Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Ő volt az igazi
Létrehozva: 2015. március 18. 09:50
Sziasztok!
Semmi kedvem nyáladzani, idióta kis csitrinek tűnni az okfejtegetéseimmel, hogy miért éreztem azt, hogy nekem az volt az igazi, aki most hagyott el. Nem volt évekig tartó kapcsolatunk, nem házasok voltunk két gyerekkel, nem váltottuk meg a világot; 4 hónapig voltunk együtt, és semmit nem tudok felhozni, ami jogosabbá tehetné a mérhetetlen fájdalmamat. Egyszerűen csak azt, hogy számomra ő volt AZ. Több barátom volt már előtte, sokkal hosszabb kapcsolatok, nagyon nagyon szerettem őket - de egyiküknél sem éreztem azt az elköteleződési vágyat, azokat az anyai ösztönöket, amelyeket nála. Nem traktáltam, nem nyomasztottam őt ezekkel, nehogy elkezdjetek jajongani, hogy nem kellett volna "elijesztenem". Természetesen a viselkedésemmel, a hozzáállásommal érzékeltettem vele azt, hogy komolyan gondolom őt - miután ő (!!!) megkeresett, ő (!!!) meg akart ismerni és ő (!!!) hangsúlyozta, hogy komolyan gondolja velem.
És akkor jött a hideg zuhany, hogy igazából ő nem szerelmes, úgyhogy először "találkozzunk ritkábban", most pedig már vége.
Csak olyan mondatokra vágyom, amelyek valami erőt tudnának önteni belém. Hogy túlleszek rajta. Hogy nem marad úgy, ahogy most, hogy férfi nemű lényre ránézni is képtelen vagyok, mert felfordul a gyomrom, és csak ő kell. Hogy nem marad meg az a kétségbeejtő érzés, hogy SOHA, SENKI nem fog tudni már az ő szintjén megfogni, hogy senkivel nem fogom azt érezni, amit vele éreztem, hogy igazán az életemet is neki adtam volna.
Hetek óta nem eszem, nem alszom, szó szerint zombiként jövök-megyek, az egész napot összeszorított fogakkal, kényszervigyorral végigcsinálom, aztán este már rohanok a villamosmegállóból a lakásomba, magamra csapom az ajtót, és végre a 4 fal között vagyok, és zokogok, zokogok órákon keresztül. És szánalmasnak érzem magam, unom az önsajnálatot, miután kisírtam magam, mindig elhatározom, hogy ez volt az utolsó, hogy vége van, most már összeszedem magam, hagyjuk már a mártírkodást.
És másnap kezdődik minden elölről...
Szó szerint azt az elcsépelt mondatot érzem, hogy nincs értelme a mindennapjaimnak, semminek, amit csinálok.
És ráadásul azt is érzem, hogy egyedül vagyok ezzel a világban... minden barátnőm párkapcsolatban örömködik, nekem meg 3 év egyedüllét után végre jött AZ... és a nagy beteljesedés helyett földbe döngölt.
xDDD
Jaj Istenem... szakadok... xDD
Tudod, van az a mondás arról, hogy galambbal sakkozni...
Kezdem sejteni, mi baja lehetett veled a pasinak.
A topic nem rolam szol. Es nem boldog parkapcsolatokrol. Kerdest tettel fel, hogyan eld tul, hogy dobott egy pasi, akirol pedig raalmodtad, hogy o az igazi. Megprobaltunk segiteni, de te jobban tudod. Akkor jo.
Ha be akarok szamolni az eletemrol, akkor nyitok egy topikot. Vagy irok egy regenyt. De nem neked. Ilyen kotekedonek semmikeppen nincs semmi beszamolnivalom. Nem baj?
Inkabb te higgadj le. Minek bantsalak, van eppen eleg bajod. Egyebkent megvagyok, koszonom szepen. Lesz ez meg jobb is, remelem. Egy bo het mulva megyek Europaba, most eppen ennek orulok.
