Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Ő volt az igazi
Létrehozva: 2015. március 18. 09:50
Sziasztok!
Semmi kedvem nyáladzani, idióta kis csitrinek tűnni az okfejtegetéseimmel, hogy miért éreztem azt, hogy nekem az volt az igazi, aki most hagyott el. Nem volt évekig tartó kapcsolatunk, nem házasok voltunk két gyerekkel, nem váltottuk meg a világot; 4 hónapig voltunk együtt, és semmit nem tudok felhozni, ami jogosabbá tehetné a mérhetetlen fájdalmamat. Egyszerűen csak azt, hogy számomra ő volt AZ. Több barátom volt már előtte, sokkal hosszabb kapcsolatok, nagyon nagyon szerettem őket - de egyiküknél sem éreztem azt az elköteleződési vágyat, azokat az anyai ösztönöket, amelyeket nála. Nem traktáltam, nem nyomasztottam őt ezekkel, nehogy elkezdjetek jajongani, hogy nem kellett volna "elijesztenem". Természetesen a viselkedésemmel, a hozzáállásommal érzékeltettem vele azt, hogy komolyan gondolom őt - miután ő (!!!) megkeresett, ő (!!!) meg akart ismerni és ő (!!!) hangsúlyozta, hogy komolyan gondolja velem.
És akkor jött a hideg zuhany, hogy igazából ő nem szerelmes, úgyhogy először "találkozzunk ritkábban", most pedig már vége.
Csak olyan mondatokra vágyom, amelyek valami erőt tudnának önteni belém. Hogy túlleszek rajta. Hogy nem marad úgy, ahogy most, hogy férfi nemű lényre ránézni is képtelen vagyok, mert felfordul a gyomrom, és csak ő kell. Hogy nem marad meg az a kétségbeejtő érzés, hogy SOHA, SENKI nem fog tudni már az ő szintjén megfogni, hogy senkivel nem fogom azt érezni, amit vele éreztem, hogy igazán az életemet is neki adtam volna.
Hetek óta nem eszem, nem alszom, szó szerint zombiként jövök-megyek, az egész napot összeszorított fogakkal, kényszervigyorral végigcsinálom, aztán este már rohanok a villamosmegállóból a lakásomba, magamra csapom az ajtót, és végre a 4 fal között vagyok, és zokogok, zokogok órákon keresztül. És szánalmasnak érzem magam, unom az önsajnálatot, miután kisírtam magam, mindig elhatározom, hogy ez volt az utolsó, hogy vége van, most már összeszedem magam, hagyjuk már a mártírkodást.
És másnap kezdődik minden elölről...
Szó szerint azt az elcsépelt mondatot érzem, hogy nincs értelme a mindennapjaimnak, semminek, amit csinálok.
És ráadásul azt is érzem, hogy egyedül vagyok ezzel a világban... minden barátnőm párkapcsolatban örömködik, nekem meg 3 év egyedüllét után végre jött AZ... és a nagy beteljesedés helyett földbe döngölt.
Nem randin... aaaa... Ki az, aki randin beszel ilyenrol???
mondjuk lehet, hogy epp te, ha ezt gondolod?
mar reg egyutt voltunk, amikor egyszer futolag mondtam neki, hogy tegnap talalkoztam az uj szomszedaimmal es tok aranyos gyerekeik vannak. ENNYI VOLT.
ezt igy kiforgatni, ocsem...
Meg egyet, en hulye nagyokos, aki belelat es tovabbragoz, te magad irtad, az anyai osztoneidet. A pasi sem hulye, ahogy en sem, mert raerzett es menekult. Ne higgy nekem, nem kell.
Ez a nagy anyai oszton egyaltalan nem baj, sot nagyon is jo egy kapcsolat sokkal kesobbi fazisaban. Akkor igazan jo, ha apasiban ugyanakkor kezd mukodni a szerelem mellett az apai oszton is. Tobbet nem szolok, mert te jobban tudod ugyis neked mi a jo.
Szerintem lapozzunk, mert ennek már kezd gumicsont formája lenni.
Megint radirt? Te is rairtal? Tetovaljatok egymast?
Kutatott utanad? Goze nem volt, hol talal? Erdekes.
En legalabb tudom, milyen vagyok, te is tudod, te milyen vagy. Ha neked igy jo, akkor jo. Tenyleg.
En egy uj randin masrol beszelnek, nem pedzegetnem a szomszed aranyos gyerekeit, de persze, te tudod.
Tovabbi jo mulatast.
Jo, akkor kapd ki a az erzelmi csokrodbol azt az erzelmet es nevezd neven, ide nekem, hogy a pasinak jol jott, hogy egy kis liba minden szavat beszedi es rajong oerte, a vilag eszeert.
