Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Egy nehéz döntés után
Létrehozva: 2015. január 27. 07:56
A megcsalás igen gyakran előfordul a mai kapcsolatokban, az okok különbözőek.. van ahol tartósan van jelen, van ahol egyszeri botlás, mégis felborul miatta minden.
Engem az a változat érdekelne - lehetőleg olyanoktól, akiknek van személyes tapasztalata - amikor tartós szeretői viszony után, amiben érzelmek is voltak nem csak szex, mégis megpróbálták valamilyen okból a házasfelek újra. Sikerült-e, ha igen, hogyan túltenni magukat a történteken...? Mi van, ha mindent megteszel, hogy bizonyíts, a partner még hónapok után is bizalmatlan, gyanakvó...?
Willam hirkent ert sir Terry P.halala,tudtam ,hogy beteg de megis faj,nezz le rank neha onnan ahol most vag
y.
R.I.P. Terry Pratchett
Ez az idézet talán segít közeledni a megoldáshoz restart.
Hát ha minden ugyanolyan lenne, ugyanoda is vezetne, ez tény.
Nem hülyeség, neki több idő kell...
Amúgy meg még igaz is lehet, adjunk ennek is esélyt... sokféle élet és élethelyzet van.
Nem voltál sértő és bántó. Szerintem.
Én is törekszek erre, lehet nem mindig sikerül.
Persze, nyilván nem látok 10-15 év mögé néhány mondatból... egyáltalán nem ítélkezek, nyilván megtettél mindent amit tudtál.. csak annyit mondtam ha tudott volna a férjed a viszonyodról lehet másképp alakul a dolog, vagy felgyorsította volna az elválást, vagy érdemi változás történ(hetet)t volna.
Csak tényleg picit sokkot kaptam ettől,hogy van akinek 10 év kell, hogy letisztuljon benne: nem a másikkal akar megöregedni. Mert más az,ha erre rájössz már akkor amikor végül úgydöntesz mellette maradsz, vagy 1-2 évre és ezt közlöd a másikkal, és én jelenleg legalábbis úgy látomkisebb teher egyedül gyereketnevelni mint valakivel akit nem szeretek és nem köt össze vele már semmi.A 10 évre te magad írta hogy sok volt és sokkal de sokkal előbb kellett volna válni, most meg azt írod azért vártál ennyit mert nem akartad egyedül vinni a gyereknevelés terheit.. Akkor most melyik...?
Nekem ez volt,de lehet masnak viszont mas jon be jobban.A lenyeg,hogy ne legyen serto,es banto,szerintem.
Nem írtam arról, hogy mennyi idő telt el és hogyan, mielőtt félreléptem. Én azelőtt próbáltam változtatni, beszélni a problémákról. Erre volt a válasz: szerinte minden rendben így. Akkor jó.
A várakozás: két pici gyerek. Nem gondolom, hogy két gyerek "terhét" egy szülőnek kellene elvinnie. Akárhogyan is nézem, ha a testvérek egy szülőnél maradnak, akkor az a szülő mindig túl lesz terhelve. Lehet furcsán fog hangzani: én nem adtam meg az exemnek, hogy ne vegye ki a részét az apaságból. Ne legyen vasárnapi apu, amíg mondjuk én a hétfői-keddi-szerdai-csütörtöki-pénteki-szombati anyu.
Az elemzés: épp elég idő volt az a 10 év, hogy mindent a helyére tegyek. Épp eleget voltam magamban, egyedül, a saját lelkem összerakva, hogy a mostani kapcsolatom értékeljem.
18 évnyi házasságot nem hagytam volna veszni, ha egy kicsit is éreztem volna még bármit is. De a legfontosabb az volt: véget vetni, amíg nincs düh, harag, indulat a másik iránt.
Iszonyú csendes válás volt. 2 tárgyalás, ügyvédek nélkül, közös megegyezéssel. A két tárgyalás is azért volt, mert van kiskorú gyermekünk és várni kellett 3 hónapot az első tárgyalás után. A bíró mindenben helyt hagyott, csak jogi szövegbe öntötte a dolgokat.
Ex: pontosan azt csinálja, mint ezelőtt. Szépen, lassan, biztosan darálja be a társát, ahogy anno engem. Mindenkinek mást jelent a szerelem és az újrakezdés.
Teljesen egyetértek. Egyébként szerintem nem is kell, hogy ugyanolyan legyen, mint előtte. Legyen más és mégis rólunk szóljön, ahogy a többiek írták, legyen képes meztelenül ott állni, és a kezünkbe adni újra az életét.
Megyek focit nezni!
Azert ne felejtsetek el megcsaltak es csalok ti se:
Na jo, de honapokkal a megcsalas utan ezt mantrazni hülyeseg! Mert nem visz sehova es ha ennyi ido alatt a sarba taposott önbizalom meg mindig a mocsokban van, akkor egyszeruen mas utat kell valasztani.
