Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Egy nehéz döntés után
Létrehozva: 2015. január 27. 07:56
A megcsalás igen gyakran előfordul a mai kapcsolatokban, az okok különbözőek.. van ahol tartósan van jelen, van ahol egyszeri botlás, mégis felborul miatta minden.
Engem az a változat érdekelne - lehetőleg olyanoktól, akiknek van személyes tapasztalata - amikor tartós szeretői viszony után, amiben érzelmek is voltak nem csak szex, mégis megpróbálták valamilyen okból a házasfelek újra. Sikerült-e, ha igen, hogyan túltenni magukat a történteken...? Mi van, ha mindent megteszel, hogy bizonyíts, a partner még hónapok után is bizalmatlan, gyanakvó...?
A másik, aki mosolyog, nem él veled és nem őt csalod, hanem vele csalsz, tehát nincs sok oka a veszekedésre. Ez az egyik oldal.
A feleségeddel pedig tudatnod kellene, hogy nem ő, hanem az állandó veszekedése lenne az oka, ha különválna az utatok, tehát döntse el, hogy mit akar: veszekedni vagy együtt élni. Lerágott csonton felesleges rágódni.
Kedves Restart!
"de ha egyszer visszafogad, megbeszéljük mik voltak a problémák, változtatunk, ő azt mondja megbocsájtott, tiszta lappal kezdünk; akkor miért büntet még egy év múlva is állandó gyanúsítgatással? Rám érvényes, hogy minek kínzom, miért kuncsorogtam vissza magam... és ő miért fogadott vissza, ha ennyi idő múltán sem képes elengedni a múltat és újra és újra a fejemhez vágja? Ez valami bosszú? Ezt sokáig nem lehet azért bírni! "
jellegu kerdeseket es vergodesket az illetekes holggyel, azaz a felesegeddel kellene atragnod. En speciel mint forumozo ezekre nem tudhatom a valaszt, mint ahogy sejtem, a tobbiek sem tudjak, hogy a felesegeddel eleve miben egyeztetek meg mint feltetelekben amikor azt mondtatok, megprobaljatok ujra egyutt, es mive is fajult az egesz egyeszseg. Szoval nagy levego es beszeld meg vele, hogy szamara mit is jelent a tiszta lappal kezdes meg a megbocsatas, es szamodra meg mit jelent. Lehet, nem ugyanugy ertelmezitek a kimondott egyeszseget, lehet, o ter el jobban az egyeszsegtol, szerinted, szerinte meg te tersz el jobban az egyezsegtol mint kene.
Csakis ti ketten tudjatok ezt atbeszelni, ki mit miert tesz, forumozok eztet nem tudhatjak szerintem!
Az új tányér könnye tökéletes, ha csak "ünnepnapokon" veszik elő, nem használják állandóan, nem koptatja az egész család. Jól döntöttél, hogy arégi kell. Nekem az a véleményem, ami másoknak mostanában nem: meg kell próbálni megjavítani. Mert valamikor ez a tányér is új volt, és modenr és tökéletes. Nem emlékszel? És a mostani új is megkopik, lecsorbul, és lehet sokkal rosszabb lesz, mint régi. De ezt persze nem tudhatod előre. Legyen szerencséd, és kitartásod, örülök, hogy rajtunk kívül is van, aki megpróbálja.
Köszönöm Fullmoon!
Remélem nektek (is!) sikerül!
Köszönöm Decentral,
Igen, értékelném, ha a felvetett probléma megoldása kerülne fókuszba, nem az hogy mit miért és hogyan tettem és ez mekkora hiba volt. Ezt tudom. Azt nem tudom hogyan tovább. Van-e tovább...?
Igen, az idézet pedig úgy lenne helyénvaló,csak akkor már nem idézet... De természetesen nem a társamra szeretném kenni a dolgot, a saját felelősségemet elismerem.