Ez az egyszemleyes rajongotabor nem kozombos, ez nyig a pasi utan es ragja a labtorlot. A pasinak ugy latszik, megeri ezt az allapotot fenntartani, ugy, hogy neha odadob egy darab csontot.
Ui.: igenis, sokkal sokkal jobban lettem attól, hogy most beszélgettünk egy kicsit, és cseppet sem sebeket tép fel a dolog.
Attól szenvedek, mint a kutya, ha egyáltalán nem beszélhetek vele.
De persze nyilván ezzel kapcsolatban is jobban tudod te, hogy nekem mi a jó és mi nem...
Imádom, amikor nagyokosok forgatják ki a szavaimat...
Faggatóztam gyermekáldás felől, meg ilyenek... Úr Isten... futólag sem írtam ilyet, de ha azt hiszed, olyan hülye vagyok, hogy egy kapcsolat elején már rögtön ezt csinálom, hát hidd.
Figyelj, hagyd inkább az igehirdetést, mert nagyon elferdítesz mindent a mindentudó fejedben, amit írok.
Ő kezdett el kutatni utánam, 2x rámírt már a héten, most az egyszer írtam rá én. De mindegy, persze hagyd csak ki a nagy következtetéseidből ezt is...
Sissi52, te tipikusan az az ember vagy, aki baromi ferde meséket ír a másik emberről annak pár mondata alapján, aztán meg jól elkezdi osztani neki az észt.
Persze, hogy nem volt szerelmes.
Az érzelem szerintem egy egy gyűjtőfogalom, amelybe nemcsak a szerelem tartozik. Sok más érzelem létezik, amely adott esetben éppúgy lehet összetartó kapocs két ember között, mint a szerelem.
Ebben az esetben a srácnak biztos jólesett, hogy van egy lány, aki úgy tekint rá, mint igazira, szerelmes belé, rajong érte. Ezt úgy jól el tudta viselni.
Márpedig, ha az egyszemélyes rajongótábor egyszercsak közömbössé válik, netán új kapcsolatot létesit, akkor fordulhat a kocka és a srác kezd el kapaszkodni, hogy visszaszerezze a rajongást, figyelmet stb a lány részéről.
De nem ezt akartam kidomboritani, ez a srác szerintem felejtős.
En is azon gondolkodom, hogy te minek meselted el, hogy ma mit csinaltal, o is elmeselte, o mit csinalt es kalap. Semmitmondo semmi beszelgetes volt. Csak ugy mondta, ennek sincs semmi jelentosege, mint eddig semminek, amit neked mondott. A dolgokat mindig tovabb szovod es ragozol rajta. Hat ha teged ez tesz boldogga? Mondta, hogy szeret, hogy hianyzol,hogy te vagy elete egyetlen ertelme? Akkor lenne ertelme meg vele szobaallni, bar meg az sem biztos. Szoval megtudtad, hogy egy regi haverjaek gyereket varnak.
Remek info. 
Hat a te eleted, te dontesz. Teged leszidni azert,mert masok megmondjak, hogy be fogod verni a fejedet, es te eppen ezert fejjel rohansz a falnak, a te dontesed, ha neked igy esik jol.
Ez kb annyi volt ez az oriasi beszelgetes, mintha megbeszeltetek volna az idojarast. De ha neked egyszer igy esik jol az elet?
Valakit meglatni es megszeretni meg csak csak, de hogy egybol gyerekaldasrol beszelni, enyhen???? tulzas. Egy kezdo kapcsolatban aranyos gyerekekrol aradozni persze, hogy tabu meg. Habar ha herotja volt egyaltalan a gyerek tematol,az is mond valamit.
Nos, ha neked arra van szukseged, hogy eppen vele oszd meg a napi tortenest, o meg gyerekaldasrol aradozik, akkor eppen mindenrol beszeltetek, csupan arrol nem, amirol esetleg kellett???? volna. Mellebeszeles volt. Hamarabb felejtened, ha nem tepkedned fel meg nyalogatnad a sebedet, de ha neked igy jo?
Te reszedrol, nem tudod megallni, hogy ne halljal felole. Nem tudom, minek, de mindegy.
O reszerol, annak a csajnak a szivatasa, akit eppen kidobott. Nemhogy hagyna szepen a fenebe. Vagy haremet akar felszinen tartani, csajokat, akik csettintesre ugranak?
En no vagyok, de nekem is oszinten egnek allna a hajam, ha par randi utan a pasi mar gyerekaldas felol faggatozna.
Koszi a magyarra forditast.
Ma beszélgettünk egy kicsit. Mocskosul hiányzik, és megenyhülök attól, ha váltunk pár sort. Aki felakasztana emiatt, kímélje meg magát a felesleges gépeléstől.
