Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Főnök-beosztott viszony
Torolt_felhasznalo_981482
Létrehozva: 2015. május 14. 21:40
Nemrégiben kezdtem az új munkahelyemen, ahol szuperül érzem magam :) Egy családi étteremről van szó - anya főz, apa intézi az ügyeket, a lányuk pedig felszolgálóként dolgozik. A csapatban még van 2 külsős szakács és én, mint felszolgáló. A lány most töltötte a 21-et, és miután elvégezte a vendéglátós iskolát felszolgálóként dolgozik - mellé kerültem én is, lényegében a főnököm.
Az utóbbi pár hétbe észrevettem, hogy a nyájas mosoly mögött egyfajta beképzeltség húzódik - úgy érzem, minden szavában gúny és kioktatás rejtőzik. Mintha "lenézne", mert én "csak" egy alkalmazott vagyok, akinek nincs zsír új Audija és Chanel cipője. Amikor lehetősége van rá, "rámsózza" a számára nemszeretem feladatokat, és utasítgat. Nyilván a főnök-beosztott viszonyban természetes, tehát nem is ezzel van a problémám, hanem azzal, hogy egyszerűen olyan stílusban adja elő a mondandóját, mintha egy 10 éves gyerekkel beszélne (még úgy is, hogy kettőnk közül én vagyok az idősebbik). Tudom, hogy több nő egy helyen - főleg ha főnök-beosztott viszonyban állnak, sosem egyszerű, de a helyzet kezd kényelmetlen lenni számomra.
Nyilván ő a "főnököm", hiszen a tulajdonos család tagja, de a lekezelő és lenéző, már-már megalázó stílust nehezen viselem. Hogyan kéne viselkednem, hogy ne egy koldusként, hanem emberként, felnőtt nőként tekintsen rám?
A munkámmal nincs kifogásuk, folyton dícsérnek, meg én is igyekszem a maximumot nyújtani, ami egyrészt nagyon jó érzés, de mégis úgy érzem, hogy a leányzó szemében egy csóró kis senki vagyok.
Hogyan kéne viselkednem?
Nem kell megalázkodnod a munka érdekében.
Valószínűsítem, a szülők normális értékrendű emberek, különben nem éreznéd jól magadat, és nem becsülnének meg.
Belegondolunk, a sok munka mellett tudtak extrát adni/venni a gyermeküknek, csak éppen azokra a pillanatokra nem lehetett elég idő, amik a gyermek egészséges viselkedés kultúrájának kialakításához kellenek.
Van egy olyan lehetőség is a dologban, hogy a kislánynak van kisebbségi komplexusa veled szemben, és ezt próbálja ilyen estlenül a maga számára kompenzálni...
Mindenképpen szóba hoznám, mert érződik, hogy nagyon bánt, és felesleges ezen rágni magadat úgy, hogy meg sem próbáltál érdemben tenni ellene.
Éppen a napokban tapasztaltam meg én is, hogy a pusztán toleráns, kedves viselkedés sok esetben csak olaj a tűzre, hogy a másik bátrabban folytathassa.
Közösen beszélnék velük, apa, anya, leányzó, és elmondanám, hogy bár nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy velük dolgozhatom, de: és megkérném őket, indokolatlanul ne iskolázzon le folyamatosan a gyermekük. Ha veszik, és tényleg elégedettek veled, normalizálódik a helyzet. Ha nem, megspóroltál magadnak egy csomó rossz pillanatot, amit nem tudnál kezelni.
A legjobbakat kívánom!
Külső szemlélő számára (amennyit elárultál erről a viszonyról) teljesen az jön le, hogy a fejedben van a probléma.
Rendben, igazad van. Nincs jogom elítélni bárkit, bármiért, de arról dönthetek, az én értékrendembe mi fér bele és mi nem - ez nem, tehát ha apu autót akarna venni nekem, akkor köszi, majd én megveszem magamnak.
Mindenesetre a kérdésem elsősorban nem erre vonatkozott. Hogyan kéne viselkednem, hogy netán jóba legyünk a csajjal?
Bocs, de ez ostobaság, hogy elítélsz valakit bármiért.....
Irigység és butaság.
Nem tartozik rád, hogy más (akár főnököd, akár beosztottad) milyen vagyontárgyakkal rendlekezik, és milyen módon jutott hozzá.
Nem kell kiforgatni a szavaimat kérlek - a kérdés arra vonatkozott, hogy hogyan kéne viselkednem, hogy ő is másként viszonyuljon hozzám - uram bocsá' netán jóba legyünk.
