Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Kivándorlás: ,,Nem szeretném, ha az unokáimmal külföldre költöznél!"
Létrehozva: 2015. február 2. 10:46
A legtöbb szülő számára a gyerek az első. Az ő érdekei, érzései, boldogsága, álmai. Magától értetődik, hogy szülőként mindig, minden körülmények között önzetlennek kell lenni. De van, amikor ezt pokolian nehéz betartani. Főleg, ha olyan döntést hoz a gyerek, ami a mi életünkre is drasztikusan hat. Például, ha családostul készül elhagyni az országot.
Nők Lapja Café: Kivándorlás: ,,Nem szeretném, ha az unokáimmal külföldre költöznél!"
Nők Lapja Café: Kivándorlás: ,,Nem szeretném, ha az unokáimmal külföldre költöznél!"
Senki sem gondolja, hogy egyszerű új életet kezdeni egy másik országban, de le kell dönteni, hogy ki mit akar. Kibrusztolni a gyerekeinek egy jobb jövőt, vagy beletörődni egy sosem eljövőbe.
Amúgy Európa egyik országa sincs olyan messze, hogy ez gondot okozna a hazalátogatásban, vagy odamenetelben. Az előre befoglalt fapados repülőjegyek igen olcsók, főleg annak, aki odakint jól keres, márpedig akinek bármiféle állása van odakint az meg tudja fizetni akár évente többször is.
Amúgy pedig ha a szülő Pesten a gyerek meg mondjuk Zalaegerszegen él, akkor sem találkoznak többször.
Odakint is vagy jól fizetett házi gondozót szerződtetnek a magatehetetlen idősek mellé, (már csak azért is, mert dolgoznak) vagy otthonokban gondoskodnak róluk, mivel 24 órában senki sem képes jelen lenni, sehol. Az ottani otthonok és az itteniek között kb akkora különbség van,mint az ottani kórházak és az itteniek között. Óriási.
Szerintem már annyian mennek ki, hogy akad rossz tapasztalat is. Lehet olvasni más fórumokból, hogy milyen az élet odakint, kinek hogy jön be a dolog. Szerencse is kell hozzá, meg akarat, kitartás, meg mittudoménmi. Lehet, hogy aki évek óta kint van, még könnyebben boldogult mint azok, akik most mennek-mentek. Gondolom a befogadó országoknak is tele lesz lassan a hócipőjük a sok külföldi munkavállalóval, letelepedővel, mert már annyian mennek...
Jó lenne, ha egyszer megint olyan lenne ez az ország, ahonnan nem menekül aki tud, mint a patkányok a süllyedő hajóról. Elkeserítő.
Na, csak vigyazzatok! A Putyinka bacsi mar megint hangoztatja, hogy vissza akarja Magyarorszagot, es Lengyelorszagot, stb stb,-eket a Szovjet Unioba. !!!!
Amerika mar nem is beszel vele.
senki sem szeretne hogy a szerettei messze koltozzenek, tehat ezt a reszet megertem kommentednek.
ha ne adjisten' ugy hozza a sors, na meg persze a nyomor, hogy a gyerekeid es az unokaid a tulelesert, es egy normalisaBB jovoert elmennek, akkor majd ugy betegedj bele, hogy oket ne betegitsd meg...
Személyes tapasztalatom az már kb. 1,5-2 éve, hogy sokan hiába mennek ki semmilyen szinten nem tudják anyagilag támogatni a hátrahagyott idős szülőt.
Sőt egyre jellemzőbb, hogy pénz hiány miatt még a temetésre sem tudnak hazajönni.
Maradjunk annyiban, hogy nem szabad magára hagyni a szüleinket, de az, hogy pl. külföldre költözünk még nem magára hagyás. Lehet törődni onnan is, meg nem törődni a szomszéd faluból is.
