Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Egy nehéz döntés után
Létrehozva: 2015. január 27. 07:56
A megcsalás igen gyakran előfordul a mai kapcsolatokban, az okok különbözőek.. van ahol tartósan van jelen, van ahol egyszeri botlás, mégis felborul miatta minden.
Engem az a változat érdekelne - lehetőleg olyanoktól, akiknek van személyes tapasztalata - amikor tartós szeretői viszony után, amiben érzelmek is voltak nem csak szex, mégis megpróbálták valamilyen okból a házasfelek újra. Sikerült-e, ha igen, hogyan túltenni magukat a történteken...? Mi van, ha mindent megteszel, hogy bizonyíts, a partner még hónapok után is bizalmatlan, gyanakvó...?
Persze.
A Hoxa-n....ott voltak sorstarsak.Igaz ott is voltak beszolasok de nem volt jellemzo...
Klub is volt,van..de onnan kileptem.mert lelkileg visszahuzott hogy mindig mas mas ember torteneten agyaltam...
Hol fórumoztál, megkérdezhetem? Az itteni közösség nekem sem lendített nagyot a feldolgozáson, bár nem mondanám haszontalannak sem. Itt alig találni valakit aki a végén nem vált el mégis.
Szívesen olvassuk a történeted szerintem,írd le nyugodtan...:)
Nem vallják be amúgy sokan maguktól ill. tagadják.
De ez jó jel állítólag, mert akkor tagadnak ,ha nem akarnak borítani,ill. nem vállalják fel a viszonyt..
Én blöfföltem, konkrétat nem tudtam, de úgy tettem, mintha...
először azt mondta, csak beszélgettek a nővel.. aztán nagy nehezen ,hogy csók volt....de végül csak kibökte...
Ezzel azt akarom mondani, lehet, hogy igazat mond, de lehet ,hogy nem...a női megérzések ált.ban jók szoktak lenni....
Nem azt írtam, hogy elmebeteg nővel kezdett...:)
Hanem hogy a nő már már elmebeteg módon viselkedett...miután engem választott a férjem, és újrakezdtük...
"Miért is beszéltek volna???"
Hát pl. azért, mert sokszor a szerető borítja ki a bilit, ill. hozza az asszony tudomására...
Vagy felveszi vele a kapcsolatot vele a feleség,hogy tárgyaljanak, esetleg a szerető őelőtte legyen lekoptatva...
Én személyesen nem találkoztam vele hálistennek,lehet hogy nekem is esett volna...
Telefonon hívogatott,emaileket írt, ill. közösségi oldalakon,akkor még my Vip, Iwiw, zaklatott...
Mi segített?Több önsegítő, témába vágó könyvet elolvastam(amúgy is szeretek olvasni)..
Sokat fórumoztam.Nem ezen az oldalon.
Van akivel azóta tartjuk a kapcsolatot, a facen is ismerősök vagyunk több sorstárssal.Soknak adtam jó tanácsot, vagy pedig elmeséltem a történetem, ő az övét, és segített...
De sokáig tartott, és nehéz volt.Sokszor felhánytorgattam,ha úgy éreztem sértve vagyok...
De jól tűrte a férjem...
Aztán lassan abbamaradt...De ő is bizonyított keményen...
Szia! Egy-két éve a mi házasságunk is nagy válságban volt. Szerintem megcsalt a férjem, bár ő tagadta, már annyira, hogy az volt a gyanús. Nem írom le a történetet mert hosszú lenne. Nem vagyok alapvetően egy féltény ember, szóval nem egyszerű női hiszti volt a részemről. A nő egy ismerősünk, akivel elég sokszor találkoztunk a gyerekeink sportolása miatt. Minden ismerősünk észrevette a kettejük közötti dolgot, csak én nem.
Nagyon sok minden eszemben van, hogy mit kéne írni, mondani neked Veletek kapcsolatban.
Én akkor nyugodtam meg, amikor azt éreztem és tudtam, hogy a férjem tényleg felém fordul, és én vagyok neki az első és legfontosabb.
Sajnos a mai napig, ha túlórázik, ha később jön valamiért haza, a kisördög itt ül a vállamon, rögtön és azonnal, kapásból arra gondolok, hogy nem is ott van ahol mondja.
De megpróbálom kordában tartani az érzéseimet, és megpróbálok bízni benne.
