Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Miért sír ennyit? :-(
Létrehozva: 2015. május 21. 13:35
Sziasztok!
Segítsetek nekem, mert nagyon a türelmem végén járok.
3,5 éves és állandóan sír.
sír, ha ébred,
sír a reggeli kakaóért,
sírva kiabál utánam,
sír, ha nem sikerült,
sír, ha nem ér át a zöld lámpán,
.......................................................... .............................
Nem értem. Komolyan már minimális autizmus is megfordult a fejemben, mintha nem tudná kezelni az érzelmeit. Miért kell mindent -de tényleg szinte mindent- sírva közölni?? Ha pedig valami nem sikerül maximálisan tökéletesen, akkor dühöng, még földhöz is vágja magát vagy üti a fejét. Lassan ott tart, hogy a szobája is hetek óta érintetlen, mert nem játszik semmivel, gondolom tart a kudarctól.
Dettó, készen vagyok attól, hogy apu "segít" otthon. Az a gond, hogy ez nem csak egy üres szó, mert aki így fogalmaz, az valóban szívességnek fogja fel, hogy apuci néha foglalkozik a gyerekével vagy esetleg leviszi a szemetet... nehogymá...
Meg attól is kész vagyok, amikor valaki ennyire "fázik" a szakemberektől, mert ugye azok úgysem tudnak semmit, ellenben az nlc-s anyuk, akik soha nem látták az adott gyereket, családot, biztosan tudják a tutit...
Oké, hiszek neked. De a fórumozásnak tényleg megvan az az átka, hogy nagyon egyoldalú kép tud az emberben kialakulni egy felvázolt helyzetről. Néhány sorban elmondani egy egész élet problémáját eléggé lehetetlen vállalkozás, nagy a félreértés veszélye. Bocsánat, ha megbántottalak az előzőekkel.
Így leírva, tényleg nem felnőttes. Annyiban javítanálak, hogy természetesen nem csak az ordítás az egyetlen megoldás. Elhiheted, hogy ő is szokott a gyerekkel együtt tölteni egy-egy félnapot, ha nekem dolgom van vagy barátnőzök. És akkor nyilván nem egy tutyimutyi infantilis valaki.
Lehet én fogalmazok rosszul, de a segítést úgy értem, hogy természetes dolog, mert ő az apa.
"béke kedvéért": ezen amúgy férj is mindig fenn akad, hogy én miért csinálom ezt, nincs cukorból ő se, hogy ne bírja ki. Csak ő alapvetően más természetű ember, mint én és én vagyok néha a hülye, hogy azt hiszem minden terhet le kell venni a válláról. Pedig ezt egyáltalán nem várja el.
Nekem meg egyenesen darabokra cincálja az agyam a kifejezés. :D Megcsinálni is csak "segített" azt a gyereket drága apuka? Jajjjj...
A SEGÍT szón én is fenn szoktam akadni, amikor háztartás, gyereknevelés témában használják.
Akkor kell nekem segítség, ha amúgy az ÉN dolgom lenne. Amúgy pedig közös feladat - övé is pont annyira, mint az enyém. :-)
A sikertelenség miatti mérgelődés külön téma. Kicsi, meg kell még tanulnia kezelni a kudarcokat. És itt is szerintem nagyon fontos a példa, hogy Ti hogy álltok hozzá, ha valami nem sikerül
Először a fürdős jelenetből. Hogy inkább engedsz a hisztinek a "béke" kedvéért, vagyis hogy apu ne ordibáljon a gyerekkel, mert számára ez a megoldás. Utána abból, hogy te még alszol, mégis téged üvölt fel a gyerek, holott apu már fönn van. Az "odalépést" nem szó szerint értettem, hanem határozottságban. Ha a gyerek érzi, hogy most egy felnőtt van vele, aki ellátni is képes testileg-lelkileg, nem ébreszti fel a még alvó másikat. Mert van már mellette egy. De mint mondtam, ennyi infó félrevezető is lehet. Ennyiből azonban egy töketlen gyerekembert rajzoltál meg a férjed képeként, ami szánalmas rá nézve, és kb. nem is csodálkozom, hogy a kisebbik hímnemű az ő mintáját követi, nyafog, sír, hisztizik. (fenntartom, hogy ez a csernusos első reakció félre is trafálhatott e kevés infó alapján)
Ezt miből szűrted le? Csak úgy kíváncsi vagyok. Mert annyit mondtam róla, hogy reggel behozza a kakaót. Amúgy meg imádja a gyereket és viszont és sokat is vannak együtt -ahogy idő engedi.
Persze. És köszönöm a te válaszodat is.
Mindent meg fogok tenni, hogy ez a helyzet elmúljon és ne a nyafogásról szóljon a reggel és az este. Hozzáteszem nem ennyire súlyos a helyzet, tegnap este nem volt semmi gond és a ma reggel is kicsit nyűglődve indult, de végül nem ment át sírásos hisztériába.
Nekem úgy tűnik, hogy igazából nem leállítani szeretnéd, hanem inkább azt szeretnéd, hogy elmúljon. Pedig magától nem fog elmúlni, neked és a férjednek kell leállítani.
Igen. Mert ő LÁT titeket, figyeli a gyereket, titeket, a gyerek reakcióit, rajzait, játékát stb. De egyre inkább arra gondolok, hogy apuka egy éretlen gyerekember, ti meg ott vagytok ketten az egész család látszatával magatok. De ezért mondtam, hogy nem itt kéne kérdezni, nekünk más jöhet le virtuálisan, mint a valóság.