Ebben egyet is értünk, nem én irányítom... de ha egyszer visszafogad, megbeszéljük mik voltak a problémák, változtatunk, ő azt mondja megbocsájtott, tiszta lappal kezdünk; akkor miért büntet még egy év múlva is állandó gyanúsítgatással? Rám érvényes, hogy minek kínzom, miért kuncsorogtam vissza magam... és ő miért fogadott vissza, ha ennyi idő múltán sem képes elengedni a múltat és újra és újra a fejemhez vágja? Ez valami bosszú? Ezt sokáig nem lehet azért bírni! Nem vagyok egy szoknyapecér aki minden héten új nő után fut, 12 éve vagyunk együtt, soha korábban nem csaltam meg. Nem azért mert nem lett volna rá alkalom, el sem tudnád képzelni mennyi nőt hagy hidegen (vagy épp vonz), hogy nős vagyok, és kezdeményeznek. Amíg otthon minden rendben van, könnyű az ilyen kezdeményezésnek ellenállni, lepereg az emberről. De ha otthon zűrök vannak, rendszeres veszekedések, többször megbeszéltek dolgokat de nem változik semmi, akkor némileg csökken az ellenállás. És persze, nem tudom, hogy a másik milyen a hétköznapokban, pláne 12 év után, mégis valahogy egy pozitív tükör az ember számára. Aki nem folyton panaszkodik, becsmérel, és a hibáidra hívja fel a figyelmet, hanem a jó dolgokat látja és értékeli. És ott meginogsz, hogy hű, talán így is lehetne élni. Talán van valaki, aki tudna szeretni, engem. Nahát. És tényleg. Akkor egy picit többet adsz magadból, még mindig nem futott el. Egy rossz szava sincs, mosolyog, vidám, vágyik a társaságodra, örül hogy újra lát. Ez még nem a viszony... és innen hazamész és a nyakadba öntenek egy kádnyi keserűséget, aminek oka természetesen te vagy. És hiába szereted még, hiába vannak jó napjaitok ha a napok többsége mégis csak keserűség. És persze ott a ház a lakáshitellel meg a gyerekek de ezzel együtt koloncnak érzed magad. Ott, ahol kipihennéd a napodat és némi elismerésre vágynál amiért gürcölsz értük egész nap. És amikor borul a bili, kiderül hogy a másik nem így érez, összetört, sír, meg van alázva. És teljesen összezavarodsz, ez a színjáték része, hogy megint nyomorultul érezd magad valamiért, amit te rontottál el, mint mindig...vagy valódiak az érzései..? És amikor elhiszed hogy valódiak, akkor táncolsz vissza, hiába a másik mosolya, szerelme, hiszen a gyerekem anyja is ugyanígy szeret csak kimondatlan maradt az évek során sok minden. És dől belőle. Dől belőled is. Ott az óriási bizonytalanság, helyre hozható-e még ez, vagy már végleg elrontottam...? Valószínűleg el. Ezért elmegyek, bár eredetileg nem így képzeltem. Beszéltek továbbra is, és szépen lassan tisztul a tányér, már nem gondolod hogy ki kéne hajítani, csak mert leesett. Majd felbukkan a sok repedés és lepattant szél... és nem tudod hogy konzerváld hogy ne törjön el végleg. Az új tányér tökéletes, modern, talán jobban is passzolna. De a régihez rengeteg szép emlék köt, amikkel a hibái ellenére teljesen kiegyenlített a mérleg serpenyője. Sakk matt. Döntesz. Nehéz meghozni a döntést, az új tányér lehet pár év múlva aranytányér lenne és eszedbe se jutna már a régi. Lehet rájönnék, hogy a régi a hibáival együtt jobb volt. De már nem érdekel a mi lenne ha... döntesz: a régi kell. Úgy ahogy van. De a konzerválás-helyreállítás továbbra is probléma. Hiába a rengeteg online és nyomtatott irodalom. Hiába a párterápia.
