Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Szerelmes a párom
Torolt_felhasznalo_402405
Létrehozva: 2015. március 15. 13:05
Nem is tudom hol kezdjem a történetemet. Megpróbálom leírni részletesen és érthetően ahogy tőlem telik remélem nem lesz unalmas. Álmomban nem gondoltam hogy ilyen topikban fogok egyszer véleményeket kérni de úgy érzem jól esik kiírni magamból a fájdalmat. Szerintem ezzel nem vagyok itt egyedül!
Éppen két évvel ezelőtt a párom megcsalt amit mint mások én is igen nehezen éltem meg! És a legszomorúbb az volt benne hogy minden szépnek és jónak tűnt! Mondta hogy megbánta és sajnálja amit tett de velem szeretne maradni. Azzal győzködött hogy boldoggá tud engem tenni és hogy próbáljak meg benne ezek után is bízni!Én megbocsátottam neki mert nekem a család a legfotosabb és természetesen szeretem is! Vissza engedtem magamhoz és próbáltam még jobban figyelni rá! Házat vettünk és a lehetőségekhez képest sűrűn jártunk el otthonról! Bár ő ezt nem így látta. Megvolt mindenünk gyönyörű gyerek,ház,autó és nem utolsó sorban biztos anyagi háttér. A két év alatt egyszer se hoztam fel neki hogy mit tett mert nem szerettem volna megbántani mert látszott rajta hogy tényleg megbánta. Ő is sokat változott abban hogy elfelejtsem a történteket! Most pedig ott tartunk hogy közölte velem szerelmes valakibe és elöltözött! Egy hónapja beszélgetett valakivel a munkahelyén akit talán már régebbóta ismert. Sokat nem tudok mert nem érdekelt! Most mit tegyek? Nem akarok utána rohanni mert nem látom értelmét nem akarom és nem is vehetem fel a versenyt a szerelemmel! Csak azt nem tudom miért kellett neki elhitetnie velem a két év alatt hogy bízzak benne és hogy szeret meg stb.? És ezt megit váratlanul!
"Amiket felsoroltál, gyönyörű gyerek, ház, autó, biztos anyagi háttér, ezek mind külsőségek, egyáltalán nem fontosak két ember intim bensőséges kapcsolatához. Ráadásul...fogod majd itt olvasgatni, szinte mindenkinek megvannak ezek a "boldog élethez" nélkülözhetetlen javak. "
Te tényleg valami álomvilágban élsz...
Rengetegen küzdenek azzal hogy nem lehet gyerekük, hogy betegen születik a gyerekük, hogy ilyen-olyan-amolyan fejlesztésre kell hordani a gyereket...
Hogy a kedves mamánál laknak pedig a gyerek lassan anyuka lesz maga is, de még mindig nem sikerült összehozni a saját kecót...
Hogy autóra egyszerűen nem telik, így előadják hogy ők annyira öko-k hogy biciklivel járnak mindenhova.. valójában nem telik se autóra, se nyaralásra, se egy hülye mozira. Párizsiból meg a csomagolt végeket veszik kilóra nem szeletelve a prágai sonkát.
És tudod nincs az az intim belsőséges kapcsolat amit egy ilyen élet ne darálna le. Úgyhogy de, fontosak. Vagy kérdezzük meg TI-t, kedves neje egy, a cégnél dolgozó fénymásolószerelőbe szeretett-e bele...
" Vajon milyen lehet az az ember, amelyik visszafogad egy hűtlen felet? A visszafogadásra sokféle magyarázat van, és kivétel nélkül mind megalkuvás."
Milyen lehet...? Lehet szőke, barna, fekete... kék szemű, barna szemű, okos, butácska, lehet önmagában örökké kételkedő vagy akár kicsit elbizakodott, öntelt is. Lehet egy érett határozott személyiség is. Minden embertípust nem sorolok fel, BÁRMILYEN ember lehet. Egy valami biztos, egy megcsalásnál az ember, bármilyen kemény, ripityomra törik a másodperc töredék része alatt. Sőt, minél keményebb, annál több darabra, szilánkosan. Tehát lényegtelen, hogy milyen az az ember akinek bármi módon a tudomására jut a megcsalás, elkerülhetetlen az, hogy - amennyiben a csaló fél szándéka az újrakezdés - ne kezdjen reménykedni, akár reménytelen helyzetben is. Mennyi az esélye hogy újra működik...? 1 a 10 000-hez? HURRÁ!!! VAN ESÉLY!!
