Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Ő volt az igazi
Létrehozva: 2015. március 18. 09:50
Sziasztok!
Semmi kedvem nyáladzani, idióta kis csitrinek tűnni az okfejtegetéseimmel, hogy miért éreztem azt, hogy nekem az volt az igazi, aki most hagyott el. Nem volt évekig tartó kapcsolatunk, nem házasok voltunk két gyerekkel, nem váltottuk meg a világot; 4 hónapig voltunk együtt, és semmit nem tudok felhozni, ami jogosabbá tehetné a mérhetetlen fájdalmamat. Egyszerűen csak azt, hogy számomra ő volt AZ. Több barátom volt már előtte, sokkal hosszabb kapcsolatok, nagyon nagyon szerettem őket - de egyiküknél sem éreztem azt az elköteleződési vágyat, azokat az anyai ösztönöket, amelyeket nála. Nem traktáltam, nem nyomasztottam őt ezekkel, nehogy elkezdjetek jajongani, hogy nem kellett volna "elijesztenem". Természetesen a viselkedésemmel, a hozzáállásommal érzékeltettem vele azt, hogy komolyan gondolom őt - miután ő (!!!) megkeresett, ő (!!!) meg akart ismerni és ő (!!!) hangsúlyozta, hogy komolyan gondolja velem.
És akkor jött a hideg zuhany, hogy igazából ő nem szerelmes, úgyhogy először "találkozzunk ritkábban", most pedig már vége.
Csak olyan mondatokra vágyom, amelyek valami erőt tudnának önteni belém. Hogy túlleszek rajta. Hogy nem marad úgy, ahogy most, hogy férfi nemű lényre ránézni is képtelen vagyok, mert felfordul a gyomrom, és csak ő kell. Hogy nem marad meg az a kétségbeejtő érzés, hogy SOHA, SENKI nem fog tudni már az ő szintjén megfogni, hogy senkivel nem fogom azt érezni, amit vele éreztem, hogy igazán az életemet is neki adtam volna.
Hetek óta nem eszem, nem alszom, szó szerint zombiként jövök-megyek, az egész napot összeszorított fogakkal, kényszervigyorral végigcsinálom, aztán este már rohanok a villamosmegállóból a lakásomba, magamra csapom az ajtót, és végre a 4 fal között vagyok, és zokogok, zokogok órákon keresztül. És szánalmasnak érzem magam, unom az önsajnálatot, miután kisírtam magam, mindig elhatározom, hogy ez volt az utolsó, hogy vége van, most már összeszedem magam, hagyjuk már a mártírkodást.
És másnap kezdődik minden elölről...
Szó szerint azt az elcsépelt mondatot érzem, hogy nincs értelme a mindennapjaimnak, semminek, amit csinálok.
És ráadásul azt is érzem, hogy egyedül vagyok ezzel a világban... minden barátnőm párkapcsolatban örömködik, nekem meg 3 év egyedüllét után végre jött AZ... és a nagy beteljesedés helyett földbe döngölt.
Ha valami gyanusnak latszik, akkor gyanus is.
Sajnos igen. Most már jó visszagondolni rájuk:) akkor pokol volt. Pedig nem "az igazi" volt egyik se, csak nagy-nagy szerelmek. De szépek voltak:))) Nem is kell megóvni...
Igy van, mindenkinek vegig kell mennie csalodasokon, hogy tanuljon az eletben. Akkor tudja majd az igazit igazan megbecsulni. Ettol sem apuka, sem anyuka nem tud megovni, sem szereto csaladtagok, baratok sem. Szukseg van ra, evvan. Majd idovel elmulik, kinyilik az ember szeme, mint a kismacskae.
Hat nem dog. Egy bimbozo kapcsolatbol megsem lett semmi. Oszinten megmondta, mit akar, mit nem akar. Az a dog, aki szo nelkul lelep, vagy nem meri odatolni a kepet, ahogy ma divat, telefonban szakit. Annyira unta a leanyzot, hogy az, amikor ejszakankent firkalt neki, kozben el is aludt. Ezert kar teperni egy pasi utan. Semmi de semmi onbecsules, tartas nincs a mai lanyokban. Jelszo, fiatalon pasit szerezni, ferjhez menni, szulni, kulonben szingli maradsz, elfogy a jo pasi, hat uldozobe veszik oket, gyereket szulni. Lemarom a bort a kepemrol.
A pasi donteset csupan annyi indokolta, hogy nem szerette ezt a leanyzot es oszinten meg is mondta neki. Vagy, amiert a leanyzo ot akarta, ot uldozte, fel kellett volna aldoznia magat? Ahogy apasi viselkedett, az nem erkolcs? Sok no dobna egy hatast, ha a pasija oszinten banna vele.
nagy számban létező dolog lehet
Mona Lisat is csodaljuk, megsem szeretunk bele. Lattad mar kozelrol? Jelentektelen.