Szeretném helyrehozni. Tényleg. De nem tudom hogyan.
Utólag látja az ember, hogy nem ért ennyit az egész, de akkor, ott nem... nyilván akkor nem mentem volna bele, de akkor, ott azt gondoltam mindenkinek így lesz jobb. Igen, a feleségemnek is, akit úgy éreztem már nem szeret, megváltás lesz számára, ha lesz "indok", lesz egy "bűnbak" amiért tönkremegy a házasságunk, amiben nyilvánvalóan ő teljesen ártatlan.
Ha ennyire ragaszkodtok a tányér hasonlathoz, akkor ez a tányér miután leesett lepattant, megrepedt, de makulátlanul tisztára lett mosva, évtizedes, lemoshatatlannak hitt mocskot távolítottunk el róla, a megkopott mintákat felfrissítettük... és igen, rettentő törékeny, bármikor apró szilánkokra törhet egy óvatlan mozdulattól... de még így is jobb, mint korábban volt... Jobb lett volna úgy tisztára mosni, hogy közben nem ejtjük le, de így sikerült...
ja ne hari, nem tévesztettelek össze, csak nem szedtem ketté a hozzászólást.... a te hozzászólásod késztetett válaszra, de közben reagáltam a topikindító eredeti kérdésfelvetésére is...
Kedves FullMoon!
Először azt hittem, hogy tényleg nekem akarsz tanácsot adni, aztán amikor ott tartottál, hogy én vezettem jéghegynek a hajónkat, akkor már elbizonytalanodtam, amikor meg önként be kellene számolnom a mindennapokról, akkor rájöttem, hogy te összetévesztettél a topikindítóval :)
Ugyan én is férfi vagyok, de én a Te sorstársad vagyok nem restarté...
:)
és leginkább türelem türelem türelem és sooook türelem... ne vedd fel a ledobott kesztyűt, de ne is vonulj ki sértődötten... nem mondom hogy mindent el kell viselned, de időről időre újra ki kell hogy dühöngje magát az ember lánya, ha nem akar becsavarodni... kinek mondja el, ha nem neked, ami nyomasztja...?
A biztosan nem lép félre, ha otthon minden rendben van c. lemezt én megcsalt nőként is megkaptam itt, ez nem férfi-nő függő.
Pozitívat sajnos én sem tudok mondani mert jelenleg még én is küzdök, hasonló helyzetben mint a feleséged, bár még nem egy éve és én 2 évet adtam saját magamnak, hogy ezt feldolgozzam... ha annyi idő alatt nem megy, akkor nincs értelme folytatni, mert akkor nem fog menni. Talán érdemes lenne neked is kitűzni egy határidőt (és ezt közölni a feleségeddel is...) hogy eddig látod értelmét a próbálkozásnak, amit lehet megteszel, hogy könnyítsd számára a feldolgozást, de ha nem megy, akkor tényleg kár nézned, ahogy tönkremegy, mert bármennyire ketten kormányoztátok a hajót, mégis te voltál, aki jéghegynek vezette, most pedig a feleségednek kell azt a bazinagy léket befoltoznia, hát vagy sikerül neki, vagy nem... ha nem, merhetitek az idők végezetéig a vizet hogy el ne süllyedjen a hajótok... VAGY továbbeveztek két külön kis csónakban.
Mi az amit tehetsz...?
Tedd tökéletesen láthatóvá minden mozzanatodat. Mesélj a napodról, hogy kivel találkoztál, mit beszéltetek. Mond ezt el magadtól, ne kelljen kérdeznie! nálunk ez egy vissza-visszatérő spirál, nem tudom hogy lehetne kimászni belőle.. én megkérdezem amikor elmegy, hogy kivel találkozik (mert érdekel, nem azért mert gyanakodok) mire ő kicsit feszélyezetten válaszol hogy már megint gyanakodok-e... amire persze gyanakodni kezdek, hogy miért, ezek szerint kéne gyanakodnom...??? Így leírva talán vicces, meg utólag jókat röhögünk egy-egy ilyen szitun, de sajna nagyon sokat visszavetnek a bizalom visszaépítésében. Tehát ha szeretnéd úgy kielégíteni a kíváncsiságát hogy te magad ne érezd úgy, hogy épp vallatáson vagy, akkor mondj el magadtól MINDENT, a leglényegtelenebbnek tűnő dolgokat is.
