Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
3 éves tornáztatása
Létrehozva: 2015. március 25. 04:28
A kisfiamnak elég csúnyán bedől mindkét bokája, és erősen lúdtalpas. Az ortopédorvos lábtornát javasolt, valamint sima talajon szupinált cipő hordását, egyenetlen (kavicsos, homokos, füves) talajon pedig sok mezitláb mászkálást (ez ugye majd csak nyáron lesz megvalósítható).
A probléma egyelőre a tornával van. Lehet, hogy lesz majd a cipővel is, most rendeltem csak meg a szupinált cipellőket, úgyhogy majd meglátjuk mit szól ahhoz, hogy bent is szandiban kell trappolnia, majd lehet arról is nyitok egy topikot :) A tornát szigorúan minden nap csinálni kellene, mert az orvos szerint elsősorban ezzel érhetünk el javulást. A fiúka nem túl lelkes, 1-2 perc után megunja a tornát, és ha valamelyik gyakorlat nem sikerül neki elsőre, akkor dühös lesz és azokat sem hajlandó megcsinálni, amik mennek neki. Próbálkoztunk sok mindennel, jutalom beígérés, játékos gyakorlatok végzése, együtt csináljuk (már amiket én is meg tudok csinálni, amihez járni, állni kell azt az apjával csinálja), stb. De egyre kevésbé lelkes. Büntetni, erőszakoskodni, keménykedni nem szeretnék ha nem muszáj. Ebben van tapasztalatom, engem gyerekkoromban sokat "kínoztak" gyógytornával, nagyon megutáltatták velem a mozgást, minden motivációmat elvesztettem, hiába magyarázták, hogy az én érdekem, én csak azt éreztem gyerekként, hogy kínoznak. Szóval nem szeretném, ha a fiammal is idáig fajulna a dolog, szeretném, ha motivált lenne, szívesen csinálná.
A kérdésem pedig, hogy ha esetleg van valakinek hasonló tapasztalata, mert valamilyen indokkal tornáztatni kellett a hasonló korú gyerekét, mivel motiválta, mivel vette rá, hogy kitartóan csinálja, ne érezze szenvedésnek, és ha valami nem sikerül elsőre, próbálkozzon újra rendszeresen? Jól jönne pár ötlet, tanács. Előre is köszi a javaslatokat!
Simán! A fiam sokszor nyafog, hogy ne menjünk tornára, meg utálom, de 1 órán keresztül egy fiatal vicces, de nagyon hozzáértő lány csak vele foglalkozik, dicséri és még nem kevés sikerélménye van, olyan feldobottan jön ki, hogy csak na. Én elmondtam Neki, hogy júniusig járunk, fontos, hogy az iskolában ne legyen gond az írással, ceruzafogással stb. Volt, hogy amikor foci után hulla volt és tényleg nem akartam erőltetni, 1-1 alkalmat lemondtam, hogy úgy is legyen, ahogy Ő akarja. Semmi nem történt, tanár szerint is belefér, többi alkalommal mentünk.
Egy fiúnál nagyon fontos a jó mozgás, ha nem tud rendesen futni, focizni és a lábtartás mindent befolyásol, kiközösítik. Én ezért erőltetem a mozgásfejlesztést, hogy ne érje kudarc majd az iskolában tornaórán, pedig most sem béna.
Szerintem ez sok más témában is pont így van: Pl. a nagyfiam rendszeresen húzza a száját a házi feladat miatt, viszont úgy tudom, hogy a napköziben a legnagyobb természetességgel kapja elő a házit és csinálja meg. Esze ágában sincs nyünnyögni miatta. :-)
Még ezt is el tudom képzelni. :-)
Még akkor is, ha a gyerek az első pár alkalommal még nem annyira nyitott egy idegenre.
Ez pontosan így van. A gyógytornászokat "kiképzik" arra, hogyan hogyan tegyék érdekessé, játékossá ezeket a foglakozásokat. Nem kikényszerítés lesz a végeredmény, hanem az, hogy az első alkalom után, már a gyerek fog vágyni.