Igen, ez is egy lehetőség. :)
a másik verzióról is írtam
miért?
zenéltem fiatalon a csajokat levakarni is nehéz volt
arra állt be a bioritmusom, hogy 1 tartósan nem vonz szexuálisan
tehát ha valakivel összekötöttem volna az életem, akkor pont olyan hazug disznónak kellett volna lenni, mint a többi pasinak
EZ az én normámba nem fér bele
Elmondta, hogy mit érez. Hogy minden klappol benned, mégsem tud beléd szeretni, de adj neki időt, hátha megjön az a bizonyos érzés, amit szeretett volna. Te adtál neki időt, majd ő kimondta, hogy vége, mire te BIZTOS? Nem akarsz még várni, hátha alakul? (Na, ezt nem kellett volna) Mire ő, hát akkor még gondolkodik egy kicsit. Te meg nem hagytad gondolkodni, ráírtál, "basztattad".
Nem azt mondom, hogy te vagy a hibás, hanem csak annyit, hogy - nem tudom milyen idősek vagytok, de szerintem elég fiatalok - tök normális reakció egy bimbózó kapcsolatban, amikor az egyik fél valamiért bizonytalan, de valahol úgy érzi, hogy mégis milyen jó lenne, de nem megy.
Ne haragudj rá, semmi rosszat nem követett el. Valamiért nagyon szerette volna, hogy ez a kapcsolat működjön, nem tudta könnyen elengedni, de mégsem ment. Biztos, neki sem volt könnyű.
Igen, fáj. Nagyon. De engedd el!
Annyira nem lehetett az igazi, ha ő nem gondolta ugyanúgy!
Mellékesen:olyan szekér után nem futunk ami nem vesz fel.
De, ha befékezne és bevárna, akkor sem kötelező ugyanarra a szekérre felülni.
Ha érted mire gondolok.
Mi a frászfene van veletek jányok? Komolyan, értem én hogy tavasz van meg holdtölte meg újhold, de..................????????
Nem tudom, ez hogy jön ide, nálunk, mint leírtam, egyáltalán nem ez a szitu volt. Megváltoztatni a jellemét? Eszemben sem volt.
De azért köszönöm, hogy megosztottad, mert érdekes, amit írsz! Miért vetted így a fejedbe, hogy agglegény akarsz maradni örökre?
Ja.
És ez az, amit kevés nő képes felfogni.
Az igazi a kölcsönösséget jelenti. Ha te nem voltál számára az igazi, nem szerelmes "már", akkor számodra sem ő lehet az igazi, hiszen ez a "szerelem" így meglehetősen sánta.
Erős vonzalom, ennyi. 4 hónap nem a világ. Ha valóban az igazi, akkor visszamegy hozzád.
Egyébként ezt szinte minden férfi megcsinálja ha meg akar kapni egy nőt. Keresi, szépeket mond neki, és akkor abban a pillanatban úgy is gondolja hogy komolyan gondolja. Csakhogy ez a komolyan gondolás mást jelent egy nőnek, és mást egy férfinek. Amíg kellettél neki, komolyan is vett, nem?
ő az igazinak képzelte be
a másik meg nem annak
ÍGY szokott ez álltában lenni
Már megvan a düh fázisa, hajaj, őrjöngök néha. Tudom, hogy ez normális.
Sajnos nem úgy van, ahogy cabron mondta, mert nem volt korrekt, nem úgy történt, hogy szépen, jófej módon lelépett, hogy ne bántson.
Először, amikor mondta, hogy nem szerelmes, ÉN akartam szakítani. De addig könyörgött, úgy nyomult, szinte levegőt venni se hagyott, míg úgy döntöttem: rendben, vele maradok még, adjunk neki esélyt. Elég könnyű így dönteni, ha full szerelmesek vagyunk...
Ráadásul EZERSZER elismételte, hogy nála a legtöbbször nem a klasszikus módon működik a szerelem, hanem sokszor van, hogy hosszú idő alatt szeret bele a másikba. És ezért is higgyek benne...
Most pedig úgy lett vége, hogy először kerek perec kimondta, hogy ezt nem érdemes folytatni, mert "mindkettőnknek csak önmarcangolás", majd utána, amikor visszakérdeztem, hogy biztosan ezt akarja-e, nem akarja-e már azt a bizonyos alakulást meg összecsiszolódást, amiről korábban beszélt - akkor visszakozott és közölte, hogy akkor ő most még gondolkodik.
3 nap nulla kommunikáció után még egyszer ráírtam, továbbra is "gondolkozott", majd miközben én még írtam neki, simán lefeküdt aludni.
Másnapra már csak annyi üzenet várta tőlem, hogy "hagyjuk, felejtsd el".