Ezért - ha a másik kitartó és azt mutatja megbánta, tévedés volt, és vele szeretné kijavítani a hibákat, hogy tanult az esetből - visszaengedi.
Megalkuvás... akkor van megalkuvás ha meg sem próbálják a felek megváltoztatni a kapcsolatukat, nem dolgoznak önmagukon, csak úgy tesznek mint ha semmi sem történt volna és besöprik a problémákat a szőnyeg alá, ahol hatalmas heggyé növi ki magát. Ha csak várják hogy magától, az időtől majd megoldódik minden... ha nem veszik észre hogy ez egy nagyon súlyos jelző volt hogy a kapcsolatuk nem működik tovább abban a formában, ahogy korábban, hogy MUSZÁJ változtatni. Megalkuvás, ha TUDJÁK, hogy csak a nagy házért, az anyagi gondok elkerüléséért, a gyerek közös felneveléséért maradnak együtt. De sokan vannak akik nem képesek szembenézni sem a változtatás szükségességével, sem azzal, hogy nem képesek változtatni.
És ismét, itt általában nem a megcsalt aki megalkuszik... hanem aki visszamegy abba a langymelegbe, amit jól tud hogy nem elégíti ki az igényeit, mégis az kell neki... És miért kell neki?? Mert tudja legmélyen, belül, hogy nem a társsal van a gond és ugyanez a probléma megmarad, viszi magával tovább...és nincs ereje változtatni. A hiba ott van, hogy azt gondolja ha visszamegy, akkor feltesszük az "ugyan, felejtsük el ki kit ölt meg" c. lemezt és megússza a változást. De nem, nem lehet megúszni. Ha nem akar belefulladni a mocsokba, akkor változni kell. Csak ez a változás nem felétlenül azzal jön, hogy dobbantok valaki oldalán, hanem kemény önismereti, önfejlesztési munka szükségeltetik hozzá. Ami sokszor tényleg úgy megy, hogy dobbant valaki mellé... de nem azért mert az jó, vagy jobban megfelel az igényeinek, csak még nincs csontig lerágva és van émg mit bedarálni rajta, amíg elvégzi ezt az önismereti munkát. Otthon ezt valószínűleg egyedül kell elvégeznie, mert a másik is kőkeményen dolgozik saját magán. Ha valaki pedig ezt vállalja, akkor azzal igenis nő, a megcsalt szemében is.
Így az az ember, aki visszafogad egy hűtlen felet, látja benne az erőt, hogy változtasson. Látja magában is az erőt a változáshoz. És hiszi, hogy ketten együtt, egymást támogatva, egymásnak tükröt tartva meg tudják oldani azt a problémát, amit együtt gyártottak. Hogy a vége az lesz-e hogy együtt maradnak?? Senki sem garantálja. Aki ezt nem tudja, amikor belevág egy újjáépítésbe, az bele se vágjon. Mert lehet a végén lesz két tapasztalt jóbarát, akik tisztelettel de elválnak végül egymástól.
Sajnálom, hogy így történt.
"Vissza engedtem magamhoz és próbáltam még jobban figyelni rá! Házat vettünk és a lehetőségekhez képest sűrűn jártunk el otthonról! Bár ő ezt nem így látta."
És ezt csak most sikerült megosztania veled? Vagy korábban is jelzett azért hogy ez-az amaz nem úgy történik ahogy szeretné...? Ez annyiból sz@r helyzet, hogy mivel ő volt eleve a megcsaló, bizonyára úgy gondolta nem ő szabja a feltételeket.. Te próbáltál még jobban odafigyelni rá, de valószínű, hogy nem azt adtad, amire szüksége volt. Kellett volna jeleznie, ha valamiben visszaesés van, akkor újra és újra és újra, de nem tette. Ha már az első megcsalás előtt sem volt képes jelezni feléd az elégedetlenségét vagy a ki nem elégített igényeit, ez nem változott meg attól a ténytől, hogy te visszafogadtad és megbocsájtottál neki. Vagy épp jelezte, csak túl finoman, te meg nem értetted. Ha őt kérdeznénk nyilván azt mondaná, ezerszer szólt ezért meg azért és mégsem változott semmi... Ez az érem két oldala.
"Csak azt nem tudom miért kellett neki elhitetnie velem a két év alatt hogy bízzak benne és hogy szeret meg stb.?"
Gondolom szeretett, de már nem szerelemből. Szerette azt az életet, ahogy éltetek, és megpróbálta elnyomni magában valaminek a hiányát ami viszont ott dübörgött benne, egyre hangosabban. Mondania kellett volna. Valahogy bepótolni, ha lehet. Vagy megmondani ha nem lehet.. Nem a Te hibád, hogy ez történt!!