Úgy lehet ez, Eda, én úgy gondolom, hogy a kisebbik rossz a keménypadlón-zokni, mint a keménypadlón-nemgyógycipő.
Mert a cipőben egy picit se tornázik a láb, a zokniban viszont talán.
A keménypadlón-zokninál viszont JOBB a keménypadlón-gyógycipő, a legjobb pedig a homokban-kavicson mezitláb.
Ja, ne szó szerint értsd az utolsó bekezdésemet. :)
A gyereknevelés csupa kitartás, meg ismételgetés!
Tarts ki, és ismételgess, meg magyarázz, míg lesz eredmény, mert lesz!
Jól csinálod, látom azokból, amiket írsz, itt, és máshol!
Simán el tudom képzelni, hogy egy jó konduktor mellett úgy is megélheti a gyerek, hogy de jó móka is ez.
"Ebben azért az is benne van, hogy sokkal több értelme is van a tornának, ha szívesen, örömmel csinálja. Akkor nyilván több energiát fektet bele, mintha csak azért csinálná, mert kierőszakoljuk belőle."
Ez igaz, éppen ezért kellene megpróbálni olyan emberhez elvinni, akinek ez a szakmája. Aki motiválni tudja őt. Neki erre megvannak a megfelelő módszerei.
Nem vagy szaranya, csak mert te ezt nem tudod. Akkor vagy szaranya, ha látod, hogy veled csak küszködés a dolog, mégsem próbálod meg egy kívülállóval.
Hát említett gyerek nem csinált hülyét senkiből, egyszerűen csak úgy élt, ahogy jónak látta, és ez nem mindig esett egybe azzal, hogy neki a közösségben kellett volna működnie. :-)
Szülők megfogadták a nevtan tanácsait, és rövid időn belül látványos volt a változás, és most teljesen jól működik a gyerek ott, ahol van.
Igen, jól látod, nem ugyanaz a két dolog, de akiről meséltem, nem látta a különbséget. :-)
Persze, hogy jobb lenne, ha élvezettel tornázna, de már ott romlik el a dolog, hogy KELL, és RENDSZERESEN...
Vagy, ha a gyerek jó "alapanyag" (iq, eq rendben), akkor csak a szüleiből fog nonstop hülyét csinálni. :) Ismertem ilyen gyereket. A suliban totál alkalmazkodó volt, otthon meg az anyja volt a "játékszere".
Már mindegy, a lényeg,hogy ezentúl lesz benti cipője. Őszintén szólva nagyon csodálkoztam, hogy orvos helyeselte a benti mezítlábazást(zoknizást, ami ugyanaz.)
Nehogy azt hidd, én is hordtam/hordom a fiam kisebb dolog (kötöttebb mozgás, együttmozgások) miatt, inkább anyai túlaggódásból külön tornára. Amit ott megcsinál jókedvűen a tanárral (hallom az ajtón keresztül), az velem uncsi lenne, sőt nem is csinálná. Teljesen máshogy viselkedik az anyával, anya előtt, mintha nem vagy ott. Én javaslom a gyógytornászt.
Idáig zokniban volt itthon, egészséges láb esetén az a jó, ha minél kevesebbet van merev cipőben. Mostanában a járni tanuló, totyogó babáknak is azt ajánlják, hogy ha kell is rá cipő, akkor minél lazább, puhább talpú, és nem bokafogós cipőt hordjon, mert úgy fejlődnek a legjobban az izmok, és ez vonatkozik a nagyobb gyerekekre is. Még egyszer hangsúlyozom, ez egészséges lábú babákra és gyerekekre vonatkozik.
Szóval idáig ehhez tartottuk magunkat, eddig a gyerekorvos is ezt ajánlotta, amíg nem vált súlyosabbá a bokasüllyedése. Most változott a helyzet, mint írtam az ortopédorvos most ajánlotta a szupinált cipő/szandál hordását bentre is, ma jöttek meg a megrendelt cipők, úgyhogy mától fogja ezeket hordani bent is.
