Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Ez most gáz, vagy nem?
Létrehozva: 2015. május 20. 15:12
Sziasztok!
Arra lennék kíváncsi, kívülállók hogyan látják a kapcsolatomat.
29 éves vagyok, a párom 55. Nem is ez igazából a lényeg.
A probléma az, hogy úgy érzem, őt nem érdekli semmi. Nem érdekli az egész kapcsolatunk jövője, az, hogy előrelépjünk, csak él bele a nagy világba. Tudni kell, hogy mindketten 100-120 között keresünk, az ő lakásában lakunk. Sosincs pénze, mert állandóan elszórja, lemegy a kocsmába hetente egyszer és akkor 20 000 Ft-ot eliszik és elszerencsejátékozik. Ilyen kereset mellett ez elég nagy kiadás, a hó végére sosincs pénze és mindig én állok minden költséget a kaját meg a többit. Nekem is van egy lakásom, arra jelzáloghitelt vettünk fel, mert az autóját végrehajtók el akarták vinni. A kölcsön felét nekiadtam, úgy terveztük, hogy együtt fizetjük a törlesztőt, de ezt a pénzt is ahelyett hogy lakáscsinosításra stb. költötte volna elszórta hülyeségekre. Már többször kértem ne játsszon el ennyi pénzt, de újra és újra megteszi, mert azt hiszi nyer.
De az érem másik oldala. Végre találtam valakit, aki tényleg szeret, nem csal meg, nem ver át, tisztel és próbál azért a kedvemre tenni. Nem korlátozza a személyes szabadságomat, nem számoltat el, sok a közös program, ami nagyon jól telik. És persze szeretem én is, nagyon működik köztünk a kémia.
De úgy érzem lehúz. Képtelen vagyok mellette előre lépni, gyakran rajta idegeskedem, hogy miket csinál. Egy helyben toporgunk. De sajnos úgy érzem nem tudnék nélküle élni, miközben az eszemmel tudom, hogy nélküle nem vettem volna fel hitelt a lakásomra, és már előbbre tartanék anyagilag is, a karrieremben is.
Viszont nagyon sokáig egyedül voltam, sokan becsaptak, játszottak velem, és ezeket nehezen hevertem ki. Ő igazán szeret és engem akar, csak ilyen ..nem is tudom.. lusta.
Nem tudom mit tegyek. Lehet, hogy csak én túlzom el és vagyok túl érzékeny?
Köszönöm előre is a véleményeket.
De ha nincs normalis ferfi Magyarorszagon, akkor talan a nok magartasat kellene valtoztatni.
Ez, ha kifejted bizonyára nem fog orbitális marhaságnak tűnni, de így egyelőre az.
Főleg, ha a gyerek érdekeit nézem...És itt szó nincs arról, hogy egyedülálló anyaként nehéz az élet, a megélhetés, hanem arról, hogy nyakába vett a gyerek mellé még egy magát eltartani képtelen lúzert - mindezt a gyerek rovására.
Ha én egyedülálló anya vagyok, akkor nincs a világon az a jó-csávó akinek hagyom, hogy megterhelje a kéglimet jelzáloggal. Semmiért. Az más téma, hogy férjjel közös döntés alapján hitelt veszünk fel a közös céljainkra.
Latod EZ gaz. Nem is kicsit.
A TI pedig jol erzi magat, semmi baja nincs, neki ez igy jo. Akkor az. Nem ertem ugyan minek kell egy topic ami problemanak allitja be azt ami neki tok jo mindennap.
Elolvastam az egeszet, (Csendike jol begurult... megertem...
birom az ironiajat,) senki nem tartja ezt az allapotot normalisnak.
De ha nincs normalis ferfi Magyarorszagon, akkor talan a nok magartasat kellene valtoztatni.
Valaki irta hogy a noknek akarmilyen ferfi jobb mint semmilyen. Akkor egy akarmilyen lesz.
Ha nem lenne eleg hogy egy ferfi csak himnemu legyen hanem valami igenyt is tamasztanank veluk szemben, valamilyen elvarasok lennenek, talan jobban felkotnek a gyatyamadzagot.
Lehet hogy rosszul gondolom... de szerintem nem.
Értem, de amikor felsorolja, hogy mik a jó tulajdonságai, akkor is ott lesz, hogy mittudomén, jó vele beszélgetni. Akkor is ott lesz, ha ez lenne az alap, mert kétségtelenül pozitív tulajdonság. Tehát ha keresi a pozitív tulajdonságait, bele fogja ezt is venni.
Én ezekkel egyetértek, teljes racionalitásommal. Azzal is, hogy ezt a kapcsolatot le kell zárni.
Pusztán csak agyalok/visszaemlékszem az én nehéz éveimre, amikor azt mondom, ha az ember egyedülálló anya, van egy csomó más szempontja is...igen, igen, a gyerek ne egy alkesz-játékszenvedélyes pasas mellett legyen. De lehet, hogy kedvelik egymást a gyerekkel (erről nincs infónk) meg van pár olyan privát dolog, ami nagyon megnehezíti a szakítást. Mondom, drukkolok a TI-nek, hogy végigvigye, csak a saját tapasztalataim némileg árnyalják a dolgot.