Így történt egész pontosan.
Sok igazság van abban, amit írtok, hogy hiába, hogy minden más szempontból éreztem őt az igazinak, az is egy szempont, hogy tud-e szeretni. Csak szörnyű érzés, hogy nem tudott. Miért nem tudott? Semmit sem hiányolt belőlem, azt mondta, egyszerűen szuper vagyok úgy, ahogy létezem. Hogy bárcsak tudna valamit mondani, ami zavarja bennem, és akkor annak a megoldásával megoldódna az egész. De semmi ilyet nem tudott mondani. Egy főnyereménynek tart.
De arra alkalmatlannak, hogy szeressen...
Miért lenne dög? 4 hónap könyörgöm! Fellángolás, ismerkedés fázis és rájött, hogy mégsem Ti számára az igazi. Megmondta neki, elköszönt. Mi ebben a gáz szerinted?
A gyásznak sok lépcsője van. Most fel kellene lépned arra, amelyik haragszik. Joggal. Ez a pasi egy dög: elcsábított, elhasznált, eldobott. Még csak nem is indokolta semmi, nem a feleségéhez, gyerekeihez ragaszkodva őket választotta vagy bármi hasonló, amire egy picit is rá lehetne fogni, hogy az erkölcsiség porszemét tartalmazná. Ez lenne számodra az igazi?
Igen, ez sajnos ilyen. Ez a pokol. Ha a vígasztaló szavak segítenek, akkor igen, el fog múlni, és igen, az idő segít és jönni fog majd egy másik... És akkor ő egyszer majd csak egy emlék lesz. Szinte mindenki belezúg így valakibe egész rövid idő alatt is és ha a másik nem azt érzi és lelép, az juj de rohadtul tud fájni. Volt ilyen iszonyat fájó szakításom 1 hónap után is. Családjánál karácsonoztunk és ékszert vett nekem ajándékba és barátai is és egymásnál és csillogó szemmel... Aztán mondta hogy többet nem.
Ez sajnos igen. Nem baj ha sírsz meg fáj. Majd csillapodik idővel. Minél több időt vagy képes másokkal máshol eltölteni, annál jobb, csak amennyire képes vagy. Aztán ezek majd hosszabbodnak és egyszer csak már nem fog annyira fájni és nem fogsz vele álmodni.
Addig meg csak sírj.
Mert valóban úgy is gondolta. Aztán telt-múlt az idő és rájött, hogy nagyobb volt a lelkesedés, mint az igazi érzelmek és nem is áltatott tovább. Elmondta, elment. Korrekt srác.
Egy szép emlékként fogsz visszagondolni majd rá és nem úgy, hogy becsapottnak érzed magad.
Jó lenne, ha igazad lenne, és ez csak egy álomkép lett volna - akkor már felismertem volna ezt és túl lennék rajta.
Ő maga mondta, hogy komolyan gondol, bemutatott a barátainak, aztán a szüleinek, és mindent megtett, amit egy férfitól nő elvárhat. Annyira csodálatos volt az eleje, hogy már szinte az volt a gyanús.
Folyamatosan próbálkozom a kimozdulással, emberek közé megyek, sőt pasikkal is próbáltam már ismerkedni. A legkétségbeejtőbb, hogy volt is köztük olyan, akiről tudom, hogy ha nem lenne bennem senki "feldolgozatlan", akkor rettentően tetszene és simán akarnék vele együtt lenni.
De akármilyen szuper vele beszélgetni, vicces és nagyon vonzó is, nem tudom elképzelni, hogy adjak egy csókot a szájára, mert abban is az előző csókját akarnám keresni...
Éjjelente azt álmodom, hogy felhív, meg küld egy üzenetet. Nem arról, hogy jaj, kezdjük újra, csak megkeres, megkérdi, hogy vagyok, társalog...
Aztán fölébredek és az az érzés, amikor ráeszmélek, hogy csak álom volt...
Nem szoktam túldramatizálni a dolgokat, de ez valami pokoli.
Vannak emberek akik hajlamosak beleszeretni sajat alomkepukbe, majd sirnak hogy lam lam veluk mi is tortent.
Igy kerek a vilag.
Ha elment, valóban nem ő volt az "igazi"!
A 4 hónapot, meglásd, gyorsan kihevered! Különösen, ha nem áltatod magad buta sebnyalogatással, hanem HELYETTE kimozdulsz és ÉLSZ!
Újabb 4 hónap múlva már Te is belátod ezt, és mosolyogsz majd mostani magadon, remélem!
Ha igazi volt, nem tud létezni nélküled.
Ha tud, nem volt igazi.
Néha vannak olyan büszkeségi botlások, amik az utat megnehezítik.
Úgy látszik mégsem ő volt az igazi. Túl fogsz lépni rajta, fel a fejjel!