Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Kevesebb a szex...
Létrehozva: 2015. február 11. 16:32
Tudom sok férfi-társam jár hasonló cipőben, mint én, arra vagyok kíváncsi, ők hogyan életék túl ezt az időszakot,hogyan találtak újból egymásra a párjukkal.
Kisbabánk megszületése óta (1 éves a baba), lényegesen kevesebb, és minőségileg is sokat romlott a szex a feleségemmel. A házasságunk jó, szeretjük egymást nagyon, segítek neki mindenben, próbáljuk megbeszélni, és orvosolni ezt a problémát...mégsem javul a helyzet. Talán a hormonok miatt, mert a baba még mindig szopizik...,nem tudom.
Tanácstalan vagyok mit lehetne tenni, tartok tőle, ha ez sokáig így megy, rámehet a házasságunk.
Nálunk ugyanígy volt. Alig kívántam a szexet, mindig álmos voltam, tényleg egyfolytában a kialvatlanságtól szenvedtem és minden este alig vártam, hogy a gyereket lefektessem és én is aludhassak. Nehéz időszak az biztos. Ja, és nálam is úgy volt, hogy szerettem hamar túlesni rajta, ha hirtelen elkapott a vágy, nem tökölni, hanem lezavarni.
Nem tudok tanácsot adni, az idő oldotta meg, meg a gyerek, hogy kevesebbet ébredt éjszaka, meg talán az, hogy napközben volt a párommal összemosolygás, ő sokat humorizál eleve is, voltak apró gesztusok, érintések, de nem szexes célzattal. Tehát nem egész nap csak a gyerek körül sündörögtünk rá sem nézve egymásra, meg nem két külön helyiségben voltunk, egyikünk a konyhában, másik a gyerekszobában, hanem tényleg Együtt voltunk, és a gyerek feje fölött is viccelődtünk, beszélgettünk, nem csak gyerekes témáról.
Keressetek egy jó bébiszittert. Ha tanácsolhatom próbáljátok együtt kiválasztani. Meg egyébként úgy általában a gyerekkel kapcsolatos legapróbb döntéseket is együtt meghozni, ha lehet. Sokat leveszel a feleséged válláról, ha nem annyira a házimunkában segítesz neki (azért ha nem teher nehogy abbahagyd! :) de 8-10 óra munka után erődön felül azért nem kell...) hanem nekem pl. az volt a legmegterhelőb hogy egyedül kellett döntenem mindenben... nem kötelező oltások...(ha még utána is olvasol, ember a talpán aki tud dönteni hogy beadassa vagy ne... ha ne, és elkap valami súlyosat sose bocsájtja meg az ember hogy nem adatta be... ha az oltástól lesz szövődménye mindig arra gondol majd valami olyan ellen oltattam amit soha nem kapott volna el...), cipő... puhatalpú? kemény talpú? melyik teszi tönkre a lábát??? később ugyanez melyik ovi, melyik családi napközi, melyik iskola... aprónak tűnő dolgok de az ember nagyon úgy érzi abban a helyzetben hogy a gyerek élete múlhat ezen - és valahol múlik is persze.. és szar ezekben egyedül maradni... És meg lehet persze beszélni ezt védőnővel, gyerekorvossal játszótéri anyukákkal, de dönteni végül nem ők döntenek és nagyon kimerítő ezekről egyedül dönteni.
Igen...kissé talán túlzottan is eltolódott az egyensúly a gyerkőc felé. Mióta megszületett egyszer voltunk moziba, akkor sem a mi fejünkből pattant ki az ötlet. Sajnos, nem sok ember van akire rá mernénk bízni a babát...de persze, előbb-utóbb muszáj lesz, tudjuk.
Hát, igen....lehet hogy a türelem a megoldás, és hogy egyikőnk sem tehet a kialakult helyzetről, csak azért nekünk férfiaknak ezek a hónapok(évek) nagyon nehezek, mert rettenetesen hiányzik a kölcsönösen jó, gyakori együttlét!
Bár mögöttem csak 14 év házasság és 3 gyerek van, de azért igenis az apás szülés és a megváltozott testkép IS lehet(ne) ok, azonban az elmondottak alapján valószínű, hogy teényleg nem ez a baj, hanem egyszerűen a kimerültség.
Kropatics: Mindenképp fontos megtalálni erre a megoldást, azért az a baba már 1 éves, lassan-lassan jár-beszél, fontos persze, de nem körülötte forog a világ, vagyis nem ő az első a sorrendben, hanem a szülők. Ezt fontos tisztáznotok egymás közt is! Nem tudom mennyi segítségetek van nagyszülők részéről? Ha nincs, vagy kevés, akkor meg kell oldani máshogy.
