Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Kevesebb a szex...
Létrehozva: 2015. február 11. 16:32
Tudom sok férfi-társam jár hasonló cipőben, mint én, arra vagyok kíváncsi, ők hogyan életék túl ezt az időszakot,hogyan találtak újból egymásra a párjukkal.
Kisbabánk megszületése óta (1 éves a baba), lényegesen kevesebb, és minőségileg is sokat romlott a szex a feleségemmel. A házasságunk jó, szeretjük egymást nagyon, segítek neki mindenben, próbáljuk megbeszélni, és orvosolni ezt a problémát...mégsem javul a helyzet. Talán a hormonok miatt, mert a baba még mindig szopizik...,nem tudom.
Tanácstalan vagyok mit lehetne tenni, tartok tőle, ha ez sokáig így megy, rámehet a házasságunk.
Nyilván nem a kényszerre gondoltam én se. Nekem se volt kedvem szülés után, összevarrva. És nem is arról beszéltem, hogy a pasi, ekkor más nő után néz-e. Mert ha ez áll fenn, az már régen rossz. Emberek vagyunk, nem állatok, kibírjuk, persze. Csak épp erre írtam, hogy szájjal is lehet segíteni a zemberünkön, ha télleg szeretjük és tudjuk, hogy ő is megértő, szerető férj. Én emlékszem, hogy szülés előtt már bazira nem volt kedvem szexhez, de ennyit megtettem neki.
A terhességeim alatt egyáltalán nem kívántam a szexet, pedig ahogy írtam én velem ilyen téren igazán nincs baj, sőőőt. Mondjuk ez is tisztán hormonhatás volt.
Azt írod, hogy szülés előtt-után 1-1 hónap, az mondjuk már rögtön két hónap. Ennyit vajon kibír egy pasi szárazon, hát szerintem, ha olyan akkor nem! Mondjuk egészségügyileg ki kéne várni a hat hetet a nő érdekében.
A menyem és az unokahúgom a két óriási bébi miatt, úgy szét voltak szaggatva, és varrva, hogy wc-ni se tudtak rendesen, nemhogy szexre vágytak volna. Ja és hogy ne mondjam pl. a menyemnek bedurrant a cicije is, kb. 5-6 héten.
Így aztán szerintem ez a variáció, hogy anyuci tartsa oda a popoját 20 percre, meg hogy ott a szája, az meg a nőkkel szemben nem fair.
Fájós fenékkel, meg minden belső szervvel, meg feszülő mellel, térdre vetni magunkat, hogy apus ne menjen el máshoz, ez szerintem totál önző dögség a pasik részéről. Főleg, hogy a nők jó részénél a gátseb kb. 4-6 hónap mire tökéletesen begyógyul. Ugyanez vonatkozik a császármetszés sebeire, hegeire is.
Azért arra kíváncsi lennék, hogy ha egy pasit mondjuk vakbéllel megműtenék és egy-két héttel később azt mondaná a nője, hogy no apukám akkor gyerünk ugorj, húzzá bele, de ha nem megy akkor ott a kicsi nyelved, mert különben elmegyek máshoz, apus vajon mit szólna?
Tévedés ne essék, szerintem mindenkinek oda kell figyelnie a másikra. Ha a pasi elvárja, hogy a nő megtegyen a boldog szex miatt mindent, és kényeztesse a zurát, akkor a pasinak is meg kell tennie mindent annak érdekében, hogy asszonykájának kedve legyen, és az asszonynak biztosítsa a feltételt ahhoz, hogy rá tudjanak hangolódni a fáradtság, és egyebek ellenére is a dologra, és az asszonynak ugyanolyan jól essen, mint az urának.
Mert azért lássuk be, hogy ha egy nő állandóan csak odatarcsa, és szájacskázik a zurának, akkor az minden csak nem kedvcsináló a nőnek, és ettől aztán az asszony még szarabbul érzi magát, kevesebbet akarja és még rosszabb lesz köztük a szex.
Milyen ösztön? Milyen hormonok? Mamika tartsa oda a popóját 20 percre, oszt csókolom. Nem, nem hagyhatunk egy férfit hónapokig szárazon. Mert nem fair. Akkor anyuci vegye elő a pici szájacskáját és segítsen a zurának.
Én megértem, ha szülés előtt meg utána 1-1 hónapig nincs szex. Mert tök természetes. Szegény vágósúlyra hízott nő azt se tudja hova tegye a lábát, nemhogy szexen járna az esze. De a türelmi idő után már be lehet iktatni 1-1 gyors menetet.
Nézd meg Maszi-t, ahány nő, annyiféle elképzelés. Annyiféle életlehetőség, életvezetés.