A telefonodról vedd le a billentyűzárat, vagy mond meg neki a kódját. Ne vidd magaddal wc-re és zuhanyzásra - 1000% hogy kutakodni fog benne, majd idővel elmard, ha nem talál benne semmit. Had nézze. Hogy tudja nem véletlenül hagytad ott, hanem mert tényleg nincs rejtegetnivalód, néha kérd meg hogy nézze már meg mikor küldte az xy azt az üzit, vagy mittomén, csak állítsa be a navigációt... bárakári ürüggyel add a kezébe a telefonod. Szgre ugyanez.
Ha mész valahova, jelentkezz be telefonon. Lehetőleg úgy, hogy hallja mások is vannak körülötted nem mondjuk egy étterem mosdójából hívod..
Mondd el neki újra és újra és újra hogy miért vagy vele, hogy mit szeretsz benne. Udvarolj neki.
Az ajándékokkal óvatosan... ha túl drága ajándékot veszel neki, azt hiheti "meg akarod vásárolni"... ha nem veszel, akkor biztos másra költöd/spórolsz az elköltözésre...
Itt nehéz megtaláni az arany középutat.
Nézz sokat a szemébe. Talán ez lehet a legnehezebb a férjemnek pl. még mindig nehéz, nehezen állja a tekintetem. Ami persze újra elindítja a fogaskerekeket, vajon miért nem...?
Hirtelen kb. ennyi.... hogy segít-e azt nem tudom még...
Bingó
Ha ebbe a mondatodba jobban belegondolsz, rájössz, hogy nem a megbocsátás nehéz, hiszen mind emberek vagyunk, és hibát halmozunk hibára. Nem. Itt az nehéz, hogy egy ilyen eset után, ha késik, vagy nem egyértelmű egy helyzet, akkor ne kezdj agyalni. Ha nő keresi telefonon akaratlanul is figyelsz, minden hangsúlyra, még a köszönésre is. Még az is gyanús, ha minden jó... mert azon kezdesz gondolkodni, hogy ez már túl szép, hogy igaz legyen.
Ne higgye senki azt, hogy ez a megcsalt félnek jó. Nem jó, sőt, a kínok kínja, mert őrlődik, hogy lehet megint hülyére veszik, lehet csak okosabb, és a többi, sorolhatnánk.
Igaz az, hogy a törésnek is sok fokozata van, de egy biztos, akár a füle tört le a csészének, akár a tányér széle pattant csak, ép már sosem lesz.
És ha ér ennyit egy félrelépés, akkor ott ne legyen vissza-tánc, ne gyötörjük a másikat tovább.
Bocs, egyszerre több helyen is olvastam, kicsit megkevertem a dolgokat
. Restartnak írva: igen lehetséges az újrakezdés, ezt én végigcsináltam. De nagyon sok türelemre lesz szükséged. Sokszor fogtok veszekedni, sokszor fog elküldeni, stb. Neked kell majd ezerszer bocsánatot kérned és a kedvét keresned. Ha nem teszed, ne számíts semmi jóra. És lehet, hogy még így sem bocsát meg.
Elméletben igazad van, gyakorlatban nem így volt. Mindig igyekeztem úgy viselkedni, hogy ezt ne érezze. Mindig ő volt a férfi a családban. Tulajdonképpen sokat tett, hogy én oda jussak, ahol vagyok. Amíg tanultam, ő volt a gyerekekkel (és sokat tanultam). A rajongással is igazad lehet valószínűleg, de 30 év után az ember hogy tudna úgy rajongani, mint az elején. Helyette van a szeretet, és az válunk mindig megvolt. Az ő részéről is, hiszen nem tudott elhagyni senki kedvéért.
