Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Na, de mit csináljak, meg nem verhetem???
Na, igen, de minden este anyázásig meg káromkodásig fajuljon? Egyedül még meg tudnám csinalni (bár sztem utálatot váltanék ki a gyerekből ha az estéink az üvöltözésről szolnának) de itt egy nyafka férj, aki a nyugit szereti 8után.
Én nem állítom, hogy hülye aki ezt teszi, csak azt, hogy nekem ez teher lenne, pedig tudod, hogy mennyire vagyok rájuk kattanva. :-)
Tökmindegy nekem, hogy mi szűrődik be, esti fektetés után már nem akarok ott ülni. Le akarok heverni a TV elé / rozéfröccsözni akarok / beszélgetni / olvasni, tökmindegy mit, de azt, amihez kedvem van. :-)
10-15 MÉG - mert még kicsi. Ahogy nő, a legtöb nem alszik el hamar, mert már sok neki a délutáni alvás, na akkor fogsz majd sokat ülni. :-)
Te tudod... :-)
(Én csak azt tudom, hogy én / nálunk / mit / hogy. És nem, nem utálják meg az alvást attól, hogy világosan kijelölt határok közt léteznek. :-))
Hülye azért én sem vagyok.
10p, max 15p amit benn vagyok. És nem sötetben, mert van éjjeli fény és a nappalibol is beszűrodik.
Hát nemtudom..
én nem szeretnék hetekig veszekedni esténként. Ugy gondolom, az sokkal többet ártana hosszútávon. Sőt, azt sem akarom, h emiatt megutálja az alvást.
Felnott is jatszik szerepjatekot: vagyonokat koltenek az interaktiv jatekokra a Neten... belekepzelik magukat az indianvadasz, vagy UFOvadasz szerepebe es orakig lonek jobbra-balra , mentik nemeslelekkel a kismacskat es nemes lelekkel irtjak az afrikai ehenkoraszt .... nincs korhatar az ilyen szerepjatekhoz..
Persze, ha kozertest jatszol ... vagy "csinaljunk ugy , mintha foznenk" , vagy nyisd ki a szad , en vagyok a doktor , Te a beteg , akkor az ezt jatszassal leall a normalis gyerek , ahogy a valosagban be tud vasarolni , fel tud torni egy tojast es ugy soproget , ahogy kell .
A szerepjatek tanulas a kisgyereknek : ugy akarja csinalni, ahogy a "nagy"... es leghöbb vagya az, hogy "nagy" legyen, mint anya es apa.... Az ilyenfajta szerepjatekok folytatasa nem normalis..
Valami perverzzel doktorosat jatszani az megint mas... ez is szerepjatek , de kulonbozik ...
Es most is szerepjatekot jatszol , mert a valaszt a kerdesedre nagyon jol tudod .... es ez sem normalis dolog : jatszani a naivat...
Írtam valahol olyat, hogy ez könnyű feladat, vagy hogy elsőre fog menni??? :-)
Szerepjáték hány éves korig normális?
Köszi
ezt mindig olyan könnyen irod, mintha csakugy menne, h fiacskám maradj a szobadban es ő ottmarad akarata ellenére...jóvicc.
Nálunk a 'maradj a szobában es foglald el magad' az jóformán bünti. Mert volt már többször, h nem hagyott 'élni' és bezavartuk.
Olyan nagy mesekiraly nem vagyok, de van egy amit még régebben én talaltam ki, és alvásnál meséltem, na azt a mai napig szokta kérni. De tény, h inkabb vizuális tipus.
J ez, h 'dumcsizzunk' csak épp a fiacskám egy pofázogép. Csak akkor van csendben, ha alszik.
