Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Nem őszinte a fiam
Létrehozva: 2015. február 25. 08:41
Nem őszinte. Ami tegnap odáig fajult, hogy nem ment edzésre. Vagyis elment az épülethez, hogy érte tudjak menni.
Ha belegondolok, alig azelőtt indulhatott, amikor én megjöttem munkából, felvettem a suliból a másik fiamat, holtfáradtan felmentem a lakásba, hogy azután elinduljak érte, érte, aki azelőtt slisszanhatott ki a lakásból, hogy átbuszozzon a városon, hogy én utána autózhassak, és hazahozhassam.
Fel sem tudom fogni. Nagyon jó kisfiú, tele szeretettel. 13 éves, a 13 évesek gondjaival. Annyira szeretem. De ha szemet hunyok, nem jól szeretem...
Volt már ilyen gondotok?
Ezt nagyon pontosan megfogalmaztad!
Nem azért csinál valamit, mert ő meg akarja tenni, hanem mert parancsolták neki.
és ha sikerül sok-sok parancsot megfelelő elvárt módon teljesiteni, akkor majd eljut arra a pontra, hogy ő is parancsolhat valakiknek.
EZ aztááán a férfiasság fokmérője.
Minden nap tanul valamit az ember.
Vagy asszonykának. Ezt eszed, és akkor, amikor eléd rakom. Oda mész, ahova mondom, mert azt mondtam.
Álompasi, tényleg.
Najaa... majd anyuci megmondja.. kisfiam.. most ezt eszed, és ezt veszed fel! nincs apelláta.. azért van igy, mert én azt mondtam és kész. Ez KELL!, edzésre is azért jársz, mert én azt mondtam, hogy KELL! Szót fogadsz és kész. És nekem fogadsz szót!
huh.. jobb ha egy igy nevelt srác sose nősül meg, mert úgyis csak az anyjának KELL szót fogadnia.
Ó, dehogynem. A katona azért katona, mert nem kell önállóan gondolkodnia, cselekednie. Mindent parancsra tesz. Na az aztán igazi férfi..
Hát ezt nagyon nem értetted meg.
Na ez az, amit egy gyerek még nem ért meg.
Bármibe bele lehet kötni amibe csak szeretnél, még a fehér színbe is.
Semmit nem tudsz a srácról. Már azon kiakadnál, hogy hányan járnak az osztályba.
Na mindegy.
Egy apró momentum felett elsiklottál, a gyermek ... keleti. Szóval, kell. És ott is szeretne majd élni, itt is. Jó döntés, az ő döntése, ebbe nem szólok bele. Afelett is elsiklottál, hogy olyan szakmát AKAR, ami ritka, és ehhez bizony az a jó ha megtapasztalja a nehézségeket. Viszont jobban szeretném ha asszonyt majd onnan találna. De ez is az ő döntése.
Hm, ha nem csinálnak tűzkárt, vízkárt, nem kapnak áramütést, a kés maximum bőrt sért, akkor miért ne lehetnének önállóak?
"Nem abból a kamaszból lesz férfi, amelyiktől megkérdezik, mit ennél, mit öltöznél, mit szeretnél csinálni?"
Igaz. Hanem abból, akinek jól megmondják. Ez jól jön akkor is, ha megnősül.
Hm, érdekes, hogy a leírásod alapján amilyen katonás elvárásokkal nevelheted a gyereket, ennek ellenére mégis elfutott volna és feladta volna, mert igazságtalanság érte. Az meg szerintem mindegy, hogy egy helyre ki érkezett először, ki van ott régebben, mert aki előbb odaért, aki elismerést vívott ki, még az is hibázhat idővel. Éppen ezért ami viszont mindenkor számít, az az igazság. Amit pedig szerintem meg kell tanulni, hogy ha az igazság ráadásul még ki is derül, a másik pedig továbbra is azzal ellentétesen viselkedik, akkor az az ő szégyene. Az elmenekülés a másikat erősíti abban az elképzelésében is, hogy az igazság tagadás és az azzal ellentétes viselkedés helyes, s ezzel legyőzhet másokat.