Szóval váltottunk pár szót, megírtam neki, hogy tegnap tartottam egy előadást tinédzsereknek és tök jó érzés volt, hogy tudtam nekik tanácsokat adni a pályakezdéshez, az nagybetűs Élet elkezdéséhez...
Erre válaszul megírta, hogy tegnap este nagyon hívta őt találkozni egy régi régi barátja, és mint kiderült, azért, mert a barátnője már 11 hetes, és juppí juppí, milyen fura, hogy együtt nőttek fel és egyszercsak kiderül, hogy a barátja hamarosan apa lesz...
Annyira fura és sehova nem illő, hogy ezt most így benyögte, hogy azon gondolkodom, ezt most minek mesélte el...?
(A kapcsolatunk alatt végig messze kerülni kellett mindenfajta gyerekhez köthető témát, mert azonnal idegbaj lett tőle, ha csak annyit megemlítettem, hogy az új szomszédaimnál van két aranyos gyerek.)
Hát írni neki. Facebook-on.
Elmagyaraznad nekem, mi az, hogy valakire rairni? Mert ezt mar regota nem ertem, cask a problemadra voltam racuppanva.
Hat nem volt, a fenebe, hat nem volt szerelmes. Neked megis mi az erzelem?
=D Jólesik a b.sztatásod, és használ is =D
A mozgás sajnos nem űzi ki a fejemből a dolgokat úgy, mint ahogy mondod. Hidd el... nagyon sokszor próbáltam már, nem csak a mostani esetnél. Ettől függetlenül mozgok, mert szeretem. De nálam nincs olyan erős terápia-jellege. Inkább a kibeszélésnek, pszichózásnak..
Na ilyenkor kell egybol atoltozni, felhuzni a "nyulcipot" es menni futni 5-6-7 km-t. Felesleges kerdesek (ki mit miert erez-nem erez) szepen kiszallnak a fejecskebol a par km alatt, utana meg baromi jol erzi magat az ember lanya (fia) a tus alatt.
Bosszuallas utan meg csak szarabbul erezned magad, ha ennyire lelkis vagy, hogy egy 4 honapos egyoldalu szerelem-masik oldalon szalmalang kapcsolatot sem annak ertekelsz, ami volt, hanem szerinted egy szalmalangos szalmabab az igazi. Kar.
Mik lennének az ötleteid? Mit tennél vele?
Nem azért kérdem, mert feltétlenül szemétkedni akarnék vele, de jó eljátszani a gondolattal... meg kíváncsi vagyok, mások hogyan gondolkodnak ilyenkor.
Ne is. Semmiképp. Ignoráld.
Ahogy Borsódomb is írta. Ha egy férfi gondolkodik, tanakodik - azaz nem szerelmes vagy mamlasz - és nem teper utánam ezerrel, akkor lapát.
Közölte veled, hogy nem szerelmes. Mehet a francba.
Hiányzik, hiányzik... Elbánt veled. De kihevered.
Okos legyél! És büszke és tartással teli.
(Lennének ötleteim és megtalálnám a módját, hogy szenvedjen, pedig én még nem jártam így, de én rátarti és skorpió vagyok...
)
Na ma például sokkal szarabbul vagyok. Rohadtul hiányzik. Elkeseredettséget és mérhetetlen dühöt érzek egyszerre, hogy ő miért nem tudta azt érezni, amit én?!
De akkor sem fogok ráírni.
Azt irtam, ha akarja. Mellesleg én sem akarnám, mert akinek azon "gondolkodnia" kell, hogy akar-e engem, azt hagynám gondolkodni, de már nélkülem.
Érzelmileg benne volt a pasi, mert a hiúságát legyezgette, hogy valaki "igazi"-ként bánik vele, rajong érte stb.
Nem hiszem. Ahhoz a pasinak melyen benne kellett volna lennie erzelmileg. Azonkivul azt az energiat hasznos dolgokra kellene inkabb forditani.
Te irtad, nem en.
Mellesleg ez a pasi nem er egy hajitofat.
Csupinak igaza van.
Én is úgy látom, hogy nincs veszve semmi, sőt ezt a pasit úgy meg tudnád forgatni, hogy beleszédülne.. HA te akarnád.
Jaj jól van, szálljatok már le arról a képzetről, hogy azóta is minden este vágtatok hazafelé sírni =) Kedd este volt utoljára ilyen, azóta egész mosolygós vagyok, nem volt semmi mélyzuhanás.
A haveromhoz eddig is jártam át úszni, meg eléggé társasági ember vagyok, szóval ne spilázzátok túl azt a képet, hogy munka után mindig a 4 fal közt ülök itthon...