Ez édes. :)
Apám se tündérmesét nyomott neki fejből. :)
Fantáziáról jut eszembe: Múltkor egy kirándulóhelyen a fa padba bele volt vésve egy kuki. A gyerekek arrébb játszottak, és azt beszéltük a többiekkel, hogy vajon melyik ismeri fel. Odahívtuk az én középső fiamat, aki 6 éves, hogy szerinte az mi? :-)
Odarohant, ránézett és közölte, hogy "Szerintem körte. Vagy kaktusz!" - majd elszaladt. :-)
Tündérmese nekem nem megy fejből, de annyi mindenről lehet beszélgetni. :-)
Ti kettőtök játszmája, hogy ha megkéred, hogy ott maradjon, és nézegessen mesekönyvet egy kicsit, akkor ezt megteszi, vagy nem... :-)
Na, ilyesmikre gondoltam.
Nálam anno az volt a nyerő, amikor valamilyen ismeretterjesztő médiában látottakat/olvasottakat meséltem neki. Nagyrészt állatokkal kapcsolatban. Figyelt ezerrel, csak úgy járt a kis agya. :)
A nagyapja meg csak úgy kútfőből mesélt neki esténként, na, azt is imádta, nagyokat kacagott. Ezek mellett persze volt képes könyv nézegetés is, de fontos volt a sima mesélés is.
Nem kizárólagosan este, lefekvéskor, hanem csak úgy random ölembe ült és "dumcsiztunk".
Valami ilyesmit javasolnék Harangnak is, a tv-t meg legnagyobb részt száműzni.
Hidd el, en lennék a legboldogabb, ha ilyen szaranya lehetnék. Se ez a kis pöcsös nem akar egyedül. Volt már, h 20p után meguntam és kijöttem. Nem volt benne köszönet. Kijött - visszazavartam, megint kijött - ujra. Aztán még félora mulva is motyogott es duzzogott. 3szori lebaszarintás után végre bennmaradt, de akkor már kiabalás volt, nagyon. Ráadasul addigra már f10 lett.
Én vagyok a szaranya , mert nekem pici koruk óta a helyükön alszanak, bemegyünk , mese , jóéjtpuszi és már jövünk is kifele, soha nem dekkoltam az ágyuknál egy percet se.
Az enyémek meg legszívesebben velem aludnának mindig, mint egy kutyacsalád. De az van, hogy NEM. (Csak néha.)
Amikor nagyobbak, már nem alszanak el 5 perc alatt, mert mondjuk már sok nekik a délutáni alvás, de nem akarom, hogy 10-kor még a nappaliban parádézzanak. Nekem terhes lenne, hogy minden este fél órákat - órákat üljek a sötét szobában, ezért ezt nem is vezettük be. És hiába mondja bárki, hogy emiatt sz@ranya vagyok, NEM és kész. :-)
Nálunk is kialakult már az esti ritmus, ami úgy néz ki, hogy fél8-8 között még nézhet pár mesét, utána be az ágyba és mesélek néhány annapetit. Majd villanyoltás és addig ott van egyikünk míg nem alszik el. (egyenlőre még nem sikerült az egyedül elalvás, de amikor már nagyon pilledt, akkor van, hogy megpuszilom és mondom, hogy kimegyek wc-re aztán vagy vissza kell mennem vagy nem -de szerencsére egyre több a nem
)
Ez nem bünti, ezt úgy kell marketingelni, hogy tök jófej vagy ,hogy megengeded, hogy még egy kicsit játsszon, és nem kell azonnal villanyt oltania. Mert az ilyen nagyfiúk már egy icipicit még játszhatnak elalvás előtt. :-)
Na, igen ezt még ez egykémmel én nem hiszem, hogy egyhamar el tudom érni. Mert ő inkább büntinek veszi, ha egyedül kell lennie a szobájában.
Igen, igazad van. :-)
Voltunk tegnap Szilvásváradon az ősemberbarlangban. Az egyik gyerek a csapatból elkezdte mondani, hogy ezért a hülyeségért másztunk ide fel?! Erre persze nálam is a kicsi is mondta a magáét. Erre elkezdtem nekik mesélni, hogy mit csinálhatott itt az ősember család, meg hogy a pont ekkora ősembergyerekek mit játszhattak, aztán már ők is azt találgatták, hogy hol aludtak, ettek, játszottak, máris nem volt gond, hogy fel kellett mászni, jó kis történet kerekedett belőle. :-)