Bocs, restart, hogy visszatérek a topikindítódhoz, és kicsit "vesézgetem" amit írtál, de hátha hasznos.
Egyfelől tetszett, hogy tudtad röviden vázolni a helyzetet és azt is, hogy mi lenne a pontos célod.
Ami nem tetszett, az két dolog:
- azzal indítasz, hogy mosdatod a szerecsent és próbálod a megcsalás súlyát bagatellizálni azzal, hogy "a megcsalás igen gyakran előfordul a mai kapcsolatokban". Kár ezzel áltatni és vigasztalni magadat, mert oda fut ki a dolog, hogy nem érted a feleséged bizalmatlanságát és gyanakvását és a végén még ő lesz a hibás, amiért nem sikerül a terved.
- a másik, hogy rejtjelezve írsz, csak az utolsó sorból derül ki, hogy Te vagy a csaló fél, az meg csak sejthető, hogy Te vagy a férfi. (ami annyiból nem mellékes, hogy egyenjogúság ide vagy oda, nem azonosak a szerepeink)
Ezek persze apróságok, de azért a saját gerincességeden ejtettél csorbát ezzel a félrelépéseddel, tehát jobb ha nem mismásolod el a dolgokat. Szerintem.
Lehet, hogy megvan a válasz a kérdéseidre.
Ha te háromszor többet keresel mint a férjed, és háromszor többet is dolgozol, akkor tulajdonképp te viseled a nadrágot ebben a házasságban.
A férfiak igen nehezen viselik azt, hogy egy nő többet tud felmutatni minden szinten mint ők.
Te pedig nem tudtál olyan rajongással felnézni rá, mint az a kis kolléganő, aki csábítani akart és teljes áhitattal figyelte azt amit a férjed mond neki.
Végre ő lehetett a TÖBB abban a kapcsolatban.
Nem tudom, mi jar az ilyen embernek a fejeben. Szoval ott az asszony, akinek meg nemreg orok huseget meg szerelmet meg veled leszek joban rosszbant stb igertem, de nem ez a lenyeg, akivel azert hazasodtam,mert tenyleg szrettem. Nos, ez lang tenyleg kihulhet. A lila kod elszalltaval radobbenhetek, hogy idesanyam,nem ilyen lovat akartam. Aztan jon egy ujabb lila kod egy csinos uj no sziluettjeben, es csapot papot otthagyva kuszok a mezesmadzag utan. Majd ha a mezesmadzagot lenyaltam, eszmbe jut, hogy je, ott van keszen meleg male a volt asszony. Aztan visszakuszok, es megprobalok ugy tenni, mitha semmi sem tortent volna, es ha az asszony zokon veszi a tortenteket, meg nekem all feljebb. Ahogy Zambo Jimmy mondta, egy jo asszony mindent megbocsajt. Szoval a minden a felrekufircolast jelenti, hogy az termeszetes, hogy az asszony torkan azt is le lehet nyomni. Lenyege,amit megprobalok kinyogni: alairom, valakibol elegem lett, megyek mast keresek. Csak az nem fer a fejembe, hogy en meg egyszer oda visszakuncsarogjak, ami mar egyszer nem volt jo. Akit megcsaltam, becsaptam, hogy nezzek a szemebe, es hogyan varjam el, hogy hogy ugy tegyunk, hogy semmi sem tortent. Gyomrom nem birja. Vagy csupan azert, mert ott van a kellemes langyos biztos kesz p meleg male? Ahonnan aztan ujra lehet majd elmenni vadaszni.
