Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Lépj tovább, engedj el...
Létrehozva: 2015. március 27. 20:10
Kedves Fórumozók! Kedves Nők!
48 éves Férfi vagyok és soha nem írtam még ilyen oldalra (most is kicsit bátortalanul teszem), de az elmúlt pár hónapban, eléggé sokat olvasgattam, és kerestem a hasonló problémával szembe néző Férfi társaimat.
Tudom sokan és most Én is azzal a gondolattal vagyok, hogy nem szabad minden családi gondot az interneten megosztani. Már most úgy érzem, hogy levelem alapján, valaki felismer és a leírtak eljutnak a családomhoz. Én ezt semmi képen nem szeretném…
Viszont ahhoz, hogy válaszokat olvassak, kapjak sajnos elkerülhetetlen, hogy ne írjak ide.
Próbálom rövidre fogni és a végére hagyni a számomra megválaszolatlan dolgokat.
16 évvel ezelőtt ismerkedtem meg a feleségemmel és most 7 hónapja, hogy szüleihez költözött 8 éves kislányunkkal. Az a nap, amikor elmondta nekem, hogy haza költözik, engem derült égből villámcsapásként ért. Nem egy harmadik miatt, hanem a szokásos, amibe ilyenkor bele esnek a házastársak, és leginkább a Férjek.
A megszokás...
Minden nap ugyan olyan...
Nem oda figyelés a másikra...
És sorolhatnám tovább…
Én 100% hogy szerettem és szeretem a feleségemet és tudom, hogy ő is szeretett.
Azt mondta, az utóbbi egy évben csak éltünk egymás mellett, mint két barát.
Rengeteg munka, esti haza érkezés, fáradtan lefekvés és másnap minden elölről.
Az elköltözés napján azt mondta, hogy most jobb, ha külön megyünk, így még lehet esélyünk valamikor újra egymásra találni vagy külön-külön új életet kezdeni. Ő nagyon szeret, de már egy ideje, mint a gyermeke apját.
Az elköltözés után a mai napig, legalább heti 2x találkoztunk egy sétára, beszélgetésre, de soha nem akarta felhozni a múltat, arról nem szeretett, nem akart beszélni.
Pár hete már azt mondogatja, kérlek, lépj tovább, engedj el és keress egy másik Nőt, keresd meg a boldogságodat.
7 hónapja minden nap rengeteget eszembe van (vannak) és lehet, hogy hihetetlen, de igaz, azóta olyan mély érzésem van felé és a gyermekem felé, amit még soha nem éreztem.
Tiszta szívből szeretem…
Sokan tanácsolják, engedd el és lépj tovább, de Én még nem tudom és nem is akarom, mert a szívem és az érzéseim nem engedik.
Papíron még házasok vagyunk, erről nem is nagyon beszélünk. Én egyszer megkérdeztem tőle, hogy válást mikor tervezi? Akkor ő azt mondta, nem gondolkozik még róla, de számára ez nem fontos, hogy bíróságra rohanjunk. Újra férjhez úgy sem készül… Én azóta kerülöm ezt a témát. Amióta külön élünk, én vagy százszor próbálkoztam minden olyat tenni, amivel egy kicsit is közelében lehettem, bármit megtettem neki, hogy segíthessek.
Mostanában azt mondta nekem, hihetetlen sokat segítesz nekem, jól is esik, látom rajtad a rajongási szerelmedet, de kérlek, ne várj érte cserébe ígéretet, mert nem tudok ígérni semmit… Szeretném, hogy jó baráti kapcsolatban maradjunk, hiszen tudod, van egy közös gyermekünk.
Fogalmam sincs mit tegyek, egyre csak keresem a megoldást, egy valamikori kapcsolat újjáépítéshez és újra egy Boldog családként élni.
Számomra az, hogy még nincs beadva a bontóper, egy utolsó „remény kapocs” a jövőre nézve.
Viszont azt is érzem, hogy azért nem adja be, mert nem akarja, hogy teljesen összeomoljak…
Szeretnék bármi tanácsot kapni tőletek, főleg a Nőktől, aki volt hasonló helyzetben, sok elutasítás után, még is rájött, hogy ez a bolond milyen régóta próbálkozik, adok neki egy esélyt…
Jelenleg minden nap teszek érte, hogy egy megváltozott ember legyen belőlem, mind a munkában, mind az életben. És a változásomat Én és az ismerőseim is pozitívan látják.
