Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Ő volt az igazi
Létrehozva: 2015. március 18. 09:50
Sziasztok!
Semmi kedvem nyáladzani, idióta kis csitrinek tűnni az okfejtegetéseimmel, hogy miért éreztem azt, hogy nekem az volt az igazi, aki most hagyott el. Nem volt évekig tartó kapcsolatunk, nem házasok voltunk két gyerekkel, nem váltottuk meg a világot; 4 hónapig voltunk együtt, és semmit nem tudok felhozni, ami jogosabbá tehetné a mérhetetlen fájdalmamat. Egyszerűen csak azt, hogy számomra ő volt AZ. Több barátom volt már előtte, sokkal hosszabb kapcsolatok, nagyon nagyon szerettem őket - de egyiküknél sem éreztem azt az elköteleződési vágyat, azokat az anyai ösztönöket, amelyeket nála. Nem traktáltam, nem nyomasztottam őt ezekkel, nehogy elkezdjetek jajongani, hogy nem kellett volna "elijesztenem". Természetesen a viselkedésemmel, a hozzáállásommal érzékeltettem vele azt, hogy komolyan gondolom őt - miután ő (!!!) megkeresett, ő (!!!) meg akart ismerni és ő (!!!) hangsúlyozta, hogy komolyan gondolja velem.
És akkor jött a hideg zuhany, hogy igazából ő nem szerelmes, úgyhogy először "találkozzunk ritkábban", most pedig már vége.
Csak olyan mondatokra vágyom, amelyek valami erőt tudnának önteni belém. Hogy túlleszek rajta. Hogy nem marad úgy, ahogy most, hogy férfi nemű lényre ránézni is képtelen vagyok, mert felfordul a gyomrom, és csak ő kell. Hogy nem marad meg az a kétségbeejtő érzés, hogy SOHA, SENKI nem fog tudni már az ő szintjén megfogni, hogy senkivel nem fogom azt érezni, amit vele éreztem, hogy igazán az életemet is neki adtam volna.
Hetek óta nem eszem, nem alszom, szó szerint zombiként jövök-megyek, az egész napot összeszorított fogakkal, kényszervigyorral végigcsinálom, aztán este már rohanok a villamosmegállóból a lakásomba, magamra csapom az ajtót, és végre a 4 fal között vagyok, és zokogok, zokogok órákon keresztül. És szánalmasnak érzem magam, unom az önsajnálatot, miután kisírtam magam, mindig elhatározom, hogy ez volt az utolsó, hogy vége van, most már összeszedem magam, hagyjuk már a mártírkodást.
És másnap kezdődik minden elölről...
Szó szerint azt az elcsépelt mondatot érzem, hogy nincs értelme a mindennapjaimnak, semminek, amit csinálok.
És ráadásul azt is érzem, hogy egyedül vagyok ezzel a világban... minden barátnőm párkapcsolatban örömködik, nekem meg 3 év egyedüllét után végre jött AZ... és a nagy beteljesedés helyett földbe döngölt.
szegény fiú... szegény leány... nem tudja még mi vár reá...
Ha egyszer túljutottál rajta, minek találkozgatsz vele "barátilag" ? (baráti kv nemigen létezik tapasztalatom szerint, főleg nem egy ex-szel...) Te most barátként tekintesz rá, neki meg feltehetően nincs aktuális partnere, vagy valami nem kerek, így majd szépen újra az ágyában találod magad, rövidesen. Aztán pár hónap múlva jön az újabb csalódás, ami még jobban fáj majd, mert addig jön majd a szerelmes vagyok beléd, állandóan rád gondoltam amikor nem voltál velem stb., amit simán el fogsz majd hinni, mert sszeretnéd, hogy igaz legyen.
Nehéz elkerülni ezt a csapdát, de el lehet. Rajtad áll.
Hát sziasztok!
Gondoltam, akit érdekel, mesélek, hogy azóta mi van.
Jó 2 hónapig borzasztóan szenvedtem, random sírásokban törtem ki. Valahányszor történt velem valami nehézség, vagy kicsit magamra hagyottnak éreztem magam, szinte halálomon voltam, hogy miért nincs most itt ő, hogy erősítsen, vigasztaljon...
