Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Újrakezdés 30 évesen
Létrehozva: 2015. február 28. 18:48
Sziasztok!
Idén betöltöm a 30-at, ami nem is lenne probléma vagyis nem az, de itt vagyok magányosan egyedül. Túl vagyok egy 8 éves kapcsolaton ami házasság lett, majd válás. Aztán majdnem 2 év után megismertem egy fiut. Az elején nagyon jól éreztem magam vele, de aztán előjöttek a különbségek köztünk amiért nem működőképes ez a kapcsolat. Kb egy hónapja tart ez a se veled se nélküled kapcsolat. Ő küzd értem, de én már nem szeretem és ezt megmondtam neki. Lezártam. Sajnálom, h így alakult, de nem szeretem elmúltak az érzelmek és most már nem is tudnám elképzelni vele a folytatást. Most megint itt vagyok egyedül. Van munkám, lakásom, mindenem megvan, csak épp gy szerető társam nincs. Amire nagyon vágyom 
Barátnőim...egy van aki 3 gyermekes édesanya. A másik akit igazán barátnőnek tartok ő kapcsolatban él. Sajnos vannak még ilyen barátnők vagy minek is mondjam. Tehát nincs senkim...akivel ki tudnék mozdulni, egyáltalán valakivel megismerkedni. Aki volt már hasonló helyzetben tudna mesélni, hogy tudok ismerkedni. Az internettől kicsit félek. Jah és egy kis városban élek sok lehetőségem nincs 
Beszélgessünk sorstársak vagy aki szeretne csak bekapcsolódni
Ha nem tudsz értelmeset hozzászólni és segíteni akkor ne tedd. Megvan a karrier, lakás, autó. Megvan minden. Egy társ nincs.
Az, hogy Te esetleg nem voltál még szerelmes és így látod a dolgokat az a Te bajod. Vagy pedig egy nagy csalódás ért és azért vagy ilyen véleménnyel.
Köszi!:)
Vakvarjú nagyon tuti. Es még Gozsdu udvarban is vannak klassz helyek.
Erről jut eszembe, ha már tetszik arra járni: belvárosi szórakozóhely, ahol nem 20 az átlagéletkor??? Tudsz ilyet ajánlani?
6 hete sikerült végre egy barátnőmmel hajnalig inni-táncolni egy szórakozóhelyen, remélem a hétvégén sikerül újrázni mert marha jó volt:) Ha csak átjön valaki, otthon nem szoktam alkoholizálni csak szörpözünk, ha gyerekem otthon van nem iszom... Havi kettő nekem sajnos nagyon nem jön össze. De a korábban x évente egy alkalomhoz képest ez a 6 hét elrepült:))))
Csak akarni kell. Nekem is van kisgyerekem, de havonta 2x mindenkepp kimozdulok. Akár csak beülni batarnő(k)vel sörözni 10-11ig, akár popót rázni valamelyik belvárosi szorakozóhelyen kb hajnali 2ig. Szóval nem wgy ördöngősség. Ha meg egyedül van az emberlámya, akkor átjöhet bármelyik magányos barátné, egy kis alkoholoizálásra
. Ugyan nem pasizás celjábol, de kibeszelheti a gondját-baját.
Szerintem is pozitívan kell hozzáállni a dolgokhoz. Nem kell erőltetni, hogy 2 naponta buli, annak sincs értelme, azért munka stb. is fontos, hogy az élet normál kerékvágásban menjen és akkor találjon rád Ő(!) egyszer csak, amikor nem is számítasz rá
Június 7-ei OneRepublic koncert például jó is alkalom szerintem 
Én is megyek a baráti társaságommal!
32 évesen szültem és mikor a szülészet folyosóján bóklásztam, utánam kiabált egy nővér, hogy kérem, az a fiatal kismama jöjjön ide!:))) Nagyon örültem, teúristen, a többiek hány évesek??!!
Szóval még nagyon nem késtél el szerencsére semmiről!
Gyerekes barátnők marhára nem fognak ráérni vele fröccsözni, bulizni, csavarogni a városba hogy ismerkedhessen. Magamról tudom, nagyon néha egy-egy összejövetel, de tényleg ritkán és vagy nálam vagy ha nyilvános helyen, akkor gyereket meg kell oldani ( jó tudom ahol ott a férj, vigyáz a gyerekre de mégse ugyanaz...).
