Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
azt mondogatják ez a nő örült, hogy szült még
BIZTOS?
tudod halnod kell akkor öröm, hogy árvát is hagysz nem csak felnőtt gyászolókat
Igen, skorpió vagyok. :) Persze, hogy van bennem hiányérzet, én is, tesóm is időnként álmodunk anyukámmal, eszünkbe is jut, sőt, szoktuk is mondani, hogy mennyire más lenne, ha még élne, hogy élvezné a 4 unokát, nekünk is biztos könnyebb lenne. De most mondd meg őszintén, van olyan ember, akinek nincs valami hasonló fájdalom vagy hiányérzet az életében? Ha van, na, ők az igazán szerencsések, de én nem sok ilyet ismerek. De ettől még nem lesz valaki lelki beteg. Akkor lesz az, ha ezt nem tudja helyén kezelni, feldolgozni. Igazából csak annyit akartam kihozni az egészből, hogy az, hogy milyen ember lesz valakiből, nem egy ilyen tényezőtől függ. Tudnád, hány félrenevelt gyereket/felnőttet ismerek, akik pedig teljes, jó családból jöttek...
Nem, akkor sem ismerném el. Kettőt kérek még, hogy el tudjam dönteni.
És most érkeztünk el oda hogy megkérdezzem, mit is akarsz tőlem?
Hát nem teljesen mindegy hogy ÉN mit írok, hiszen a gyerek él, anyuka meghalt, a sors útjai pedig kifürkészhetetlenek. Nagyon hadakozol valami miatt, csak az a valami számomra nem teljesen világos. De nem baj, nem óhajtok vérre menő vitát folytatni egy számomra érdektelen dolog miatt.
mellrákost ismertem 12 évet élt
44 évesen szült gyorsan
5 évet 1 mellel 2 mellek nélkül
a fia 26 évesen halt meg 4 évig zabálta a rák
Nagyon szomorú történeted, te téged és a testvéredet nem úgy vállalta anyukád, hogy örül, ha megéri a születéseteket.
és ezek zöme hamarosan halott
élhetnek pár évet rettegve mikor ér oda a kaszás
Ha valaki nem születik meg, az nem lemond az életről, egyszerűen nincs. Nem fáj neki, egy petesejtnek vagy a spermiumnak nincsenek élethez való jogaik.
Kizárólag a szeretetre és boldog életre koncentrálsz. Már említettem, de neked újból megteszem, alig van már ivóvíz, a Földet szétbarmoltuk, járványok és háborúk mindenfelé. Olyan háborúk, és olyan járványok, amik napok alatt elérhetnek akár ide is. A mindenáron gyereket akaró nő, aki meg is szüli akár apa nélkül is, mit mond majd 30 év múlva a gyerekének, aki szomjasan és a hőségtől ájuldozva kérdezi, mi a francért szültél meg? Hogyan fog az az anya a gyerek szemébe nézni, mit mond majd neki? Hát akartalak bammeg, hogy boldog legyél, és szerető közegben neveltelek, nem? Ja, csak épp a gyerek belepusztul, azt pedig nem is kell remélni hogy nem fog szaporodni, több esze lesz mint az anyjának.
Lehet szaporodni, mutáns egyedeket létrehozni, talán majd a kevés túlélők közé tartoznak.
A te szemedben a cikkben lévő anya az életet választotta a gyerekszülésen keresztül. De! Az a kislány is meg fog halni egyszer. És nem mindegy hogyan.
Nem tudom, mert nem voltam ott, (ahogy te sem :) ) de az a pár óra, míg összehozták azt a gyereket, szerintem öröm és vágy volt. A nem reménytelenségben, hiszen akkor még tünetmentes volt a nő.
Nem ez volt a mondandóm lényege.
Egy eleve fájdalommal terhelt családban nincs meg az alapja annak, hogy egy gyermek stabil, biztos érzelmi háttérrel, támasszal kezdje az életét. Mindezt kizárólag a videós ötlet miatt mondom.
Alapjáraton úgy indítanak, hogy meg sem próbálják elfogadni, feldolgozni, elengedni, sőt a cél, hogy ezt a gyerek se tudja egykönnyen megtenni. Nem gonoszságból, nem tudatosan akarják az orra alá dörgölni, de mégis ezt teszik.
A dolog fizikai kockázatairól nem is beszélve.
Rosszindulatú daganatos betegségnél 5 év tünetmentesség után nyilvánítják gyógyultnak.
Ettől a hölgy még nagyon messze volt.
Az agresszív kemó után tünetmentesnek nyilvánították, ergo, gyógyultnak.
A szervezet regenerációjának az eredménye lehetett később a fogantatás.
Viszont a vele járó terheléshez nem volt ezek szerint elég erős még, és a harmadik hónap végére újra támadt a betegség.
Kegyetlen, akárhonnan is nézzük:(
Szija, hogy legelnek a tikok? :))
Ez egy nagyon szep tortenet. Tenyleg.
Az elet csapasaitol senkit nem lehet megvedeni. 11 eves korodban halt meg anyukad, amire nyilvan nem volt senkinek modja felkeszulni.
