Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Gyerekek és a tévé
Létrehozva: 2015. február 25. 10:24
Sziasztok!
Olyan sok helyen olvasni, hallani, hogy egy kisgyereknek nem tesz jót a tévézés. Szerintetek ez tényleg megalapozott? (természetesen nem szélsőségre gondolok)
Akiknek már nagyobb gyermekeik vannak, észrevettek valamiféle változást, amiért a kisgyerek, napi szinten 1-2 órát nézte a tévét? Nem lett elég kreatív? Nem szeret esetleg mozogni? Elhízott?
Ha megnézed a musicalt, akkor tényleg nézd először, és egyben... :) én kb. a 30. másodperctől kezdve szoktam végigbőgni... :) ha csak egyesével hallgatom a dalokat, akkor már nem sírok, de nagyon szeretem őket. :) https://www.youtube.com/watch?v=zauvFbYs9JE
Lassan alakíhatunk egy csíkos könyves/irodalmi különítményt:)
Hallgatom:)
Ezt nem ismertem, de jók benne a dactilusok, tényleg - mint a Szeptember végén-ben.
József Attila versei közül csak az Altató-t ismerem megzenésítve, szegény nagyfiamnak vagy 2 éven keresztül énekeltem esténként (az ő keresztnevével, ezzel jól agyonütve a rímeket...) - most a kicsinek szavalni szoktam este, de a Balázs helyett neki meg "kukás"-t mondok (kukásautó-mániás a lelkem).
Ja, Szadako-t olvastam, ez lemaradt a hozzászólásomból.
Kertész Erzsébettől az Elizabeth van meg, de csak beleolvasgattam - engem az ilyen hires nő-s témák annyira nem hoznak lázba.
Nem a topikra írtuk, hogy off, négyszáz hsz-nél (a mai nlc-n még az is csoda, ha egy topiknál ennyi születik!) teljesen természetes jelenség, hogy már másról is beszélgetnek a fórumozók. Itt arról volt szó (legalábbis részemről, más fórumozók nevében nem tudok nyilatkozni), hogy én beszéltem valamiről: jelesül arról a képalkotó fantáziáról, ami még az átlag kisgyerekben van, ha ki nem ölik belőle. Erre te elkezdtél valami olyan speciális és ritka képességről vagy tehetségről beszélni (az én fogalmamra visszautalva, mintha még mindig arról beszélnél, amiről én), ami nagyon ritka, miközben egyetlen szót nem mondtál arról, hogy te már amarról a jelenségről beszélsz, és nem arról, amiről eddig szó volt. Amikor később rájöttem, hogy az érveid már arra vonatkoznak, sőt a számonkérésed is, hogy tanárként én ezzel miért nem vagyok tisztában (holott előtte pontosan megnevezni sem tudtad vagy akartad, hogy miről is beszélsz pontosan), akkor neveztelek rosszindulatúnak. Az ostobát igazából nem tudom, mert már tényleg nem tudom eldönteni, hogy véletlen várod el, hogy értsem meg a ki nem mondott érveidet (gondolataidat) is, vagy szándékosan. Bármelyik is a válasz, nekem ez a stílus nem jön be, ezért írtam, hogy megbántam az ezzel töltött időt... :(
Értem. mivel pontos szerzőt tesztnevet nem tudok megnevezni, akkor ez innentől nem vehető komolyan?? ez bocs, de no komment.... ettől ég a jelenség van, és témába vág. enyhe sznobizmus, meg bürokratikus gondolkodás amit írsz... olyan mint amikor azért nem ítélnek pl el valakit a bíróságon, holott, be is vallotta, a bizonyítékok is rámutatnak, de eljárási hibára hivatkozva elengedik... Csak ugye itt csak ez egy netes vita csak, amihez nem gondolnám, hogy egy totál hétköznapi dologhoz teljes tudományos bibliográfiát kéne csatolni.
Erről ez a véleményem. Amúgy tényleg nem jegyzek meg neveket, címeket. ez nem kifogás, evvan... ezért írok mindent körbe, ha nem tudom a nevét. így felismerik akikkel beszélgetek és kész. Esetleg visszakérdeznek, hogy erre a nevű dologra gondolok és annyi.
Persze mivel mint trivial kifejtette ostoba vagyok és rosszindulatú, élőben se nyomok mellé bibliográfiát :) :) itt valahogy nem tudományos kiadandó hivatalos esszét írok, hogy kötelező lenne a forrás megnevezése. És mondjuk az időt is sajnálnám rá.. mert nem publikálni szeretném egy tudományos lapban épp.