Szoval aki ezt megteszi, es vissza akarja magat kuncsarogni,megint csak azt mondom, mar nem o iranyit, nem o szab meg. Ezt mar eljatszotta. Amikor ot ujra elfogadjak, akkortol beszelhetunk majd egyenlo partneresdirol. Ez aztan idovel vagy eljon, vagy soha, de remenykedjunk.
Mit lehet tenni? Belebujni az asszony lelkebe, mast nem.
Aki ugy gondolja, hogy o ugyan hazas, de neki JAR egy masik, egy csinosabb, egy szebb no, az menjen,de visszajonni minek akar kesobb? A nonek meg joga van megbocsajtani vagy nem megbocsajtani.
"Hidd el, ha veled ezt megtennék, te is el lennél keseredve. (...) De erről csak az tud beszélni, aki átélte, nem pedig egy kívülálló magas lóról. Legyen szerencséd, és sose tapasztald meg ezt a megalázottságot."
mézeskalács, Te csak írsz vagy olvasol is? A 78.-ból próbáld elolvasni újra legalább az utolsó bekezdésemet és értelmezni. ha nem sikerül, akkor már értem, hogy miért írtad, hogy fogalmad sincs miért tették ezt veled...
Egyébként már a kérdésfelvetésed is téves, nem veled vagy ellened akartak tenni valamit, hanem a maguk örömére. Ebben a szeretői viszonyban a házastárs egy felesleges elem. Csakhogy a szeretői viszony nem az élet teljessége, hanem, csak egy töredéke az életnek, amely adott időre túlnő önmagán. A házasság (az együtt töltött évek, a gyerekek okán) összességében sokkal nagyobb jelentőséggel bír.
Mondom, ez restart topikja, tehát inkább róla legyen szó. És nem értem, miért tartod nevetségesnek az ő szituációját? Megcsalta a feleségét (erről már leírtam a véleményemet) most rájött, hogy mégiscsak jobb lenne a házasságát mentenie. Ahogyan nem tudta, hogy milyen következményei vannak/lesznek a tettének, most úgyanúgy nem tudja, hogy miként lehetne újrateremteni a családi békét. Akarattal írtam újrateremtést és nem visszaállítást, mert valószínűleg az nem fog menni, hogy tegyük nem megtörténté a dolgot.
Lehet, hogy kicsit összekevertem kétféle hozzászólást, de a véleményem, akkor is ez marad.
Hidd el, ha veled ezt megtennék, te is el lennél keseredve. Ráadásul úgy, hogy fogalmad sincs miért tették. Nem kérek olyan hozzászólásokat, hogy én voltam a hibás, mert ezerszer átrágtam magam a dolgon, azonnal magamban kerestem a hibát. Nem én voltam hibás. Lehet, hogy te vagy olyan erős és nem illeted majd ilyen szavakkal a férjedet, úgy legyen. De erről csak az tud beszélni, aki átélte, nem pedig egy kívülálló magas lóról. Legyen szerencséd, és sose tapasztald meg ezt a megalázottságot. Ezért írtam így restartról, mert nevetségesnek tartom az egész szituációt, amit leírt. Arról regél, milyen jót beszélget (hahaha), közben lehetséges, hogy szegény felesége arra vár, bárcsak hozzá szólna néha. Ha meg nem így van, akkor próbálkozzon ő a feleségénél, mondja el neki,hogy többet kellene beszélgetniük, ne pedig félrekacsintgasson. Ha tényleg nem történt még semmi, akkor pedig mélyen hallgasson erről az egészről, mert csak összetöri a feleség lelkét.
Látjátok ennyire nem ismerjük egymást, ennyire nem volna szabad hozzászólni ezen a helyen semmihez. Totál rosszul ítélitek meg az én helyzetemet, mint ahogy rosszul is írtam le. Abszolút nem adtam magam le, csak adtam EGY esélyt a férjemnek. Hogy ki a beteg, azon lehetne vitatkozni. De egy 30 éves házassággal a hátam mögött, azt hiszem több mindent megértem, mint sok fiatal.
