Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Történt ismerősi körben ilyen, csak fordítva, ott apuka halt meg nem sokkal a gyerek születése után, habár végigcsinált minden kezelést amit csak lehetett. Ha ott nincs ott a kicsi, akkor anyuka valószínűleg idegösszeomlást kap, neadjisten apu után öli magát. Így volt, ami miatt összevakarja magát. Ez is lehet egy olvasat. Adott a nagyonis szeretett férjének valamit, ami miatt nem omolhat össze, miután a nagyonfiatal feleségét még szerelemben elveszíti.
Nehogy már baj legyen ha az ember egy történetnek a jó oldalát IS látja nem csak azt hogy a kislánynak nehéz lesz lelkileg-fizikailag az anya hiánya. Az lesz.
Hát én teljesen egyetértek Veled.
Viszont az egészben az a "legszebb", hogy pont azoknak kellene szülni, akik úgy gondolkoznak, mint Te!
Van 1 réteg "kisebbség", amelyik a (meg nem született) gyerek(ek) érdekét nézi, nem a sajátját...vagyis hát nem magának szül, hanem mert tudja biztosítani a gyerek(ek)nek azt, ami kell a biztos életkezdéshez, boldog, kiegyensúlyozott élethez, biztos anyagiakhoz....stb...
Értem én, hogy a szeretet a legfőbb, de akkor szeretek igazán, ha nem a magam érdekét nézem.
És ez a szeretet valójában az igazi szeretet, a többi rizsa :)
Szerintem.
gondolom ezt mindenki maga érzi. ha kinézek az ablakon, ez a sok fiatal anyuka sem túl energikus. a homokozó széléről ordít a távolba a gyerekének ahelyett, hogy utána menne.
én is előtted jóval a legjobbat az országban
Az lehet, hogy 40 évesen még elég energikusnak érzi magát a szüléshez, kérdés, hogy 45-46 évesen is elég energikusnak fogja-e érezni magát egy kisgyerek után rohangáláshoz. Ez nem ellenérv akar lenni, csak az embereknek bizonyos helyzetekben talán kicsit tovább kéne látniuk az orruknál.
Én sem reklámoztam, csak tájékoztatásul tettem be.
több esetben megemlítettem a világszínvonalú helyet
eszemben nem jut pedig reklámozni
itt jajvékolni kell
hagyjuk a kaja
"mint ez is, amikor csoda, hogy megtörténhetett."
Ahogyan látom, téged teljesen elbűvölt ez a történet...csak a csodát, a szépet, az emberi nagyságot látod benne...
Hát engem nem, bocs....ritkán értek egyet autóval, de itt, ha lenyesegetjük a ciniskusságából és a stílusából adódó vadhajtásokat, szerintem neki van igaza.
Ne feledd...a média azt mutatja, amit látni akarsz. Az ember eredendően emotív lény, erre épít. Szép történeteket akar látni a való világból, happy end-del.
Dehát itt nem volt hepiend, anyu meghalt, és árván hagyott egy néhány hetes csecsemőt, akinek a testi-lelki épsége ugyancsak kérdéses.
Aztán, hogy apu benne volt? a fene a szkeptikus lényemet... mit mondhatott volna szerencsétlen, miután ekkora sajtóvisszhangot kapott a történet? Hogy próbálta lebeszélni a feleségét, de nem ment?
Nem láthatunk bele az emberek lelkébe....abba sem, hogy mit érzett az apa a temetés után, miután hazament...gondolom, ezt nem osztotta meg a sajtóval....
hát amiről beszélsz
egy időben születettek egyformák
http://molekularis-diagnosztika.hu/
Dehogy vetetnéd el:-)
Ez te vagy. Azért nagyon sokan érzik még magukat nyugodtnak és energikusnak 38-40 évesen is egy új gyerekhez. Te így, más úgy. Na bumm.