Az en teoriam: a sikeres ujrakezdesnel a csalonak sikerül visszavennie magat a felrelepesbol es ezt hitelesen kepes otthon is közvetiteni. Különben nem lesz az ujrakezdes valodi ujrakezdes, csak egy hosszabb/rövidebb haldoklasa a kapcsolatnak. Az en erzeseim azt mondjak, hogy megbocsatani csak annak tudunk, aki ujra kepes meztelenül elenk allni. Es az a csalo feladata, hogy ha ujra bizalmat akar, kepes legyen ujra az eletet a masik kezebe adni.
Nagyon nehez kivülallokent okosakat mondani az eppen bennelevoknek, mert ahany megcsalas, annyi megoldas.
Annyit segíthet, hogy picit segít az ember porba taposott önbizalmát összevakarni... minden további gondolkodáshoz szükséges annak a tudata, hogy ettől, hogy ez megtörtént én nem vagyok kevesebb...
Igazad van!
Nekem az hianyzik, hogy az elso sokk utan elinduljon maga is az uton. Mert hosszutavon sem a "de engem szeret(ett)", es sem a "de en vagyok a jobb" nem oldja meg a ketelkedessel jaro nehezsegeket, az esetleges tovabbi veszekedeseket.
Mert egyik mondat sem magyarazat a miertre meg a hogyan tovabbra sem es ugy egyebkent is szerintem nem jo helyen operalnak: mert a megcsalasok nem a megcsalt letezo vagy nem letezo kvalitasairol szolnak. Sokkal inkabb a megcsalorol es a kettejük viszonyrendszererol. Az itt meglevo problemaknal pedig nem segit a de en vagyok a jobb megközelites.
"A verset azert küldtem a TI.-nak, mert meg akartam kerdezni mit gondol rola, mert azt hittem talan a felesege azt erzi, hogy a TI.-bol ott maradt valami a szeretonel." TI uazt mondta mint mézeskalács...
de amúgy szerintem is ott marad belőlük egy darab... meg a szeretőből is marad egy darab benne... szerintem ez minden érzelmekkel együtt járó kapcsolatban ígyvan... ezért nem lehet már soha ugyanaz...ez nem olyan,mint az"exek" ők is ottvannak, de velük együtt ismerted meg a másikat... most pedig valami ottmaradt belőle valahol és van benne valami új, valami ismeretlen, valami idegen...
És azt gondolom ezért is nem működikamikor valaki melegváltásban megy át egy másikkapcsolatba... mert a másik is egy egészként ismerte meg, de ebben az "egészben" benne volt a megcsalt fél is... és amikor borul abili, akkor kiszakít egy darabot a másikból... és már nem lesz ugyanaz ő sem... Ezért is lenne fontos egy harmadik személy nélkül lezárni valamit ami már nem működtethető...
És ittjön be az is, hogy pl. nekem ez IS azegyik félelmem... mi van ha ezért jött vissza...? Mi van ha erre rájött ő is...? Mi van ha csak azért van itt, hogy megvárja végleg elmúljanak egymás iránt az érzéseink....?
Ezen nyilván az segítene ha érezném az "én kellek neki" dolgot, de ezt nem érzem...:(
Éreztesd restart.... már ha így van.... ha nem,akkormeg egy nagy levegő... ne húzd 10 évig... inkább legyen nagyobb de gyorsabb a fájdalom mint elaprózott...
Gondolom mert ez az a vékony selyemzsinór, amibe kapaszkodni tud. Túl sok kapaszkodó amúgy nincs...
Selyemzsinór, mert vékony, de erős szál... csak épp a nyakán is kiköthet az embernek...
Igen, hát itt az a baj, hogy szerintem a legritkább esetben őszinte a hazatérő... nem fogja elmondani miért is ment vissza, mert nem fogja se azt belátni a másik előtt hogy csak a gyerekek számítanak és a szüleinek akar megfelelni, nem csalódást okozni... és azt sem fogja mondani, drágám Nem ez nem volt szerelem - mert akkor meg mi a frásznak zilálta szét az egész családját....? Egy "semmi" megért ennyit...??
A másik meg, hogy nehéz elhinni neki, hogy MOST ÉPP őszinte... mert előtte sokáig oscar díjas színészt megszégyenítően játszotta a tökéletes férj és apa szerepét...
Nem úgy értettem Novembernek a túl sok a 10 év dolgot, hogy miért nem lépett korábban... nyilván ha korábban lezárja ezt magában akkor nem ül otthon még 9 évet... de ettől még nagyon nagyon nagyon sok 10 év... :( Inkább csakelszomorított és főleg megijesztett, hogy valakinek tarthat ilyen sokáig is a felismerés, hogy nema másikkal akar megöregedni...
Bennem másfél éve kavarog minden de még ott tartok hogy nagyon szeretem ezt az embert. Csak ez az állandó bizonytalanság... tényleg nem is annak a bizonytalansága, hogy újra megteszi-e... hanem hogy miért van velem... tényleg csak a gyerekek miatt... Mi lesz ha felnőnek...? Itt maradunk mint két idegen...? Ha tudnám, érezném, hogy én kellek neki, úgy ahogy vagyok, magasról tennék rá hova viszi a telefonját, kire mosolyog, kivel vacsorázik.. De ezt sajnos nem érzem...
