Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
A felsorolt jelzőid (a megkeseredett kivételével, amit valós ismeret nélkül biggyesztettél rá) magas IQ-ra, zsenialitásra utalnak.
Persze honnan is tudhatnád.
Az emberiség szerencséje hogy nem szaporodik?
Ezt kifejtenéd bővebben? Én sem óhajtok tovább szaporodni, ezt is az emberiség szerencséjének neveznéd? Ha valaki cinikus, hatalmas egoval rendelkezik, olyasmit is meglát amit mások nem, eltérő a véleménye, az a te szemedben kakukk?
Megjegyzem, az emberiség a nőnemű és hímnemű egyedek szaporodásával jön létre, nem lehet ilyen esetekben különválasztani a két nemet. Miért nem lehet felérni ésszel, hogy egy férfi nem azonos a nőkkel? Hogy esetenként másképp lát meg dolgokat? Ettől még egyik sem hülye, még akkor sem ha némelyik nő úgy gondolja.
Most komolyan, azonos jogokat, egyenrangúságot akartok, és ezen felül még a gondolataikat is cenzúráznátok? Mély tiszteletem azoknak a nőknek, akik képesek önmagukban a helyükre tenni ezeket a dolgokat.
Nagyvonalú gesztus az itt maradóval, de mégsem vagyok benne biztos, hogy így is szeretnék a legtöbb esetben.
Személy szerint nekem kellene a gyermek.
Köszönöm.
Mi otthon is ezt kaptuk a testvéreim
mel.
Életet adni egy csoda.Olyan felfoghatatlan élmény és magasba emelő, hogy értéséhez kellő intelligencia is kell.Póriasan szólva, kicsit tovább kell nézni az orrunknál.
A többség csak egy kamaty végeredményének látja a gyereket.És ezt így is élik meg. Szomorú, gyökértelen, letargikus lelkek menekülése.
Köszönöm
hogy nem ilyen vagyok.
A gyermekáldást nem véletlenül nevezik gyermekáldásnak ma is.
Szerencsés vagy, egy született apa típussal lehet igazán szép a gyermekkora a srácoknak.
Hát, tudod, ha nagyon vágysz valamire, lehet olyan gyenge pillanatod, hogy a racionális érvek megsemmisülnek, és csak az örömre vágysz, amit egy kiskutya jelent.
Férfija válogatja. Aki közűlük gyereket akar, az gyereket akar.Ezek nagy többsége maga is az életét adná értük.
Mint az én férjem.
Egyek lettünk a gyerekben.
Szerintem szerető férjek annak ellenére, hogy férfiből vannak, 'emóci' döntést hoznak, kell a baba a beteg feleségtől.
Hogy később ez mennyire teszi az életüket élhetővé, az ezer külső körülmény zenéje.
Tévedsz a véleményemet illetően.
Ha akarattal lett volna terhes betegen, én sem tartanám elfogadhatónak.
Hogy a sors ajándékozta meg vele amikor orvosilag képtelenségnek tartották, így más a megítélése a helyzetnek nálam.
A sors, a karma, vagy akárminek is nevezzük, akarta ezt a babát, és kutya kötelessége volt életet adnia neki.
Mellesleg, boldogan tette, és biztos vagyok benne, hogy az utolsó hónapjait megkönnyítette és bearanyozta a gyermek várása.
Amúgy én is felelőtlennek tartanám, ha egy beteg ember örökítené magát, bár van rá példa, sőt genetikusi, de akkor sem követném civilként sem adott élethelyzetben soha tudatosan.
Ugyanakkor felmerülhet az is, hogy a gyermek ős sejtje nem segíthetné-e a gyógyulást?!
Érdekes lehet, nem ismertem.
"...a kutyáid jövője miatt is kétségbe lennél esve ha tudnád nem sok az időd"
Pontosan, ez így igaz.
Nem cél itt szerintem most sem,hogy közös nevezőre jussunk,főleg egy olyan hímneművel nem,aki megkeseredett és érzelemmentességét,cinizmusát simán csak racionalitásnak nevezi. Nem érti maga körül a világot,ill. irreális,beteges felsőbbrendűségi érzése miatt egy sajátos,torz tükrön keresztül látja csak azt. Az emberiség szerencséje,hogy legalább nem szaporodik.
Véleményt természetesen bárki mondhat egy női fórumon is.
Sejtettem, hiszen Zsánna is fantasztikus tudással rendelkezik.