De hát olvasni se tudok, ostoba is vagyok... szóval mint írom jogom van hülyének lenni... aztán mindenki felháborodhat akár :) rághatja ezt a téma helyett...
de érdekes, én offolok, aki meg a zenei izlését elemezgeti az nem (bocs csajok, én szívesen olvaslak titeket, csak példa, ;) ).. szóval csak az off, ha valaki ne ért 100% ig egyet?? és meg is indokolja miért?? hmm...
Most adtal par otletet mit kene meg begyujtenem koszi. :)
En is imadtam a csikoskonyveket. Kedvenceim:
Szonya professzor, Elizabeth, Vilma doktorasszony, A lampas holgy, A tabornok lanya.
Szabo Magdatol minden!!! Az osszes regenyet olvastam, legjobbak szamomra: Fresko, Szemlelok, Fur Elise, Disznotor.
Erdekes modon, a fiam is nagyon csipi Szabo Magdat, mar amit eddig megismert az irasaibol (Barany Boldizsar, Alarcosbal, Mondjak meg Zsofikanak, Levelek a szomszedbol es Fur Elise reszletei).
Hm, nem szeretnem a vitat tovabb szitani, de sajnos nekem az a megerzesem, pont nalad jelent meg "tenykent kozolt dolog", es amikor tisztazni probaltuk, honnan is jon ez a teny, nemigen erkezett pontos valasz a forrasra, inkabb csak mismasolas, hogy neveket, cimeket nehezen tudsz megjegyezni. Igy nem annyira hitelesek az allitasok.
Mindegy, tul van targyalva.
A vizualitast abszolut megertem, es nem ujdonsag, hogy leteznek ilyen imidzs-ekben gondolkodo emberek, akiknel ez meg erosebb. Sot a gyerekek gondolkodasa az elso evekben pont altalanosan kepi. Egyebkent a regi (ugy ertem evszazadokra/akar ezredekre visszameno) felnott emberi tudatallapotot is sokkal inkabb ez jellemezte, a kepekben gondolkodas, ezt orzitek meg a nepmesek, nepdalok, stb., amelyek ertelmezese ma mar feler egy kodfejtessel.
Szoval ezzel nincs is semmi gondom, a tesztekkel sem, amik ezt merik, csak azzal, amilyen kontextusban a hsz-odban felmerult. Azt nem erzem megalapozottnak.
https://www.youtube.com/watch?v=S47UhUDwMf8 Én is! És ez volt a másik... :) hangtannál szoktam felhasználni, olyan jó kis hangok vannak benne, hogy abszolút példázzák a fonémák kifejezőerejét... :) de most hallgatom, nincs is fenn végig... biztos szerzői jogok... na mindegy, az elejéből is fel fogod ismerni, ha ezt is szereted... :)
A megzenésített vers műfaja egy külön világ, amiről azt vettem észre, hogy nagyon szeretni vagy nagyon utálni lehet, ill. a műfajon belül is van az, ami bejön, és van, ami nagyon nem. Az Én, József Attila
musical megjelenése óta folyamatosan hallgatom azt is... ennek következtében szegény HHH-s gyerekem is kénytelen... de szereti ő is. Káros mellékhatás, hogy így egy csomó József Attila verset ismert és kívülről tudott már nyolcévesen, igaz, főleg a szerelmeseket... Áldalak búval, vigalommal... ilyeneket. A tanítónő meg, ha esetleg észreveszi, majd legföljebb legyint, hogy ja, magyartanár anyuka hátrányos helyzetű gyereke... :D
A nagyon politikaiakat en se szeretem. A Szadakot is a Talalkozasok napjat erdemes elolvasni,eleg eros tortenetek ( ha szereted a torokszorongatast ),a Vilma doktorasszony pedig az elso magyar orvosno tortenete ( kulonben az irojanak,Kertesz Erzsebetnek van egy ilyen sorozata a hires nokrol,van ami csikoskent jelent meg,van amelyik azon a sorozaton kivul,tobbsegeben eleg jok ).
Ugye?:) Nekem nem csak maga az alaptörténet tetszett benne nagyon, hanem az is, hogy nagyon profin/hihetőn/ütősen írja le, hogy hogy villan be 1-1 régi emlék.
Álarcosbál nagyon tetszett. (Szabó Magdának több regényét is nagyon szeretem, pl. Abigél, Születésnap, Katalin utca - utóbbi kicist "komolyabb".)
