Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Miért sír ennyit? :-(
Létrehozva: 2015. május 21. 13:35
Sziasztok!
Segítsetek nekem, mert nagyon a türelmem végén járok.
3,5 éves és állandóan sír.
sír, ha ébred,
sír a reggeli kakaóért,
sírva kiabál utánam,
sír, ha nem sikerült,
sír, ha nem ér át a zöld lámpán,
.......................................................... .............................
Nem értem. Komolyan már minimális autizmus is megfordult a fejemben, mintha nem tudná kezelni az érzelmeit. Miért kell mindent -de tényleg szinte mindent- sírva közölni?? Ha pedig valami nem sikerül maximálisan tökéletesen, akkor dühöng, még földhöz is vágja magát vagy üti a fejét. Lassan ott tart, hogy a szobája is hetek óta érintetlen, mert nem játszik semmivel, gondolom tart a kudarctól.
Igen. Ilyen esetben vagy a barátság, vagy az anya-gyerek kapcsolat van félreértelmezve.
Engem a lehető legjobban idegesít, amikor emberek azzal képesek büszkélkedni, hogy 'a lányom a legjobb barátnőm'. És lehet olvasni neten, újságban, nyilatkoznak róla ismert emberek...eszembe nem jutna a lányommal, hogy úgy mondjam, barátkozni. Egészen más jellegű az anya-lánya kapcsolat, mint bármilyen barátság. De lehet, hogy ez az én egyéni érzékenységem, nem tudom.
Volt, amelyik nekem mondta, hogy "Nem is vagyok a barátod!"
Erre mondtam neki, hogy "Valóban nem, és nem is leszek sose a barátod (Itt egy kis medöbbenés :-)) - én mindig is az anyukád leszek!" :-)
Vicces, amikor ezt egymás közt alkalmazzák: A kicsi mondja valamelyiknek, hogy nem vagyok a barátod. Ilyenkor röhögve közölik, hogy "Hüüüülye, nem is, mert a tesód vagyok!" :-)
Óóó ezen én sosem akadok ki. Majdnem olyan eset, mint amikor a barátjuknak mondják "jó, akkor nem vagy többé a barátom!"
Hát ez mekkora! :-)
Férjem mindig hozzám küldi a gyerekeket anatómia-élettan kérdésekben, én meg hozzá műszaki kérdésekben. :-)
Jaj, nálunk volt egy sztori ezügyben.
A lányom elsős volt és megkérdezte az apját, aki nem magyar, hogy apa, mi az a g.ci? Apa ravaszul azt felelte, nem ismerem ezt a szót, kérdezd meg anyát! (Kicsitdög volt, lássuk be.) Oké. Anya, mi az a g.ci? Ezésez, túltárgyaltuk. Mindez kb októberben történt.
Karácsonykor apa csomagolja ki a gyerek ajándékát, ami egy levél. így szólt girbegurba betűkkel: 'Kedves Apa! A g.ci ojan fojadék, ami a fiúk kukijából jön ki .Boldog karácsonyt!'
Nna. Mostmár Apa is tudja mi fán terem mi:) Levélkét féltve őrizzük::))
Ezeket istenbizony nem én írom másik nicken bejelentkezve, pedig mintha én írnám szó szerint. :-)
Pontosan így van.
Volt olyan, hogy picik voltak, valamiért haragudtak rám, és azt mondták, hogy "Nem szeretlek." Erre elmondtam nekik, hogy én mindig és akkor is ugyanúgy szeretem őket, ha épp nagyon mérges vagyok.
Azóta szokták is mondani, hogy ők is nagyon szeretnek akkor is, ha én mérges vagyok. :-)
Múltkor gyagyák voltak és a férjem megmorogta őket. Nagyfiam igazságérzete: Sértetten közölte, hogy Anya sokkal kedvesebben szokott ránk szólni. :-) Mondtam neki, hogy pontosan tudta, hogy nem OK, amit csinálnak, és azt is, hogy ez Apát idegesíti. Ha zavarja, hogy megmorogják, akkor hagyja abba magától.
