Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Szerintem ha a TV-től nagyrészt megszabadulotk, már előrébb vagytok, a képeskönyvet pedig hadd nézegesse. :-)
Nálunk úgy alakult ki az önálló elmélyedős játék, hogy este mindenkinek el kell vonulnia a szobájába (régebben ebéd utáni csendespihenőre is), és lefekvés előtt csendben még tehet-vehet egy kicsit, de csak a szobában és csak csendben. Nincs más választás, mint elmélyedni. És ez nagyon jól működik, sokszor látom azt, amikor bemegyek takargatni, hogy pl. a kicsi alszik békésen, és az autós szőnyegen szépen be vannak parkolva sorban a kisautók, vagy a dínókat találom valami kompozícióban. :-)
Ne tiltsd, hanem pl. napközben is mesélj neki. Bármit. Csak úgy, mindegy milyen témakörben, arra inspirálva, hogy próbálja meg elképzelni.
Igen tudom
a képzelete csak és kizárólag a vizuálisan átélt mesék körül forog.
De egy ekkora gyereknek hogy tiltsam meg, hogy ne nézze a képeket?
Néha amúgy ő "olvas" nekem.
Az a baj a tv-vel, pláne egy ilyen típusú gyereknél, hogy, de szerintem tudod, mi a baj... Sok a 30-40 perc is szerintem.
Próbáljatok kevesebbet pörögni, legyetek nyugiban is otthon, csak úgy beszélgessetek, játszatok, és szép lassan alakítsd úgy, hogy legyen képes egyedül is eljátszani, képes legyen a fantáziálásra.
A meseolvasást is lassacskán úgy alakítsd, hogy ne nézze közben a képeket.
Az enyém, a kertes ház ellenére ennél többet néz tv-t.. de ezek szerint Thomas eljátsza:)
Na, igen, tévét azt szereti. Most, hogy már egyre jobb idő van, szerencsére sokat vagyunk kinn a téren. Így lecsökkent a tévézés 30-40 percre, alvás előtt.
Inkább vizuális típus. Próbáld meg a tv-t kiiktatni.
Anna, Peti rajongás van.
De mindig nézi a képeket. Este 2-3-4 mesét olvasok neki, mikor meg már villanyoltás van, szoktam mondani, hogy most mégegyet mesélek, könyv nélkül. Hát azt annyira nem szereti, olyankor még kérlelne, hogy "fejből nem jó, könyvből". Bár ennyire nem vagyok irányítható. Szóval az utolsó mese az már könyv nélkül megy. Vagy a József Attila-féle Altatót kéri.
és a mesekönyveket szereti? szereti ha olvastok neki? mert azt is el kel képzelni ugye.
Ööö..hát ilyeneket még nem játszottunk. Általában a vonatait elnevezi (Thomasból, ez a nagy mánia
) és néha a kezével darut formáz vagy nagyritkán sorompót.
Ez az eljátszósdi még nem nagyon megy, a tornán ahova jár ott eccer kérdezte a oktató, hogy "te vagy a mozdonyvezető?" (mert vonatosat játszottak és a fiam állt a sorban elől) ő meg egyből rávágta: "nem, én a Viktor vagyok"
Még az jutott eszembe, hogyha te leülsz vele játszani, akkor szerepjátékozik? olyanokra gondolok, hogy pl egymás után raksz székeket, és olyat játszotok, hogy ez a vonat, ő a vezető, vagy pl. boltosat, igazi árukkal ( kifli, ilyesmi ) . Ha együtt van más ( barátok ) gyerekeivel, akkor sem kapcsolódik be a szerepjátékba? Ha veszel neki eszközöket, pl. az enyémnek van kisköténye, szakács sapija, akkor eljátszaná, hogy ő a szakács?
én azt figyeltem meg, hoyg a legtöbb szerepjáték a mi életünkről szól :)
Ez is egy érdekes felvetés.
Csak ez még egész kicsi korban kialakul. Míg más gyereket, akár 3 evesen sem foglalkozrat a többi gyerek, addig vannak olyanok akik, már 1 éves koruk előtt is majd' kiesnek a babakocsiból, ha ovoda v iskola előtt haladtak el.
Így pedig a szülő is arra törekszik, h mielőbb társaságba kerülhessen a kisember.
Igy volt ez velünk is. Jártunk "kuszómászó" baba klubba, totyogós játszóházba es bölcsis tornára is.
Nyilván igy gyerekben is kialakult bizonyos társasági életforma. És ahogy nőtt, ugy lett egyre barátkozósabb. Így egyre több gyerek lett barátja is.
Ma már 6 olyan jobarátja van, akitől igen nehezen válik meg és altalában hetente talalkozik is velük.
Ha aug. közepe-vége felé lenne a szünet vége nekem se kéne visszavinni őt. De aug. 3-én már kezdődik.