Kezdo kerdesedre. Sertodottseg, az mi? Ki sertodott meg? Nekem legalabbis nem szokasom. Te vagy megsertodve, nem en.
Atya Ur Isten, te meg mindig nem jutottal tul a sertodottsegen? :D
Na meselj, Sissi. Neked milyen az eleted? Boldog parkapcsolatban, hazassagban elsz, amelyben mindent megkapsz?
Hadd tanuljak toled, hogyan kell csinalni! ;D
Hagyd, o mindent jobban tud. Csak nem ertem, mert jott ide masokat kerdezni.
Nem baj, ha nem érted. Békés lezárás, ez a lényege.
Hidd el, hogy különbözőek vagyunk. Most nem jövök azzal, hogy erről kutatások is szólnak, meg hogy én is ezerszer tanultam pszichológiából (nem az a végzettségem, csak azt is tanultam): van, aki a hirtelen, és van, aki a fokozatos elválás beállítottja. Ha egy fokozatos típus magára kényszeríti a hirtelen semmi kommunikációt, sokkal de sokkal jobban szenved és sokkal tovább tart kihevernie a dolgot, mint ha enged az igényeinek, és beszélget még néha a másikkal. Mindenféle buta reménykedés nélkül, hogy ebből még lehet valami.
Egyébként ezt a reménykedést sem lehet egyből megszüntetni. Bennem is megvan még, hogyne lenne. Csak tudom, hogy ez egy normális, az agyunk ezzel a reménykedéssel tompítja az elválás fájdalmát, hogy még nem biztos, hogy itt a vég. Nagyon sok gyászoló is érzi ezt, miután már meghalt a szerettük. Nem hiszik el teljesen, hogy vége, várják, hogy belépjen az ajtón, ilyesmik.
Kar, hogy pedig eppen az igazat nem akarja hallani. Mert tanulhatna belole a jovot illetoen. De mindegy. Volt egy ismerosom, baratnom baratnoje, picit baratok is lettunk. Gyonyoru szep kis szoke no. Akkor mar hatalmas szerelmi banatat elte, mikor megismertem. A sztori az volt, hogy megismerte Cs-t, a helyes, ertelmes, intelligens nagy ot. Szerettek egymast, minden perfekt volt. Amig a no a nagy anyaskodassal mindent el nem rontott, de veglegesen es tokeletesen. A baratnoi hiaba mondtak neki, hogy ne. Miutan a pasi szakitott vele, o meg rohangalt a pasi utan,de hogy hat miert? Semmit nem tanult es semmit nem ertett. A vegen odaig fajult a dolog, hogy amikor kopogott a pasi ajtajan,az lazan kiszolt, hogy menjen el. Mar latni sem birta ot. Ekkora egest en nem tudnek elve elviselni. Jo, egy masik eset, kicsit mas sztori.
En tanultam, hogy nem csupan fizikai dolgok, meg cselekedetek lehetnek rossz szokasaink, hanem emberre is ra lehet szokni. Van egy masik topic, ahol szegeny kis no egyszeruen nem tud leszokni arrol a pasirol, aki teljesen es tokeletesen kihasznalja ot. O csak egy pelda, hogy valaki megszallottja lesz valakinek. A megszallottban bizony benne van a masik iranti rosszindulat, mint a topindito is orulne, ha a pasi vegul megszivna. Nem kovetett el bunt pedig a pasi, csak a hirtelen megismert lannyal nem tud semmit elkepzelni, es meg is mondta neki oszinten.
Érdekes lenne bizony, kár, hogy nem tudhatjuk meg.
Nagyon keves ember van, aki tenylegesen veglegesen kepes leszokni egy szerrol, amitol fugg. Nagyon nagy a visszaszokas kockazata.
Azt elhiszem, az elejen jol esett, mikor korulrajongott es istennokent bant Veled.