Én veled értek így ebben egyet, hogy a férfinek meg kell adni ami az övé, viszont ha valaki más véleményen van és képes azt megvalósítani anélkül hogy a házastársi kapcsolat kárára menne, akkor tegye, szíve joga.
Az ősi program miatt hisztiznek. Hiába tolódott ki a gyerekvállalás ideje, nagyon nem természetes az, hogy valaki bőven 35 felett szüljön ELSŐ gyereket. Persze hogy hisztiznek, érzik az idő sürgetését. Hiába mondják sokan hogy az időt meg lehet állítani, ránctalanítással, fiatalos külsővel, edzett testtel, attól még a biológiai óránk kegyetlenül ketyeg.
Ha azt úgy is gondolod hogy Istent leszarod, a Sátánra ilyesmit azért majd ne mondj, nem olyan megbocsátó.
Elgondolkodtam, amit a férjedről írtam amiatt bocsánatot kérek, nekem nincs jogom ítélkezni felette.
Persze, egy nőnek természetes hogy gyereket szeretne, ez az élet természetes rendje.
Tudom, hogy nem az ilyen férfiakra írtad, csak ha már megírtam a gyerekkel kapcsolatos dolgot, akkor erre is írtam. És én valahogy mindig természetesnek tartottam, hogy legyen gyerekem, nem is gondolkodtam el ezen.
Az én első férjem azért volt más, mint a többi, mert szerintem ő az a fajta pasi, akinek soha a boha életben nem lenne szabad családban élnie, nem szabadna együtt élnie egyetlen nővel sem. És gyereket pedig nem szabadna szülni tőle. Bár a gyerekei jó fejek lettek, köszönhetően nekünk a feleségeknek.
A család, a "feleség" csak arra kell neki, hogy ne szállodában kelljen élnie, és mindig legyen valaki, aki mos, főz rá, és mindig kéznél van egy kis digi-dugira. Ja, és átalánydíjas, nem kelljen külön mindenre költenie.
Vááá... abszolút nem értetted, amit írtam.
Nem racionális az egész, hanem mélyen ösztönös, hormonálisan kódolt. Ettől nehéz.
Te a kivételek közé tartozol, megszenvedtél a gyerekért.
Igen, az az eset amit említesz, valóban bunkóság, jelelmtelenség. De én nem az ilyen férfiakra írtam azt, amit.
Istent, mint olyat, leszarom.
Én nem vagyok ilyen. Sosem akartam szülni, nem ez volt életem célja.
Soha nem is fogom megérteni azokat a nőket, akik képesek hisztizni, mert még nem szültek.
Akinek az társadalmi elvárás, hogy szüljön, szüljön, szüljön, az meg is érdemli.
És igen, sokszor könnyebb lenne az élet gyerek nélkül.
És hidd el a pasik is szeretik ha családban vannak. És meg is kell nekik adni, amit akarnak.
Nem tudok a többiek nevében beszélni, de nekem soha az életben nem fordult meg ilyen a fejemben, hogy könnyebb lenne bármelyik gyerekem nélkül.
Sőt tovább megyek, a fiamért kifejezetten harcoltam. 26 hetes terhes voltam, amikor majdnem elvetéltem, összevarrták a méhszájamat, és 11 hetet feküdnöm kellett, csak az utsó két hétben járkálhattam bátran. 6 hétig a kórházban, napi 6x1 tabletta bricanyl és 2x1 seduxen, majd 5 hétig otthon, úgy, hogy naponta max. 2 órát kelhettem csak fel, wc, fürdés, evés, ivás, stb-re.
Ezt az időszakot használta ki az első férjem, és ment félre.
Én megértem, hogy valaki szereti a szexet, mert én igazán imádok szexelni, és mindig is nagyobb étvágyam volt, mint bármelyik tartós kapcsolatomban a pasimnak. De azt rettentően jellemtelen, és bunkó dolognak tartom, hogy valaki nem bír ki pár hetet. Mert mondjuk amikor a kórházban voltam, ott nem lehetett segítenem a férjem problémáján, csak otthon. De ő azt a pár hetet sem bírta, amig kórházban voltam. Szerintem ez az igazi nagy cserbenhagyás, amikor valaki a másik ember kiszolgáltatott helyzetére nincs tekintettel, csak a saját önzőségére.
Ebből a szempontból nagyon szerencsés vagyok. Két házasságomba, a szexhiány soha nem volt probléma. Mikor a fiamat szültem, vasárnap még szeretkeztünk, s ő csütörtökön született. Terhesen még jobban kívántam a szexet. Szülés után 3 héttel meg már újra szeretkeztünk. Én sem engedném soha oda a férjemet mikor szülök, ez csak rám tartozik.
Azért váltam én mindkét esetbe, -hamar eljárt a kezük, ezt nem tűrhettem- mert megutáltam őket. S így tovább nem volt értelme.