Aztán valahogy elmúlt. Talán ebben az is segített, hogy jött valaki, aki elcsavarta a fejemet... na, hát az is tökjól alakult, találkoztunk párszor (szex is volt), aztán közölte, hogy nem érzi a csít. Pedig amúgy tényleg úgy állt hozzám, hogy komolyan akar gondolni. Aztán mégse érezte, amit kellett. Na mindegy, ha valakit érdekel, majd erről a részről is mesélhetek, mert amúgy érdekes, hogy azóta hogy viselkedik.
De visszatérve az exemre... lejöttem róla. Persze, sose fogok teljes közönyösséggel gondolni rá, mert akármit mondtok, nekem tényleg ő volt a mindenben legjobb. Csak elmúlt a szerelem bennem, hál'Istennek.
Szülinapom volt nemrég, arra írt, felköszöntött, és úgy alakult, hogy megbeszéltünk egy kávézást. Kicsit féltem a dologtól, de baromi jól sikerült! Jól éreztem magam, laza voltam, nem váltott ki belőlem érzelmeket (2 hete volt már ez a kávé). Ő teljesen munkamániás lett, hétvégére is bevállalt mindent, csak aludni jár haza. És mellette edz, gyúr, mint a fene. Jól is néz ki. De nekem eddig is ugyanúgy tetszett, szóval nem éreztem, hogy attól, hogy most nagyobbak az izmai, elájulnék. Ellenben ő nem igazán tudta palástolni, hogy meglepődött, milyen jól nézek ki! Pedig marha egyszerű szerelésben voltam. De mondta, hogy fogytam, meg szemlélgetett, amikor azt hitte, hogy nem látom a szemem sarkából. =)
ZAVARBAN VOLT! A szó szoros értelmében. Viccelődött, humor heroldkodott össze-vissza, lecsöpögtette magát kávéval, satöbbi. =) Magamban nevettem rajta, de nem kinevettem, csak olyan jó értelemben. Hogy hogy változnak a dolgok...
Azt mondta, majd ismételhetnénk. Mondtam, hogy felőlem... (de kedvesen)
Aztán érdekes, de azóta úgy-ahogy keres. Azt csinálja, hogy amikor utazós melója van, fotózgatja, amerre jár, és elküldi nekem a fotókat. Csak úgy, komment nélkül. Én meg írok rájuk valami kedveset, ő arra reagál valamit, aztán ennyi.
Fura. =/
Jólesik, hogy ezt teszi, de nem gondolok rá már úgy.
Te 2 evig eltartottal egy semirekellot,es bedoltel a suket dumajanak.aztan megokosodtal,es meg jo hogy nem vetted megint vissza.A pasi ;borzalmasan szeretett' ki volt tartva,ez hianyzik neki.Novessz egy kis onbizalmat ,akkor talan egy normalis pasi is megmarad melletted.
Es ne fuss olyan kocsi utan ami nem vesz fel,en nem ertem a lanyokat,asszonyokat ma.Egy pasiert szenvedni,mikor tele van a vilag veluk.
Te sokkal érzékenyebb vagy mint én, emiatt nehezebb felejtened.
De a kapcsolatod az én szemszögemből tényleg csak baráti, legfeljebb női-férfi vele, nem több. Azért írom hogy az én szemszögemből nézve, mert nekem elég sok ilyen férfi ismerősöm van aki írogat, és jóval többet akarnak mint én azt szeretném. Az ilyen férfiakat nem is tartom semmire, annyi "vér nincs a pucájukban", hogy elém merjenek állni. (nos igen uraim, ha valaki nemének satnya példánya, az szenvedjen...) Amit pedig az új ismerősöd tesz, hogy masszírozgatna...számomra nevetséges kijelentés egy férfitől. Tegye vagy ne tegye, de ne írogassa, eléggé infantilis. Talán nem tudod, a legtöbb férfi azt gondolja, a nők elalélnak az erotikus tartalmú, buja írásoktól. Ez egy kiéhezett nő esetében így is van esetleg. Én mellőzném ezt a férfit. Visszatérve a szerelmedhez, még ha a világ végén lakna is, nem írásban vallaná be hogy vágyik rád, téged akar és szánja bánja, hanem egy csokor virággal úriember módján adná tudtodra a dolgai állását, miközben a szemedbe néz, hogy onnan ki tudd olvasni a dolgok valóság tartalmát. Írogatni bárki tud, a leírtakat is átnézve meg tudja változtatni. De a nézését, gesztusait, kisugárzását nem. Ez már az a személyes kapcsolat, amiről írtam. Vizuáld be, megvár a lakásod előtt, vagy becsönget egy nagy csokor virággal, és úgy mondaná el hogy megbánta, bocsánatot kér és kezdjetek tiszta lappal, te kihajítanád? Ugye nem?