Most ez a hiány pótolva lett. Hogy a régi életének a hiánya mekkora űrt okoz benne, az majd idővel elválik... de sajnos én is azt gondolom, hogy ennek már ebben a formában semmi értelme. Legjobb esetben (amire mivel másodszorra ment el, azért kevés esélyt látodk...) azt tudjátok megbeszélni majd (nem most, hónapok, vagy akár egy év múlva, amikor rájön hogy a másik élet sem jobb, csak másabb...), hogy közösen felnevelitek a közös gyereketeket, és mindenki éli a maga életét. Kettőtök közül ő van a sokkal jobb helyzetben, mert gondolom vihette magával a gyereket. Amennyiben tényleg fontos számodra, és vállalod, harcolj a közös felügyeletért, tehát amikor nem vasárnapi apuka vagy hanem 1 hét itt, 1 hét ott... Nehéz lesz, de legalább megmarad a kapcsolatod a gyerekkel - és a feleséged is részesül abból a "jóból" amit okozott neked: amikoris egy hétig csak telefonon tarthatja a kapcsolatot a gyereketekkel és adott esetben nincs mellette fontos pillanatokban, esetleg nem neki mondja el az első csók élményét pár év múlva mert épp nálad lesz azon a héten...
Az elején ennek még örülni is fog a rózsaszín ködben, több szabadideje lesz és kettecskén turbékolhat a szerelmével... úgyhogy használd ki hogy most még meg tudod ezt lépni. Később nem fogod tudni.
A mit tegyél most kérdésre csak annyit, hogy próbáld elemezni, hosszú hónapok lesz, hogy mi az, amit másképp kellett volna csinálnod... és amíg túl nem vagy ezen az egészen és nem zártad le magadban, lehetőleg ne kezdj semmilyen "gyógyító" kapcsolatba mert csak további sebeket okzol magadnak, illetve annak a szerencsétlennek is aki ennek az áldozata lesz.
Kitartást, egyszer kisüt a nap!
csak nem elhiszed egy pillanatig is azt a sok marhasagot amit irogat? :-D
hat nem vicces, ahogy a MUno (vagy MUhim) a MUpasijaval, a MUelkepzeleseivel naaagy-nagy MUigazsagokat dorgol az orrod ala? :-DD
A hóhányó, az hóhányó és az is marad élete végéig. Legfeljebb okosabban csinálja a megcsalást, mivel nagy benne a rutinja és nem bukik le.
Én meg azt mondom, egy ember (férfi vagy nő) megtartásához nagyon sokminden kell és ha mindez megvan, akkor sikerül, nincs, akkor ELHAGYNAK. EZ a normális nem az hogy aki nem volt elég, azt megcsalják. Annak tudata pedig, hogy a 10 ujjamra találok férfit, egy ilyen árulástól nem véd meg. Mégpedig azért, mert a megcsalónak a legritkább esetben van problémája a társával, a saját életével van baja, aminek felelősségét a társa nyakába varrja. Tökéletes ember nincs. A társam számára tökéletes van.De van, hogy az egyik fél az őt ért impulzusok alapján elkezdi a hibákra való fokuszálást, mert az sokkal könnyebb, mint szembenézni a saját hibáinkkal, amikre ráébredtünk.
Ha valakit ELHAGYNAK, arról tehet. Hogy nem észleli a másik baromi ügyesen álcázott mély elégedetlenségét és hiányát, arról is tehet, bár úgy gondolom, itt is azé a nagyobb felelősség, aki elvárja a társától, hogy gondolatolvasó legyen. A megcsalásról viszont NEM a megcsalt tehet.
Az, hogy szerelmes, elhiszem neked.
De parod? Elhiszed nekem?
Hat sajnalom, hogy ez tortent veled, de azt hiszem, ezzel semmire sem megy.
A tundermesenek ezzel itt orokre vege. Ha maskepp gondolod, a te eleted, te szivod meg ujra.
Utana menni, minek? hova?
A monogamia a jelek szerint nem mindenkinek kenyere.
A gyerek hol van? persze, hogy apa vagy, persze, hogy fontos a gyerek, de itt a topikban egy megcsalt ferj, egy megbantott ember vagy.
Nem tudok mast mit mondani, csak azt, hogy add be a valast de surgosen. Minel hamarabb tul leszel ezen, annal hamarabb adsz magadnak eselyt, hogy megtalald azt a not, aki neked tarsad lehet. Persze, ezt mondom en, a te eleted, a dontes a te kezedben van.
