadul. :-)
Én elhiszem, hogy marhára idegesítő, hogy nem áll össze a kockatorony, de ez pl. nem jelenti azt, hogy hozzám lehet vágni, vagy szét lehet törni.
Ha pedig Aput is elkapja a harctéri ideg, ha valami nem megy, akkor mit is várunk a gyerektől?! :-) (Nincs ezzel baj, csak ne várjunk tőle lehetetlent. :-))
Igen, ezzel én is így vagyok, hogy inkább megnyugtatom, ha feldühödik. És szeretem simogatva, ölelgetve megnyugtatni.
Ebben viszont férjem nem partner. Ő valahogy nem érti miért nem képes uralkodni magán.
Pedig már többször mondtam neki, hogy ez gyereknek sem jó, nem bosszantásból csinálja.
És ha ilyet csinál gyerek -mondjuk egy hétvégi napon már 3x-4x, akkor férj akad ki és büntivel "fenyegeti".
Szóval ez pont egy olyan pont , amit ő nem ért, pedig hozzáteszem, ő éppen ennyire heves, feldühödős természet.
Pedig még mondja is, hogy tudja, hogy ő is ilyen, de akkor abban a pillanatban nem tudja jól kezelni a gyermeki hisztériát.
Kiall a Sinai hegyre nepokitani, aztan belezavarodik a mondokajaba. Tenyleg kar, mert en is egyszer megprobaltam vele beszelgetni, jo sokaig, lennenek egesz jo meglatasai, amiket aztan hirtelen mozdulattal letojik. Mindegy, o ilyen. Nem kell komolyan venni. Ha jart volna felsobb iskolaba, talan meg muveltseget is szerzett volna. Bar igaz, vannak, akiknek kar a felsookitas.
Igen, ez így van. Nemá' hogy megint egyetértünk. :-)
Ezeknek a piciknek meg kell még tanulni kezelni a kudarcot, ez egy hosszú folyamat, nagyon sok felnőttnek sem sikerül, nézzünk csak körül.
Amikor én mondom, hogy akkor nem kell vele játszani, az nem azt jelenti, hogy erővel elveszem, ha komolyan gondolom, hogy ez is egy lehetőség, ha idegesítő az a valami. :-)
Amúgy szerintem minden gyerek átmegy ezen, hogy ha valami nem sikerül, akkor eget rengető hiszti van, szóval ez nem valami különleges probléma. Ez szerintem tök normális, és érthető is, minket is frusztrál, ha valamit nem tudunk megoldani, csak mi felnőttek már jobban tudjuk kezelni az idegességet (már aki).
Az enyém is ilyenek miatt szokott leginkább hisztizni. A bokasüllyedése miatt naponta tornásznunk kell, és néhány gyakorlatot elég nehezen sajátított el. Addig, amíg ezek nem sikerültek, minden egyes nap hisztibe fulladt a torna, de muszáj volt csinálni :( Aztán egyszer csak sikerült neki, azóta a tornából legalább nincs hiszti :)
Ezeken a dolgokon szerintem túl kell esni, az segíthet (a szülőnek), ha tudatosítja magában, hogy ez nem neki szól, a gyerek nem direkt "rossz", csak frusztrált, és még nem tanulta meg ezt kezelni. A gyereknek a legszarabb, amikor hisztizik, ha büntetjük emiatt, csak ráteszünk még egy lapáttal. Én ilyenkor azt szoktam csinálni, hogy ha semmi nem működik (felajánlom, hogy segítek, csináljuk együtt, abbahagyjuk az adott dolgot, ami felidegesítette stb), akkor ölelgetem, amíg kidühöngi magát. Van, amikor nem engedi, akkor csak annyit mondok, hogy nem tudok rajta segíteni, szóljon, ha kiadta magából. Ennek általában az a vége, hogy pár perc után közli, hogy "kész a hiszti", kér egy zsepit, rendbe teszi magát, és megy tovább az élet :)
jó, csak olvasom a topikot és megint a fantom nyert, mert megint ő a téma, nem a topik tárgya.
Ha neked nem számít, nem kell belevonnod magad :)
tényleg számít bármit is?
:D előttem van a kép
Ezzel én is szoktam próbálkozni, de az még nagyobb hisztériát vált ki. (képes a földön fekve a levegőbe rúgdosva kiabálni, hogy "neeeem, az neeemjóóóóó")
Szóval ilyenkor egyből mondanom kell, hogy oké, akkor próbálj vele szépen játszani. Akkor általában megpróbál.
Amikor játék miatt meg a dühöngés, hogy "ezt nem LEHET megcsinálni" stb, akkor szoktam szólni, hogy ha idegesít, akkor pakoljuk el, nem kötelező játszani vele.
Jó dumája lesz!
Off (bocs érte, én is hozzájárulok ezzel a hsszel)
Nikita, te nem zseni vagy, hanem egy enyhén (?) narcisztikus hajlamú fórumozó, aki annak örül, hogy minden topik végére rólad, a pasasodról, a hallatlanul tökéletes kapcsolatodról szól az élet, tök függetlenül az alaptémától. Közben azzal próbálod magad érdekessé tenni, hogy a fenenagy inkognitóban a magánéleted tabu:)
Tényleg rendkívül unalmas vagy ezzel az egy darab témáddal. Kinyilatkoztatásaid, miszerint 'az élet egyetlen célja a szaporodás" és hasonló okosságok kicsit is értelmes ember számára megmosolyogtatóak:)
Nekem tényleg mindegy, mit csinálsz, ha túl hosszú a hszed, el se olvasom, már tudom kb, miről szól.
Nem gondolom, hogy valaha is elgondolkodsz azon, amit írunk neked, nárcisztikus személyiségvonásaid okán, egyszerűen csak csatlakoztam néhány, általam értelmesnek tartott ember véleményéhez.
Bocs az offért.
ON