Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Családi probléma :(
Torolt_felhasznalo_925109
Létrehozva: 2015. március 22. 14:31
Sziasztok!
Kívülállók véleménye érdekelne.
Nagyon el vagyok keseredve. A problémám a következő: az apámmal nagyon rossz a viszonyom. Nagyon szigorúan nevelt és sokat bántott, így mostanára oda jutott a kapcsolatunk, hogy alig kommunikálunk. Telefonon sosem hívjuk egymást, de időnként hazamegyek az anyám miatt. Vele jó a kapcsolatom és napi szinten kommunikálunk is, de ami igazán fáj, hogy mindig apámnak ad igazat, őt védi, bármit is csinál. 2 nappal ezelőtt csörgött a telefonom, az apám hívott. Annyi, hogy köszönt, és kérdezett tőlem egy piti kis információt, ami baromira nem is volt fontos, de engem hívott, mert tudta, hogy én tudom. Utána semmit se kérdezett, hogy vagyok, akármi, csak gyorsan lerakta a telefont. Nekem nagyon rosszul esett, hogy csak ilyenkor vagyok jó, egyébként soha eszébe nem jutna felemelni a telefont. Egész nap sírtam és rosszul éreztem magam, a páromat is sikerült megbántani, akit persze zavart, hogy más hülyesége miatt neki kell szívnia.
Mondjátok meg, bennem van a hiba? Tényleg normális, hogy érzékenyen reagáltam erre?
Az anyám persze megint őt védte, amire én ahhoz a lépéshez folyamodtam, hogy adtam neki 1 hét gondolkodási időt. Ez alatt sem telefonon, sem máshogy nem leszek elérhető, amitől tudom, hogy ki fog készülni, mert napi többször is szoktunk kommunikálni. De azt akarom, hogy gondolja végig, hogy fontos vagyok-e neki. Viszont most ott tartok, hogy még én érzem rosszul magam, amiért nem veszem fel a telefont.
Mit gondoltok erről? Mit tennétek a helyemben?
31 éves nő
De azt anyaként vígan elnezned, hogy hites urad veri a közös gyereketeket? A gyerek kis nyamvadt zsaroló, ha 31 év utan besokkal, hogy az anyja soha nem all ki érte, de az anya igazi jo anya, aki szegényke, öregségere meg ki van teve a tetteivel valo szembesitesnek? Nemar... Kene a fenének ilyen család, igy nem csak az apa a bántalmazó, mert nem csak a fizikai erőszak bántalmazás, hanem a lelki is. Csak gratulálni tudok annak az "anyának", aki egy bantalmazasi helyzetben a ferjecskejenek ad igazat. Pláne ha rendszeresen. Topicnyito, próbáld meg a szeretetfuggoseged valami másra irányítani, ha 31 év alatt nem lettek normálisak a szüleid, ez mar nem fog változni.
Ezzel en is egyet ertek, de sokaknak meg idaig eljutni is nagyon nagyon nagyon sokaig tart.
Ezt megemeszteni nem mindenkinek sikerul egyforman, mivel mindenkinek mas a lelki alkata stb.
Valoban itt csak a topikindito reagalt hp modjara,mindenki mas teljesen intelligens modon fejtette ki a velemenyet
Legkozelebb egy depressziosnak, ongyilkossagra keszulonek is igy reagalj. Tudod idealis lenne , ha mindenki ki tudna rangatni magat a szarbol, de erre sokan nem kepesek./ kiveve az itt forumozokat/ Es akkor nem kellene belerugni meg egyet az amugy is foldon fekvo emberbe. Szerintem.
Tenyleg a pszichologus lenne a jo megoldas a topikinditonak.
A többiek nevében nem tudok nyilatkozni, de én biztos, hogy nem rugdosási céllal ajánlottam neki szakember segítségét... Ha magában csak ezt hajtogatja, hogy de ez nem normális, hogy vele így bánnak, holott már régen felnőtt és régen maga mögött kellett volna hagynia az ilyen szülőket, és még nem mondta neki soha senki, hogy bármilyen rossz is, ha nem kaptad meg a szeretetet, amire vágytál, azt már akkor sem fogod megkapni, és lépj tovább... akkor én most mondom. Aztán első haragjában gyökkettőnek nevez, aztán lehet, hogy mégis elgondolkodik a dolgon.
