Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Ő volt az igazi
Létrehozva: 2015. március 18. 09:50
Sziasztok!
Semmi kedvem nyáladzani, idióta kis csitrinek tűnni az okfejtegetéseimmel, hogy miért éreztem azt, hogy nekem az volt az igazi, aki most hagyott el. Nem volt évekig tartó kapcsolatunk, nem házasok voltunk két gyerekkel, nem váltottuk meg a világot; 4 hónapig voltunk együtt, és semmit nem tudok felhozni, ami jogosabbá tehetné a mérhetetlen fájdalmamat. Egyszerűen csak azt, hogy számomra ő volt AZ. Több barátom volt már előtte, sokkal hosszabb kapcsolatok, nagyon nagyon szerettem őket - de egyiküknél sem éreztem azt az elköteleződési vágyat, azokat az anyai ösztönöket, amelyeket nála. Nem traktáltam, nem nyomasztottam őt ezekkel, nehogy elkezdjetek jajongani, hogy nem kellett volna "elijesztenem". Természetesen a viselkedésemmel, a hozzáállásommal érzékeltettem vele azt, hogy komolyan gondolom őt - miután ő (!!!) megkeresett, ő (!!!) meg akart ismerni és ő (!!!) hangsúlyozta, hogy komolyan gondolja velem.
És akkor jött a hideg zuhany, hogy igazából ő nem szerelmes, úgyhogy először "találkozzunk ritkábban", most pedig már vége.
Csak olyan mondatokra vágyom, amelyek valami erőt tudnának önteni belém. Hogy túlleszek rajta. Hogy nem marad úgy, ahogy most, hogy férfi nemű lényre ránézni is képtelen vagyok, mert felfordul a gyomrom, és csak ő kell. Hogy nem marad meg az a kétségbeejtő érzés, hogy SOHA, SENKI nem fog tudni már az ő szintjén megfogni, hogy senkivel nem fogom azt érezni, amit vele éreztem, hogy igazán az életemet is neki adtam volna.
Hetek óta nem eszem, nem alszom, szó szerint zombiként jövök-megyek, az egész napot összeszorított fogakkal, kényszervigyorral végigcsinálom, aztán este már rohanok a villamosmegállóból a lakásomba, magamra csapom az ajtót, és végre a 4 fal között vagyok, és zokogok, zokogok órákon keresztül. És szánalmasnak érzem magam, unom az önsajnálatot, miután kisírtam magam, mindig elhatározom, hogy ez volt az utolsó, hogy vége van, most már összeszedem magam, hagyjuk már a mártírkodást.
És másnap kezdődik minden elölről...
Szó szerint azt az elcsépelt mondatot érzem, hogy nincs értelme a mindennapjaimnak, semminek, amit csinálok.
És ráadásul azt is érzem, hogy egyedül vagyok ezzel a világban... minden barátnőm párkapcsolatban örömködik, nekem meg 3 év egyedüllét után végre jött AZ... és a nagy beteljesedés helyett földbe döngölt.
Köszönöm.
Volt miből merítenem, remélhetőleg neked is lesz majd.
Selymire emlékszel még?
Néhányszor találkoztam vele, az a baj, hogy mostanában kevés az időm. Szerettem volna elmenni vele capoeira bemutatóra, de nem jött össze. 
Ja, én nem úgy értettem hogy az új számodra az igazi.
De, hidd el, néhányszor randizol vele, és lenyomja. A párkapcsolatban szép dolog a jövőt tervezgetni, de a jövő a jelenre épül, és jelenleg a "szerelmeddel" semmilyen kapcsolatod nincs. Egyszerűen csak baráti síkon mozog, ha többet akarna akkor nem rád ír, hanem ezerrel teperne utánad.
A jövőtervezés is kizárólag kétélű. Az egy dolog hogy valakivel el tudjuk képzelni az életünket, de nem biztos hogy az illetőben olyan ambíciók mozognak, ami motiválná a közösen tervezett jövőmhöz.