Lehet, hogy én is belebetegednék, ha a gyerekeim külföldre mennek, de akkor sem állok a boldogulásuk útjába. Sőt, most is azt mondom nekik, hogy készüljenek fel arra, ha itthon nem boldogulnak, hát próbáljanak szerencsét a világban. Én meg gondoskodom magamról, és nem arra számitok, hogy majd ők fognak tángálni öregkoromra.
Másként látom..... teljesen.
Én sem szeretném, ha majd a gyerekeim unokástól kimennének, belebetegednék, valószínűleg.
De én sem tudtam volna itthagyni a szüleimet, akármennyire is nehéz volt néha.
Azt látom a környezetemben, hogy sokan vannak ugyan külföldön, de sokan vannak, akik semmiképpen nem hagynák itt az öreg szüleiket!!!!!!!
Tökéletesen egyetértünk, meg Anda39-cel is.
Megjegyzem: az érzelmi zsarolásnak is vannak finom árnyalatai. Nemcsak az ilyen konkrét megfogalmazás, mint amit itt olvashattunk és többen is idéztétek. Á, vannak akik ezt sokkal ügyesebben csinálják. Az a kivert kutya tekintet, ami a szívedig hatol, hogy jaj mi lesz ott kint veled.... Pedig közben inkább magáért aggódik, nem érted. De már előre próbál benned lelkifurdalást ébreszteni, hogy Te leszel a szemét dög, ha mégis fogod a motyódat is elmész.
Azért nem értem egyébként ezt a fajta elutasítást, mert teszem azt, mennyivel különb az a felnőtt, aki jó "gyerek" módjára nem megy külföldre, itthon marad, és ha nincs (elég) pénze, az idős szülőjével tartatja el magát? Mert azért ilyen is van bőven... Az én szememben az sokkal becsülendőbb, aki maga próbál boldogulni, még akkor is, ha ezt nem itthon teszi.
Talán nem véletlenül....
Biztosan nem jó, de akkor is előfordulhat az eset, ha maradt a gyerek az országban, viszont arra sincs pénze, hogy meglátogassa a beteg szülőjét - nemhogy még támogassa anyagilag a gyógyulását. Ha külföldön van és jól keres, jó eséllyel tudja megfizetni a megfelelő orvosi ellátást vagy vizsgálatot.
Akkor én el sem olvasom, ahogy nézem a hsz-eket, a cikk kamu. Egy valódi és normális nagymama nem így érvelne. Igazán kitehetnék az ilyen -tényleg hetente érkező-cikkek elé a kormányreklám jelzőt.
"A legtöbb szülő számára a gyerek az első."
És....ott a pont.
Hát persze. Már anno is megírták: "Nekem a Balaton, a Riviéra.."
Meg ugye már OrbánRézi is megmondta: "mindenki tudna Mo-on boldogulni önerőből is, csak tenni kell érte, úgy mint ők"
Engem szabalyosan a hanyinger kerülgetett, amikor a cikket olvastam.
A masik temahoz mar regen nem szoltam hozza, pedig szinte minden temaban tudnek. Ebben elek. De valoszinü, ez a tema is olyan mint az abortusz, vagy pro vagy kontra. Arnyalatok nincsenek. Kar.
Igen. Itt egy nagymama szívszorító szenvedéseit olvashatjuk . A sorozat következő darabjában könnyeinket törölgethetjük a tízéves Karcsi történetén, aki majd elmeséli nekünk, mennyire rossz volt Tibit, a legjobb barátját, Zsoltit az unokatesóját és az 1. sz cikkben szereplő nagyit hátrahagyva Münchenben kezdeni az ötödik osztályt. Anya is egyre csak sírt, apa is mindig ideges volt, a kistesója meg hétévesen újra bepisilt. Most azon gondolkodik a család, hogy hagynak csapot-papot és visszaköltöznek Ózdra a családi házukba.
Nem ertem egyebkent: haromhetente propaganda cikkeket robbantanak, hogy mindenki maradjon Magyarorszagon?