Az viszont érdekes, hogy noha téged már nem érdekel, kiadtad az útját, mégis elolvasod mit ír. Szükségtelen, így nem tudsz tovább lépni. Vannak nők nem is kevesen, akik szeretnek az emlékeiknek élni, gyötrődni. Ha szeretnéd őt visszakapni, akkor hagyj neki időt felnőni, engedd el, gondolkodjon az élete változásain még tovább. És akkor térjen vissza hozzád, amikor már kigondolkodta magát, addig éljen ahogy akar. Biztosan ismered a mondást, ha szeretsz valakit és ő menni akar, el kell engedni. Ha visszatér, örökre a tiéd marad. Ezt viszont kevés ember meri megtenni. Ha igazán, tényleg szereted, akkor engedd el, éld te is az életed, de várj rá. Ne adj neki időbeli ultimátumot, nincs tényleges időpont arra, hogy egy ember mikorra érik be a társas kapcsolatra. Valóban, ahogy írod, bizonytalan férfi benyomását kelti. De így most megkérdezem tőled, bizonytalan férfivel szeretnél jövőt tervezni?
Teperni ezerrel = egy nő szívét képes bármelyik férfi meghódítani, ha a nő látja hogy valóban szerelmes az illető. Az a férfi, aki kitartóan kedves és figyelmes, egy idő után általában elnyeri a nő szívét, a szerelem szerelmet gerjeszt. Egy önmagában bízó férfi nem nevetséges, hanem szexi.
És most utolsónak pedig a tapasztalatra térek rá. Amit te megtapasztaltál, az csak érzés csupán. Tapasztalattá akkor válik, ha tudod is alkalmazni a megélt érzéseket. Amiről írtam, hogy ha érzed hogy szeretsz valakit, de még valami miatt (vagy a te érettséged vagy pedig az illetőé hiányzik) nem élhettek együtt, akkor képes vagy várni. Amikor már kitapasztaltad hogy mit is kell tenni, hogy a dolgok a te elvárásaid szerint alakuljanak. Márpedig ez idő, nem is kevés. Tehát türelem. Amitől ilyenkor a nők félnek, és mindenképpen tisztázni szeretnék a dolgokat az amiatt van, mert félnek attól, hogy a férfi érzései megváltoznak. Egy szerelmes embernél viszont ilyesmi nem fordulhat elő. Ha például MOST úgy érzi hogy szeret, de ha nem vársz rá, nem beszélsz vele akkor nem fog szeretni? Ez nem létezik. Hiszen akkor nem beléd lenne szerelmes, hanem egy állapotba amit te az együttlétek alkalmával nyújtasz neki. Ha egy férfi beléd szerelmes, akkor annak teljesen mindegy hogy valakivel családot alapítasz idő közben, vagy nem beszélsz vele, eltűnsz a szeme elől, a szerelem nem szűnik meg, mert a lényedet szereti.
Az a baj, hogy a nők már az elején elrontják a kapcsolatokat, mindent azonnal akarnak, nem veszik figyelembe hogy a másik esetleg még nem áll érzelmileg azon a fejlettségi szinten mint ők.
Folytatás:
Ha valakivel jól érzed magad, boldog vagy és önmagad lehetsz mellette és ő ugyanúgy szintén veled, akkor jöhetnek a közeli tervek, és ezek magvalósulásában már láthatóak a távolabbiak is. Például, elmentek családot látogatni, bemutat, az egy dolog hogy a rokon csemetéket ajnározza a férfi, azt is meg kell figyelni, hogy ezt mennyire szívből teszi, nem-e csak amiatt hogy imponáljon neked. Esetleg nem érzi-e nyűgnek a gyerekeket. Másik példa, ha házat szeretne hogy vásároljatok, akkor ne csak beszéljen róla egy ködös tervvel a fejében, hanem amikor kirándultok, akkor nézegesse a házakat, mutassa meg a valós elképzelését, gyakorlatiasan tervezzen.
Erről is tudnék mesélni. Volt nekem olyan barátom, aki bárhova mentünk, a házakat nézegette, hogy milyet szeretnék majd és ő milyet szeretne. És aki arról áradozott, hogy egy felelősségtudó apuka szeretne lenni mellettem és hasonlók.