Az "apu megveszi nekem a kocsit" dolgot pedig elítélem - én arra vagyok büszke, amit magam értem el. Attól, hogy apunak van pénze, és megvesz nekem mindent, az nem dicsőség számomra, ha én nem tettem le semmit az asztalra.
Szó sincs arról, hogy lenézném. Ennyire nem bonyolult a helyzet. Engem aztán nem érdekel, hogy neki milyen az élete, vagy mivel tölti a szabadidejét, vagy milyen színű a haja. Saját magammal foglalkozom, csak egyszerűen zavar az, hogy lenéz, megaláz, kihasznál, mert úgy érzi, ő több másoknál azért, mert a családjának étterme van. Ez tipikusan az az eset, amikor egy énekesnek van egy népszerű száma, aztán azt hiszi, ő sz*rta a spanyol viaszt. Egyszerűen indokolatlannak érzem a csaj viselkedését, mert nem tettem semmi olyat, amiért ezt a fajta viselkedést érdemelném.
Hogyan kéne viselkednem, hogy megbarátkozzon a gondolattal, hogy én egy ugyanolyan ember vagyok, mint a többi és ne kezeljen csóró beosztottként?
Begurul az új Audijával (amit gondolom apu vett neki)
Tehát irigykedsz rá....
Nem kell ilyesmivel foglalkoznod, fogadd el a helyzetet. VAgy mondj fel.
"Talán az én hibám is, hogy így kezel, mert nyilván az én viselkedésemre ez a reakciója (vagy nem tudom...). Talán ha valahogy másképp viselkednék vele, határozottabban, vagy nemet mondanék, másképp reagálna ő is. Persze mindezt normális határokon belül."
Na ezen filózz el kicsit. Valahol itt lesz a megoldás. Kezdetként próbáld őt ne lenézni azért, mert ő csak egy újgazdag, akinek a segge alá tolják az autót.
ha a meló jó és a pénz elég akkor maradsz ha van eszed
ha nagyon emóci vagy akkor örökké vesszőfutásod lesz csak
elmondom újra
semmit nem tudsz tenni azzal aki lenéz
CSAK elmehetsz máshova
őt lenézik a diplomás gazdagok, mert ott meg ő 1 pincérnő
minden társadalmi rétegben van a lenézés
a panel lakók is lenézik azt aki nem tud busszal görögben nyaralni
vagy nincs új telefonja
EZÉRT lettek szarrá eladósodva
Tehát azt mondod, törődjek bele, hogy a lány ilyen, abba, hogy kihasznál és abban, hogy lenéző stílusban, mint egy csóró koldussal beszél velem?
a szegény ember nem engedheti meg magának az érzelgősség luxusát
ha ezt nem érted meg
akkor ameddig az leszel sok fölösleges szar perced lesz
Itt nem a "jobb sorsról" van szó, csak nem esik jól, hogy azért, mert én vagyok az alkalmazott az azt jelenti, hogy le kell nézni, vagy meg kell alázni...
A szülei (nagyfőnökök) mindig kedvesen bánnak velem, felnőtt nőként tekintenek rám, nem pedig rabszolgaként. Ami azért érdekes, mert tulajdonképpen ők a főnökeim, ennek ellenére a lányuk az, aki folyton lenéz, és kihasznál.
Nem tudom, hogyan kéne viselkednem.
A másoddiplomám mellett vállaltam ezt az állást, nem szeretnék benne ragadni.
Emellett én nem vagyok az "apu mindent megvesz, nekem meg nem kell csinálnom semmit" dolognak. Én is vettem autót, de a saját pénzemből, abból, hogy spóroltam - igaz nem 10 milliósat, de büszke vagyok rá, hogy a magam erejéből tettem.
A lány valószínűleg idővel nagyfőnökként lép elő, a szülők idősek (apu már túl van a 75-ön), anya valamivel fiatalabb. Addig a lány "vezető felszolgálóként" működik.
Nincs gondom azzal, hogy fiatalabb nálam, vagy hogy a "főnököm". A gond a stílusával van. Én mindig azt mondom, nem az számít, mit mondasz, hanem hogy milyen stílusban.
Talán az én hibám is, hogy így kezel, mert nyilván az én viselkedésemre ez a reakciója (vagy nem tudom...). Talán ha valahogy másképp viselkednék vele, határozottabban, vagy nemet mondanék, másképp reagálna ő is. Persze mindezt normális határokon belül.
ne álmodozz arról, hogy tudsz a csajon változtatni
ha jó a meló akkor csináld, hisz az csak egy meló
lelki életet meg élj meló után
sehova nem vezet ha a másik jobb sorsát irigyled és magaddal kívánod egy szintre lehúzni
Begurul az új Audijával (amit gondolom apu vett neki)
az a normális, hogy az ember vesz a gyerekének
anyád apád megválogatni nem tudod
1 tudsz
legyél több náluk, hogy majd te ne csupasz seggel engedd a világba a gyereked
sokan pincérkednek egyetemi évek alatt az még oké is
csak ott ragadni már nem oké
Tisztában vagyok vele, de ennek ellenére mégis úgy gondolom, hogy ezen lehet valahogy változtatni azzal, ahogy én viselkedem vele. Nem véletlen, hogy a legtöbb munkahelyen vannak, akiket kedvel a főnök és vannak, akiket nem.