Ha már a topik szétoffolásánál tartunk (ti már egyébként a kezdettől, de sebaj), akkor beszállok én is a hintába. Volt régen egy nagyon buta fodrászom, rád emlékeztet. Minden áldott alkalommal megkérdezte, mi a horoszkópom, én érdektelenül mindig elárultam, és ő - mindig az újdonság varázsával önmaga számára - elmondta róla ugyanazt a korszakalkotó marhaságot. Egy idő után nem mentem már hozzá, mert bár ügyesen vágott hajat, de ezt már nem lehetett kibírni. Tanulság? Nem sok van. Talán annyi, hogy minden szakmához kell némi memória. Sőt, esetleg a fórumozáshoz is, hogy ne legyen már az, egyszer van gyerekünk, máskor nincs, egyszer nők vagyunk, másszor meg férfiak. Ilyesmi.
Azért vannak bizonyos törvényszerűségek, mint például, hogy megöregszünk és meghalunk, és minél öregebbek vagyunk, annál sanszosabb, hogy megöregszünk megbetegszünk és meghalunk.
Mondjuk a te életedet kockára teheted, de másét szerintem nem.
Azért vannak bizonyos törvényszerűségek, mint például, hogy megöregszünk és meghalunk, és minél öregebbek vagyunk, annál sanszosabb, hogy megöregszünk és meghalunk.
Szerintem csupasz seggel, ahova Isten bárányt ad, ad legelőt is felkiáltással gyereket vállalni ugyanaz, mint mondjuk 38-40 évesen megtenni.
Érthető, ha valaki ezen mélyebben elgondolkodik, netán félelmek vannak benne. Persze nem vagyunk egyformák, mindenki a saját élete, érzései, önismerete alapján hoz meg egy ilyen döntést, de az már felelőtlenség, amikor TUDOM, hogy pl. beteges vagyok, TUDOM, hogy a felmenőim korán haltak, TUDOM, hogy 40 évesen már az ingerküszöböm is más, mint 10 évvel ezelőtt és még sorolhatnám, de szülök egy gyereket, bízva a legjobbakban.
Én egészséges vagyok, 41 éves, szerettem volna gyereket, de nem sikerült, 38 évesen azt mondtam, hogy már nem próbálkozom tovább, mert úgy éreztem, hogy nem tudnék 100%-ot beleadni sem fizikailag, sem mentálisan.
Most mindent megteszünk, hogy még véletlenül sem, de, mint tudjuk, nincs 100%-os védekezési módszer, és bizony, ha becsúszna, elvetetném, mert szerintem nem pusztán életet adni a legnagyobb dolog a viágon, hanem értéket teremteni.
Jöhetnek a kövek.
Önmagukat abszurd helyzetbe sodró felnőtekkel nem szimpatizálok, nem érzek részvétet, sem empátiát nem óhajtok gyakorolni.
Pontosan.
Meg lesz az a lelki stabilitása, amit sok örökbe fogadott felnőttként keres, a gyökereit.
nem tudom, nemrég jöttem
igen csodák vannak
dugnak a háborúban, dugnak a félholtak, dugnak az éhínségben élők
igen ez csoda, hogy a rakás szar tetején nekiállnak dugni
Sajnálatos, hogy kompromisszum, vagy igénytelenség miatt ez a gyakorlat, de attól még vannak fehér hollók is, tehát igaz, amit írtam.
Természetes folyamat valóban a fogantatás is, és a születés is.
Azonban vannak élethelyzetek, - főleg egészségi problémákból fakadóak, - mint ez is, amikor csoda, hogy megtörténhetett.
Pontosan így van.
Nem sok választási lehetősége volt, és ő az élet folytatására szavazott a gyermekében.
Szerintem ez nem egyenes arányosság. Akkor ennek fényében döntenének a továbbiakban.
Egy kisgyerek teljesen másképp dolgoz fel egy ilyen helyzetet, mint egy felnőtt. Neki még nincs kifinomult érzésvilága, valamivel tárgyilagosabban kezel dolgokat, amikbe a felnőttek sokkal több érzelmet visznek. És ha pici korától az életében van a felvétel, nem lesz megrázkódtatás a számára.