Nem kell állandóan szajkóznod, csak addig, amíg meg nem érti. De sok esetben át lehet helyezni a hangsúlyt a nemről arra, hogy ha rendesen megcsinálja, akkor ez és ez lesz. Hogy a pozitívumot lássa abban, hogy mi lesz, ha megváltozik a viselkedése, nem a negatívumot, ha nem.
Nekem minden évben vannak ilyen gyerekeim az iskolában, akik így érkeznek 4 évesen: csak nyafogva hajlandóak kommunikálni, mindenért kisebb hiszti van. Ha játszik vele a másik, akkor azért, mert ő nem akarja. Ha otthagyja, akkor azért, mert miért hagyta ott. Nem az almáját akarja megenni, hanem a szendvicset, mégsem jó a szendvics, az almát akarja. Napestig sorolhatnám a "problémákat". Liathoz hasonlóan én is azzal kezdek, hogy elmondom nekik, ameddig nyafognak, addig nem értem, hogy mit mondanak, mondják el normálisan, hogy mit szeretnének. Ez működik a többségnél, de nem egy hét alatt. Néhány gyereknél igen hosszú folyamat.
Segít? Segít???? Gondolkodj már el ezen a szón. Neki nem "segíteni" kéne, ő az egyik főszereplő a darabban. De, hülyegyerek. Ennyiből ez jött le, bocs.
Láttam,olvastam.
Csak nem tudom milyen szakember. Gyermekpszichológus? Ő mennyiben lát bele az életünkbe? Vagy az a fél óra - egy óra amit lát, mérvadó lehet?
Készülődik. Kávézik, fürdőszobában van, wc-n, kinn cigizik..nem várom el, hogy odaugorjon. De ahogy meghallja, hogy gyerek felébredt, már teszi a kakaót a mikoróba. Szóval segít. Nem hülyegyerek.
Gondolhatjátok, ha valami baj lenne ugranék azonnal.
Itt nem erről van szó.
Ez ugráltatós hiszti és szeretném leállítani.
A másik a dühöngős sírás. Próbáltam őt rávezetni, hogy ha valami nem sikerül, akkor vagy szóljon -nyugodt hangon nekem- vagy próbálja megoldani. Mert persze ha odamegyek és csak szóbeli instrukciókat adok neki a probléma kijavítására, akkor tökéletesen meg tudja csinálni.
Egyszerűsített verzió: nem kéne gyereket vállalni, amíg nem nőttünk fel. Egy gyerek nem tud nevelni egy másikat.
Ezt csak most olvasom: "fél 7-kor ébredek, apukája már fenn van akkor, ha valami nyűgje van, ott van ő is. Nem csak engem kéne rángatni."
Egyszerű és kissé vulgáris kérdések tolultak az agyamba: ilyenkor apuka mi a .... ért nem lép oda? Megvárja, míg felkelt téged a gyerek? Férfiből van???? Felnőtt már? Hány éves? (és tényleg irány egy szakember, de együtt menjen hozzá az egész család infantilisapuval együtt. )
Persze, hogy nem. Meg a kruppos előbb köhög, és csak akkor sír, amikor nem tudja abbahagyni.
Oviban nem ébred sírva, ott minden ok.
A nagyfiam kruppos volt.
Ilyenkor nem sírnak, hanem "ugatva" alig kapnak levegőt.
Nem lehet összetéveszteni a sírással kombinált hisztivel.
Azt meg tudom erősíteni, hogy még ennél is nagyobb gyerekek is eszeveszett hülyeségeket képesek kitalálni.
Én nagyon sokat beszélgetek a gyerekeimmel. Adott esetben nem kertelek, hanem elmondom, hogy pár dologba elég könnyen bele lehet dögleni. Ennek ellenére néha olyan ötleteik vannak, hogy ha a kutya bevenné, megveszne tőle.
....és ltszik, hogy eszükbe sem jut, hogy ez pont olyan...
A sírva ébredés más, mint az ébredés után azonnal kakaóért vonyítás, ami kizárólag anyunak szól. :-)
Azt írta a TI, hogy közösségben jól működik a gyerek, tehát oviban du. alvás után nem ordítva ébred.
Ettől függetlenül a nevtanban kaphat az ember jótanácsot, mivel ott kicsit részletesebben kikérdezik, és együtt látják a szülőt-gyereket.
Ha nem akarsz ordítós / morgós / idegbeteg lenni, akkor el kell érned, hogy a gyerek ne szívja ki a véredet. Ehhez pedig a következetesség vezet. :-)
Oké, én is értelek.
De ne felejtsed el, saját gyereket mindenki értelmesebbnek hisze, mint amilyen valójában. Kábé 5 éves korig még az időről sincs fogalmuk, ezért mondod neki azt hiába, hogy ha most nem teszed, akkor majd az nem lesz.
Nem csesztetni akarlak, esküszöm. Tudom milyen rossz amikor egy gyerek nehezen kezelhető. De akik ide írnak, már van tapasztalatuk. Én is másokat kérdezgettem hogy mikor mit tegyek. És ami passzolt ránk azokat alkalmaztam, és bevált.
6 éves kor alatt nem lehet így gyereket egyedül hagyni a kádban. Érted mit mondok, bármikor felállhat meggondolatlanul, és már baj van. Tűzoltók szörnyű történeteket mesélhetnének okos gyerekekről, akik tudták hogy nem szabad gyufával, öngyújtóval játszani, és mégis kipróbálták. Mert gyerekek. Nem nekik kell önmagukra vigyázniuk, egy darabig mi vagyunk a felelősek értük.
Hajnali 5 órakor, ha a gyerekednek ne adj isten "kruppos" rohama van, ami ugye hirtelen jön, és emiatt sír mert nem kap levegőt, akkor sem ugranál? A gyerek nem az apukájával akar lenni, hanem veled, ezt te is észrevetted.