A gond csak annyi volt, hogy eközben egy nyomorult munkát sem tudott keríteni magának, mert mindenhez kevésnek és túl hülyének gondolta magát. Annyira volt csak csóró, hogy 2 és fél éven át én tartottam el!!! Ruha, kaja, bármilyen outdoor program, mindent én fizettem neki.
Rettenetesen szeretett, sőt, bár ennek 2012 tavaszán véget vetettem, ő olyannyira a mai napig (azóta is!!!) utánam áhítozik, hogy kb. félévente megkeres, utoljára épp e hónap elején írt egy emailt, hogy hiányzom neki.
Persze továbbra is csóró és mindig is az fog maradni.
Szóval ennyit arról, hogy mennyire lehet építeni arra, ha a pasin gyakorlatias terveket észlelsz =DD
Észrevetted, szexről egy szó nem esett. Lényegtelen. Ha az igazival jössz majd össze, olyan élményben lesz részed, amiről álmodni sem mertél.
Köszönöm, nekem a mostani exemmel pontosan olyan élmény volt, aminél egy cseppet sem kell jobb. Összeszorul a gyomrom, valahányszor eszembe jut, hogy milyen volt vele, és van, hogy csak ülök egyhelyben, nézek ki a fejemből, és megőrülök!!!!!!, mert annyira nagyon nagyon szeretném csak egy pillanatig érezni az érintését, csak egy simítás erejéig. Soha, senkivel nem éreztem még ilyet, pedig sok pasival éltem már át a "hiányzik" érzést, de ez olyan, hogy ha csak még egyszer lehetne, a fél karomat odaadnám érte.
(Persze fél karral már lehet, hogy nem lenne olyan jó a szex...
)
No, hát akkor erre most jöjjön a válaszom az én tapasztalataim alapján.
Megyek sorban.
De, hidd el, néhányszor randizol vele, és lenyomja.
Jó lenne, ha ez ilyen egyszerűen menne, de sajnos nem feltétlenül így megy. Szóval lehet, hogy ez lesz, lehet, hogy nem. Amikor valakit már az első pillanattól annak az embernek érzel, akivel össze tudnád kötni az életedet, azt nehéz lenyomnia egy olyannak, akivel egyáltalán nem érezted ezt az első pillanatban. És valószínűleg én később se fogom ezzel az új urasággal, mert nem olyan. Türelmetlen, heves típus, 1x találkoztunk és már olyasmit írogat, hogy masszírozna engem meg ilyenek.
A párkapcsolatban szép dolog a jövőt tervezgetni, de a jövő a jelenre épül, és jelenleg a "szerelmeddel" semmilyen kapcsolatod nincs. Egyszerűen csak baráti síkon mozog, ha többet akarna akkor nem rád ír, hanem ezerrel teperne utánad.
No, hát ez aztán végképp nem így van. =) Mint írtam, az exem egy hete mindennap írogat, erre hogyan értelmezhető az, hogy semmilyen kapcsolatom nincs vele? A baráti síkon mozgásról pedig annyit, hogy ma reggel rátereltem a szót, hogy tisztázzuk, mit akar, mert én nem tudok így egyből átcsapni haverkodásba, szóval szerintem nincs értelme, hogy ezt csinálja. Erre pedig azt felelte, hogy nem haverkodás a célja vele, sokat gondolkodott az elmúlt hetekben és sokminden alakult benne, sokmindent alakítottam benne. És még le fogja írni bővebben, csak nem a munkahelyéről akarja.
Ezerrel kéne tepernie? Igen, az lenne a legegyértelműbb. Csak ne felejtsük el, hogy én kerek perec kimondtam neki, hogy FELEJTSE EL a dolgot, és nem mindenki tud ezután csak úgy, egyszerűen teperni, megadva az esélyét annak, hogy teljes hülyét csináljon magából.
Meg igen, az is lehet - sőt ez a valószínűbb - , hogy nem akarna ő ezerrel teperni utánam, nem azt érzi, amit itt mindannyian az egyetlen elfogadhatónak gondolunk, hogy jaj, hát lélegezni se tud nélkülem. Hanem ő is bizonytalan, ő sem tudja, mit várhatna attól, ha mi újra együtt lennénk, nem tudja, de egyelőre elszakadni se tud tőlem. És úgy tűnik, azon gondolkodik, mit és hogyan hibázott, miben kellene átformálnia a gondolkodását.