Nem értem miért ismételted meg a kérdésedet..? Szerintem a kapott válaszok elég egyértelműek, bár röviden talán annyit lehetne hozzáfűzni: mit csinál a nejed? Ha nem kellesz neki, mondja meg, ne túráztasson, ha meg igen, ne játssza a királylányt, cuccoljon és menjen vissza.
Sose értettem a tétova embereket, minek egy fogat öt alkalommal rángatni, ha elsőre is kijön????
De azt se értettem sose, aki érzelmileg zsarol.
Férfi vagy te? Állj meg a lábadon, és hagyd élni aki nem akar téged, mit kell még fojtogatni mindig x hónap különélés után is??
Mi a kóchengeres ( pussz sarapod Editke
) lófüttynek kell neked tanács ezek után.
Nem is érdemelsz jobbat, ez már hóttbiztos.
"...... sok elutasítás után mégis rájött,hogy ez a bolond ...........adok neki még egy esélyt."
Úgy kell neked,meg is érdemled!
Aztán húsvét hétfőn locsold is meg mindenhol! Mert ő is megérdemli.
Szerintem ebredj fel, es probald meg realisan latni: 16 ev alatt nem egy esely volt mind2 fel reszerol bizonyitani a bizonyitani valot. Neked is volt nem egy, nem 2, de jo sok eselyed, mig egyszercsak mar nem akart tobb eselyt adni a VOLT feleseged, es vegul ugy dontott, eleg volt, vege. Ez nem egy konnyu dontes, ha 16 evig nem dontott igy, akkor mikor mar igy dont, azt ugy kell venni, hogy vegleges jol atgondolt dontesrol van szo, amirol nincs visszaut. O meg is mondta/mondja Neked, hogy mar nem vagy ferfi/tars a szemeben, "csak" a gyermeke apja es szamara egy jobarat. Szerintem bele kell nyugodnod ebbe a pozicioba es feladnod a szelmalomharcodat. Tekints Te is VOLT felesegedre, mint a gyermeked anyja es a Te jobaratod, es szerelemre, tarsnak, szexre keress valaki mast - hisz vOLT feleseged nyiltan meg is mondta Neked, hogy szerinte ezt kene tenned, ergo o nem akar mar a tarsad, feleseged lenni.
... Szeretnék bármi tanácsot kapni tőletek, főleg a Nőktől, aki volt hasonló helyzetben, sok elutasítás után, még is rájött, hogy ez a bolond milyen régóta próbálkozik, adok neki egy esélyt…
De van sex ,csak nem egymassal.
Azért nincs 7 hónapja szex, mert azóta élnek külön.
Hát, az bizony baj, ha 7 hónapja nincs szex:( Akkor ennek tényleg vége. És a feleséged nem is hiteget, ahogy olvasom. Nyilván 16 évet kitörölni sem lehet, nem is kell, de azért ha a szex megszűnik két egészséges fiatal ember között az megkérdőjelezhetelenül azt jelenti, a párkapcsolatnak vége. Lassan szért próbáld meg ezt elfogadni.
Nem hat. Ember birtoklasa nem egeszen azt jelenti, hogy fizettem erted, tehat azt csinalsz, amit en mondok. Aki valoban fizetett erte, meg banhat vele szepen, ember modjara, kenyeztetheti. Birtoklas az, amikor embert targykent kezelnek. Nelkulem nem lehet oromod. Azt csinalsz, amit en mondok. Azt csinalok veled, amit en akarok. Enyem vagy.
Szex már 7 hónapja nincs köztünk.
Neki még nem említettem, hogy voltak (sok is) próbálkozásaim, de nekem még nem megy!
Ahogy megismerkedem valakivel, és megérzem a másikról, hogy neki kellenék, azonnal tovább állok. Nem tudom megtenni, és ami a legrosszabb, nem tudok senkit elfogadni.
Tudom, hogy ez ilyenkor mindenkinél így van, ez az időszak ilyen és majd egyszer váratlanul kopogtat egy szerelem, de most messziről próbálom elkerülni…
Hiányzik, hiányoznak és Őszintén mondom, nem azért mert elvesztettem őket, azért mert tiszta szívből szeretem őket. Ez a 7 hónap külön nagyon sok idő, egy másik oldalról meg úgy érzem, még nagyon kevés.
… Próbáld békén hagyni, legyél laza, ne siránkozz, ne könyörögj…
Siránkozás és könyörgés már egy jó ideje nincs, élem a minden napi életemet.