Tenni itt mar nincs mit, kitenni a pontot a mondat vegere, ennyi. Mert ennek itt most vege van.
Semmit nem ragozok, hogy nem vetted eszre, ez a holgyemeny sosem fog egy pasi mellett megmaradni. A jelek szerint.
Ha jól olvasom akkor egy 10 éves gyermek édesanyjáról van szó!
Őt is vitte magával az új szerelméhez, vagy otthagyta a TI-val. Mert szerintem nagyon nem mindegy...
Ki tudja.... még az is lehet :-)
Ismered eleink bölcseletét: aki menni akar, azt hagyni kell.
Végérvényesen.
Ez a két eset is mutatja, hogy valamit mégsem tudtál a sok mindennek együtt megadni, amire igénye van.
Továbbra is kereste, és talán megtalálta.
Örülj neki, ha szeretted, hogy boldog, zárd le magadban a vele töltött éveket, és nyiss új lapot, hiszen fiatal lehetsz még!
Próbálj meg tovább lépni mielőbb, ez segítene abban is, hogy ne ezt az újra visszatérek, meg elmegyek játékot folytassátok.
Arra gondolj, milyen sok emberrel megtörtént már ez, és mégis folytatni tudta az életét!
A te életedért te vagy a felelős, nem más!
Mondok neked valamit: ha nekem tetszik otthon a festés, nálad viszont nem tetszik, ezt maximum közlöm veled egyszer, majd örülök tovább az otthoni tetszetős festésemnek. Magamban.
Te miért érzed szükségét, hogy kivétel nélkül mindenhol az orrom alá dörgöld, hogy Te olyan fantasztikus vagy, hogy téged SENKINEK eszébe se jutna megcsalni?
Komolyan érdekel, most valójában kit győzködöl, mert én megértettem, már az előző 300 alkalommal is.
Hát, persze.Jól el csiki-csukizik.
Tudja, hogy lehet.
Na.
Ezért (is) mondom én, hogy felmelegítve csak a káposzta jó.
Soha nem fogadnám vissza azt az embert aki becsapott.
Mert, egyszer mindenkit be lehet csapni, de másodszorra, már megbocsáss, de a megbocsátásod eredménye szakadt vissza rád.
Hattyuknal is valami hasonlo a helyzet ?
Study Finds Swans Only Other Animals Who Mate For Few Years, Get Scared, End Things, Then Regret It
Kemény lesz, amit írok, de ha nem valós, úgysem fog megérinteni.
Azért mehetett vissza hozzád, mert a másik, akivel akkor csalt, nem volt jobb számára nálad.
Viszont veled nem (volt már) boldog, akárhogy is szépítenénk a dolgot. Lehet azon filózni, vajon miért nem, ezt csak ő tudja. Tény, hogy amikor azt érezte, már nem jó neki veled, nem kommunikálta hatékonyan feléd. Ha akarta volna hogy tudd mi a helyzet, megtette volna. Akarta volna veled megjavítani, ami elromlott.... De nem ez történt. Megcsalt, rájött hogy a másik nem jobb, ezért úgy tett mintha minden oké volna. De az űr, a hiány ott lehetett benne mindvégig.
Aztán jött egy jobb és lépett.
Hiába mondanám, éld meg úgy, te is kaptál lehetőséget arra, hogy találj egy igazabb társat, aki boldog, hogy veled élhet. Sovány vigasz lehetne és sokat nem segítene.
Most fáj, de majd elmúlik, vagy legalábbis elhalványul a fájdalom.
Sajnálom, hogy ez történt veled.
"Érdekes, hogy minden ilyen topikban az első 5 hsz-ban benne lesz, hogy a TI hibája ami történt. A gerinctelenség szerintem sosem a megcsalt fél hibája, de úgyis hiába mondom/írom. "
Így gondolod? Vajon milyen lehet az az ember, amelyik visszafogad egy hűtlen felet? A visszafogadásra sokféle magyarázat van, és kivétel nélkül mind megalkuvás. Erre utal a megpróbálok bízni benne kifejezés. Vannak nők, akiket nem csalnak meg. Erre például mi a magyarázat? Pedig nem a háziasszonyok gyöngyei, nem tesznek bársonyt a férfi sejhaja alá amikor le óhajt ülni, és mégis imádják őket. Talán mert van bennük annyi spiritusz hogy tudják, bármikor bárkit megkaphatnak, egy esetleges megcsalással nem ők veszítenek.