Nekem is van tök jó állásom, lakás, minden stimmel csak egyedül maradtunk a fiammal. Tehát nem is nagyon tudok menni. DE Te még szabad vagy, jóval fiatalabb is - nagyon jó ötlet felvenni a kapcsolatot régi barátokkal, ismerősökkel, hogy minél többet és többször kimozdulj. Igazad van, otthon nem nagyon csenget be a szerelem... de ennek is megvannak az előnyei. Nem is régóta vagy egyedül, élvezd ki minél jobban a függetlenséged, aztán megint jön a szerelem és lefoglal majd teljesen:)
Netes társkeresés: hát akkor már inkább sétálok egyedül... igen, elég béna szerintem is.
Drukkolok neked, ügyes vagy, jön majd a kedves is, addig is érezd nagyon jól magad a klassz kis életedben!!
Szerintem ne félj a netes ismerkedéstől, biztos ott is lehet gyöngyszemet találni, de addig is élvezd a szabadságodat...néha kell az is
láttam egy kutatást
mri-vel vizsgálták a fejeket
a szerelmesek, pont olyan betegek agyilag, mint a narkó és más szenvedélybetegek
ez a fölösleges rinya
remegés egy társért
építsd a karriered legyél valaki, azt senki nem veheti el tőled
Én is hasonló helyzetben vagyok, csak néhány évvel idősebben. És egyetértek Csendikével: örülj a helyzetnek, mert akkor is ez van, ha nem örülsz neki. Vagy ha nem tudsz neki örülni, legalább használd ki: csinálj olyan dolgokat, amikre mellette nem volt lehetőséged.
Nekem ez segít abban, hogy túléljek. Néha eszembe jut, hogy hát nem ezt terveztem, nem így szerettem volna, de erőltetni meg nem lehet semmit. Próbálom pozitívan nézni azt, hogy dönthetek, mivel töltöm a szabadidőmet, és ez néha jó.
Fel a fejjel, biztosan jobban leszel hamarosan! :)
Igen, hogy nincs baba igy könnyebb lesz. Munkahelyet decemberben váltottam azt most nem szeretnék, Végre egy korrekt helyen dolgozom. Próbálom régi ismerősökkel felvenni a kapcsolatot, meg ha nem is valakivel egyedül kimegyek a városba aztán sétálgatok beülök valahova. Vagy már lenne kedvem egy kis thermalhoz azt hiszem beiktatom valamikorra azt is. Holnap megyek az itteni nyelviskolába megkérdezem nem-e indul valami tanfolyam. Más már nem nagyon érdekel. Tanultam főiskolám van több szakmám, mégsem azzal dolgozom így annak nem nagyon látom értelmét. Nyelvtanulás meg sohasem árt. Ki tudja hol kötök még ki az életben.
A mostani párommal sok mindent meg lehetett csinálni tehát ugy nem hiányzik semmi.
Hidd el, pontosan tudom mit érzel...én is azt hittem, hogy 30 éves koromra meglesz az első babám. Hát kérlek...közelében sem vagyok...
DE! gondold csak el...mi lett volna, ha szülsz egy olyan házasságba amiről pontosan érzed, hogy nem az igazi??? Mert vagy elváltál volna, gyerek ide vagy oda, mert nem akartad volna esetleg, hogy így nőjön fel, Vagy épp a gyerek miatt együtt maradtok, azt bizonygatva, hogy a gyerek miatt van minden és szépen boldogtalan lett volna mindenki. Szóval. Szerintem ez így nem baj...legalább is én így gondolok erre...mert én tudom, hogy gyerekkel is váltam volna....így viszont nekem és a leendő picinek is van lehetőségünk arra, hogy megtaláljuk azt, akivel ez igazán jól működhet.