Ha valakivel jól érzed magad, boldog vagy és önmagad lehetsz mellette és ő ugyanúgy szintén veled, akkor jöhetnek a közeli tervek, és ezek magvalósulásában már láthatóak a távolabbiak is. Például, elmentek családot látogatni, bemutat, az egy dolog hogy a rokon csemetéket ajnározza a férfi, azt is meg kell figyelni, hogy ezt mennyire szívből teszi, nem-e csak amiatt hogy imponáljon neked. Esetleg nem érzi-e nyűgnek a gyerekeket. Másik példa, ha házat szeretne hogy vásároljatok, akkor ne csak beszéljen róla egy ködös tervvel a fejében, hanem amikor kirándultok, akkor nézegesse a házakat, mutassa meg a valós elképzelését, gyakorlatiasan tervezzen.
Ezek jelentik azt, amikor a rövid távú megvalósításokban (család látogatása, bemutatása, kirándulások) benne rejlik a hosszú távú, és veled elképzelt kapcsolat. Márpedig egy férfi ha időt és energiát áldoz arra hogy a tetteivel is jelezze a szándékát, abban nyugodtan megbízhatsz.
Észrevetted, szexről egy szó nem esett. Lényegtelen. Ha az igazival jössz majd össze, olyan élményben lesz részed, amiről álmodni sem mertél.
Nikita, ezt szépen leírtad!
Aztán, ha tényleg sikerül, akkor a pozitív példán felbuzdulva nálam is lehet jelentkezni, hátha én is lenyomom az exét valakinek! :D
Értem, persze.
Hát, drukkolok neki, legyen nagyobb szerencséje veled, mint nekem szokott ilyenkor! ;)
Tényleg? =)
Miért, mi lesz a vége? Lehetetlennek tartod, hogy végül megtetszik annyira, hogy "átveszi a vezetést"?
Semmiképp sem szeretném amúgy kihasználni vagy felejtőeszközként alkalmazni. Tényleg megtetszett. Csak az előzőt ettől még nem söpörte ki...
Ha nem lenne előző, feldolgozatlan, felejtendő stb., akkor is megtetszett volna és akkor is újra akarnám látni. Szal hogy független az extől, érted.
Szegény-szegény srác.... persze lehet hogy nem szegény, én mégis együttérzek vele, mert annyi de annyi ilyen volt nekem is... egy lány, aki találkozik velem hogy ne unatkozzon, de persze nincs túl az előző, igazi nagynagy szerelmén...
Áhh, ne is folytasd, nem akarom tudni a történet végét! :D Vagyishát, túl jól tudom.
Igazából én épp ellenkezőleg, nem hiszem, hogy le fogja.
Ő tipikusan az a figura, akivel hú de szexelnék egyet, de komoly, jövőtervezős kapcsolatot vele elképzelni sem tudok. Az exemmel meg az első másodpercben éreztem ezt.
Le fogja nyomni.
És kábé erről beszéltem.
Breaking!
Tegnap este találkoztam egy "új" pasival. Nulla reménnyel, teljes közömbösségggel mentem a randira, azzal a gondolatmenettel, hogy még egy unalmas beszélgetés is jobb, mint ha otthon ülök egész este..
És meglepően jól éreztem magam! Marha jól néz ki a srác és tökjót dumáltunk. Persze messze nem olyan jót, mint amilyeneket az exemmel tudtam. Meg más típus is nagyon... hogyan is magyarázzam, az a személyiség, akiről látod, hogy óóóóvatosan kell hozzáállni... nagyon hosszú idő után tudod csak elhinni róla, hogy bízhatnál benne.
Izgága, nem is tagadta, hogy legfőbb rossz tulajdonsága a türelmetlenség. Mondtam is, hogy látom, fészkelődsz rendesen. =) Erre mondta, hogy igen, alig várja, hogy kihozzák végre a rozénkat. (lehet, látens alkesz xDDD)
Egyáltalán nem buta vagy tanulatlan, de az exemnél azért "egyszerűbben" lehet vele beszélgetni. Viszont fizikálisan kifejezetten vonzónak tartom. Ő is jól érezte magát velem, meg is beszéltünk rögtön egy újabb találkozót szombatra (ő kérte!!!).
Szóval most így tök rossz, két pasi jár a fejemben. Nem nyomta le az exemet (egyelőre?), ugyanúgy várom az extől, hogy ma is írjon, és (sajnos) még reménykedem, hogy visszahív magához. De ez a srác is érdekelni kezdett...
Jó lenne, ha idővel lenyomná...
Sajnos ez nem ilyen egyszerű, mert az elején mindig önmagam vagyok, lelkes, kedves, odaadó, de nem túlzóan, mert én magam sem vagyok ilyen típus. És úgy sem kellek nekik...
