Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Gyerekek és a tévé
Létrehozva: 2015. február 25. 10:24
Sziasztok!
Olyan sok helyen olvasni, hallani, hogy egy kisgyereknek nem tesz jót a tévézés. Szerintetek ez tényleg megalapozott? (természetesen nem szélsőségre gondolok)
Akiknek már nagyobb gyermekeik vannak, észrevettek valamiféle változást, amiért a kisgyerek, napi szinten 1-2 órát nézte a tévét? Nem lett elég kreatív? Nem szeret esetleg mozogni? Elhízott?
Azóta én is így nevezem magamat. Teljesen korrekt megfogalmazás. :-)
Ha tőlem kérdeznek ilyet, akkor azt mondanám, hogy az, akinek nem tud felállni a kukija. :)
Nálunk én vagyok inkább az, aki nem bírja a híradókat, mert tuti, hogy van benne legalább 1 gyereket/állatokat/stb. érintő tragédia, ami jól betesz a sokszor amúgy sem kellően derűs hangulatomnak.
Én neveztelek így, igen:)
Most erről eszembe jutott, mikor néztük a Dallas-t (kisiskolás voltam), és szó volt benne arról, hogy Dusty impotens lett. Kérdeztem is anyukámat, hogy mi az az impotens, ő meg azt válaszolta, hogy "nem férfi". Én meg elkezdtem magamban gondolkodni, hogy vajon akkor most neki női nemi szerve van, és ez valamiért cask a balesete után derült ki...? Fene a jódolgát anyukámnak, én általában egyszerre csak 1 db kérdést tettem fel, és a továbbiakban mindig fejben emésztgettem az infót tovább:))
Én biztos nem kövezlek meg, mi nyáron a Szigeten Prodigyn voltunk - az egész családdal (4,6,8 évesek a fiúk, legalább még ingyen van. :-)).
Csak néztem, hogy milyen tökéletesek lettek a fegyverek. :-)
Azt már nem néztem...akkortájt már a Dallas volt nálam a menő:))
Eddig is ilyeneket hallgattak. :-) Csak mostmár a választásuk abszolút önkéntes és tudatos: Van saját rádiójuk pendrive-val, amire a férjemtől kérnek zenét, meg a nagy néha a youtube-on keres már magának.
Nem tudom, mi a "nekikvaló", én csak arra emlékszem, hogy 79-ben Apukámmal már a Pink Floydtól a Fal-at hallgattuk, akkor voltam középsős ovis. Örök emlék... Imertem Halász Juditot is, meg a Vuk-ot, de az Apuval zenehallgatás maradt meg. 3 éve még együtt voltunk koncerten. 2 éve már sajnos nélküle... :-((( (Király volt, végigsírtam egy teljes Fal koncertet. Ááá, tuti senki nem nézett totál hülyének.)
Lehet meg leszek kövezve, de velem jött a lányom 4 évesen Deák Billre, volt már velem Lord és P.box koncerten is ( most 7 éves ), igaz ha csak velem vannak itthon, akkor tv abszolúte nem megy, zene annál inkább, így kb azokon nőttek fel.
De legalább megoldották maguknak a problémát kreatívan :D Ügyesek :)
3 fiam van, Monster High baba veszély gyakorlatilag nincs. Én a fegyverekre mondtam ugyanezt. Ezzel sikerült a kreativitásukat fejleszteni, valamikor egy teljes arzenált készítettek papírból: Kézigránát, dinamit, pisztoly, puska, ágyu. :-) Ezt nem bánom. Gondolom, a Tom és JErry, vagy a KEngyelfutó Gyalogkakukk adta az ötletet. De ebből sem lett rendszeres játék.
De ők már eleg nagyok ehhez. Mi még csak Republicot meg Bikinit (Fagyi) mutattunk gyereknek, klippel, azt élvezte. Meg néha enekelgeti a csengőhanghaimat (She moves, We all). De inkabb maradunk a nekivalóknál.
Heti 1 db híradóra vágyom, nem többre, de erre a luxusra igen. :-)
Gyerekként nem volt vele bajom, aztán egyszer szembeköszönt velem, 2 perc se kellett villám üzemmódban kapcsoltam el róla :D
Az is cuki mese.
Meg egyik nagy kedvenc, megy Minimaxon: Talald ki mennyire szeretlek!
Az üveges szemű zombikkal én se, nyugi. A lövőseket ilyeneket nem engedem, igaz, játékból se engedek mindent be a lakásba. Pl keresztlányom kapott monster high babát, mire lányom is ki akart ríni anyuéktól egyet magának. Mondtam anyáméknak, ha megveszik, lelkük rajta, de az a baba ebbe a lakásba nem teszi be a lábát.
Enyémeknek is volt gagnam style korszaka. Hála az égnek elmúlt. Azért a 5. hallgatás után már nagyon tud fájni. :-)
Szerencsére győzött a jóízlés, Red Hot Chili Pepperst, Metallicat és Prodigyt hallgatnak. :-) (Bár most meg a Gryllus Wilmososok és Almások fogják a fejüket. :-))
Mi még altalaban nem tevezünk, mikor gyerek ébren van. Szoval se hirado, se sorozat, se film nem megy. Nagyritkán szombat délelőtt, mikor még be van kapcsolva, akkor a BBC entertraintment-en megy a Leggyengébb lancszem, angolvaltozat, felirattal. Na en arra néha rácuppanok.
De azt gyerek nem érti.
Ez végülis az ízlések és pofonok esete. Én pl Niels-sel nem tudtam megbarátkozni, faterom még most felnőtt fejjel is nézi. ( Megjegyzem, Niels megvan könyvben is...hát úgy se lett kedvencem. )
Nekem, amikor a fiam kicsi volt, a Franklin volt a kedvencem:)))
Meggyőződésem, hogy egy egészséges lelkű, biztos, szeretetteljes, nyugodt családban fejlődő gyereket nem lehet kizökkenteni pár mesével. Tőlem belenézhetnek a lövős-verős mesébe is, legfelejebb megvitatjuk a végén, hogy ez elég sz... volt (nem szó szerint, mielőtt kikapok. :-))
(TV elé ragadó üvegesszemű zombikkal nagyon nem értek egyet, de ahogy írtam, enyémek pl. a reggeli készülés közben szoktak mesén bambulni. Azt az időt nem sajnálom erre.)
Na, az egy igazi agyhalott, szar volt!
Azért, mert ezek nem gyereknek való rajzfilmek.
Az nagy tévedés, hogy azért, mert rajzfilm, rögtön gyerekeknek szánták őket.
En a külföldi -szinesebb, szebben rajzolt, tartalmasabb- meseket jobban szerettem gyerekként. Mint Willy Fogg, Nils, Hupikék, Csip-csup csodák.
Mért baj, ha egy hároméves Gangnam style-t énekel?
Én emlékszem, a lányom még alig tudott beszélni, és üvöltötte a kocsiban hátul, hogy "ilyen a szejejem". Nem lett semmi baja.
Lehet, hogy vad dolog, de néha a 6 és 8 éves nézi a híradót velünk. Nem ragadnak oda, de fülük rajta. (Ott legalább nem mutogatnak véres hullákat...). Ilyenkor záporoznak a kérdések a világ dolgairól, amit "keményvonalas igazságpártiként" (Azt hiszem Te neveztél így :-)) nem is bánok.
Azért ma örültem, amikor a középső fiam szólt a nagynak, hogy kapcsolja már ki a TV-t és jöjjön játszani. :-)