Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Iskola ma Magyarországon
Létrehozva: 2015. január 30. 18:22
Iskolai oktatás, rosszabb mint valaha, ilyen még gyerekkoromban sem volt, hogy annyi kötelező órája van egy kicsinek is már, hogy háromig tart. Padban ülni, egész nap, elméletben unalmasan tanulni, negatívan értékelni még az életkedve is elmegy a gyereknek, nem hogy a tanuláshoz való vágya.
Minden nap olvasok valami elkeserítőt a jelenlegi oktatási rendszerünkről, amivel egyébként is tökéletesen elégedetlen vagyok. Boldog lennék, ha a gyerekeim olyanban tanulhatnának, mint pl. az itt leírt holland, vagy akár az angol is. De mit tehet az, aki itt él, és az ittenit szörnyűnek találja, költözzön el emiatt boldogabb országokba még akkor is, ha a környezetét, munkáját szereti? Vagy nyugodjon bele, hogy az ő gyerekének ez jut. Lehet a megnyomorító, elsősöknek-háromig-padban-ülős-órájuk van rendszerből, ahol a 89 % már nem is jó stb... rendszerből egészséges felnőtt? Ezekről a kérdésekről nagyon szívesen olvasnék gondolatmeneteket Dr. Vekerdy Tamás-tól. De bárkitől. Rengetegen vagyunk, akik ezekkel a kérdésekkel küzdünk.
Egy egészséges, jól működő , motivált társadalom alapjai születnek meg a JÓ iskolában.
Mikor fogják ezt végre belátni Magyarországon ?
http://divany.hu/kolyok/2015/01/27/se_orarend_se_lecke_u szni_es_angolul_viszont_mindenki_tud/
(Nem is tudom hová tegyem, életmód, egészség, karrier, család, és ez van csatornába is illik a téma úgy gondolom!)
Az a baj, hogy nem tudja elfogadni, hogy masnak mas a velemenye es ilyenkor ferdit, kotozkodik. En is pont a napokban trolloztam le, csak mashol, mert egy masik topicban is ugyanezt csinalta. Bocs, ha nem ezt vartad.....
A leírtakkal tökéletesen egyetértek. Ezzel mit kezdhet a ma Magyarországon élő szülő? Tudom én pótolni, meg tudom tanítani, hogy gondolkodjon, feladatot oldjon meg, csapatmunkában dolgozzon, hogy meglássa a különböző tantárgyak összefüggéseit?
"A tolunk kikerulo gyereket azert ertekelik a kornyekbeli kozepiskolak, felsooktatasi intezmenyek, mert gondolkodni tudnak, nagyon kreativak es nem szukitette be oket az iskola, megmaradt az eredetiseguk, amit szerintem minden kisgyerek alapbol magaval hoz. Csak elrontani lehet."
Sztem nagyon jol megfogalmaztad, en is ezt tartom a mai magyar iskolarendszer legnagyobb hianyossaganak, hogy gondolkodni nem tanit meg es nem kiteljesit, hanem beszukit. A projectalapu oktatast, amirol irsz, hogy a tantargyak atfedik egymast es osszekapcsoljak oket, ami az angolszasz rendszerekre(is) jellemzo, abszolut tamogatnam. Otthon a tantargyakat tul koran kulonvalasztjak, nem osszefuggeseikben tanitatjak oket. Pl a termeszettudomanyok eseteben otthon nem a termeszettudomany modszereit, osszefuggeseit tanitjak, hanem un. termeszettudomanyos alapismereteket magoltatnak. Pedig ez nagyon nem eleg, mert igy nem alakul ki az a bizonyos termeszettudomanyos szemlelet, avagy kreativ, innovativ gondolkodas, amire valoban epiteni lehetne kesobb. Es a tobbi targyra is inkabb ez a jellemzo. Nem az irodalmi gondolkodason, a szovegertesen, az ertelmezo, ertekelni tudo olvasason, nem az irodalom eszkozeinek hasznalatan van a hangsuly. Stb stb.