A párom ugyanezeket mondta mint te. Rengeteg nőt megismert, némelyek akaszkodtak, némelyeknek ő nem kellett. De soha nem taktikázott, ugyanakkor ezt észrevette a nőkön. Nem tudott mást tenni, kivárt engem. Addig csak "babázott" érzelmek nélkül.
Megvan a baj nálad, mint említed, vért izzadsz hogy minden tökéletes legyen, és ne ess túlzásokba semmilyen téren. Szóval, így mégsem önmagad adod, ez nem te vagy. Próbálj meg úgy ismerkedni, hogy ne görcsölj, ne gondold azt, hogy tétje van az ismerkedésnek. Engedd hogy minden a saját medrében folyjon, ne állíts fel gátakat, egyszerűen csak érezd jól magad. Ha pedig egy férfi könyörög, ne engedj neki ha te nem érzed úgy, hogy ó lenne az igazi. Ha megérzed az igazit, annak nem kell majd könyörögnie és bizonygatnia, a szerelem kölcsönös lesz. Viszont jó lenne minél többször gyakorolnod a tét nélküli flörtöt. A testvéred és az ismerőseid nem te vagy, és azt hogy megtanuld hozzád melyik viselkedési mód illik a férfiakkal szemben, azt csakis a flörtöléssel éred el. ne azt lesd el hogy ők hogyan csinálják, mert lehet hogy a te természeteddel (sőt biztos) nem egyezik az övéké. Viszont a férfiaktól hiteles visszajelzést kapsz, és a pozitív visszajelzés előtti viselkedésed így már rögzülhet.
De igen, egy darabig szórakozni kell a férfiakkal, hogy megtanulj mindent. Fel kell áldozni a gyengébb férfiakat az igazi miatt. Nem tudom ez mennyire érthető, de tudod, ők is pontosan ezt csinálják. Csajoznak, nőznek, manipulálnak. Eközben kiismerik a nőket, amit majd a feleségüknél kitűnően tudnak alkalmazni.
Ez a férfi akit te igazinak gondolsz, sajnos még a te számodra nem az. Emlékezz erre amit most írtam, amikor majd valóban eljön az igazi. Eszedbe sem fog jutni topicba írni hogy panaszkodj, mindent vele fogsz megbeszélni, ő lesz a legjobb barátod és barátnőd. És nem fogja bizonygatni hogy te vagy számára a nagy szerelem, majd belenézel a szemeibe, és látod. Nem rajongást fogsz látni, teljesen mást. A rajongás múló dolog. Az a mély érzelem viszont nem múlik el, a féltés, az adni akarás, ezt mind látni fogod benne anélkül, hogy egy szót is szólna. Nem fog eldobni, nem kér gondolkodási időt, pontosan fogja tudni hogy neki csak te kellesz. Nem akar változtatni a természeteden, és azt sem fogja elviselni ha te akarsz változtatni rajta. Ugyanis azok a férfiak akik megérettek arra hogy igaziak legyenek, már kiforrott egyéniségek. De a nőnek is ugyanilyennek kell lennie, különben biceg az egész, ugye érted?
Félreértettél, nem is azt mondtam, hogy szemét alak és ezért csinálja. Csak azt, hogy így nehezebb továbblépni ha újra és újra felbukkan.
Nem ítélkezem, nem bíráltam senkit, a Te döntésed, a Te életed.
Ismeretlenül is csak azt kívánom, hogy minél kevesebb fájdalommal legyél túl ezen. Ennyi.
Írt ma is. Most egy cikket küldött egy témában, amiről sokszor beszélgettünk.
Ha gondolkodnia kell rajta, akkor már rég rossz. Ezt még elismételhetitek tízezren, tízezerszer =), de én nem fogom tízezredjére is, hogy TUDOM, SZERINTEM IS, EZÉRT MONDTAM KI, HOGY VÉGE.
A szitu az, hogy szerintem most rájött, hogy mégsem akarta a véget és azért írogat (azóta amúgy megint küldött egy belterjes poén-alapú kis cuccot), mert puhatolózik. Rákérdezni nem mer, hogy nem folytatjuk-e, mert attól fél, hogy arra azt válaszolom: hát bocs, most már megmondtam, hogy nem, és a nem, az nem. És ha ez megtörténik, akkor minden véglegessé válik.
