Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Rosszul csináltam valamit?
Torolt_felhasznalo_722632
Létrehozva: 2015. március 29. 12:13
Kedves hölgyek!
Szeretnélek benneteket megkérni hogy válaszoljatok nekem női szemmel a következőkérdéseimre, szeretném tudni hogy el e rontottam a világ legnagyszerűbb dolgát vagy nem. Az igaz szerelmet.
Ha benne vagytok egy új kapcsolatban 3 hónapja és estére vesztek vacsorát, hogy egyetek a lánynál, külön fizettek a pénztárnál a saját ennivalótokat ez rossz dolog, hogy nem egybe van fizetve és ezért szomorúak lesztek, rosszul esik?
Egész héten ti fizettetek a vásárlásnál, de amint megmondod mennyit fizettél a héten a fiú kifizeti neked hogy elosszátok a költségeket, és amikor megmutatod mennyivel nőtt a pl. a víz számla és a fiú azt is kifizet és nem kérdez semmit, mit gondoltok.
Azért kérdezem ezeket mert a barátnőm aki szakított velem, nagyon rosszul esett neki hogy mi külön állunk a pénztárnál, és hiába fizetem utólag ki az már nem jó mert hiába tettem meg ezt a gesztus sírt miatta a szerelmem. :(
Köszönöm a válaszokat
De sajnos ezért elveszítettem a szerelmet...:((((
Igazad van.
De amikor beszéltünk ezekről engem nem érdekelt az Én oldalam mindig azt kÉrdeztem hogy akkor hogyan legyen hogy csináljuk ami neki megfelel, mert Én nem akarok ilyeneken vitázni.
Nekem azok alapján, amit leírtál, sokkal inkább tűnik kommunikációs problémának, mint pénzügyinek. Az meg nagyon gáz, pléne ha már 3 rövid hónap után előjön. Most nyilván pocsék, de egy kommunikációs problémákkal terhelt kapcsolatnál kb egyedül is jobb. Tudom, nem vigasz most, de tényleg így van. Nincs fárasztóbb, mint magyarázni, mit szeretnénk/hogy gondoltuk meg kitalálni a másik mit akar.
Elmondta értelmesen de mindig volt valami amitől előttek ezek a fájó sirásai és olyankor mindig felemlegette az addigi dolgokat is.
Ha végig olvasod bármit ajánlottam nem volt jó vagy már nem kellett egyik napról a másikra.
Én beismerem nem mindent úgy csináltam ahogy Ő akarta de miután elmondta próbáltam abba az irányba menni és a megoldást kerestem hogy akkor hogy csináljuk hogy jó legyen.
Én ha férfi lennék megőrülnék az olyan nőktől, aki nem értelmes mondatokban kommunikálnak, hanem sírnak, durcáznak, hisztiznek, nem mondják mi a bajuk, majd ha nem úgy mennek a dolgok, ahogy az ő fejükben van, akkor szakítanak vagy szexmegvonnak vagy kitalálnak valami büntit. Ha tényleg pénzügyekről van szó és nem ürügyről a szakításra, akkor ennek a problémának az lett volna a megoldása, hogy figyelj, eztésezt meg szeretném veled beszélni. Pénzügyeket érzelmi alapra helyezni amúgy is hülyeség, előbb-utóbb gáz lesz belőle.
De egyébként te is kezdeményezhetted volna ezt a beszélgetést. Nem olvastam vissza, volt erről szó?
Blumi78: Ne haragudj, nekem nagyon hihetetlen, h két felnőtt ember egy kapcsolat elején ennyire ne bírjon kommunikálni. Meg h ennyire ne tudjon felülemelkedni ezen a filléres osztozkodáson.
Nekem soha nem volt ilyen kapcsolatom, ebben nem tudok tanácsot adni.
A kapcsolat elején a pasik udvarolni szoktak (legalábbis anno nekem) - meghívtak dolgokra. Én bevallom őszintén, nem akartam szintén udvarolni, virágot sem vittem nekik, vacsira sem hívtam meg őket, de nem is léptem fel lehetetlen igényekkel - csóró egyetemistaként egy-egy ital, néha egy-egy pizza és/vagy mozi és utána közösen fagyoskodtunk a buszmegállóban, mert taxira értelemszerűen nem futotta. Amikor már több napot együtt lógtunk a kollégiumban, akkor a nagyobb bevásárlásokat feleztük v. egyszer egyik/másszor másik alapon rendeztük.