Akit veressel kondicionaltak, az mar sokszor nem ismeri fel , hogy ez nem normalis. Ezert talalnak egeszen veletlenul olyan ferfit felnott korban ,aki szinten veri. Mert ezt a semat ismeri. Igaz, amit leirtal , ezt egy egeszseges lelku szemelynek egyszeru igy latni. DE mi van akkor , ha valaki nagyon sebzett? Valoban csak kulso segitseggel sikerul ezt feldolgoznia, en is igy gondolom.
Ezert nem kellene meg itt is megrugdosni. De mint tudjuk egyeseket ez eltet...
A válaszok csak annak elképesztőek, aki a ti-hez hasonlóan úgy gondolja, hogy együtt kéne sírni meg sajnálni. A ti is így gondolta, aztán amikor nem ezt kapta, hanem más szemszögből megvilágítva a dolgokat, akkor hisztérikusan reagált. Szakmai segítség kéne neki (nem fórumos, hanem pszichológus, pszichiáter), aki segítene feldolgozni a családi dolgait és az indulatait kezelni is, mert azt nyilvánvalóan nem tudja, ezért reagált ilyen hp módjára. 31 évesen illik saját kézbe venni a dolgainkat és nem a szülőket okolni a nyűgjeinkért.
Én röviden, tömören írtam tegnap, de azóta se változott a véleményem: lelki feldolgozásra van szükséged, ha kell, szakember segítségével (és az érzelmi töltetedet elnézve tényleg kell, nem rosszból írom.) Ha viszont ebből félreértettél, akkor itt az ideje, hogy a miértet is kifejtsem:
nem az a hihetetlen, hogy ver az apád. Az a hihetetlen, hogy te felnőtt emberként ezt egy másodpercig is eltűröd. Egyszer merne rám kezet emelni vagy anyámra, biztos, hogy lecsukatnám, távol tartási végzést kérnék stb. Ha pedig a rendőrség nem tenne semmit, akkor esetleg nagydarab ismerőseimet kérném meg, modelleznék már le neki, milyen az, ha a gyengébbet bántják... de alapvetően tán egyiket se tenném, hanem nem nyitnám rá többet az ajtót, és soha többé nem látnánk egymást.
18 évesen eljöttél (vagy kitettek) otthonról. Mit keresel még náluk? Igen, minden embernek elemi vágya, hogy szeressék a szülei! De ha nem teszik, akkor kénytelen ebbe beletörődni és új életet kezdeni nélkülük. Ez az egyetlen, amit nem lehet kierőszakolni. Egy bántalmazó szülőnél pedig a telefonszámodat se lett volna szabad neki megadnod, nemhogy kommunikálni vele. Ha neked lett volna szükséged segítségre, akkor is másképp kellene megoldanod, nem tőlük várni. Tudom, hogy ebbe a legnehezebb beletörődni, hiszen a legtöbb embernek (bár hidd el, nem is olyan soknak, mint hinnéd...) evidens, hogy elsőnek a szülőt tárcsázza, ha baj van. Akinek azonban nem ilyenek a szülei, azt el kell fogadni, mert mást úgysem tehetsz. Meg kell tanulnod az életed megszervezni: NÉLKÜLÜK! Hiszen felnőtt vagy. Beletörődve abba, hogy ők már nem fognak úgy bánni veled, amire kezdettől szükséged lett volna az érzelmi stabilitásodhoz. Én pl. ezért írtam a pszichológust, hiszen ilyen esetben már a magadból való kibeszélés is sokat segíthet.
Ha édesanyád benne él egy ilyen bántalmazó kapcsolatban, sajnos azon sem te fogsz tudni segíteni. Ebből egyedül ő tud kitörni, ha akar. Ha nem akar, akkor ezek szerint még nem fáj neki eléggé... de nem tudod helyette ezt meglépni, ezt is fogadd el! Beszélgetni tudsz vele (ha megérdemli), de helyette élni az életét nem.
És lehet, hogy gyökkettő vagyok a köbgyök alatt, de mindezt jószándékból írtam... :)
Mert nem azt "éneklik", amit a topiindító "elvárt"?