A cikkbeli törtenet meg egeszen mas alaphelyzet. Kitettek egy magzatot egy agressziv kezelesnek es pontosan tudtak, hogy az anya max nehany honapot fog elni )azt is kinok kozt, tehat meg abban a rövid idoben sem fog tudni igazan gondoskodni a csecsemorol. EZERT felelotlen es onzo a dontes. termeszetesen lehet a kislanynak jo elete, de a dontes akkor sem jo. Ha tenyleg felelosen gondolkodnak, egyszeruen vedekeztek volna es eselyt sem adnak egy ilyen elethelyzetnek.
Veled tudok egyetérteni.
(hello Anyus :) )
úgy vannak ezzel
majd az okosabb, szorgosabb ügyesebb kisebbség eltartja a sok debilt
és igen el vannak tartva
Nem logikai baki.
Én feltételezem hogy a fórumon lévő emberek képesek mondatokat elemezni. Nem vagyok az a típus, aki mindent harmincszor elmagyaráz. Az általánosítás pedig helyénvaló. Mivel azt jelenti hogy jellemzően, nagyobb tételt átfogóan. Az eltérések ilyenkor nem érdekesek. Az a bizonyos részcsoport amelyet említettem, egy nagyobb halmaz.
Nem igazán értem, hogy a félárvákhoz hogyan keverted hozzá a szülő nevelési elveit. Teljesen más kategória a nevelési elv, és az, hogy tudat alatt hogyan nevelünk az érzelmektől vezérelten.
Kizárólag azért szóltam hogy a tanári pályád mint tapasztalati tényező lényegtelen, mert soha nem tudhatod, hogy itt a fórumon ki kicsoda. Ha jön egy másik tanárnő merőben más tapasztalatokkal, akkor a két vélemény kiegyenlíti egymást mint tapasztalat, és marad végső soron a pszichológia.
ha azt mondom itt
csaj az istenére megesküszik, hogy nem lesz gyerek dughatunk
akkor azt mondjátok ti nők, hogy elment az eszem, mert beveszem a szöveget
Miért ne lehetne benne fájdalom, hiány? Miért ne élhetne az édesanyja az álmaiban? De ezt hogy lehet összevetni azzal, hogy akár meg se született volna? Számtalan más öröme lehet a SAJÁT életében, ami kárpótolja ezekért a fájdalmakért, vagy nem is kárpótolja, hanem teljesen más minőségű értelmet ad az életének. Vagyis nem helyettesít, hanem más. De attól még boldog.
A másik kérdésedre pedig: ha jönne egy félárva, és közölné, hogy igen, itt vagyok, félreneveltek, de felnőttként beláttam, hogy az én életem az enyém és nem mutogathatok vissza örökké a sanyarú gyerekkoromra, ami egyébként a nem árváknak is gyakorta jut ki osztályrészül, hanem normális életet élek a saját erőmből, akkor mi lenne? Akkor elismernéd végre, hogy nem minden a nevelés?
nézd meg a műsor
a linket átküldtem
Kilenc éves korától hagytam dönteni, a lehetőségek és következmények felvázolásával.Nagyon bölcs gyermek volt..., szerencsémre.
Leegyszerűsítem egy hülye példával ezt a hosszú monológot: ha tudom, hogy az ebédben lesz egy rész valahol a három fogáson belül, ami kicsit el lesz sózva: már neki sem látok az ebédnek, inkább éhen halok? Köszi, inkább nem is eszem, mert tudom előre, lesz benne valami kellemetlen.
Valami fájdalma, feldolgozandó szenvedése mindenkinek lesz az életében, az örök Paradicsom állandó boldogsága elmúlt már, ha egyáltalán létezett valaha. Emiatt nem hozni világra? Kicsit aránytalan összehasonlítás, nem? Rosszul fog esni neki megnézni a videót? Valószínűleg, bár nem is biztos, hiszen nem ismerte az anyját, nem szakít fel benne sebeket a látványa, ahogy másban sem egy fénykép a dédmamádról, akit nem ismertél már. Keményebb dió anya nélkül felnőni, de megint azt mondom, még mindig aránytalan dilemma a választás magával az élettel szemben egy mérlegen. Nagyon sok ember van, aki nem is szereti az anyját vagy apját, mégis boldog lesz felnőttként. Emiatt lemondana a SAJÁT életéről? nem hiszem.
Bízom benne, és azt kívánom, hogy a kis Lily egészséges, boldog felnőtté érjen!
ez most olyan
van még pár hónapod, addig ami téged boldogít az legyen meg neked
utána meg mindenki bassza meg azt ami lesz
Megnéztem a csillagjegyedet, ha valóban skorpió, akkor nincs kérdésem.
A te hozzászólásod csak egy a félárváké közül. Az, hogy téged szépen és jól neveltek, nem jelenti automatikusan azt, hogy 100-ból 90 gyereknek ilyen élete volt. Inkább fordított az arány.
De le merném fogadni olyan nem fog jelentkezni, aki szintén félárva felnőtt, és be meri vallani, igen, félreneveltek.
De téged mégis csak megkérdezlek. Ha jól sejtem igen érzékeny vagy, és e mellé még intelligens is. Nincs benned fájdalom, hiány?
Válaszolnod nem is igazán kell, a válaszodat pontosan tudom, még akkor is ha nem mered leírni a valót. A gyerekkorod szép volt, és képes voltál feldolgozni a történteket, de álmaidban Ő még él. Eltaláltam?
Ebből az aspektusból semmi perc alatt megoldanád a túlnépesedést:)