Egy dolog nagyon fontos, hogy rengeteget tanultam az egészből. Én is sokat változtam. Nekünk, akik az "áldozatok" vagyunk, nekünk is tanulni kell belőle, magunkba kell nézni. Mit hibáztunk, és mit kellene másképp.Ez persze nem menti semmilyen szinten sem fel a félrejárókat.
Nekünk sokat változott az életünk, az egymáshoz való viszonyunk. Jobban figyelünk egymásra.
Minden eset más és más. Nem lehet konkrét és mindenre ráhúzhatü megoldást mondani.
Nem lehet megmondani, hogy mennyi idő kell a feleségednek ahhoz, hogy bejárja a saját útját az esettel kapcsolatban. Az, hogy visszafogadott, és újra veled van, egy nagyon pozitív dolog, hiszen ez azt mutatja, hogy igazán szeret. Ez nagy dolog, hogy próbál megbocsájtani.
Ne felejtsd el, hogy ez mekkora szeretetet mutat, hogy adott egy új lehetőséget.
Sajnos nem tudok tanácsot adni, csak azt tudom, hogy idő kell, amig az ember megemészti, és mindenkinél más idő.
Mint a cím is mutatja a nehéz döntést meghoztam, a társam mellett. Talán korábban kellett volna, lehet. De lehet kellett ez, hogy felébredjünk mind a ketten.
Mi segített neked túljutni a nehezén?
Nem beszéltek egymással, miért beszéltek volna?
A másik nő kilépett az életünkből, semmilyen formában nem tartom vele a kapcsolatot. Szerencsére nem is elmebeteg, elmebetegekkel nem kezdek.
Szal elfujta a szel.
Ugy is szokas megcsalni, csak ugy, hogy megtetszik egy masik liba oszt' mar megy is. Evtized+ utan persze hogy megkopnak a dolgok a mindennapi daraloban. Nem mindenki el Notebook-ban.
Hogy en hogy teszek, hat te hogy? Pedig nem is vagyunk hazasok.
Nem támadtam rád, de kiforgatod a szavaim, és nem tudom ennek mi értelme.. Kb. ugyanaz a véleményünk a témáról mégis úgy csinálsz mint ha mást mondanánk... ha véletlenül valamiben felfedezed az azonosságot, akkor meg kikéred magadnak, hogy ezt már mondtad... nem értelek...
Csak azért kérdeztem hogy neked elég-e ha mondják, mert azt a kérdést tetted fel TI-nak, miért nem kérdezte meg a feleségét hogy szereti-e, ha nem tudta (=nem érezte)...? Miért ha megkérdezi és aszongya a neje szeretlek szerelmem, akkor az negálja azt, hogy az ellenkezőjét érzi? Nem. Hogy miért érzi valaki azt hogy nem szeretik, miközben igen...? Mert lehet nem JÓL szeretik... nem azt kapja amire neki van szüksége, hanem amire a másiknak lenne... gyakori hiba... nem egymás szeretetnyelvén beszélnek... A rázúdítot "kádnyi keserűség" is annak a jele,hogy ő sem szerette JÓL a feleségét. Nem azt adta, amire valóban szüksége volt.
En nem kotekedek, de tartom a velemenyemet. En nem tom,mas nem erzi,en pontosan erzem, eszreveszem, hogy masik torodik velem vagy sem. Egyaltalan nem attol erzem, ha mondjak, sot, attol meg egyaltalan nem.
Mondhatsz barmit, amit akarsz, neked nem szukseges ram tamadnod. De ha ugy esik jol, csak batran, ezt is kibirom.
Szerintem mindkét fél hibás. Csak az egyik fél hibája nyilvánvaló, a másiknak meg magyarázatra szorul, amire persze majd reagál, hogy mit miért tett vagy nem tett. Aztán kiderül hogy lehet-e változtatni vagy nem, ha nem igazán, akkor a miértek ismeretében elfogadható-e a csaló számára vagy nem. Ha nem tud a másik változtatni és a csalfa sem tud ezzel együtt élni, , akkor kár minden erőfeszítés.
Tény, hogy annak elismerése, hogy ő IS hibás volt, elengedhetetlen.
Ezzel nagyon egyet tudok érteni. Nehéz annak megbocsátani, aki eleve a mi hibáinkkal magyarázta meg amit tett. Mert ha nekünk ennyi hibánk van, ha velünk ennyire szörnyű, akkor miért CSAK sunyiban volt mással?