Én értem, hogy ő a főnököm, de azért mert apucinak étterme van, még nem kell ennyire fennhordani az orrát. Illetve hordja fenn, mit bánom én, csak nem esik jól hogy azt érezteti velem, hogy én egy csóró senki vagyok, és kihasznál.
Nem tudom, hogyan kéne viselkednem vele szemben, hogy leszokjon a "lenézésről".
ezzel meg fölösleges foglalkoznod
NEM lesztek soha egyenlők még ha mind a kettőtöknek a beosztása azonos
vagy elfogadod vagy elhűzhatsz
ez van
Tulajdonképpen én azt gondolom, a felmondás és új munka keresése nem megoldás, csak "homokba dugom a fejem" stratégia.
Emellett sajnos az utóbbi években többször váltottam munkahelyet, folyton költöztem, a munkahelyváltások miatt anyagi gondjaim lettek. Ez a hely több szempontból idális - életemben először napi 8 órát dolgozok, mint a normális emberek, nem 13-14-et, és szabadnapom is van - mindezt ugyanazért a bérért, amit korábban is kaptam. A főnökök (apa-anya) kedvesek velem és előzékenyek, jól is érzem magam, amíg meg nem jelenik a "kisasszony".
Soha egy rossz szó nem hagyta el a számat, hiszen ha leállok vitatkozni, az az állásomba is kerülhet és ezt nem szeretném megkockáztatni.
Azt gondoltam, ha nem foglalkozom vele, vagy kedves és mosolygós vagyok vele szemben, akkor leszokik erről - de ez nem jött be. Talán más stratégiát kellene választanom.
Nem is tudom konkrétan leírni, hogyan viselkedik... Begurul az új Audijával (amit gondolom apu vett neki), eszik, iszik, telefonál, amikor kedve van, besegít, de nála a besegítés nem az, hogy segít, hanem hogy közli, neki mihez van kedve és mit fog csinálni, a többit meg nekem kell elvégeznem.
A nemszeretem feladatokra egyszerűen közli, hogy "csináld meg!". Amíg ő ül és olvas. Oké, hogy a "főnök családja", de attól még ezt picit kihasználásnak érzem.
Ráadásul sokszor hiteltelen - a múltkor megpróbálta elmagyarázni, hogyan kell a cappucinora tejhabot készíteni. Na már most én ezt továbbképzésen tanultam, és nem úgy kell, ahogy ő csinálja, de nem szóltam semmit, mondtam hogy oké, köszi, hogy megmutadtad, aztán csináltam úgy ahogy kell.
Eloszor is csak KEPZELED, hogy az a lany mit gondol rolad! Bizonyitekod erre nincsen.
Masodszor, mosolyogjal es legyel aranyos vele szemben! Kerd ki a tancsat es legyel TE a jo es okos emberke.
MAJD HOZZAD SZOKIK, ES NEM LESZ FELTEKENY!
MERT, AHOGY AZ A LANY VISELKEDIK, AZ SZIMPLAN FELTEKENYSEG !!!!!
Sok sikert kivanok, es ne add fel a dolgot!!!
az ilyennél 1 rosszabb van
a hasonló csóró régebbi dolgozó és az ilyenből lett főnök
Ha így van ahogy írod, hogy nem bírod tovább, a szekered rúdja kiáll, hívd meg egy kávéra a "főnökasszonyt" ott helyben és beszélj vele.
Semmi veszteni valód nincs.
Lehet hogy csak próbálgatnak mennyit tűrsz.
Ne hagyd magad!
Állj ki magadért!!!!!!!
akinek gond szembesülni önmagával, sokszor érzi magát rosszul
kereshetsz másik melót
de általában ott is gyökér a feljebb lévő, ahogy pont olyan csóró beó mint a beosztottja
az embereket megváltoztatni nem tudod
EZ nem fönök beoszott- viszony..
Hanem úrikisasszony- cseléd viszony.
keress másik helyet, ha nem akarod, hogy tönkrevágja a lelkedet egy elkényeztetett kis hülyepicsa.
IDE küldd el ezt a posztot, hátha a hajtépésen kívül lesz vmi használható tanácsuk...