Azért az 50 évesen is anyuka szoknyáján ülni és az el kell mennie katonának, hogy FÉRFI váljék belőle között van pár lehetőség/átmenet. Ugyanígy, hogy egy gyereknek mindent megengedünk, kiszolgáljuk, lustává tesszük, megkap mindent és a csak azt teszi, amit mondok, nincs szabad döntése között is. Lehet ám egyensúlyt találni.
Az más dolog, ha egy gyerek maga dönt arról és már fiatalon is tudja, hogy merre tovább. Viszont akkor nem értem, hogy miért írod, hogy KELL. Azért, mert te eldöntötted és valamiképpen addig hatottál rá, míg maga is annyira magáévá tette a gondolatot, hogy már sajátjának érzi? Az pedig nagyon jó dolog, ha egy fiatal világot akar látni, mert még több önállóságot tanul, megtanul dönteni, de szerintem az többet tanul és lát a világból, aki a nyakába veszi, mint aki kötött keretek között katonának áll.
Egy kis szösszenet, elgondolkodtató lehet sokak számára.
Attól a szülőtől akitől lelépnek, meg is érdemli.
Hiába vagy békepárti, attól még sok helyen háború dúl. Az országokat ki védi meg? Majd a békepárti anyukák?
Ne egyetlen mondatot emelj ki abból, amit írtam. Kifejtettem. Ha a szülő dönt, abból egy ilyen topic születik. Viszont ha a csemete akarata érvényesül állandó jelleggel, abból rengeteg topic születik. És nem az anyukák részéről, ők mossák kezeiket, mert mindent megadtak a gyereknek amit akart. A feleségek és a gyerekeik részéről. Kapnak egy olyan férjet, apát, aki megszokta hogy semmit sem kell tennie ha nem akar.
Át kell buszoznia a városon? Na itt lehet a baj........ nincs a közelben semmi lehetőség csak a város másik végében? Egy fárasztó iskolai nap után még utazzon egy csomót, aztán edzés aztán meg este otthon tanulás????? ez bárkinek sok lenne....
ok, ti követeltek, hát aztán? anyám is követelt, aztán azzal maradt.
18 évesen leléptem otthonról, az első héten, ahogy nagykorúvá váltam.
Nem támogatom a kötelező sorkatonaságot, semmilyen katonaságot nem támogatok. Békepárti vagyok.
"Topic indító pedig hadd döntse el, hogy mi jó a gyerekének és mi nem."
Ja, én meg azt mondom, hadd döntse el a gyerek, hogy mi jó neki. Mert ha szerinte nem jó, de anyu szerint igen...hát ebből születnek az ilyen topikok.
Már tavaly indult volna. De még pár évig visszatartom. Kíváncsi, meg szeretné tapasztalni a világot. Hadd menjen.
A fene a spártai módszerembe.
Mégis, meddig üljön anyuka szoknyáján? Meg is szoptassam?
Az enyém pontosan tudja mit akar, épp ez a lényeg, őt már vissza kell fogni.
Ráugrottatok a KELL szóra.
Pedig ezer és egy oka lehetett annak, hogy nem ment el.
Lehet hogy más gyereknek nem követelnek a szülei, de mi igen. És megéri, már kis férfi. A katonaság nem kötelező, de láttál már elkényeztetett kölyköt katonaság után? Tartásuk lesz, jellemesek lesznek, teljesen megváltoznak, beérnek. A fiam ráadásul ebben nőtt fel, számára természetes. Az megfelelő sport, edzés pedig a test karbantartása. Javítja az egyensúlyérzéket, türelmesebbé tesz, és olyan pluszt ad lelkileg, amit sem a drogok, sem pedig a szórakozóhelyek nem tudnak megadni.
Elég sok ön és közveszélyes ember szaladgál a világban, mert a felgyülemlett energiáikat képtelenek levezetni.
Topic indító pedig hadd döntse el, hogy mi jó a gyerekének és mi nem.