Soha nem a szexualitás a lényeg. Az csupán egy szükséglet, és rögtön az alapszükségletek (evés, ivás, alvás) után jön. És fontos. A vágy nem csökkenhet, mivel nem az ingerlés a fontos, az agyban dől el a vágy. Ha két egymást szerető ember egész nap olyan hangulatot teremt, hogy érződik a szeretet, akkor a vágy beáll egy szintre, arra csak egy kevéskét kell rádobni.
A kisgyerekes témára nem írok, mert amit mondanék, az Istentől elrugaszkodott. Tudom hogy neked is nehéz, és most őszintén (nem kell válaszolni), bármilyen aranyosak is, bármennyire szeretjük őket, soha nem fordul meg az anyukák fejében, hogy jobb lenne, könnyebb lenne nélkülük? De a természet, az ösztön ezt a gondolatot felülírja, igen, szüljünk bármi áron. A férfiakban viszont teljesen más kód lakik. Szaporodj, szaporodj. És még örülhetnek az anyukák, hogy ez a kód a férjekben a gyerek pár éves koráig megmarad az otthoni kísértésben. Az ösztöneiknek engedve simán magot hullathatnának bárhol. Nem szeretem azt, amikor a nők megjegyzik, hogy elvégre emberek vagyunk, parancsolhatunk az ösztöneinknek. Több évezredes ösztönt, vagy akár genetikai kódot ha úgy szebben hangzik, nem lehet törölni a társadalmi elvárások miatt.
Dehogynem, elég sok nő szégyenlős. És egy részük épp amiatt, mert nincs szerelem. Némelyikük pedig totál gátlásos, még a szexuális életet sem élvezi, elég itt a fórumon körbenézni. Ha megkérdezném, hányszor mertek székelni, vagy akár pisilni a férjük előtt, nem lepődnék meg a válaszukon. Hidd el, a többség hacukában alszik, az hogy pőre testtel odabújjanak a férjük mellé, fel sem merül bennük.
na, nekem is ennyi volt, de a férjejm ezt is nehezen várta ki :-)
Na erre majd írok privátban neked... :) Nálunk nem a gyereken csúszott el a dolog, továbbra sem. Vagy hát valahol igen, de nem a szex vagy amiatt hogy a gyerek került volna fókuszba.
Azért a terhességet el lehet kerülni.
Vannak erre alkalmas védekező eszközök. Plusz fog.gátlót is lehet szedni (van szoptatási idő alatti is).
Szerintem egy idő után alábbhagy a szexuális vágy. És tök normális, h csökken a mennyiség. 10-20 ev után már nem csak ez a lényeg. De amíg kisgyerek van, a szülök fáradtabbak, kevésbbé akarják erre szánni a maradék időt.
Olyan nő nincs, aki ennyire szégyenlős lenne a férje előtt. Persze, 17 évesen az első fiúval, előfordul, de ahol szerelem es bizalom van, ott nincs bújkálás egymás előtt.
"Amúgy ha rátudom venni a szexre, és belendülünk, akkor már nagyon jó, és kielégítő neki is...csak valahogy nehezen tudja rászánni magát, és a régen imádott előjátékot is inkább "átugrani" szeretné..."
Fáradt, kimerült, és állandó készültségben a gyerek miatt. Jaj, mi lesz ha felébred, mi lesz, ha sír, stb. Ugrásra készen van. És nem tud mindkét helyre egyformán koncentrálni. Ezért nem merül bele az előjátékba.
Ez majd jobb lesz idővel.
Szállófelhőnek tökéletesen igaza van, és nagyon jól meg is fogalmazta a dolgot. Hogy ilyenkor a nők genetikailag az utódra való koncentrálásra vannak kódolva. Most nem is nagyon érdekli őket a szex, illetve de, meg kívánja is, de közben meg hulla fáradt, és állandóan készültségben van a baba felé.
Ha vannak nagyszülők a közelben, próbáld meg nagyon gyengéden rávenni a feleségedet, hogy most már lassan egy-egy éjszakára passzoljátok le a babát a nagyikhoz. Nem csak azért, mert akkor kettesben lesztek, de előbb utóbb a nejed is rájön, hogy felszabadul ilyenkor, és végre ki is piheni, alussza magát.
Bár amig szopik a Baba, addig ez nem annyira kivitelezhető. Akkor marad a vacsi, séta!
Deee!
Tudok olyan apukáról, aki élesben kamerázta leguggolva a likat, miközben a felesége nagyterpeszben azt sem tudta hogy milyen válogatott finomságokat ordítson neki emiatt.
Hmmm, jut eszembe, majd írok egy hatalmas sztorit erről!