A férjemmel kezdettől valahogy kimondatlanul is megoldottuk, pedig nagyon korán összeköltöztünk - hol egyikük vásárolt, hol a másikunk és mindig az fizetett, aki vásárolt. Ő meghívott sokszor, vett nekem dolgokat, de nálam laktunk, nem kértem, h a rezsibe beszálljon, viszont ő csinált polcokat, javításokat.
Emlékszem, egy szingli barátnőm fel akart okosítani, h a lakhatás és a rezsi többe van ám, mint a vacsimeghívások és az ajándékok. Én meg nagyon nem akartam felokosodni.
De hogy együtt menjünk vásárolni és külön kasszához álljunk..... anyám borogass.
Gonosz kérdés - ha fáj a fejem, de a párom idegesített fel érte, akkor ki fizeti a gyógyszert?
Neked nevetséges, őt megviseli.
Az értelmesebbjei nem fognak hülyének gondolni, mert amit tettél (akármit) az akkor jónak tűnt.
Utólag nagyon egyszerű eldönteni hogy hogy kellett volna, de nics olyan ember a világon aki azt előre tudja.
Alapjában 2-féle ember van, akik beismerjük hogy csináltunk, meg fogunk a jövőben is hibákat, meg azok akik hazudnak.
A megoldandó problémát én is szívesen megoldom, de ez nem probléma, hanem problémázás!!!
Talan reszleteznem kellett volna. Azt nem ertettem, miert sirankozik (a 36 eves nő meg sir)! mert nem tudjak eldonteni, ki mit fizessen. Nevetseges az egesz dolog.
Igen sajnos tisztában vagyok ezzel
Pedig nem olyan bonyolult. Már már ennyi idő után is kötődik hozzá. Nem mindenki képes egy kapcsolatnak úgy véget vetni, ahogy a szemetet viszi le az ember a kukába, ennyi volt, nem értékes, ki vele. 3 hónap alatt simán kialakul egy kötődés, és ez szerintem természetes is. De ettől még túl kell lépni, ha nem működik, sajnos.
4 és fél év együtt élés után dobtam ki úgy egy faszit, hogy szerettem. Meg kellett tenni. Azt hittem, beledöglök, most azt mondom, hogy életem legjobb döntése volt. :-)
Még az érzések miatt... Biztosan hülyének gondoltok de ha megoldhatnám, megtenném.
Én ilyen kis bolond vagyok:)
Nem veszitettel el semmit, mert nem volt. Valojaban, nem is ertem, miert sirankozol.
Hogy könnyebb legyen az elszakadás, hunyd le a szemed, és képzeld el, hogy mindenre így reagál a kapcsolatotokban. Telnek a napok, a hónapok, az évek... A kezdeti varázs kopik, jönnek a szürke dolgos mindennapok, jönnek ennél százszor nagyobb problémák, és nem egy társat látsz magad mellett, hanem egy folyamatosan duzzogó kisgyereket. Akivel nem lehet felnőtt ember módjára megbeszélni semmit, mert ahogy nem úgy van valami, ahogy ő elképzelni, azonnal sír. Ha jobban belegondolsz, ez már akkor is nyomasztó, ha pusztán elképzeled. Lehet, hogy te most úgy érzed, szereted, de szerintem ő nem szeret igazán. Amit leírtál róla, az számomra nem őszinte szeretet.
Nem vettem annak azért írtam ide hogy idegen nők véleményeit meghallgassam. Úgyan úgy elfogadom a negatív, pozitív hozzászólást tudni akartam hogy mi volt ez az egész, igazatok van de még akkor is szeretem később nyilván elmúlik ez a dolog de jelen pillanatban még ezt érzem.
Fiatalabbnak gondoltalak. :-)
Bocs, nem szemétkedni akarok, csak volt pár félresikerült kapcsolatom, és levontam belőle a levonhatókat...
De csak néha egyszerűbb írni vele.
Ja, értem, bocs. (Nem lehet kikapcsolni azt a funkciót?)
Értem Évi!
Csak válaszolok mindenkinek.
Mindketten 36 évesek vagyunk
Kattanj már le erről a fizetés / nem-fizetés témáról.
Hány éves vagy?
Értsd meg végre, hogy van olyan, hogy XY-nak nem Te vagy a Nagy Ő, az Igazi, a Minden. Ez nem a Te hibád. Nincs más teendőd, mint elfogadni.
Igen magyar vagyok csak a telóm néha átjavitja a szavakat
Ott a pont!