Te mit szóltál volna, amikor az kis drága olajbogyóm pár hete kijelentette ellentmondást nem tűrően, hogy ő bizony kilép a suliból? Csak azért, mert az új tanerő meghazudtolta, és később hiába látta hogy a gyereknek van igaza, nem tágított? Elég gyorsan meggyőztem. És tudod mivel? Megmagyaráztam hogy ő már évek óta oda jár, ha valaki kimondja a nevét, mindenki tudja hogy kiről van szó, ő ott már kivívta magának az elismerést. A tanerő viszont új, és ez az ügy egy mínusz a lapján. Pár nap múlva megkérdeztem az igazgatót hogy mi történt (kedves ismerősöm), és ő a fiam szavait erősítette meg.
Nem kötelező férfit nevelni a fiúkból, de erősen ajánlott. Attól, hogy valami a számukra kötelező jellegű, még nem csorbul az emberi méltóságuk. Sokan rosszul értelmezett nevelési elveket hangoztatnak, később pedig meglepődnek, hogy a kölyökből valahogy nem lett férfi, kisiklott. Már hogyan is lennének férfiak, ha soha nem lett tőlük követelve? Mentek a saját fejük után, azt tették amihez kedvük volt.
Igen, de nem itt, hanem keleten. Amilyen foglalkozást szeretne, ahhoz külön jó ha van "éles" gyakorlata. Ha itt menne attól sem tartana, nem az a fajta akit csak úgy meg lehet sz.vatni.
Iskolában nincs tornaóra?
Ebben lehet, hogy igazad van. Enyémek még kicsik, de kifejezetten bíztatom őket arra, hogy ha valamit nem úgy gondolnak, ahogy én, akkor azt nyugodtan mondják az arcomba (kultúrált formában). És akkor lehet róla beszélgetni. Normális vitában meggyőzhető vagyok.
Aztán majd lehet, hogy a spártai, KELL módszered miatt szépen beint 18 évesen és lelép otthonról. A gyereket gyerekkorban kell nevelni és irányítani az úton. Nagyon gáz, ha valaki a felnőtt gyerekének nem ad választási lehetőséget, hanem ő akarja továbbra is megmondani, hogy mit csináljon, mi a helyes számára.
Az is lehet, hogy nem akar sportolni...de anyu szerint KELL!
Már a tornaórákat is utáltam...lógtam is róluk. Nem kívántam edzésre járni mindennap 5-től 7-ig. Viszont szerettem teniszezni és ping-pongozni, amikor kedvem tartotta.
Nem mindenki egy sportoló. Van aki szívesebben festeget szabadidejében, vagy regényt ír, vagy ékszereket készít....Miért KELL sportolni valamit?
Pontosan!!"Kisfiam, a sport hasznos, de csak addig és akkor csináld, ha te magad is élvezed, nem kötelező", akkor nem hazudott volna, mert nem lett volna rá szüksége." -így ahogy mondod!
Onnantól kezdve, hogy azt mondtad neki, hogy az edzés kötelező, szerintem elvágtad az őszinte beszélgetés útját. A "kell" olyan dolog, amivel kapcsolatban nincs kompromisszum, nincs mérlegelési lehetőség. A felnőtt eldöntötte helyettem, és kész. A gyerek szerintem joggal gondolta, hogy fölösleges erről beszélni, úgysem lesz értelme. Anya szerint "kell", hogy mondjam meg neki, hogy szerintem meg nem? Ráadásul egy kiskamasz (még jó családban is) semmit sem szeret kevésbé, mint ilyen húzd meg, ereszd meg típusú beszélgetést a szülővel. Majdnem biztos vagyok benne (de persze lehet, hogy nincs igazam), hogy ha úgy járt volna edzésre, hogy "Kisfiam, a sport hasznos, de csak addig és akkor csináld, ha te magad is élvezed, nem kötelező", akkor nem hazudott volna, mert nem lett volna rá szüksége.
"tanulják már meg, hogy olyasmi is hozzátartozik az élethez, amihez nem fűlik a foguk."
Kulturáltan, emberhez méltóan, másokat tiszteletben tartva KELL élni és viselkedni. Pl. nem rúgom bokán a konyhás nénit, és nem követelek tőle toronyórát lánccal, mert nem fűlik a fogam a babfőzelékhez, hanem a) megeszem, b) megköszönöm és nem kérem el.
Katonának menni, edzésre menni nem KELL. Szerintem.