De mikor mar a szemedbe vagta, hogy nem hodszerelmes, mint Te, szetvaltatok, elhagyott, (legalabb nem hulyitett tovabb) utana megis mi jot erezhetsz, mikor "radir" es semmitmondo hulyesegeket irkal? Nem ertelek, az miert jo erzes, hogy beszelgettek a semmirol, 2 mondatban, es csa. Szamomra ez a hasonlatodat kolcsonveve olyan, mintha most a cigarettazas leszokasi szakaszaban nikotinmentes cigiragot szipakolnal.
Nyert.
Akkor megsem vagyok annyira hulye, vagy mindketten hulyek vagyunk.
Annyira nem furcsa. A dolgok a beallitastol fuggenek. A tenyek a fontosak. Erdekes lenne pasi verzioja is.
Én is igy látom, bármilyen furcsának is tűnik.
Allitolag en vagyok a koltono.
En meg nem igy latom. Sokkal szimplabb az eset. A pasi meglatott egy helyes, aranyos kis not, meg akarta tehat ismerni. De par honap, ill rovid ismeretseg utan rajott, hogy elso rajongasa utan semmi kulonoset nem lat ebben a lanyban. Hogy a szavai, az elso szavai igazak voltak, vagy sem, azt csupan o tudja. De az biztos, hogy arra a kovetkeztetesre jutott, hogy idesanyam nem ilyen lovat akartam. Ennyi.
Hogy most mit akar? O maga mondta, hogy nem szerelmes. Azt tudja, hogy a lany odavan erte. Hogy aztan a hiusagat akarja legyezgetni, vagy haremet szeret fenntartani, teljesen mindegy. En nem allnek vele szoba. Csinalhatna, amit akar, visszamehetne oda, ahol eddig volt.
Nekem aztan tokmindegy. Ezek utan plane. Meg hogy lehiggadjak? Te jol csinalod, nem igaz?
Rolad fog peldat venni, mert te es a te tarsad tokeletes.
Meg egy masik dolgot imadok ezekben a topikinditasokban. Te magad mondod a topikinditoban, hogy szokas szerint a busz vagy villamosmegallobol hazarohansz, bevagod magad utan az ajtot es "zokogok, zokogok orakon keresztul". Aztan rajtam kered szamon, hogy honnan vettem ilyen hazugsagot? A topikinditodbol, akkora koltono megsem vagyok. Ugyanonnan vettem a nagy anyai osztonodet is ezirant a pasi irant,es en vagyoka hulye. Na nem baj. Ezt is kibirom, kipipalva. Csak te ne sirjal.
Kíváncsi vagyok, te mikor veszed észre, hogy kivel társalogsz.
Legyezgette a hiúságát. Fényezte az egóját. Hizlalta a máját. Hájjal kenegette.
Fingom sincs, hogy ez milyen érzelem, ezért megpróbáltam körülirni.
Lehet, hogy nem is érzelem, hanem érzés vagy valami hasonló.
Úgyhogy valóban a lovagolt "érzelem" szóra nem tudom a választ.
Engem sem érdekelne az a pasi, akinek gondolkodnia kell azon, hogy vajon szeret-e engem...de már ezt is leirtam.
Jaj istenem, Sissi, nyugodjal mar le... Annyira csolatassal ertelmezel mindent, hogy inadekvatak a hozzaszolasaid.
Ez ezt inkabb kozelebbnek erzem ahhoz a hasonlathoz, amikor fuggove valunk egy "szertol". Hirtelen elvagni magunkat tole, az brutalis. Fokozatosan leszokni rola, ugy, hogy meg egy-egy kis adagot kapunk belole, aztan egyszer csak mi magunk jovunk ra, hogy mar anelkul a kicsi nelkul is kibirjuk, sokkal kevesbe fajdalmas es drasztikus.