Ebben azért az is benne van, hogy sokkal több értelme is van a tornának, ha szívesen, örömmel csinálja. Akkor nyilván több energiát fektet bele, mintha csak azért csinálná, mert kierőszakoljuk belőle.
És szerintem nagyon különböző az a két dolog, hogy nem törjük meg a gyereket, vagy hogy azt csinál, amit akar. Nálunk sem az van, hogy a gyerek azt csinál, amit akar. Mert ha például nem akar fogat mosni, akkor nem hagyom rá, igenis fogat kell mosni, meg nem maradunk éjfélig a játszótéren akkor sem, ha ő ezt akarná, és van még jó néhány muszáj dolog :)
Azért a tétje elég nagy, látod más is írja. Rágörcsölni viszont nem szabad. Kell a torna? Kell. Akkor kezeld úgy, mint más"kell"dolgot, természetesen: kell fogat mosni, kell este fürödni, ha feljön a játszótérről kell kezet mosni, el kell pakolni a játékait...és még egy csomó "kell". Ez annyiban különbözzön a többitől, hogy kivételes esetben sem elhagyható és megbeszélt eset után esetleg kaphat valami kis"jutalomfalatot". (mint a kiskutyák---de a hasonlaton nehogy megsértődj...)))És ha még nem, akkor mától feltétlen adj rá otthon szandált! Otthonit, lehetőleg legyen bokafogó. Látom más is írta, hogy hiszen otthon zokni....ezt nem is értem, de tényleg, valami viszonylag új divat? Lehet vagy 15-20 éves egyébként, mert a nyáron figyeltem fel arra, hogy nagyon sok tini, lányokon jobban látszik, befelé dőlt bokával tapossa a lábbelijét. Csúnya és később fájdalmas is lesz..(((
Szakemberrel beszéld meg, de szerintem nem kéne ketté választani a gyakorlatokat.
Érthető és rendben is van a törekvésetek, hogy úgy akarjátok rávenni, hogy azt higyje, hogy ő akarja, de sajnos van és lesz sok dolog, amire úgy kell rávenni, hogy kicsit sem akarja. :-(
Ezt nem rólatok, csak ennek kapcsán jutott eszembe: Van egy ismerős család, náluk volt az a jelszó, hogy "ne törjük meg a gyerek akaratát". Ebből az lett, hogy a gyereket nem tudták elküldeni iskolába, mert semmi másra nem lehetett rávenni, csak arra, amihez épp kedve volt. Elküldték a nevtanba a gyereket, ahol megállapították, hogy a gyerek teljesen rendben van. Hívták a szülőket, kiderült, hogy náluk van a bibi. Kaptak pár jó tanácsot, ami folytán a gyerek rohamosan iskolaérett lett. (Addig is az volt, inkább a szülők nem voltak iskolaérettek. :-)). Mert ha belegondolunk, az iskolában már a kutyát sem érdekel, hogy a gyereknek nincs kedve a matekórához, ő inkább tesizne...
Persze, nagyon nem mindegy, hogyan próbálkozunk. Enyém gyerek meg különösen makacs, néha sok fejtörést okoz, hogy egy bizonyos dologra úgy vegyük rá, hogy úgy érezze, ő akarja. (pl. amikor beteg volt, a gyógyszerrel úgy kellett csinálni, mintha a mienk lenne, ő nem kaphat, na akkor mindjárt be akarta venni, amúgy az istennek se...) A tornát is próbáltuk ezzel a módszerrel, és ment is, egészen addig, amíg egy gyakorlat nem ment neki rögtön, na akkor már inkább hagyta az egészet a fenébe. Ezzel van a fő gond szerintem, hogy nem elég kitartó, de rajta vagyunk az ügyön, mint mondtam tegnap már némi javulást tapasztaltunk.