És nagyon nagyon fontos hogy tényleg a szex ne váljon egyikőtök szemében sem "házastársi kötelességgé"... mert ez parancsra, kötelesség teljesítésből nem megy... Vagy hát megy, de olyan is.
Teljesen érthetetlen, miért cseszitek le a kérdezőt. VÉGRE egy férfi, aki kérdezni MER! A többség elmegy a kocsisorra vagy felszedi a titkárnőjét és ezzel megoldottnak gondolja a kérdést, pedig csak még tovább bonyolítja.
INKÁBB KÉRDEZZEN, PRÓBÁLJA MEGOLDANI A PROBLÉMÁT VAGY LEGALÁBB ARRA KAPJON TANÁCSOT, HOGY VÁRJA KI A DOLGOK SORÁT TÜRELEMMEL!
26 évi házasság és 4 gyerek után mondom: nem az apás szülés a bibi és nem a megváltozott testkép.
Két dolog lehet:
1. evolúciós szünet: a nő most nem arra van, hogy újabb terhességet kockáztasson a teste, hanem hogy az utódot gondozza. Minden hormonja erre van beállva.
2. kimerültség: főleg lelki az állandó készenléttől, döntéskényszertől, frusztrációtól, de egy kicsit testi is a kialvatlanságtól.
Nekünk is nehezek voltak a kisgyerekes időszakok, de elmondhatom, hogy később jobb. Próbáljátok túlélni ezt a nehéz időszakot, nincs jobb tanács. A házastárs nem egy elromlott mosógép, hogy gyorsan lecseréljük... meg kell próbálni javítgatni...
Könnyítsetek akkor ahol lehet, kajarendeléssel pl., heti 1x meg makaróni van amit te készítesz a világon a legjobban ;)
Az apás szülés abszolút pozitív élmény volt mindkettőnknek! Azóta is mellette állok mindenben. Igaz, ami igaz...nagyon sok energiát kivesz belőlünk a gyerkőc, estére hullák vagyunk mindketten, napközben meg ha alszik a baba, és van egy kis idő, akkor kaja főzés, mosás, takarítás, és egyéb elmaradt dolog pótlása.
Amúgy ha rátudom venni a szexre, és belendülünk, akkor már nagyon jó, és kielégítő neki is...csak valahogy nehezen tudja rászánni magát, és a régen imádott előjátékot is inkább "átugrani" szeretné...
Az is igaz, hogy sokszor érzi a kényszert, hogy "kell", és én is sokszor erőltetem, talán mert megijedek az új helyzettől, hogy a régi heti 3-4ből havi 1-2 lett.
Igen, apás szülés volt. Amúgy még jobban is néz ki, mint előtte..fogyott pár kilót. A testkép? Melyik nő tökéletesen elégedett ezen a téren?
Én is épp erre gondoltam. A legtöbb nő odavan az apás szülésért, és ennek később jön a böjtje.
Szerintem egy kis közös kiruccanás baba nélkül lenne első körben a legjobb. A meghitt környezetben lehet hogy nem is kellene találgatnia, a felesége kibökné hogy mi a baj.
Megváltozott az egész teste a szüléssel, lehet hogy már nem érzi kívánatosnak magát?
Kérdeznék valamit, apás szülés volt?
OK, ez lehet egyénenként változó tényleg, nekem mindhárom gyerekkel 2 hónap menses nélküli lét adatott meg, pechemre...
és ez kb. egybe is esett az első hónapok hormonviharainak elmúltával...
bátornak mindenképp bátor mert kapsz majd itt hideget-meleget... :) a bántó megjegyzéseket ne is méltasd válaszra, a hasznosakat meg csemegézd ki - jótanács. ;)
A próbáltátok orvosolni mit jelent...?
FIzikai problémák nincsenek? (fájdalmas közösülés) A szülés körülményei és a hozzá kapcsolódó érzelmek tudnak még nagyon bekavarni, ha nem voltál jelen cserbenhagytad, ha jelen voltál akkor is megélheti úgy hogy nem segítettél neki (bár nem is tudtál, hát mégis hogyan...), vagy úgy érezheti hogy méltatlan helyzetben láttad... esetleg megváltozott a teste, maradt még rajta némi plussz, bármi zavarhatja ezt viszont neki kell feldolgoznia, te csak türelemmel tudod támogatni ebben, meg szakember keresésével (mármint közös keresésével mert ha holnap eléraksz egy cetlit hogy ide el kéne menni szivecském, akkor csak még szarabbul érzi majd magát az egész miatt...)
sok sok sok sok beszélgetés de semmi kényszerűség.