En abszolut tamagatnam a holland modellt, hogy az angol es uszas alap. Es nemcsak a hollandok, hanem mas skandinav orszagokban is mindenki szinte tokeletesen beszeli az anyanyelve mellett. A legtobb tudomanyag szakmai nyelve az angol, tehat elengedhetetlen. Es egyebkent is, nem kell kiterni a nyelvtudas elonyeire, hisz mindenki tudja. Kellemes meglepetes, hogy itt Kanadaban is, ahol az angol adott, nagyon altalanos a 2-3 nyelv igen magas foku ismerete. Es itt nyilvan nem azert fektetnek akkora hangsulyt a nyelvoktatasra, hogy kommunikalni tudjanak a "kulvilaggal".
A szülő-tanár együttműködésen rengeteg múlik, ezzel egyetértek. De azért megkérdeznélek, hogy a vázolt esetben, ezen"sem kritizalni, sem szomorkodni nem ervenyes, ha mi szulok nem tettunk meg mindent magunk is egy jobb eredmenyert. "-mit értesz?
Mit lehet tenni az unalmas, felesleges, sok, elméleti tananyag ellen, hogy legyen érdekes, hasznos, praktikus, mit lehet tenni ha az elsős kötelező óraszáma embertelenül sok? Ez rendszerhiba, nem a tanárom és nem a szülőn múlik.
Viszont, a középső gyerekemnél olyan tanítónő van, aki az első perctől kezdve bevonta, partnernek tekintette a szülőket. Ez, valami fantasztikus eredményt hozott! Elhívott minket, ha sportágválasztó volt kísérőnek, uszodaoda után hajszárítás, mindenre. A szülők pedig szívesen tesznek bele, időt, energiát és mindent, amit csak tudnak. Ebből az lett, hogy még csak másodikosok, de nyáron is összejárás van, hétvégenként közös korizás, apukák külön is összejárnak, és az osztály együtt szilveszterezett! Szervezés alatt az osztály farsang, ami bérelt helyen lesz egy külön családok együtt "bulija". Nagyon nagyon összetartó osztály lett, vagyis inkább közösség. A tanítók is hacsak lehet levegőre viszik őket, legyen akár tesióra keretében, vagy akár magyaróra "kintolvasással" . Hálásak is vagyunk ezért, és van, hogy náluk a 4-ig tartó iskola után szolfézs van, utána meg olvasókör, és fél hatkor úgy jönnek ki a gyerekek, hogy nem akarnak hazamenni és ott álldogálunk az iskola előtt még hatig.
Én fő bezzeg?
Nem is tudom ki nyitott itt topicot """bezzeg külföldön milyen szuper az oktatás""címmel
Nos, igen, en ezt tudom.
Csak ugy gondolom, sem kritizalni, sem szomorkodni nem ervenyes, ha mi szulok nem tettunk meg mindent magunk is egy jobb eredmenyert.
Sokan azt gondoljak, az pl. eleg, ha jo sulit valasztanak a gyereknek, de maguk nem kell semmit betegyenek. Szamomra jobban mukodik, hogy ez is egy kozos elmeny a gyerekemmel, en is szerves resze vagyok. Nem akarom azt sugallni, nalunk semmilyen problema nincsen, es maximalis az elegedettseg allandoan. Viszont ha van valami, amiben valtoztatni szeretnenk, akkor az egy ketiranyu utca, es tanar-szulo valoban partner, a fokuszban pedig a gyerek erdeke all.
Mit támasszak alá?
Hogy miért van a gyerek reggeltől délutánig az iskolába? Hát nem azért mert napi 8 tanórában új anyagot vesznek, hanem azért mert ott készülnek a másnapra is.
Vagy azt, támasszam alá, hogy volt magnó az iskolába? Vagy, hogy valóban tanultunk oroszul?
Nem az én hibám, hogy te ebben az országban 20+ évi nyelvtanári pályafutásod során nem boldogultál, de nem is az országé.
A nővérem anno orosz szakos tanárként végzett, ma 30 évvel később tanfelügyelő és köszöni szépen jól van.
A férjem orosz diplomát szerzett és évek óta egy gyógyszergyárnak dolgozik, mert a piac sok területén nyitottak kelet felé.
Kitűnő.
Szerintem nem volt fölösleges.
Ha Belgrádban vagyok, gond nélkül elolvasok bármit, és alapszinten meg is értetem magam.