Így ismertem meg őt. Ami persze nem felmentés, mert így nem fogunk egyről a kettőre jutni.
Csak szerintem nem arról van szó, hogy pusztán egy szemét alak, aki azt akarja akadályozni, hogy továbblépjek, mert ez neki jó szórakozás. Ha akkora "korrekt srác" volt, mint ahogy azt sulykoljátok, hogy nemeslelkűen megmondta nekem, hogy nem szeret, akkor ahhoz is túl korrekt, hogy így szivasson. És a 4 hónap alatt sem egy ilyen önző rohadéknak ismertem meg...
Hónapokig megcsalt. Ha az utolsó férfi lenne a földön, sem kéne ezek után.
De élvezi, hogy ha megkeres, érzelmet vált ki. Legyen az öröm, harag, zaklatottság, bármi.
Nem azt mondom, hogy a te exed ezért ír Neked, de hogy nehezebbé teszi a továbblépést, az biztos. Azt csak ő tudja, miért teszi... ne is akard megfejteni ;-
De ha gondolkoznia kell azon, tényleg akar-e, veled akar-e lenni, nem érzi biztosan, zsigerből, akkor ideig-óráig ámíthatjátok még egymást, de megette a fene az egészet.
Pedig ki tudja, lehet, hogy újra szeretné kezdeni veled. Elvégre mindig azt ismételgetjük, hogy ha egy pasi írogat egy csajnak, az ritkán történik puszta baráti szándékkal... =)
Kedves jana1987,
Ismerem a problémád, évek óta hasonló cipőben járok párkapcsolatok terén.
Most próbálok egy csúnya szakítás után lábraállni. De az ex időről időre megkeres, kedveskedik, a munkához vagy hobbimhoz kapcsolódó videókat, cikkeket küld, mintha minden rendben lenne.
Mikor úgy érzem végre tovább tudok lépni, előkerül.
Nekem nem jött be ez a módszer, hogy lassan elszakadni, néha beszélgetni, mert újra felszakadnak a sebek és kezdhetem elölről a gyógyulást.
Már odáig jutottam, hogy inkább letiltottam az emailcímét, ha ír nem látom, rögtön törlődik a levele.
Nehéz? Igen. De ne kínozzon tovább.
Idővel rájössz majd, hogy ez a jobb megoldás. Ha nem tudsz róla, kevesebbet agyalsz, nem jut annyit eszedbe.
Kitartás! :)
Kell, hogy létezzen... De nálam mindig az megy, hogy aki nekem nem tetszik meg, azt levakarni se tudom, aki meg igen, annak valameddig kellek, de nem sokáig. Nem ez az eset az első.
Évek óta vizsgálom magam, hogy miért?? Már vért izzadok, annyira ügyelek rá, hogy ne tűnjek TÚL lelkesnek, ne legyek TÚL sok, ne legyenek rögtön elvárásaim, hogy a pasi totál laza maradhasson, hogy semmit ne csesszek el... Szerintem halál normálisan viselkedem, mutatom a lelkesedést, de egyáltalán nem viszem túlzásba, sőt mint alább is írtam, még én vagyok az, aki visszafogná a dolgokat az elején egy kicsit.
Nézem a nővéremet, a barátnőimet, az ismerőseimet, szerintem ugyanúgy viselkedem, ahogy ők, pont normálisan. Igyekszem érdekes maradni, de nem szórakozom velük.
Nekik mégis sikerül, mellettem meg nem maradnak meg.
Mondjuk azt megemlíteném, hogy tegnap is írt, most egy ilyen videót keresett nekem, ami a szakmám témájába vág...
Igen, létezik, nem is egy.
Ebben a helyzetben az "önmagamnak lenni" kifejezés arra utal, hogy nem kell fékezni magam, nem kell taktikázni, húzd meg-ereszd meget játszani attól tartva, hogy a pasi elveszíti az érdeklődését, ha azt érzi, stabilan és kérdések nélkül őt akarom. Szerethetem úgy, azzal az odaadással, ahogyan én szeretek. És ebbe semmilyen extrém ráakaszkodást, meg gyerek-emlegetést nem foglalok bele - SOHA nem voltam ilyen. Sőt abban az első 1 hónapban, amikor (látszólag) ő is megveszekedetten oda volt értem, ÉN mondogattam neki, hogy ne ilyen gyorsan, ne találkozzunk rögtön mindennap, ne aludjunk együtt rögtön mindennap. (Csak ő erősködött, hogy de de szeretné, én meg végül hagytam, hogy így legyen, hisz jólesett, hogy ezt akarja és én is ezt akartam valójában.)