Angéla nekem kicsit csalódás volt: Thury Zsuzsa miatt érdekelt főleg, de rájöttem, hogy attól, hogy ő a szerzője a kedvencemnek, attól még nem minden műve tetszik. Amibe már jobban begyűrűznek a politikai aktualitások, ill. hangsúlyosabb bennük a "népnevelő" szándék (pl. A francia kislány is ilyen), azok nem nagyon jönnek be.
Na a telefonom megette par betumet :/
Az megvan,tényleg nagyon szép történet :) Van még pŕr szép,pl:
-A lowoodi ŕrva
- Vilma doktorasszony
- Szadako élni akar ( pöttyös sorozat )
- Talŕlkozŕsok napja
- Ŕlarcosbŕl ( szintén pöttyös )
- Angéla ( szintén pöttyös )
Én 22 évesen. Valahol meghallottam (nyugodt körülmények között) a Where the streets have no name-et, és olyan nagy hatással volt rám, hogy elkezdtem U2-lemezeket vadászni. Nem nagyon követem az aktualitásaikat, újabb zenéik közül sokat nem ismerek, de pl. a Joshua tree c. lemezt a világ egyik legnagyobb alkotásának tartom.
Én is imádom a U2-t:))
https://www.youtube.com/watch?v=Ju-ZL3gvZuc&feature=share&fb_ref=share
:))
Tegnap egész nap ezt énekeltem:)) Számomra ez a leggyönyörűbb. legkifejezőbb dal a tavasz érkezéséről, amit valaha hallottam.
És igen, tévedés a "gyerekzenéket" vmiféle lealacsonyító kategóriába sorolni. Elég nagy részük teljesen élvezhető és élményt nyújtó felnőttként is. Mondjuk spec. nem a "Hápi kacsa, te vagy az új haver"-szintűek (bár ha valakinek meg pont az, azzal sincs semi bajom), de pl. Halász Judit, Kaláka szerintem bármikor, bárkinek, bárhol megállják a helyüket.
Thury Zsuzsa: A tűzpiros üveggömb.
Szia!
Szerintem nincs ilyen szoros összefüggés, itt is, mint mindenben, az arany középút a nyerő.
Én engedem, hogy a kislányunk nézzen tévét (persze a saját szintjének megfelelő műsort), csak arra figyelek, hogy ne vigyük túlzásba és főleg ne menjen más programok (személyes játék, mozgás a szabad levegőn, meseolvasás stb.) rovására. Főleg így télen, amikor nemigen tudtunk hosszabb időkre kimozdulni, engedékenyebb voltam ezzel kapcsolatban.
Én rengeteget néztem tévét, mindig is imádtam, de azért mégsem túrtam félre a "való világot" miatta, viszont rengeteg olyat láttam, tanultam a tévé segítségével, amit másképp nem ismertem, nem láttam volna soha. És kreatív, aktív ember vagyok, nem szippantott magába a képernyő! :)
Óóópedig nagyon kifinomult zenei ízléssel rendelkezem.
Szeretem a gagyit, de azért az igazi kedvencek: Ákos, U2, Robbie, Limp Bizkit.
Nahát, mindig meg tudsz lepni, ki nem néztem volna belőled, hogy tetszik neked :)
Tényleg nagyon király volt, főleg élőben :)
Na igen, a U2-hoz fel kell nőni, én is olyan 20 éves korom körül kezdtem rákattanni.
Mi is ott voltunk Zágrábban a koncerten :) Meg előtte Bécsben is. Felejthetetlen volt!
hihi, szerintem ennyire nincs köze ennyire a tv-nézésnek a gyerekek viselkedésére ...
pl erre tudok egy ellenpéldát, 3 kisgyerek, ovisok, sőt az egyik még kisebb, hát én total megbolondulok tőlük, pedig sose néznek tv-t (nincs is tv-jük elvi okokból). A legnagyobb, aki 4 évvel fiatalabb az én fiamnál, állandóan bedurvul és bántja az én fiamat, szóval ilyen is van.
Hál istennek a fiamat se kell félteni, amúgy nagyon jámbor, egyáltalán nem verekedős, mert ő meg kisebbeket plane nem bántana, szóval "taekwando-ztak", a fiam mindig csak arrébb ugrott, a kiscsávó meg rögtön a padlón találta magát, én meg jót röhögtem rajta ...
jaj, meg még volt egy kérdésed, igen ovis koromban (is) néztem a tv-t, a Columbo-ra kifejezetten emlékszem ebből a koromból, együtt nézte az egész család ....
Szerintem napi egy-két órás tv-nézés senkire sincs semmilyen hatással, legfeljebb esténként nyugtatólag hat, nyilván nem a pár hónapos csecsemőről beszélek és nyilván nem a horror film nézéséről ...