Nálunk volt egy olyan állapot, hogy a társam lett beteg. És a legutolsó gondolatom lett volna az, hogy egy darabka emléket eltegyek a testéből, "saját emlékek céljára". Ehelyett minden erőmmel arra összpontosítottam hogy meggyógyuljon, az összes energiámat átadtam a gyógyuláshoz. És sikerült. De ha véletlenül állapotos lettem volna, akkor bizony gondolkodóba esek. Mert az a gyerek az Ő teste, Ő genetikája, de mégsem Ő. Egy másik ember. Belőle lett volna, de nem tudtam volna szerelmünk gyümölcsét vele felnevelni. Ahányszor ránéztem volna a gyerekre, az öröm mellé sokkal nagyobb fájdalom vegyült volna azzal, hogy a kicsi nem ismeri az apját, és az apja nem láthatja felnőni. Egy érzelmi libikókát hoztam volna létre saját magamnak.
Ha velem történik fordítva, én sem hoztam volna Őt ilyen helyzetbe. Ha elmegyek, elég ha a szívében megőriz, nem kell a fájdalmat azzal növelni, hogy neveli az én testemből való gyereket. És ismerkedhet nyugodtan, nem kell anyukát is keresnie egyúttal.
mellesleg a zsánna a kiskutyát nem vitte volna haza, nem túl rég ha tudja, hogy ezévet nem éli túl
még azt se sodorta volna az árvájának
ha már gyerek kell, akkor én teljesen a szép családi életben nevelés mellé teszem a voksot
mert a gyereknek az az érdeke
csinálták a világra, nem pottyant az égből és befogadták kegyből
de a sok született gyerekből nagyon kevésnek jut az amit érdemelne a születésétől avanzsált ártatlansága miatt
Épp ezért tetszik a vitátok, az emocionális és a racionális összecsapása úgy, hogy minden hozzászólással döntetlenre jön ki.
Mindkét oldalt megértem teljesen, de talán észrevehető hogy a racionális érvek felé hajlok. De mint nő és mint anya, és mint lehetséges várandós, az érzelmi szempontokat is ki tudom értékelni, és azt is pozitív megnyilvánulásként.
Én megértelek, de amit írsz, az sokaknak szentségsértés. Manapság túlmisztifikálják a gyerekeket. A legtöbb ember annyira, hogy félnek a saját gyereküktől. Félnek hogy megbántják az érzéseiben, félnek hogy esetleg testi fájdalmat okoznak, félnek hogy nem tudják megadni a gyereknek azt, ami megadható lenne.
És ami döbbenet, félnek attól hogy a gyerek feljelenti őket, mert egyszer rácsapnak a fenséges sejhajára. A gyereknek jogai vannak. A magzatnak jogai vannak. Az élethez való joga. Az, hogy ez az élet milyen lesz, az már senkit nem érdekel.
a roncs nőtől ez a gyerek is lehet az nagy sansszal
majd lehet a pasi a gyereket is gyerekként fogja eltemetni
tudom hogy zsánna az önzés mellé letette a voksot és nem azért mert rosszember
annyira emóci, hogy a gyerek érdekét nem tudja a haldokló nő fölé tenni
Még mindig figyelemmel olvasom a vitáitokat, de van egy olyan érzésem, hogy nem tudtok közös nevezőt létrehozni.
Csavarjatok kicsit a témán, nézzétek a férj szemszögéből a szitut. Neki lehet hogy jobb egy élő emlék, de egyáltalán nem biztos. Gondolom idővel csak megnősül, lesznek élettársai, barátnői, hiszen egy kisgyerek nem tölti ki egy férfi életét, kell a társ, kell a nő.
felelősebb nők akkor is elmennek abortuszra ha a kaszás nincs felettük
mert nem akarnak rosszat a megszülető gyereküknek
csak az önzését kell legyőzni
A "csekély indok"-ba belehalt.
Hát igen, pont erről beszélünk, nem voltak adottak az életfeltételek. Van, akinek ez csekély indok, van, aki úgy dönt, hogy ebben az esetben nem itél árvaságra egy gyereket. Különbözőek vagyunk és különbözően vélekedünk, én a magam részéről már nem ragoznám tovább.
és itt ha azt nem nézzük a gyerek élet, jövője
csak azt, hogy akinek hamar vége az életének, mitől jobb árvát is hátrahagyva meghalni?
még a kutyáid jövője miatt is kétségbe lennél esve ha tudnád nem sok az időd
én nem tudom, hogy mekkora esély az után terhesnek lenni
csak azt tudom, hogy aki azt kapott az már egy roncs és ha nem busman akkor mindent meg tesz, hogy ne legyen gyereke
Én erről tudtam, de vannak akiknek fogalmuk sincs erről, hogy ilyen vizsgálatok léteznek.
Viszont a cikkben szereplő nő nem a terhességet vállalta be, az spontán jött létre, hanem a gyerek világrahozatalát.
Igen, ez a pasi vonal
a másik, a női, az nagyon jó értékrendű.