És mennyire nem lehetsz önmagad? Ezalatt pontosan mit értesz? Mert ez nem mindegy.
Szakadj. Te ezt is jobban tudod. Mellesleg engem nem hagytak ott. En dobtam az igazit. Avvot.
Ha egyaltalan van ilyen.
Igen, teljesen. Meg hát tökre így van. Csak rohadtul igazságtalannak érzem, hogy emiatt nem lehetünk önmagunk, emiatt kell a barom taktikázás, hogy fenntartsuk a figyelmüket.
Nem igaz, hogy nem létezik olyan, aki ÚGY szeret, ahogy kell! Hogy odaadjuk neki magunkat, hogy nem taktikázunk, nem bizonytalanítjuk el! Hogy egyszerűen csak a stabil, biztos párkapcsolatra vágyik. Nem hiszem el, hogy nem létezik ilyen hím!
Nála azt érzem, hogy ő még nem akarta elkötelezni magát. Olyan mint a szerelemről szóló tanmesében, hogy nem akarja az első neki tetsző virágot leszakitani, mert nem tudja, hogy nem talál-e jobbat, szebbet. (A tanmesében a réten nem mehet vissza a virághoz, csak egyszer választhat, ha elszalasztja, akkor bánhatja. Ha túl korán választ, azt is bánhatja, mert nem tudhatja, hogy nem vár-e rá még jobb.) Ezért szeretik a férfiak előszeretettel parkolópályára tenni a biztos kapcsolatot is, a szebb és jobb reményében. A gond akkor van, amikor a biztos kapcsolat belenget és azt mondja: viszlát. Akkor nagyon gyorsan a fejükhöz tudnak kapni, hogy megéri-e kockáztatni a meglevő jót a bizonytalan (és esetleg nem is létező) másért. Direkt nem irtam jobbat, mert ami első látásra jobbnak tűnik, arról hamar kiderülhet, hogy nem jobb, csak más.
Remélem a "virágnyelv" érthető volt
Borsódomb, amit keresel, az egész egyszerűen az önszeretet.
Jogos az elképzelésed, hogy igazából ezt élvezte bennem, mármint hogy itt egy kiscsaj, aki rajong érte - de ha ezt igényelné, akkor a mai napig folytatná.
Nem tudom, ez a "ha gondolkodnia kell, az már rég rossz" hogy is van. Alapjában véve teljesen így gondolom én is - ezért mondtam ki végül ÉN azt, hogy na jól van, akkor menjél gondolkodni, itt a vége.
Csak hát vannak azért sztorik... például az egyik legeslegközelebbi, legjobb barátnőm története, aki velem egyidős. Szerette a barátját, aztán már nem szerette a barátját. Szakított vele, egy évig külön voltak, de úgy, hogy közben egyfolytában tartották a kapcsolatot. A pasi persze többször is próbálta visszaszerezni (én nyilván nem fogok így tenni az exemmel, mert míg a nőknek ez imponál, a pasiknak nem igazán), a barátnőm állandóan elutasította. Csak emberileg hiányolta őt, ezért beszélt vele, de szerelmet nem érzett.
És akkor egyszer csak jött valami áttörés. Nem tudjuk, mi, a barátnőm annyit mondott: tökre megváltozott az exe. És úgy döntött, újra összejön vele. Először még csak "ja, mert így kényelmes... nem lenne időm ismerkedni...".
Aztán "izéé, asszem, szeretem..."
Nem hittem el neki...
Mostanra már összeköltöztek, és az a vicc, hogy a barátnőm annyira szereti a srácot, hogy féltékenykedik xD
Nyilván nem ez a klasszikus és normális. Nyilván nem azt várom, hogy na, majd velünk is egy ilyen játszódik le, csak szerepcserével. Csak annyi, hogy van ilyen. Testközelből néztem végig.
És hiába, ez elgondolkodtat, nem tudom kikapcsolni.
És az itt leírt sztoriban a barátnőm nem azt mondta annak idején, hogy "gondolkodnom kell"! Hanem kerek perec szakított a sráccal.