Szerintem a gyerekek nagyon eltérőek 3-4 évesen.
Elvileg, ha a nagykönyvet nézzük, akkor már ilyen korban bőven szoktak szerepjátékozni.
Egyébként nem túl szerencsés, hogy sokkal kisebb gyerekekkel van egész nap. De már mindjárt itt az ovi. És ha jó óvónénihez kerültök, akkor imádni fogja. Annyira más, mint a bölcsi.
Saját tapasztalat: azok a gyerekek, akikkel "mindig" foglalkozva van, akiket állandóan programokra visznek, állandó pörgésbe vannak... azok nem sokszor nem tudnak játszani és nem érzik jól magukat otthon, mert unatkoznak. Nálunk az óvónők panaszkodtak első szülőin, hogy döbbenet, mennyire nem találják fel magukat a gyerekek.
Egyszer egy anyukának meséltem, hogy egész szombaton otthon voltunk. Ő teljesen ledöbbent, hogy hogyhogy nem unatkoztunk? Mert az ő gyerek csak társaságba érzi jól magát. Ez azért nevelés kérdése is.
Nyilván nagyon jó dolog, ha mindig történik valami, ha mindig valaki foglalkozik a gyerekkel...stb de ennek azért jó sok hátránya is van!
A legjobb lenne, ha már a bölcsis szünet után -augusztusban- nem kéne mennie vagy átmehetne az oviba, de az sztem nem lehet. Ha meg már nem menne vissza a bölcsibe, akkor anyu vigyázna rá, ami ugyan építőjellegű, de sztem tök uncsi.
Jönnének-mennének, abban nem lenne hiba, de akkor csak anyácskámmal lenne...
Mivel nálunk is aug 20-ig volt bölcsi szünet, és szeptembertől mehetett oviba, én nem vittem vissza arra a kb 1 hétre.
Elég nyaralás után újra beilleszkedni, nem kell még dupla stressz nekik.. az meg, hoyg esetleg uncsi anyukáddal, azért lehet jó, mert talán jobban ellesz magában, jobban feltalálja magát.
Nálunk magán ovi csinál nyári tábort. Csak azért viszem, mert nem tudunk annyi szabit kivenni. Azt gondolom nem kel a gyereket sem egész nyáron foglalkoztatni, nem kellenek folyamatos programok. Az enyém pl imádja, ha hétvégén pizsiben maradhat, és favonatozik fél délelőtt :)
Emlékszem én is azokat a nyarakat szerettem legjobban, amikor nem kellett SEMMIT se csinálni. :)
Ovis táborról még nem hallottam, de majd körülnézek.
Szerencsére sok barátunk van, ahol hasonlókorú gyerek van, nincs ő egyedül sokat. Nyaralni is barátokkal megyünk.
A legjobb lenne, ha már a bölcsis szünet után -augusztusban- nem kéne mennie vagy átmehetne az oviba, de az sztem nem lehet. Ha meg már nem menne vissza a bölcsibe, akkor anyu vigyázna rá, ami ugyan építőjellegű, de sztem tök uncsi.
Jönnének-mennének, abban nem lenne hiba, de akkor csak anyácskámmal lenne...
Sajnos nem vették át. Illetve 3 óvoda-vezetővel is beszéltem és nem javasolták. (látatlanban persze) Meg sajnos kicsit szapora a kerületünk
annak ellenére, hogy sok az ovi, még így is sok a gyerek. Szóval szeretik időben felvenni a gyerekeket, nem pedig soron kívül.
Esetleg körbe nézhetsz, hogy van-e valamilyen jó kis ovis tábor a környéketeken nyáron. Az is biztos tetszene neki, és ott nagyobb gyerekekkel lehetne.
Ha lehet, beszéld meg a barátja anyukájával, hogy együtt menjenek, akkor még elveszve se érezné magát :)
Hát én pont nem vagyok ilyen. Elismerem ha hibázok, akár felnőttel, akár gyerekkel szemben. Nem vagyok egy amolyan "ki_ha_én_nem" típus. Még akkor is bocsánatot kérek a fiamtól, ha úgy látom rajta, hogy valami bántja velem kapcsolatban, pedig az akár előző nap történt. Ilyenkor mindig megkérdezem, hogy "haragszol rám valamiért" és ha elmondja mivan, akkor megölelem, megpuszilgatom és elnézését kérem.
Lehet, hogy jobban jártál volna, ha januárban átviszed oviba. Az enyém 3 évesen kezdte bölcsi után, de már láttam rajta olyan 2,5 éves korától, hogy unja a bölcsit. Sok kicsi, még nem beszélő pellusos baba között ő már unatkozott. Mióta oviba jár, nagyon sokat fejlődött, itt azért már konkrét foglalkozások vannak.