Tudod ha valakinek gondja van, nem biztos hogy az a helyes megoldás, hogy megsimogatjuk a buksiját és kezébe nyomunk egy szelet csokit.
Na látod, ez a baj. A hisztid. Csak annyira el vagy foglalva saját magaddal, hogy közben nem veszed észre a világot. Ha pedig felhívnák rá a figyelmedet, vérig sértődsz.
Ha nem vagy kíváncsi mások véleményére, zárkózz be valahová, ahol senki nem ér el hozzád és semmi bajod nem lesz. Ennyi.
Elkepesztoek a valaszok . A topikinditon kivul itt meg sokaknak lenne szukseguk pszichologusra.Ennyi serult ember....
Gondoltad néha végig miért volt az apád olyan amilyen ? Sosem érdemelted meg hogy szigorú legyen veled ? És az édes anyádat bünteted azért mert te nem értesz szót az apáddal ?
Miért, mivel lehet azt kiérdemelni, hogy állandóan bántsák az embert? van ilyen? Nálam vajon mi lehet? az, hogy kitűnő tanuló voltam? az, hogy csendes voltam, és sosem mondtam ellen, mert tudtam, hogy baj lesz belőle?
Azért "büntetem", mert soha nem védett meg és igazságtalan volt!
Azt elvárná, hogy szeressem őket! Mire fel?
Komolyan: aki velük ért egyet, mi a büdös francnak szült gyereket?
Nem olvastam el a hsz-at, lehet valaki már írta. Szerintem neked kéne nyitnod apud felé. Eleinte nehéz lesz, de ha hetente többször beszéltek, már lesz miről egyrészt, másrészt felenged a fagyos viszony.
Nem nem errol szolt a tortenet . Szive joga azt erezni amit akar es szive joga 31 evesen azt tenni amit akar, csak egyet nem ,zsarolni barkit is a csaladbol, mert O valaha ugy erezte hogy... es nem ugy szerettek, nem ugy folglalkoztak vele ahogy szerette volna, ahogy elkepzelte.... .
TI meg , ha a problema ove ,keressen egy pszichoterapeutat akivel sikeresen feldolgozhatja hogy neki mi faj meg most is , ugyanis ha ez elmarad allandosulni fog nala a MINDENKO
MINDENKI VISSZAHUZ erzese.Ugyanis a TI felvetese egy olyan jelenlegi
allapotot tukroz ami elidegendeshez vezet es onmagunkkal szembeni hazugsagra kesztet .
Dehogyis. Ezzel pont hogy bele sem megyek.
Egyáltalán nem gondolnám bizonyítgatni a gyermekemnek, hogy fontos nekem. Kényszeríteni erre meg kár is próbálkozia.
Nem nem errol szolt a tortenet . Szive joga azt erezni amit akar es szive joga 31 evesn azt tenni amit akar, csak egyetnem zsarolni barkit is a csaladbol, mert O valaha ugy erezte hogy... es nem ugy szerettek, nem ugy folglakoztak vele ahogy szerette volna, ahogy elkepzelte . TI meg keressen egy pszichoterapeutat akivel sikeresen feldolgozhatja hogy neki mi faj meg most is , ugyanis ha ez elmarad allandosulni fog nala a MINDENKO VISSZAHUZ erzese.
"Keress kislányom, amikor úgy érzed, addig szevasz. És nem hívnálak."
És ezzel el is kezdődött a játszma.
Bizonyára RENGETEGEN szeretik a szüleiket, akik verték, hanyagolták, bántották őket. Ez így természetes, ez így normális. A szülőket csak szeretni szabad!!!!!!!
Felnőtt emberként problémája van valakinek a szüleivel? Fúj! Máglyára vele!
Szia !
Én jóval idősebb vagyok mind te és engem is nagyon szigorúan neveltek akárcsak téged néha még meg is vertek... Ez volt a nevelési elv és valószínű rá is szolgáltam mert mozgékony , csintalan rossz gyerek voltam ...És ? Attól még szeretett az apám ,anyám és én is őket és tiszteltem becsültem amíg éltek. Azért lettem mert ők akartak , fel neveltek , gondoskodtak rólam embernek neveltek ! ami nagy dolog a mai világba ! Nekem is van két gyerekem nem vertem őket de azért volt hogy sarokba állítottam vagy meg büntettem mert olyant tettek ! És ma is szeretem őket és szerintem ők is engem . És büszke vagyok hogy neveltem két becsületes embert aki meg áll a saját lábán , van szép családjuk , mind a kettő sikeres a vállalkozásában amit saját maguk építettek fel...