Annak idején nálunk a kedves amikor a férjem kettőnk előtt azt mondta, hogy nem hagyja el a családját, közölte, na most dobtad el a gerincedet. Szerintem meg akkor, amikor először randiztak.
Olvasgatom a topikot, és eszembe jtutott kb. két éve volt a nők lapja valamelyik magazinjában a válásról, megbocsátásról, és a békülésről. Több olyan emberrel csináltak riportot akik éppen a megcsaláson, békülésen voltak túl.
Az egyik riport alany mondta, hogy "csak annak lehet megbocsájtani, aki tiszta szívből azt szeretné, hogy megbocsássanak neki." Még azt is mondta az illető, hogy azoknak nem lehet megbocsájtani, akik nem érzik igazán hibásnak maguknak. Nem várhatja el a megcsaló fél, hogy megbocsásson neki a párja, ha közben meg azt érzi, hogy nagy részben nem ő a felelős a történtekért, hogy kimagyarázza mi is volt az oka a félrelépésének.
Elnézést az ékezet nélküli írásomért, telőről voltam.
Annyit szeretnék még mondani,hogy nekem jó volt ennyi év távlatából is megismerni egy férfi szemszögéből a megcsalást, miért tette, mi motiválta....
Annak idején a férjem nem volt túl bőbeszédű,/amúgy sem az/,és apránként tudtam meg dolgokat....
Sajnos nálam azért tartott ennyi ideig a feldolgozás, mert a volt szerető is alaposan bekavart, mivel ő akart az új asszony lenni,sőt gyereket is akart szülni neki...
Minden lehetséges módon szította a tüzet, hazudozott ,üzengetett,telefonálgatott,nehezen fogta fel, hogy vége.Már-már elmebeteg módon viselkedett....
Nem tudom, nálatok mi a helyzet a volt szeretővel, kilépett az életetekből, A nejed kommunikált vele,esetleg találkoztak is?
Nem akarta újrakezdeni?/bocs ha már írtál ezekről.../
Most miért kötekedsz, az kinek segít?? Az új szerelem mellett nyilván más, erősebb, vagy csak másabb a visszajelzés, így könnyebb értékelni is (egy darabig). Ha nem érezte, akkor nyilván nem is tudta. Miért nem kérdezte meg... Ha neked elmondja valaki 40x naponta akkor már érzed is?
Mondtad,hogy nincs rá garancia, igen. Azért mondhatom én is, vagy az ismétlés tilos?
Nem, ott volt, ahol az uj szerelem volt. En meg mindig csodalkzom, hogy tizen ev utan valaki meg ennyire sem ismeri a tarsat. Azt hittem...hat miert nem kerdezte meg, esetleg nem erezte?
Pontosan, hogy segitene, ha bele tudna magat helyezni az asszony lelkebe. Talan segitene, hogy legyen nagyobb turelemmel. Persze, ezt sem muszaj, mint ahogyan semmit sem. Mar mondtam, hogy garancia semmire sincs. Lejjebb.
Azert,mert egy ev nem eleg neki sem "a megemeszteshez"...
Nagy trauma ez.a halaleset utan a 2. legsulyosabb.olvastam valahol...
Meg akkor is ha ugy erzred mar nem szeretett a nejed.
En is csak akkor dobbentem ra hogy meg szeretem mikor lattam elveszithetem....
Bonyolult ez..
Nalunk 22 ev hazassag utan volt.42-43 evesek voltunk...
De volt oka hogy eltavolodtam tole...idonkent berugott es ilyenkor utaltam...
Azota szinte alig iszik mar...
Adj idot a nejednek szerintem!
Ez az elso bekezdes olyan,mintha a ferjem fogalmazta volna meg.
Szerintem nala is ez volt....
De sok ev kellett nalam mire tultettem magam...szept.ben lesz 5 eve.
Nyilvan ez egyenfuggo.en lelkisebb tepelodobb vagyok az atlagnal...
Ott volt ahol egyértelműbb a szeretet jele.
Az átsírt éjszakákról (meg nappalokról, meg átsírt bevásárlásról és tankolásról és átsírt karácsonyfabontásról) tudnék mesélni... de ez továbbra is restart topikja őt meg ez nem segíti.. Én többet nem tudok mondani mint hogy türelem, hit, remény, szeretet és soook idő. TALÁN segít. Garancia nincs rá, mint az életben semmire sem.