A közeledés módja nem tudom még milyen...én pl. sokszor egyszerűen csak bazi fáradt voltam kedvesnek lenni, a mellemet meg örültem ha senki sem érintette meg végre... :P
szóval itt az ideje a fekete szakáll és a mell területén kívüli erogén zónák felfedezésének, és esetleg minden "következmény" nélküli kényeztetésének, azaz nem baj ha nem viszonozza, nem baj ha elalszik közben, nincs "kényszer" az aktusra, az sokat old az emberen... Esetle előre megbeszélitek hogy most TUTI nincs más csak petting. Na jó ha menet közben meggondolná magát és a végén már könyörög azért add meg magad...
Aha...azt is hallottam, hogy a menstruáció visszatérte is kedvezően hat(hat)...
hát, ez nem teljesen így van... nekem mindkét gyerekem születése után nagyon kellemetlen volt az együttlét (pedig császárral szültem, ott minden intakt volt), csak a férjem kedvéért mentem bele addig, míg először meg nem jött... utána mintha elfújták volna a problémát... vagyis akortól döccent helyre minden, amikor a peteérés, hormonháztartás helyrebillent..
Ha van lehetőségetek, akkor el kellene menni randizni vele. Ha még szopizik, talán meg kellene oldani üvegből egy etetést.. kis romantika stb.. Vaaagy ha ez nem megoldható, lepjed meg otthon vacsorával, romantikával - még ha a baba ott is van a háttérben. Érezze nőnek magát. Mert pillanatnyilag csak anyának érzi magát.
Persze ezt én érzem így, hogy talán ez kizökkentheti..
De, vannak haverok, alkalomadtán az ő véleményükre is kíváncsi leszek...bár ők nem családosok. Habár ezek szerint ez "női blog", láttam itt pár férfi írást is, azért bátorkodtam... Persze, HÖLGYEK VÉLEMÉNYE IS ÉRDEKEL!
kiejtve=kifejtve...
A hormonhülyülés a szoptatás első pár hónapjában igaz, de amint beáll (tehát már nem úszik a tejben, nem ébred Pamela Andersonként és nem sírja el magát a joghurtreklámon) már nem kavar ilyenbe be.. Ritkán elmászhat valami tartósabban, ezért kéne egy vérkép, kiejtve az orvosnak hogy miért kéri...
Ha minden OK egyébként, tehát jut egymásra elég idő, elszabadultok néha gyerek nélkül, nem kialvatlan, nincs szülés utáni depressziója (romosodó ház, romosodó asszonyka), akkor nézessen egy vérképet...! Ha ott minden OK, párterápia/szexuálterápia mert akkor más a gond. Ne hagyjátok hogy ez közétek álljon!
Női fórumon kérdezed a férfiakat? Nincs egy haverod akivel beülsz sörözni?
Teljesen jó dolgokat írsz...és én figyelek ezekre is! Éppen ezért nem értem/értjük, hogy miért távolodtunk el ennyire testileg. Talán tényleg a hormonok csak az oka, és ha elmúlik a szoptatás, minden a régi lesz...hallottam már ilyen sztorit.
Mindjárt itt lesz a szapuló siserehad, akik majd asszonyodat fogják szapulni.Fapinának és mindennek elhordva őt.
Ha ebbe belemész, gazember vagy.Topikot sem lett volna szabad nyitnod, ennél sokkal többet érdemelne a feleséged.
Sok beszédnek sok az alja.Nem a beszéd a fontos hanem a segítség, a gyengédség.Az, hogy segíts neki időt szereznie hogy elmenjen egy fodrászhoz, hogy kapjon egy új blúzt és felfrissüljön az egész életkedve.Lehet, hogy ez neked külön teher lesz, de gondolj bele ő milyen életre szóló feladatot vállalt azzal hogy Anya lett.Ő, a testével, szellemével volt kénytelen odatenni magát, amíg neked gyakorlatilag mindened úgy működött és működik mintha semmi sem történt volna.
Pedig történt.Ha meg akarod tartani és szép életet akarsz neki,magadnak és a gyereknek, mutasd az utat neki.Neki, aki a te gyerekedet élete végéig óvni, szeretni, félteni fogja örömmel, odaadóan.