Igen, van bennem egy ilyen, tovabb ragozok, tovabb gondolkodom. Karikaturat tartok az ember orra ala, szeme ele. Tudod mi a karikatura? Nagyon is eltulozza, felnagyitja a hibakat, mert maskepp nem vesszuk eszre. Nagyon is jo a kijozanodasra, nevetsegesse tetelre jo ertelemben, mert karikaturan nevetni szoktunk. Egesz egyszeruen jo, szukseg van ra, mert a buksisimogats bizony nem segit. Kijozanodas utan aztan persze rajovunk, hogy igaza volt a karikaturanak, sot meg enyhe is volt.
Igy van aztan a karikaturan a kicsit nagyobb orru embernek akkora orra, hogy belefer az orszaghaz.
Nekem nem
furcsa, hogy "gyerektemazik", ld amit alabb irtam, nem ragozom. Talan??? arrol akart beszelni neked, amirol ugy gondolta, hogy hallani szeretnel. De persze, te ezt is jobban tudod. 
Amikor van egy sebed valahol, te azt ugy gyogyitgatodn hogy lekaparaszod a varat rola mindig? Vagy hagyod gyogyulni?
Ha lekaparaszod a varat mindig, sosem gyogyul be, el is fertozodhet, es meg a helye is megmaradhat mindorokre. Lelki sebeknel sincs ez maskepp. Hagyni kene gyogulni, ha faj, nem a seb felnyitasaval es ujra vereztetesevel felrekezelni, mert aktualisan 2 percig jobb erzes, utana meg persze meg jobban faj.
Ha 1987 a szuletesi eved, mar nem vagy annyira fiatal, hogy ennyire butus legyel. De hidd el, lesz meg szerelmed is, szerelmi csalodasod is, csak hagyd elmenni aki mar elment, ne ugy probalj meg elorefele haladni, hogy kozben hatrafele nezel, mert csak jo pofarataccs lesz a menetbol, nem haladas elore.
Ocsem, par honap az meg nem reg.
Ujraolvastam az inditodat, es bizony te irod, nem en a nagy anyai osztonodet ezirant a pasi irant.
Bocsanatot kerek, hogy megemlitettem ezt a gyerek temat, de amint az abra is igazolja, a pasi is ezt feszgeti, ugy latszik, ez nem csupan az en agyamban tapadt meg, hanem az oveben is.
Hulek vagyunk mindketten. Marmint o is meg en, is, hogy erre hogy raereztunk,de persze, mindegy,a koltono en vagyok.
Hogy ezt a nagy anyai osztont egy pasi megerzi, erre merget veszek. Ki is purcantam.
Persze, ne hallgass ram, hule vagyok, te jobban tudod.
Aha, szoval nem tudod a valaszodra a valaszt.
En mar lapoztam, ki vagyok rugva.
En megoldasom az lenne, hogy soha tobbe nem allnek szoba ezzel az alakkal, tudnam, bevallanam magamnak, a pasi meltatlan hozzam. Jartam mar igy. Meg akkor sem allnek vele szoba, ha kinomban lekaparnam a falat. Noi buszkeseg, emberi tartas. Ugyis elmulik es utolag nevetsegesnek latja magat az ember. Ontudatos no dehogy megy le labtorlobe. Egyszer nem tudtam mit csinalni nagy szerelmemben, bizony elmentem kemeny fizikai munkara es par honap alatt kidolgoztam magambol a nagy szerelmet es nevettem sajat magamon. Megkonnyebbultem es orultem, hogy megszabadultam tole. Ma is hideg raz, ha ragondolok az egeszre. De persze, ez en vagyok, a nagyokos. Szerelem, hja, sotet verem.
igy van. Pontosan, ahogy mondod. Pont ezert furcsa, hogy most hirtelen felhozott egy gyerek-temat, amitol mindeddig ugy odzkodott. Pont annak a lanynak, akivel szakitott, de most ujra keresni kezdte.
csak furanak tartom es elgondolkodtam rajta, ennyi az egesz.