Nem,hat a gyaszidot nem lehet beszabalyozni, hogy a szivunkben meddig gyaszolunk. Vannak,akiknek soha tobbe nem kell tars, akik elvesztettekaz igazit. Pl gyaszruha volt regen, egy evig,de ez nem jelenti azt, hogy az ember szive ugyanakkor begyogyult. Aztan ugyanvajon hany atsirt ejszakaja lehet a felesegnek, amig a ferjecske a masik novel hancurozott, kacaraszott? Oszt' eccer csak ferjemuram bevigyorog, hogy, na itt vagyok ragyogok.
Ferjuramnak goze sincs, hogy az aszonykaja szereti ot. Hat hol volt eddig?
Te is ugyanigy, es mikor jokat isz, tenyleg kedvellek. Ki mit hisz, az mas teszta. Te mit hiszel, en mit hiszek. Abbahagytam.
Pár mondatodat most szétszedem. No, nem azért mert vegzálni akarlak, hanem hogy segítsek, mi jár a mi fejünkben.
"...és ő miért fogadott vissza, ha ennyi idő múltán sem képes elengedni a múltat és újra és újra a fejemhez vágja?"
Mert szeret, de a bizalom sajnos nem megrendelésre jön. Van határideje a gyásznak? Nincs. Ahogy a bizalom újraépülésének sincs. A megcsalás, átverés érzése ugyanolyan mint a gyász érzése. Nem bízik, nem mer bízni, és valami nem tiszta neki, ha még most is a fejedhez vágja. Én nem teszem, csak belülről rágódok.
"...12 éve vagyunk együtt, soha korábban nem csaltam meg. Nem azért mert nem lett volna rá alkalom, el sem tudnád képzelni mennyi nőt hagy hidegen (vagy épp vonz), hogy nős vagyok, és kezdeményeznek. Amíg otthon minden rendben van, könnyű az ilyen kezdeményezésnek ellenállni, lepereg az emberről. De ha otthon zűrök vannak, rendszeres veszekedések, többször megbeszéltek dolgokat de nem változik semmi, akkor némileg csökken az ellenállás."
Egy feladat akkor feladat, ha NEHÉZ! Nem akkor nehéz a döntés a társ mellett ha minden szép, hanem akkor ha a rossz ellenére is tudsz mellette dönteni! Én nem akarok neked ki nem mondott szövetségekről papolni, de minden kapcsolat a KÖZÖS CÉLOKért megtett erőfeszítésekről szól, és a sors szereti próbára tenni az embert. Kivétel nélkül minden embert érnek ingerek kívülállóktól, de a döntést a Te kezedben van.
"...Aki nem folyton panaszkodik, becsmérel, és a hibáidra hívja fel a figyelmet, hanem a jó dolgokat látja és értékeli. És ott meginogsz, hogy hű, talán így is lehetne élni. Talán van valaki, aki tudna szeretni, engem. Nahát. És tényleg. Akkor egy picit többet adsz magadból, még mindig nem futott el. Egy rossz szava sincs, mosolyog, vidám, vágyik a társaságodra, örül hogy újra lát. "
Ő részese a mindennapi gondjaitoknak? Beszáll a lakáshitelbe? Szalad a gyerekedért az iskolába, óvodába? Fáradtan hazamegy és mégis vacsorával vár? Ő kérte tőled, hogy nyírd le a füvet, de neked nem volt időd, kedved? A feleség az az ember, akivel nem csak a jón, hanem a GONDOKON is osztozol, és néha rohadt nehéz ennyi dologban helytállni, és ha neked sem mondhatja el, akkor mégis kihez forduljon? Valamikor amit itt leírtál a másikról, az mind a feleségedet is jellemezte, csak közben beköszöntött a nagybetűs ÉLET. Ami nem mindig szép.
Azt mondod, mindenért téged okol... Te meg őt. Egymásban keresitek a hibákat, mert nagyon nehéz együtt szembenézni a dolgokkal. De minden rossz kapcsolat a résztvevőktől lesz rossz. És csak akkor javul, ha előbb magunk változunk, és akkor kezd majd a másik is, hiszen tükrök vagyunk egymásnak. Mert a szeretet a kapcsolatunk legfőbb köteléke. A figyelem. Az összetartozás hajtó ereje.
http://gumiszoba.com/2015/02/09/a-hazassag-hetenek-margoja ra/