"ha egy szülő a fél életét azzal tölti, hogy önzetlenül ott segít, ahol csak tud, akkor elvárhatja"
Ebböl a reszböl latszik, hogy egyaltalan nem önzetlenül tette. Abban a pillanatban, amikor ezt kiejti valaki a szajan,mar követel. Nem szep dolog.
Es azert gyereket akarni, hogy majd ö apol, ha öreg leszek? Na ne mar!
Es ezt nem azert mondom, mert az en szüleim igy csinaltak, sajnos mar nem kell apolnom öket. 70 evesek voltak mind a ketten, mikor elmentek, eszembe nem jutott volna. En azon gondolkoztam, hogy kb majd öt-tiz ev mulva kihozom öket magamhoz. Hat nem jött be.
ennek az erosen izzadsagszagu firkanak ez a mondat a sulypontja (sulypontocskaja):
"De belül igenis azt gondolom, hogy a családnál nincs nagyobb érték, és ha egy szülő a fél életét azzal tölti, hogy önzetlenül ott segít, ahol csak tud, akkor elvárhatja, hogy ne csak Skype-on láthassa az unokáit."
mehet a hajtepes, hogy ki nagyobb egoista diszno. az teny, hogy a csaladnal nagyobb ertek nincs (szerencses esetben), de milyen szep is az, ha mind-mind egyutt nyomorgunk, nezunk szembe a nagy-naaagy kilatastalansaggal, a nagy ertekbol...
Akkor sem lenne veluk szorosabb kapcsolatban, ha Mateszalkarol Budapestre koltoznenek. Baratnom lanya Londonban el, ok rendszeresen meglatogatjak oket, gyerekek a szunet nagy reszet a nagyszulokkel toltik. Masik gyerekuk Pesten el, a szulok valahol az Alfoldon.
Masik baratnpm meg mondta, ha o oreg lesz, dehogy is teszi tonkre a fia es annak csaladja eletet, mars be velem egy nursing home-ba, mondja.
Sokan meg kivitetik kulfoldre az idos szulot, es veluk lakhat.
minek szülted őket a nyomorra?
És az mennyire rosszul fog esni az ilyen önzetlen szülőnek, ha betegen csak idegenek segítségére számíthat, persze arra is csak akkor ha lesz rá elég pénze. Számtalan ilyen esetet hallok, hogy elmennek a gyerekek, és még a temetésre sem jönnek haza, nemhogy pénzzel segítenék az időseket.
"Persze sosem zsarolnám meg azzal a lányaimat, hogy feketén-fehéren elmondom a véleményem."
Ha elmondod akkor is el fog menni, max. haragban váltok el. Az jobb lesz?
"De belül igenis azt gondolom, hogy a családnál nincs nagyobb érték, és ha egy szülő a fél életét azzal tölti, hogy önzetlenül ott segít, ahol csak tud, akkor elvárhatja, hogy ne csak Skype-on láthassa az unokáit."
Nem, nem várhatod el. Fél életedben segítettél? Te vállaltad ezt mikor megszülted! Nem ő kérte hogy megszülessen! Te akartál szülő lenni. Az bizony ezzel jár. És ezért hálát várni vagy hogy a gyereked cserébe beáldozza érted a jövőjét, ez a legnagyobb önzőség. Vedd tudomásul hogy a felnőtt gyermekednek megvan a saját élete, a saját gyermekei. Őt az ő boldogságuk érdekli jobban, nem pedig a tiéd.
"ha egy szülő a fél életét azzal tölti, hogy önzetlenül ott segít, ahol csak tud, akkor elvárhatja, hogy ne csak Skype-on láthassa az unokáit."
Na ez az idézet a cikkből számomra elég önző hozzáállás. Én mint szülő nem várom el a gyerekemtől, hogy csupán miattam, az én kedvemért legyen kénytelen sokkal rosszabb körülmények között élni, mint amire lehetősége volna.
Az a szomorú, hogy a fiatalok (meg az idősebbek is, aki mer) rákényszerülnek arra, hogy külföldön próbáljanak szerencsét. Nem kalandvágyból, hanem muszájból. Ez borzasztó.