Te azt magyarázod, hogy nem a megcsalt fél hibája a csaló fél gerinctelensége. Én viszont azt mondom, egy férfi megtartásához szükséges képességhez születni kell. Akkor gerinces marad a legnagyobb hóhányó is.
Zoltán30!
A csapodár természetét nem tudod megváltoztatni.
Inkább gyüjtsd az erőt, hogyha kihűl az újabb "nagy szerelem" és vissza akar somfordálni, bírj határozottan nemet mondani és ne higgy az üres ígéreteinek.
Érdekes, hogy minden ilyen topikban az első 5 hsz-ban benne lesz, hogy a TI hibája ami történt. A gerinctelenség szerintem sosem a megcsalt fél hibája, de úgyis hiába mondom/írom.
Mivel nem először történik ez meg veletek, így azt kell mondjam, hogy ez veszett ügy, talán mert a kutya is jó dolgában vész meg (mondja a mondás is), hiába a nyugalom, ha ezt valaki unalomnak éli meg.
Én már tudom értékelni az unalmat (bár nálunk a klasszikus unalom ismeretlen fogalom), azt hívom annak, amikor nincs semmi idegeket borzoló probléma. De vannak emberek, akik szeretik ha sújtja őket az élet... lehet a párod is ilyen. Tudom, könnyű mondani, de hidd el, van erőd ahhoz, hogy felállj ebből a csapásból is, és lépj tovább.
Akkor is van erőd hozzá, ha azt gondolod, hogy nincs.
Neki már nincs döntési lehetősége. Legfeljebb abban, hogy ezután hogyan tervezi meg az életét úgy, hogy boldog legyen. Egy ilyen esemény után az ember összeroppan, de ez nem törvényszerű. Benne rejlik az új, és szó szerint teljes életkezdés lehetősége. Ki hogy fogja fel.
Persze hogy ne rohanj utána, semmi értelme. És őszintén, mit kezdenél egy olyasvalakivel, aki becsapott többször is?
Amiket felsoroltál, gyönyörű gyerek, ház, autó, biztos anyagi háttér, ezek mind külsőségek, egyáltalán nem fontosak két ember intim bensőséges kapcsolatához. Ráadásul...fogod majd itt olvasgatni, szinte mindenkinek megvannak ezek a "boldog élethez" nélkülözhetetlen javak. Sőt, sokan írják, mindent megtettem, és mégis a másik kell neki.
Nem elég ha valami jónak tűnik, állandóan arra kell gondolni hogy nem, ez még nem elég jó, és csiszolgatni, ápolni kell egy kapcsolatot.
Oké, fáj. De mi fáj jobban, az hogy becsapott, vagy pedig az, hogy nem vetted észre? Talán a kettő összefügg. Az, hogy nem veszünk észre valamit, azt jelenti hogy nem figyelünk rá eléggé. Márpedig az odafigyelés is egy igény. Amennyire a párodat hibáztatnád, ugyanannyira önmagadat is hibáztathatod. Kemény szavak, de valósak.
A kislányotokat pedig ne sorold fel mindenünk megvan (megvolt)-ként. A kislányotok nem a tiétek, önálló emberi lény. Nektek született, ti neveltétek fel, de nem önmagatoknak. Ha most szomorú is lenne amiatt hogy elválnátok, pár év múlva már nagyon nem érdekli, ő is azon lesz hogy ismerkedjen, hogy családot tudjon alapítani.
Hogy mit is tegyél?
Engedd el, és örülj hogy szabad lehetsz, és olyan embert választhatsz társadul megfontoltan, aki a tenyerén hordoz. Akiben nem neked kell megbízni hogy hűséges, hanem ő bízik meg saját magában, és az irántad való érzelmeiben. Érzed a kettő közötti különbséget?
Erre nem lehet semmilyen kulso tanacsot adni. Mindenkinek onmaganak kell donteni .Egy dontes magaban hordozza az esely es veszely lehetoseget is. Mindenki merlegeljen mit valaszt . Jo dontest !
A történet igaz 13 év kapcsolat után döntött így!
A lányunk már 10 éves.
En a gyerek miatt szukolnek.... akinek nem kellesz , az menjen a fenebe... de a gyerek...ha igaz, hogy ket ev alatt osszedobtad , akkor most egy- masfel eves. Ilyenkor a legedesebbek ,ilyenkor az apa mar osztonei teljes birtokaban van es SZERETI , vedi , neveli ...
miert nem beszelsz apasagodrol ? Igaz-e a sztorid ?