Gondoltad néha végig miért volt az apád olyan amilyen ? Sosem érdemelted meg hogy szigorú legyen veled ? És az édes anyádat bünteted azért mert te nem értesz szót az apáddal ?
Szerintem téged is neveltek , taníttatak , segíttetek és abban az apád is benne volt ... Szerintem szebb lenne ha te mennél megkeresnéd őket és meg köszönnéd hogy fel neveltek ,kedves lennél velük és ne telefonon hívogasd és játszódjad a sértődőttet ... Te vagy a gyerek és ezt majd akkor fogod meg érteni mikor neked is lesz esetleg egy ugyanolyan dúzogó gyereked mind te...
Azt nem értem, hogy amikor nagykorú lettél és elköltöztél, legalább akkor miért nem ültél le anyukáddal 4 szemközt és beszélted meg vele, hogy miért mindig apukádnak ad igazat, hogy ilyenkor valóban ő is azokat a nézeteket vallja, amit apukád, vagy csak valami más okból helyesel. Ha valójában mást gondol, de félelemből helyesel, elhagyni meg nem akarja, akkor 2 dolog van. Az egyik, hogy amikor meglátogatod őket, akkor lenyeled apád beszólásait, (ha minden próbálkozás ellenére sem tudod tisztázni vele a sérelmeket) a másik meg, hogy megszakítod apáddal a kapcsolatot, és anyukád megy a jövőben hozzád látogatóba. Ha viszont anyukádnak valóban azok a nézetei, amik apádnak, akkor csodálkozom, hogy miről és hogy tudtok naponta annyit beszélgetni veszekedések nélkül, hiszen akkor teljesen mások vagytok.
Ha akkora a konfliktus, ne beszélj egyikükkel sem. Nem bosszúból, hanem csak azért, hogy ne keresd magadnak a bajt.
Az amúgy is van, lesz elég. Pl. munkahelyen, közlekedésben, stb.
Örülj annak, ami van. Élvezd és erősítsd meg a pároddal a kapcsolatodat. Ha neki jó fejek a szülei, fűzd velük szorosabbra az érzelmi kötelékeket.
Persze, hogy apádnak ad igazat anyukád, hiszen vele él, neki kell elviselnie. Te szépen leteszed a telefont, és nem hallgatod tovább apukádat, anyukádnak meg bizony ott marad a kaki. Őt is megérthetnéd.
De a viselkedésed nem vall egy 31 évesre. Ha ennyire zavar apukád viselkedése, ülj le vele kettesben, ha ezt nem mered megtenni, akkor ennyi, nincs tovább a történet, élvezd anyukád szeretetét, amíg él és ne gyerekes megsértődöm hallgatással büntesd amiért te ezt az "ügyet" nem vagy képes tisztába tenni magaddal.
Borzalom hogy milyen életek vannak.
Például, ha ez igaz, ez is.
Hogy álljon oda az apja elé és mondja meg neki hogy egy szarházi alak.
Ha igaz!!!
... ami igazán fáj, hogy mindig apámnak ad igazat, őt védi, bármit is csinál...
...mert nem vágyom arra, hogy össze legyek verve...
Szóba nem állnék egyikkel sem. Mit szenvedhettél, ha ennyi idősen is így rettegsz? Beteg banda.
Nagyon sok jó dolgot és észrevételt tett a többi hozzászóló.
Szinte 100%-ig egyetértek majdnem mindegyikkel.
MÉGIS!
Kb 100%-ban azt gondolom még az elöbbi "szinte 100%"-os egyetértés mellé, hogy mindez nem fajult volna idáig, ha legalább egy beszélgetés megtörtént volna a családban a főbb irányvonalról.
Mondom, nem kell szíre-szóra brigádértekezletet összehívni és telefonálni sem kell naponta, és főleg nem naponta ezerszer.
De!
Legalább egyszer az életben szembe kell nézni a problémával.