Ami szerintem még fontos: anyát-apát nem butázhatja le. Én ezt abszolút nem tudtam elviselni és ha megtörtént, meg is mondtam neki, hogy nekem most emiatt nincs kedvem mesélni és akkor aznap nem volt mese. Nem büntiből, hanem azért, mert nekem nem volt kedvem. Amúgy tényleg nem volt, a lebutázás nálam zérótolerancia, hároméves gyerektől is.
Múltkor tőlem megkérdezték, hogy mi az, hogy g..ci. Sose használom ezt a szót. Nem mindent otthon tanulnak.
Megmagyaráztam, mit jelent, azt is megbeszéltük, hogy nem a legszebb elnevezés, így inkább ezt a szót nem használjuk.
Szerintem az nagyon jó irányelv, hogy SOHA nem a személyt kritizáljuk, hanem a cselekedetét. Nem is a kritizálás itt a jó szó, hanem inkább az, hogy tudatosítjuk benne, hogy ez az aktus nem jó, hanem helyette ezésez.
Na de inkább példa. Gyerek nyávog. Nyugodtam meg lehet mondani neki, hogy ezt rossz hallgatni, mondja normálisan. De nem nevezem butának vagy hülyének. Gyerek nem buta, amit csinál, az butaság.
(A lányom imádta, amikor én butaságot csináltam és bevallottam. Állatira tudott neki örülni:)
A csúnya szavaktól meg szerintem abszolút nem kell dobni egy hátast. Úgyis hallja őket. Szerintem bőven elég itt is tudatosítani, hogy vannak olyan szavak, amiket nem jó hallani, igen, mások használják, de mi nem. Túltárgyalva.
Hidd el, nem butázom le a gyerekemet. Sőt, fehívom a figyelmét, ha néha azt mondom, hogy "butaságot csináltál", hogy nem te vagy buta, csak amit tettél, az volt butaság.
De sok mindent lehet hallani barátoktól, közösségben. Pár napja azon nevetnek egyik kis barátnőjével, hogy táncikálnak és kiabálják: "ingó-fingó-bingó-fingó"
Na, ezt nem tőlem hallotta, az biztos.
(sőt, volt már rá péda még tavaly bölcsiben, hogy halkan odasúgta nekem, hogy xy csúnyát mondott, azt hogy istenf@szát - hát kicsit leesett az állam és mondtam is neki, hogy ilyet nem lehet mondani. azóta nem mondta)
Ne foglalkozz a rosszindulattal, magad is látod, h képes vagy változtatni, megéri!
Láthatod, h én maximálisan támogatom 😄
Gyerek azért hall itt-ott dolgokat, amit kipróbál otthon, nem kell ehhez anyunak butázni. Pl. játszó, bölcsi stb.
Én biztos, h mérgemben sem mondok olyat, amit nem akarok, ennek ellenére hallok itthon érdekes dolgokat, de nincs ezzel gond, megbeszéljük.
Nem értem ezeket a vádakat.
Azt hiszitek páran, hogy az utóbbi 3 éveben növesztettem a popómat és hagytam, hogy a gyerek nőjjön, mint a gaz?!?!?
Nem, nem így volt. Nagyon sokat van vele foglalkozva. De "eköszöntött" a dackorszak és kicsit kicsúszott a kezem közül a dolog. Van, ami nagyon jól működik, de akad efféle probléma, amiket írtam.
Nem egy neveletlen, kiabálós, hisztérikát "alkottam", egyszerűen most van egy rossz periódus, amit szeretnék a lehető legjobban kezelni.
Itt az NLC-n már az a bizonyos sem elég keserű?
A ti. tanácsot kért, hogy mit csináljon a gyerekével, ha az hisztizik. Igen, nem kapott használati utasítást a gyerekhez, nem biztos magában. Ezért kért itt tapasztaltabb anyukáktól SEGÍTSÉGET.
Többre értékelem az ilyet, mintha hagyná nőni a gyereket, mint a dudva, és kis mini akarnok lenne belőle. Ezekből manapság nagyon sok van, mert a szülő haver/barát/akármi akar lenni a gyereknek.
Durmola, kezded jól csinálni
, amelyik tanács beválik azt használd, de maradj következetes. Sok sikert!