Már várom, mikor akarják követelni, hogy hülyeség az 1x1-et bemagoltatni szegény gyrekekkel - hiszen ott a zsebszámológép...
Képtelenek felfogni, hogy a memoriternek mekkora agykapacitásbővítő szerepe van.
Szuper. Tudsz oroszul?
...támaszd alá....
Mit értesz "pattogás" alatt?
Miből gondolod, hogy nem lehetek tisztában a valós helyzettel? 20+ év otthoni nyelvtanári munka ér? :)
Nem költői kérdesek, konkrétumokkal támaszad alá, mire alapozod a kijelentéseidet, mert jelen állapotban totoálisan megalapozatlanok a kijelentéseid.
Várom!
Nem erre gondoltam. Persze, hogy még a gazdagoknak is meg kell határozni a saját prioritásaikat, hogy mire áldoznak többet vagy egyáltalán valamennyit, annyi minden dolog van ma már. De vidéken bizony van olyan is, aki azért nem járatja a gyerekét valahova, mert egyszerűen nincs neki miből. Vidéki falu, adott egy feltűnően hajlékony, mozgékony, sportos gyerek rengeteg energiával. Szeretne is járni karatéra vagy bármi hasonló sportra, mert ordít róla a tehetség és vonzalma is van a sport iránt. Adott faluban azonban semmi ilyen lehetőség nincs, a városba kéne behordani fizetős formában. Nincs kocsi, nincs pénz az átjárásra, a szakkörre meg főleg nem. Oké, nem fog a gyerek belehalni, hogy nem jár ilyesmire, hogy a tehetsége egész egyszerűen elkallódik, de elég rossz érzés maradhat benne felnőttként, ha arra gondol, mi minden maradt ki az életéből, amit szeretett volna egyszerűen a pénz és a lehetőségek miatt.
Hogy valakinek meg a verselemzés-e a fontosabb a biológiánál, egyéni döntés, és általában tényleg nem pénz kérdése. A mai világban azonban ott az internetes tanulás lehetősége, szóval ha pl. nagyon szívesen pótolnád, amit elmulasztottál biológiából, kismillió lehetőséged lenne akár virtuálisan is tananyagokhoz jutni a kezdő szinttől az egyetemiig. Innentől már csak a te időd és döntésed kérdése. Az Isten háta mögötti faluban Pistikének, akinek jót tenne az úszás, mert gerincbántalmai vannak, de nincs uszoda, a szülei pedig nem tudják elhordani többtíz km-re, ahol van, Pistike úgy marad.
Így van mit várnak a gyerekektől? Ha ők maguk sem tisztelik mások munkáját és érőfeszítéseit. Napi 8 órán át felügyelik, tanítják, és sok esetben még nevelni is (amire otthon sok helyen nincs idő) az ő gyerekét.
Azért leginkább -itt a fővárosban- az dívik, hogy amire akarják, van pénz. Szóval aki még nem látott színházat, az lehet, hogy közben saját kútfőből összerak egy számítógépet. Azt meg a kis bölcsésztanonc sosem fogja. Mert lehet, hogy otthon nincs MÁR pénz színházra, viszont megvannak a legújabb kütyüs fejlesztések, amiből a gyerek is sokat tanul.
Nekem anno -sajnos otthoni nyomásra- elég egyoldalú volt az érdeklődésem, sokat jártunk színházba, múzeumba, soksok könyvünk van. Fontos volt, hogy a magyar-töri-irodalom-nyelv 4es-5ös legyen, a többiből elég volt átmennem. De ezáltal viszont nagyon nagy hiányosságaim vannak fizika-kémia-biológia területem. És sajnos ez kicsit fontosabb lenne, mint meghatározni, mi az időmértékes verselés.
Az alternatív iskolákban azért működik jól a szülői együttműködés, mert ott a szülők sajátjuknak érzik az iskolai nevelést is. Egy átlagos állami suliban egy csomó szülő szinte ellenfélnek, de van, amelyik ellenségnek kezeli a tanárt. Előbb hiszi a gyereke hazugságát, aztán ordít a tanárral, nem pedig kérdez. Mindenütt nagy szájjal szidja a rendszert, de hogy ő maga megnézné, ő vajon miben javíthatna rajta, na, az eszébe sem jut. Vannak persze értelmesebb, jól szituáltabb szülők állami sulikban is, mi szerencsére annak ellenére fogtunk ki ilyet, hogy nem alternatív a suli. De teljesen más az, ha alapból egy olyan döntés alapján íratom a gyerekem egy adott helyre, mert én ezt a programot akarom vele végigcsináltatni, vagyis alapból egyetértek vele, mint ha rám kényszerítenek valamit, és a tanárokat is legyőzendő ellenfélként kell kezelnem néhány dologban, amit én magam teljesen másképp csinálnék, ha tehetném.