Elhiszem hogy szép élményed volt, nem is az élménnyel van a gond. Hanem azzal, amikor a feleség nem tudja feldolgozni, hogy a férje így látta. Nem gondolt bele, hogy ez mivel jár. Márpedig akadnak nők, akik kizárólag sötétben hajlandóak szeretkezni, legszívesebben még a holdat is lekapcsoltatnák. Vagy annyira szemérmesek, hogy nem mernek a férj előtt toalettre menni. Most nem a topic indító feleségéről beszélek természetesen. De az olyan nők vajon miféle megfontolásból kérik, hogy a férjük bent legyen a szülésnél? Csak arra tudok tippelni, hogy lesz valami a kezükben, amivel a férfit sakkban tarthatják. Jó kis ütős kártya a későbbi veszekedéseknél.
És a megnyilvánulásaimmal ellentétben, én is bevittem volna a társamat a szülőszobára. És pontosan amiatt az élmény miatt, amiről írtál. Viszont nekem nem is lett volna gond a szexualitással, éppen hogy én sürgettem volna.
Szia, nagyon helyes vagy, és biztos nagyon szereted a feleséged, mert idejöttél egy női fórumra segítséget kérni.
Szerintem egy nő életében az a legnehezebb 1-2 év amikor babát vállal. Gondolj bele, hogy gyakorlatilag háromszor vált a hormon háztartásunk. Egyszer a kilenc hónap alatt, amig a babát kihordja, aztán a szülés, és utána a szoptatás, és ja még ott van az elválasztás is.
Sajnos a férfiak nem tudják milyen, amikor a test ide-oda változik, a hormon tombol, hol így, hol úgy.
És ami még egy nagyon fontos dolog, hogy ilyenkor válunk lelkileg is anyává. Néha annyira erős érzelmeink vannak a gyerekünk iránt, a felelősség amit vállaltunk most tudatosul, ami néha iszonyúan ijesztő, de szerintem te is tudod ezt, hogy milyen hogy egy picurka új élet neked van kiszolgáltatva. Tombol az anyukákban a megfelelni akarás, és a kényszer, hogy nehogy valamit elrontsanak.
Nem egyszerű ezt mind egyszerre feldolgozni. És akkor ne is beszéljünk a többiről, szoptatás, a baba napirendjének kialakítása, a saját életünk kialakítása.
Szerintem kaptál itt egy-két jó tanácsot. Lepd meg a nejedet valami széppel, vállald be a babát, amig szépül, próbálj bébisintért szerezni - nagyik? - és vidd el vacsizni, sétálni. Persze ne várd, hogy rögtön minden olyan lesz mint a baba fogantatása előtt. De ezek az apró figyelmesség szerintem nagyon ösztönzőleg hatnak a feleségekre.
És most itt egy hiteles vallomás egy férfitől, hogy mit is hoz ki egy gyerek születése a házasságból. És ő ezzel a problémával nincs egyedül, rengeteg férfi nem tudja hogy mi történt, mi változott meg. Persze, örülnek a gyereknek, támogatják a feleséget mindenben, de nekik elsősorban NŐ kell. Hányszor mondtam én ezt itt el, és mit kaptam a nőktől? Hogy ez nem igaz, a gyerek az első és minden más ezután jön. Igen, lehet, az anyának. De a férfinek több kell mint egy kisbaba, és a hozzá tartozó anyuka. A férfinek társ kell, aki megadja a szexualitást is, ami hozzátartozik a normális párkapcsolathoz.
Ezek ellen a kijelentések ellen berzenkedhetnek a nők, hogy bizony a férfinek is részt kell vállalni, meg kell érteni, na de meddig? Egy év az rengeteg, a havi egy-két testi kapcsolat semmi. Vajon egy nő fordított esetben várna ennyi időt türelmesen?
Talán kezded pedzeni, hogy miért írtuk a lelki társnál azt, hogy nem, nem akarunk, nem kell gyerek. Minden megváltozna, és átvitt értelemben közénk állna.
Hát azt a helyet normális esetben nem látja a szülőszobán sem, mert nem az alvégen helyezkedik apuka... :)
Nekem pl. szép élmény volt az apás szülés (mert nekem is az volt :) ) és a szexuális életünkre nem volt kihatással... de másra igen.. Ki nem fejteném most.
Én speciel elégedett vagyok a testemmel, olyan amilyen, de az enyém.
Az apáknak semmi keresnivalójuk a szülőszobában. Szép dolog azt megmagyarázni, hogy egy család születik. Igen, egyfelől ez így van. De azzal hogy család születik, egy nőből anya is születik, véresen, fájdalommal, és nem biztos hogy ez jó hatással van az intim pillanatokra. Bármikor eszébe juthat, hogy azt a helyet, amit ti idáig a szerelem kapujának használtátok, te olyan állapotban láttad, aminek semmi köze a bujasághoz.