De, persze, sírás az volt, hogyne, nagyon szerette volna. De most nem engedtem.
Viszont simogattam és elmondtam neki, hogy amennyiben szépen elalszik, akkor reggel bepótoljuk a mesét. De csak, ha sírás nélkül, jókedvűen ébred.
És nagyon jó volt az ébredés.
Szokás szerint, ahogy kinyílt a szeme, már kakaót kért. És itt is sikerült a nyafit és az utasítgatást leállítanom. Mondtam neki, hogy menjen ki a konyhába, szóljon apának, ölelje meg és vidáman kérje tőle a kakaót.
Megtette, minden nagyon heppy lett.
Utána hozta nekem a könyvet és olvastam is egy keveset, majd normálisan elkészülődtünk a reggeli induláshoz.
"Úgy gondolom, hogy anyu sem szokta őt lebutázni, akkor ezt ő is elvárhatja." - egy hároméves? Nagyon is utánzással tanul. Akkor butázik valakit, ha őt is butázzák.
Ettől függetlenül nagyon leszedtük már a keresztvizet szegény t.i.ról, szerintem ne üldözzük el. A változtatni akarás már önmagában egy jó lépés, még ha kicsit egyelőre ide is kap meg amoda is. Majdcsak megtalálja előbb-utóbb a saját egyéniségéhez illő, következetes dolgokat. Szerintem egyébként nem "nevelni" kell, hanem normálisan egymás mellett élni. Ezt azonban tényleg következetesen elvárni oda és vissza. A gyereket pedig nem mesemegvonással büntetni a butázás miatt, hanem elgondolkodni, hogy én milyen nevekkel illetem, ha haragszom rá... és esetleg változtatni ezen is a jövőben.
Szerintem poroszos az lenne, ha nyakon vágta volna, oszt' mehet.
Ráadásul itt a békülés rész is megvolt: Bent maradt nála alvásnál. Az érthető, hogy a francnak sincs kedve mesélni, ha lebutázták.
Ha egy "bocsánat" odaböffentésére mégis van mese, akkor anyu s...get csinált a szájából, legközelebb ugyanígy "buta" lesz, sebaj, majd megint odalöki a gyerek, hogy bocccs, és máris kialakítottunk egy újabb olyan szokást, amire nincs szükségünk.
Azért ne kérjen bocsánatot, hogy megússza a következményt, hanem azért kérjen bocsánatot, mert nem OK dolgot tett / mondott.
Azért álljon már meg a menet, hogy anyut lendületből lebutázza a 3 éves. Úgy gondolom, hogy anyu sem szokta őt lebutázni, akkor ezt ő is elvárhatja.
Ha pl. nálunk minden OK gyereknevelés terén, és kicsúszik egy ilyen 1x (nem fog, ahogy az én számból sem), akkor a gyerek mehet dolgára egy magyarázattal (én sem mondom rád), de a TI-nál a gyerek egy kicsit fordítva ül a lovon, itt azért rendbe kell tenni pár dolgot, és ez nem fog menni konfrontáció nélkül.
Igen. Bocsánat elfogadva, békülős puszi, de mese az sajnos ma nincs.
Szánalmas vagy. Felcsipegetsz mindenhonnan valamit és azonnal kipróbálod a gyerekeden.Akár jó az amit mondtak neked, akár nem.
Tényleg, a férjed mit szól ehhez a kapkodáshoz? A régóta elhanyagolt nevelésről? Ahhoz mit szól, hogy a gyerek csak egy kísérleti nyúl neked?
Nem kell válaszolni.Mert nincs lelked.
Hű, de kemény vagy. És ebből nem lett sírás? Nem tudom, én ilyesmiért nem büntetnék ilyen szigorúan, pláne ha bocsánatot kért.
Igazából itt szerintem megint az a lényeg, hohy nincs egy minden gyerekre vonatkozó használati utasítás. Ha én így keménykednék a fiammal, meg időnként elverném, szerintem ő is mindenen elsírná magát, amilyen kis érzékeny lelkű. Szóval én fenntartom, hogy szerintem a poroszos elvekkel egy sírós, szorongós gyereken alkalmazva semmi jóra nem kell számítani. De ez csak az én véleményem.