Adj a kisfiadnak egy kis időt, had szokjon be az oviba, és kb fél év múlva meglátod, mennyit változik a viselkedése. Ha még akkor is úgy látod, hogy valami nem stimmel, + az óvónők is megerősítenek benn, akkor érdemes szerintem továbbmenni..
És hidd el, ezt az együttes bocsánatkérést nem úgy kell elképzelni, hogy gyerek mondjuk megbánt valakit, én meg odamegyek és annyit mondok "bocs".
Ugyanúgy lereagálom, ugyanúgy odamegyek hozzá, elmagyarázom, hogy nem szép dolog ilyet csinálni és legyen szíves bocsánatot kéni. Odaállítom a "sértett" elé, és kérem, hogy kérjenbocsánatot. Ha nem, akkor van érte büntetés, persze az sem a cserbenhagyós változat.
De egyenlőre ott tart, hogy ő kezd el jobban sírni, mint akit megbántott és elbújik, elfordítja a fejét, ha bocsánatot kéne kérni.
Amúgy ha engem vagy apját bánt valamivel, akkor nekünk már mondja. Csak valahogy szerintem annyira szégyelli magát mások előtt, hogy nem bírja kimondani. Mert amúgy meg tök jógyerek, szófogadó, nem verekedős, nem lökdösődős, nem ellenséges másokkal.
És épp erre azt mondta a pszichodoki, hogy mivel ő jógyerekenek látja magát, túlságosan a szívére veszi, ha rászólnak.
Hű, asszem egy szót se értettél abból, amit írtam... Már megint nagyon nem egy nyelvet beszélünk. Próbáld meg nem támadásnak venni, amit írok és úgy újra értelmezni.
Szerintem rengeteg olyan szülő van, aki nem hajlandó bocsánatot kérni a gyerekétől, mert azt gondolja, hogy attól nem lesz elég tekintélye. Például az én szüleim is ilyenek voltak, soha nem mutattak megbánást, akkor sem, ha egyértelmű volt, hogy hibáztak. Nem azért, mert "ősfaszok", hanem mert szimpla jószándékból túlzott határozottságot akartak mutatni, mert úgy gondolták, hogy a gyereknek az kell. Csak erre próbáltam rávilágítani, hogy szerintem nem baj, ha a szülő képes beismerni a tévedést, hibát, mert többek közt ez is segít kialakítani a gyerekben a már emlegetett empátiát. És nem ettől veszíti el a tekintélyét, nem fogja ettől a gyerek kevésbé tisztelni, ellenkezőleg, felismeri azt a tényt, hogy igenis tiszteletreméltó az, hogy amikor az ember hibázik (mert mindenki) hibázik, képes ezt tudomásul venni, beismerni, jóvá tenni.
Te most halál komolyan azt gondolod, hogy én egy buzifaszparaszt vagyok, aki leordítja a kölke fejét utána meg otthagyja a szarban????
Vagy ha véletlenül meglököm, játék közben leborítok valamit..stb akkor egy kurvaszót nem szólok, hanem megyek tovább???
Nem kéne ilyeneket írni, mert értelmes, tanult ember vagyok, nem egy ősfasz, aki csak pottyantott egy gyereket, aztán hagyja had nőjön mint a dudva!!
Nem akarom megkérdőjelezni a pszichodokit, de ha mondjuk valami disznóságot csinált, és erre te azt mondod, hogy bocsánat, akkor max annyit tanul meg, hogy ilyenkor ezt kell mondani, de a jelentését nem igazán fogja fel. Nem inkább azt akarta magyarázni a doki, hogy te mutass példát a bocsánatkéréssel?
Én például soha nem tanítottam az enyémnek a bocsánatkérést így direktben. Magától tanulta el tőlünk. Tehát én kértem bocsánatot, ha valamit "vétettem" ellene. Például játék közben véletlenül meglöktem, vagy leejtettem egy játékát, ilyesmik, akkor rögtön autamatikusan bocsánatot kértem tőle. Vagy ha esetleg rossz passzban voltam és valami rosszaságára a (szerintem) szükségesnél durvábban reagáltam, rákiabáltam, akkor utána nem szégyelltem bocsánatot kérni és elmagyarázni neki, hogy rossz napom volt, mérges voltam, ezért kiabáltam, de már megbántam, nem kellett volna, ne haragudjon. Ilyenkor mondja, hogy semmi baj, megölelget és tovább lépünk. És ő is így tesz (persze nem mindig, a dacosság életkori sajátosság és természetesen van, hogy csakazértse), nagyon komoly képpel tud bocsánatot kérni, látszik rajta, hogy tényleg megbánta.
Na, igen, ő még marad szeptemberig bölcsis..
Nem örülök. Kicsit talán vissza is veti. Mert csak 1 kisfiúval tud barátkozni igazán, a többi nagyon kicsi, alig beszélnek. Várom már, hogy elkezdhesse az ovit, mert ahogy ismerősök ovis gyerekein látom, sokkal jobban fejlődnek.