Hasonlóan gondolkodunk. :-)
Amiket itt alap-ként soroltam fel, az szerintem annyira alap, hogy nincs mit említeni rajta. Ha ezek nincsenek meg, akkor egyetlen percet sem érdemel a faszi. Ez nem pozitívum. (Alap, hogy veszek levegőt / eszem / alszom. Plusz, hogy elmegyek színházba.)
Jól esik, hogy nem ver??? Ennyire lábtörló vagyok, hogy már ennek is örülni kell? Persze, hogy nem ver, mert ez elképzelhetetlen, hogy kezet emeljen rám - bárki. Nem hogy a TÁRSAM.
Ezekre a kritériumokra épp elég lenne egy dugó-partner is..
Minek együtt élni?
Minek enni egymás életét?
Veszekedni?
Földönfutóvá válni?
TI, ez neked örömet okoz?
Nem hiszem...
Nem látunk bele mélyen a kapcsolatba, simán lehet, hogy a mérleg pozitív oldala legalább annyira súlyos, mint a negatív. Pont ettől nehéz a döntés számára.
Amiket felsorolt, az meg sajnos nem alap. Csak alapnak kéne lennie. Meg bizonyos szempontból a logikád is rossz: attól, hogy alap, még értékeli az ember, ha van, és jólesik neki, ha van.
Szeret - Aha, a maga módján. Pont tesz rá magasról, hogy TI-nek így nem jó.
Nem csal - alap
Nem ver - alap
Tisztel - baromság. Hülyére veszi, lenyúlja
Nem korlátoz - alap
Nem számoltat el - Mire fel? Ő tolja a pénzt...
Szeretem - kevés, ettől még szar a kapcsolat
Sok a közös program - ez az egyetlen előny. Slussz. Ezért nem érdemes eltartani egy ilyet.
Kitűnő hasonlat, ezen elmélázok most.
:)
Leírja a nyitóban.
De az érem másik oldala. Végre találtam valakit, aki tényleg szeret, nem csal meg, nem ver át, tisztel és próbál azért a kedvemre tenni. Nem korlátozza a személyes szabadságomat, nem számoltat el, sok a közös program, ami nagyon jól telik. És persze szeretem én is, nagyon működik köztünk a kémia.
Na, igen, van amire jo a rossz tapasztalat.
Csak fiatalon nehez kezelni. De TI már lassan 30..
Én amugy ismerem a függőt, pont a tiniszerelem miatt, csak nem játék hanem fű volt..
A férfi olyan, mint a kölyökkutya: le kell kötni az energiáit, különben csak rosszalkodik.
Mai életvezetési tanácsunkat hallották, köszönöm a figyelmet.
Én 4 és fél évemet csesztem el így. Fele ennyi elég lett volna. És akkor ott még szó sem volt kocsmáról, meg szerencsejátékról, csak egy teszetosza lúzerről...
A megoldás maga az, hogy húzás innen!!! :-)
...adni, ha már magától nem találja meg a porszívó csövét... :-)
Szerintem a tisztánlátás érdekében érdemes lenne leválogatnia a TI-nak az eddigi hozzászólásait, és szép sorban végigolvasni. Ennyi.
Lehet, hogy csak figyelmetlen vagyok, de egyetlen sort sem láttam arról, hogy mit lehet kezdeni említett faszival: Mivel töltik a közös szabadidőt (együtt sportolnak, kirándulnak, színházba-moziba járnak), mi az, ami jó ebben az egészben...
Én sajnos-szerencsére csak 4 évet vesztettem és 20 évesen megfogadtam, h sohatöbbet rossz kapcsolat és függő partner.
Igen, lehetséges, hogy te így látod, de mint már korábban is említettem, nem kell mindenben egyet értenünk.
De félreértés ne essék, nem arra buzdítom TI-t, hogy maradjon a pasival, csak úgy érzem, ő más megoldást keres, mint a szakítás, és erre a helyzetre igyekeztem reagálni.
Gyereked nem veletek él, ugye? -legalábbis remélem-
Csak mert az, h te semmire sem tartod magad, az neki -igy kiskamaszként- nagyon nem tenne jót.
Azt irod, nem vagy egy nagy durranás...hogy mondhatsz ilyet magadrol?!? Valaki azert csak megpiszkált, ha lett egy gyerek.
Én elég rendes mennyiségű élettapasztalat birtokában úgy látom, hogy vannak olyan problémák, amiknek NINCS megoldásuk. Azokból ki kell szállni , amíg lehet. Az egyik ilyen egyébként épp a függőség. Mi több, a angy beszélgetésekben sem hiszek---volt néhány belőlük, soha semmire nem vezettek, max ideig-óráig. Valami vagy működik magától, vagy nem és azon beszélgetéssel se lehet segíteni.
Lehet, hogy adni kéne egy kis házimunkát neki, hogy ne unatkozzon. (gonoszul néző szmájli)
Na és hogy hűséges az smafu?
Milyen ritka az ilyen férfi manapság! Ez egy jóravaló lélek, csak kocsmázik cseppet. Valami öröm neki is kell az életben..
Nekem már ott felszalad a szemöldököm, hogy 'amíg ÉN dolgozom, Ő unatkozik'. És hogy az unalmát a kocsmában kezeli hát....hogy milyen színvonalú társaságban , az a hab a tortán.
Az a baj, hogy nagyon nehéz sokszor tisztán látni, amíg az ember benne van a kapcsolatban. Reméljük, be is fejezi a TI amit elindított.