Köszi még egyszer a tanácsodat, ez a tüskés szönyeg-szerűség szerintem nagyon jó lesz. Mutattam a videót a porontynak, hogy ez milyen jó móka, és most állandóan kérdezgeti, hogy mikor ér már ide a "tapicskolókája", szóval egyelőre ebben nagyon lelkes, remélem így is marad :)
Jaj, a vége még lemaradt:
De ha mindegy, ....majd kialakítod, ahogy Nektek jobb, ahogy Nálatok jobban beválik!
Javítás, így érthetőbb:
"A Te élményeid csak ennyiből befolyásoljanak, hogy másként, szelídebben próbálkozz! S ne jobban!" helyett:
A Te élményeid csak ennyiben, és ne jobban befolyásoljanak, hogy másként, szelídebben próbálkozz! S ne jobban!
A helyedben én is megpróbálnám, bár önmagában csoda biztosan nem várható tőle, emellett kellenek a gyakorlatok!
Mint gyakorló szülő, egy "már" 3 éves
anyukája, biztosan megtapasztaltad már, hogy nem mindegy, mit hogyan próbálsz elérni a kicsinél!
Ha szép szóval, dícsérgetéssel, saját példával próbálsz hatni rá-úgy, hogy Te is csinálod a gyakorlatokat, eleinte Te is "ügyetlenkedsz", hogy ne érezze a gyerek, csak neki nem sikerül- jobb, mintha úgy, amiből Neked rossz élményeid lettek!
A Te élményeid csak ennyiből befolyásoljanak, hogy másként, szelídebben próbálkozz! S ne jobban!
Biztosan nem lesz lelkibeteg a gyerek, ha nem erőszakkal vagy unalmasan -"meg kell lennie, törik-szakad"-, hanem játékosan, mintegy a napi közös kapcsolatotok része, "foglalkozol" a tornájával. A valós veszély, ha elmarad a torna, testi, a későbbi gerincbántalom, és nem a lelki sérülés!
Meglátod, könnyebb lesz, ha Te is csinálod! Emellett felnőttnek is pihentető, Neked sem fog ártani!
Sok sikert kívánok, és majd számolj be, hogy megy, jó? Hogy másoknak is segíthess!
A rendszeres napi X percet én nem elosztanám, hanem próbálnám inkább kevéssel kezdve, egyre nyújtani, de ez csak "anyukai" vélemény, kérdezz erről orvost, gyógytornászt is meg!
De ha mindegy,
Nyilván nem emlegetem a gyereknek ezeket a dolgokat, nem vagyok teljesen hülye :) Csak azért meséltem el mindezt, mert felmerült a téma, és beszélgettünk itt róla, de a gyereket nem traktálom a rossz élményeimmel. És tisztában vagyok vele, hogy miért van szükség a tornára. Az orvos szerint amúgy nem ennyire drámai a helyzet, mint ahogy itt lefestetted, de természetesen nem akarom elbagatellizálni a dolgot és nagyon is odafigyelünk.
Kedves Travilla, bocs, de most nagy butaságot írsz!
Az egészség IS nagyon fontos, a tanulás IS nagyon fontos, de a kettő nem zárja ki egymást, sőt! Ha egészségesebb a gyerek, nem fáradékony, nem fáj semmije, jobban megy a tanulás is!
A lúdtalp nem azért baj, hogy "csúnya" a járás, hanem azért, mert a hibás lábboltozat miatt jobban terhelődik a gerinc, és a későbbiekben ebből, ha most hagyja, sokkal nagyobb gondjai lesznek a kis lúdtalpasnak, mint a napi pár perces lábtorna!
A lábtorna nem árt, semmi hátránya sincs, viszont nagyon sok előnye van, például, hogy a későbbiekben nem kopik el a gerince!
Dehogyis kell a gyereket "békén hagyni"! A szülő feladata megtenni minden lehetőt a gyerek egészsége érdekében, és ez a torna igazán nem nagy teher, se a szülőnek, se a gyereknek.
Igazad van, nem akartam ennyire belemenni.
Mindössze annyit mondani, hogy ha most "védi" a gyerek lelkivilágát, az a későbbiekben sokkal több kárt, hátrányt fog okozni.