Nekünk elsőtől hordják a gyerekeket színházba, évi négy gyerekelőadás van, mindre. Felsőtől majd a felnőtt előadásokra fognak járni. Természetesen attól, hogy ez suliidőben (délután) van, még a szülők fizetik a bérletet. Ez megint egy olyan társadalmi igazságtalanság, ami minden másban is jelen van: akinek van pénze rá, megkapja a gyereke ezt a nagyon hasznos és jó lehetőséget, akinek nincs, annak a gyereke nem. Van olyan ismerősöm, aki megengedheti magának, hogy a gyereke havi hat számjegyű tandíjú kétnyelvű magániskolába járjon, van olyan is, akinek bár úszni kéne járni a gyerekének, nem tudja se megengedni magának, se megoldani, hogy elhordja uszodába. Attól még sajnos a tény tény marad: teljesen más megismertetnem egy drámát a középiskolában egy olyannal, aki rendszeresen színházba jár, amióta az eszét tudja, mint aki még soha nem is látta a színházat kívülről sem. (Jaj, mindjárt jön üa-Vivike, és ideírja, hogy minek is szül gyereket az utóbbi... :D )
"De úgy tünt nekem, hogy nemcsak én gondolom azt, hogy a szülő dolga a nevelés és a motiválás is."
Szerintem ezt senki nem kerdojelezi meg. Mindossze annyi az igeny, hogy az iskola (ami ugye oktatasi es NEVELESI intezmeny) ne dolgozzon ellene.
Nem hiszem, hogy tul nagy kivansag.
Na, ez aztán az eszement megállapítás.
Soha nem érdekelt sem fecó sem viki.
Nem nevelek pártkatonát.Szerintem Réka sem, csak gondolkodó és dönteni képes gyerekeket szeretne nevelni.
Az!
Nem troll, csak éppen más a véleménye.
És sok dologban más, mint ahogy nekem is.Sőt! Sok esetben nem is értünk egyet.És?
Attól még lehet más egyéb dolgokban hasonló felfogással élni.Vagy nem?
Ez nagyon jo meglatas. Szinhazat se csak ugy lehet elvezni, ha elmegyunk egy darabra. Sot: van egy iszonyu nagy plusz, ha magunk csinaljuk.
Nalunk negyedik osztalytol kezdve minden evben van egy (fokozatosan komolyodo, nehezedo) darab, amit az osztaly ad elo. Ja es minden egyes darab szervesen kapcsolodik az adott tanev fo kurrikulum vonalahoz. Volt mar az en fiam farao, mikor negyedikben Egyiptomrol tanultak, otodikben o jatszotta Gilgames kiralyfit, hatodikban egy Romai korban jatszodo darabban szerepelt, hetedikben Harun-al-Rashid kalifa volt, most meg Lorinc barat lesz a R&J-ban. Eleinte a szulok sokkal szorosabban vesznek reszt a hattermunkakban, pl. elso evekben meg mi varrtuk a kosztumoket, keszitettunk diszleteket. Most mar onalloan csinaljak.
A gyerekeknek maga a felkeszulesi munka egy fantasztikus tanulasi folyamat, sokkal jelentestelibb, mint pusztan verseket megtanulni kivulrol, aztan pedig lehetoseguk van az iskola es szulok elott eloadni a munkajuk gyumolcset. Igy a mi altalanos iskolasaink evente legalabb 7 darabot latnak, mert egymaset mindig vegignezik. Szinhazelmeny az extra utazas, extra koltsegek nelkul. (Ja, es akkor nem is beszeltem me'g a karacsonyi pasztorjatekrol, amit minden evben a tanari kar ad elo a gyerekek tiszteletere, ajandekkent:-)