Te magad írtad le most itt, hogy mennyire leadtad magad.
Hogy veled bármit megl ehet tenni,ezért meg is fogja veled tenni amit csak akar.Csak a szemedben próbál majd jópofizni és te a szemfényvesztés hatására még hinni is fogsz neki.Borzalom.
Cseppet gondolkodj el azon, mi is jó neked ebben.Mert ha ez neked jó, akkor magad is beteges vagy, akárcsak a szarházi férjed.
Kedves mézeskalács!
Azt írod, nem ismerjük restart bűnét. Mégis megállapítod, hogy a tányért ripityára törte. Természetes ugyan, de azt érzem, hogy a magad érzelmeit egy az egyben vetíted rá egy másik esetre is.
Talán nem volt érthető amit mondtam, túl azon, hogy a tányéros hasonlat csak részben igaz, attól is függ a törtség foka, hogy mi milyennek is állítjuk be a történteket. Ha úgy fogod fel, hogy a te életedet ripityára törték, akkor hogyan lehet ebből felállni? Az a legtermészetesebb, hogy az embernek nagyon fáj a megcsaltság, a lehető legigazságtalanabbnak tartja, hogy ez történt vele. De az ember nem csak a párjában csalódik, hanem a saját ember- és helyzetfelismerési képességeiben, pontosabban annak hiányos voltában. A tányér összetörésének az is a része, hogy rádöbbenek a magam naivitására, figyelmetlenségére.
Írom mindezt úgy, hogy nincs mentség a félrelépésre, aki megcsalja a párját, az morálisan önmagát alacsonyítja le. Akár tud róla, akár felmenti magát, akár nem. A szeretők természetesen megadják ezt a feloldozást, ezért szeretők.
Mézeskalács, nem lehet, hogy nagyon a saját szemszögedből értelmezed a dolgokat? Nem biztos, hogy jó kérdés, hogy restart mekkorát rúgott a feleségébe? Vagy a Te párod beléd? A csaló férj általában nem azért csal, hogy a másiknak fájdalmat okozzon, hanem a maga örömeit keresi. Hol önzésében, érzéketlenségében, hol elkeseredettségében. Az már talán a végső stádium, ha valaki bosszúból szeretőzik, és igyekszik ezt úgy csinálni, hogy azzal megalázza a párját.
Jelen esetben nem hiszem, hogy erről lenne szó. A szomszéd fűje mindig zöldebb, mindig akad szebb, jobb, vonzóbb az ember párjánál, aki ezt nem tudja magában a helyén kezelni, az könnyen belefut mások karjaiba. És még el is hiszi magáról, hogy ez "jár neki".
A Te konkrét esetedre nem akarok itt reagálni, mert ez maradjon meg restart topikjának. Hidd el, megértelek valamelyest, bár az esetünk nem hasonló, az én párom (még?) nem jutott el odáig, hogy "visszakússzon" vagy "visszakönyörögje" magát, de ha netán megtörténik, igyekszem majd nem ezekkel az igekötős kifejezésekkel illetni a szándékát.
Ha neked semmiben sem segít a férjed, gyereknevelés/háztartás/család eltartás...és még meg is csalt. MIben tudsz rá felnézni?
Azt írod szereted, de vajon tényleg szereted, vagy megszoktad??
Decentral. Te is jó régen jelentkeztél. Nálatok mizujság? Helyreállt a családi béke? Visszataláltatok egymáshoz?
"mostani sok válás oka többek között ez, a konfliktuskezelés hiánya (a megbánásé, a türelemé, a megbocsátásé)" ....én a konfliktus kezelés alatt inkébb azt gondolnám, hogy beszéljen az a dárga jó másik fél, mielőtt félrelép és mondja el mia a búbánatos baja van, és keressen megoldást....és akkor nincs szükség megbánásra meg megbocsátásra. Türelem az mindig kell:))