És persze, az elején mindenkivel szép és jó, soha nem akkor jönnek a gondok...de ha nem tudtok túllépni a problémákon gyerek nélkül, hidd el...gyerekkel aztán végképp nem ment volna...tényleg lehetőséged van most arra, hogy keress egy olyan embert, akivel igazán jó lehet. Koncentrálj erre..keress állást másik városban, ismerkedj, volt kolléganők nincsenek, akikkel össze lehet járni? Én rengeteg gyerekes barátnőmmel találkozom mostanában és hihetetlenül sokat lehet tanulni tőlük. Tanulj te is! Iratkozz be egy tanfolyamra, menj el sportolni! csinálj minden olyat, amit mondjuk egy tartós pár mellett nem lehet! Pl. nekem a párom nem volt vm nagy vízmániás...én meg igen...szétmentünk...puff, mentem búvártanfolyamra...meg is van a vizsgám idén is megyek azzal a társasággal szebbnél szebb helyekre merülni...sőt...lehet, hogy idén valóra váltom az egyik nagy álmomat...és ha együtt maradunk...mindez nem lenne...és halál kiábrándító az én romantikus lelkemnek de bele kell törődni, hogy nem várhatjuk, hogy majd valaki megvalósítja az álmainkat. Nekünk kell. Mert nem a herceg fogja a fehér lovon...
Szóval...mi az amit mindig szerettél volna, de nem volt rá lehetőséged? Ha tudod: akkor valósítsd meg!
Hajrá :)
Tudom, h 30 nem a világ vége...sőt. Csak nem így képzeltem el az életemet, h idáig jutok. Idén babát terveztünk, mert tényleg jól megvoltunk az elején és ezen is nehéz túltenni magam.
Próbálok kimozdulni, ráadásul pont a autóm is tönkrement tehát rá is vagyok kényszerülve a buszozásra ha valahova menni akarok. Próbálok más városba lehetőségeket keresni, mert itt aztán nuku. Nincs semmi.
Igen sajnos 2 barátnőm van. Volt z életemnek egy nagy fordulópontja amikor mindenki felszívódott ugymond. És azóta nagyon megválogatom, és csak az igaz emberekkel maradt meg a kapcsolatom. Arról meg ugy gondolom nem én tehetek, h inkább a párjukkal vannak. Én is olyan vagyok, ha van valakim akkor szívesen vagyok vele. Persze szabadidő is kell egy kapcsolatban én is mindig ugy voltam, de nem mindenki ilyen.
Ő is ismeretséget keres.
http://www.nlcafe.hu/forum/?fid=441&csatid=6&topicid=323017
Mindez új ismeretségekhez vezet.Hát mellet ki, hasat be és irány az ÉLET!!!!!!!
És akkor most nincs tovább?!!!!!!
Na, ne!
Csinálj programok, akár egyedül is.Lehet menni valami turista szövetségbe,hegymászó csoportba, lehet táncolni, lehet sakkozni. lehet kiülni szép helyre egy kávét meginni.lehet HÉV-vel utazni, no meg busszal is és megnézni a környező városrészeket,településeket.Stb.........
Örülj az egyedüllétnek, mert ha nem teszed akkor is most ez van.
nem értem az ilyen életeket.
Sajnálom. De neked kell mozdulni. 2 barátnő?? 30 év alatt? Ennyi? Nemsok..
Nekem vannak szingli barátnőim, az egyiket épp most akartam áthívni egy kis esti fröccsözésre (nekem gyerek álmát kell őriznem) csak épp dolgozik..
Ezzel csak azt akarom mondani, hogy a kapcsolatban élő barátnőidet popón kéne billenteni, hogy mozduljanak már meg!
Járj el sportolni. Jó teszel vele testednek, lelkednek. Aztán lehet meg is ismerkedsz valakivel.
Egyéb ötletem nincs.
Szia :)))
Én is idén leszek harminc, én is túl egy váláson és bár szerelmesen nem nagyon valószínű, hogy ennek lesz illetve van jövője :))
Néha én is rohadtul nekikeseredek...de azért...lássuk be, 30 évesen még nem vagyunk világ vénei, nem vagyunk elkésve semmivel (mondom ezt úgy, hogy kb minden második nap úgy érzem, mindennel el vagyok késve :DDD)
Szóval én hiszem, hogy ha nem görcsölünk rá erre, akkor menni fog minden...bár ez nagyon nehéz...és nekem sem megy néha...sokszor....
Keress új hobbikat, járj társaságba, próbálj meg ismerkedni, csinálj dolgokat, amikre esetleg a párkapcsolatodban nem volt lehetőséged...én mostanság épp így teszek :)
Nem vagy egyedül!
Jerry