Restart: te mivel mutatod ki a feleséged számára, hogy neked Ő kell...? Azon felül hogy hazamentél és "méltóztatsz" vele élni... (nem tudom hogytelnek a hétköznapjaitok, ezt most csak azért írtam mert én néhapl. azt érzem, hogy a férjemnek ez áldozat... és a fene akarja hogy áldozat legyen valaki számára hogy velem kell élnie... Mert valahol valaki biztos akad, aki boldog lenne hogy velem élhet. Ha más nem, egy tacskó kutya :p de nem kéne azon agyalnom amikor éjjel a vállára teszem a kezem és ő arrébb mászik, majd' le esik az ágyról, hogy ez az őszinte, vagy a nappal...? Álmában őszinte vagy ébren...? Ha álmában közeledik, felém közeledik, vagy afelé, akivel álmodik épp...?)
Es akkor azon miert nem gondolkodsz el, hogy miert fontos leirnod hetente többször is, hogy a ferjed csak teged szeret(ett). Vagy erzed ennyi ido utan (hiszen együtt maradtatok), vagy nem erzed. Az pedig, hogy jol döntöttel-e, szerintem nem itt es nem ma vagy holnap derül ki.
Benned a vers ket utolso sora ujraelesztette a bizonygatas vagyat. Bizonygass nyugodtan. (az is lehet igazad van!) Neked ez eletkerdes (ugy tunik), nekem meg annak a jele, hogy megrekedtel egy szinten, ami miatt nem erdekel a megcsalas többi aspektusa. Ez az unalmas szamomra. (ez legyen az en problemam) Az meg, hogy miert nem mesz tovabb a feldolgozas ujtan az meg legyen a te problemad.
A "ki a jobb" kerdest is te dobtad be ujra (mint mar oly sokszor), nekem ez is azt mutatja, meg mindig körben forogsz. Ezen talan mar tul lehetne lepni. Te nem voltal rossz, a szereto meg jo, aztan nem lettel jobb sem a masiknal, a megcsalas szerintem nem errol szol.
A verset azert küldtem a TI.-nak, mert meg akartam kerdezni mit gondol rola, mert azt hittem talan a felesege azt erzi, hogy a TI.-bol ott maradt valami a szeretonel.
Miért csodálkozol ezen? Hiszen ekkörül forog most az életem. Próbálom bizonygatni magamnak, hogy jól döntöttem, és olyan dolgokra reagálok, amik bántanak. Elnézést, ha ezzel zavarlak, untatlak. Nekem segítettek itt sokan, van amikor megerősítést kapok, van, hogy elgondolkodok. Nem ezért beszélgetünk?
"És a feleségnek pont az a legnagyobb baja szerintem, hogy nem tudja, hogy mennyire őszinte a férje érzése"
Ez pontosan így van. Nem tudhatom, hogy valóban itt akar lenni, vagy ahogy írtátok páran, maradt a gyerekek, közös dolgok és a társadalmi elvárások miatt. És ez a kétség a legrosszabb. Mert lehet holnap arra jövök haza, hogy megint elment. Mert lehet, hogy.. bármi lehet. És ez felőrli az embert, ha nem kap megfelelő megerősítést. Ha tudom, hogy nincs rálátásom az eseményekre, azok tőlem függetlenek.
Nem azért rossz ez, mert okolni akarom a másikat, hanem mert egyszer vakon bíztam, és ezzel durván visszaélt, és innentől a kérdése is kérdést hoz...
Nem hiszem, hogy teljesen elpocsékolt lett volna az a tíz év, amit a férjeddel még együtt töltöttetek. Kellett, szükség volt rá, hogy mindkettőtökben, és főleg benned megérjen, hogy nem ezt akarod. Nem tudhatjuk sohasem, hogy kinek mihez mennyi időre van szüksége. Szerintem mindenkinek be kell járnia azt az utat, amire szüksége van. Neked, nektek ennyi kellett. Lehet, hogy rövidebb idő alatt is így dönthettél volna, de akkor nem biztos, hogy így kifutotta, kiforrta volna magát az egész.
A topikindítóval kapcsolatban:
"Te hiszed, hogy megmenthető a házasságod. De csak a Te hited kevés. Nem tudom mit érez a feleséged, mit látsz a szemében és mer-e őszintén vallani az érzéseiről.
Amíg ő nem őszinte önmagával szemben, addig mindketten csak vagytok ebben a kapcsolatban. Te a bizonyítási oldalon, ő az elfogadási, megbocsátási (nem tudom erre mi a jó szó) oldalon."
Szerintem a TI felesége is hisz abban, hogy megmenthető a házasságuk, különben nem akarta volna, hogy visszamenjen hozzá a férje. És a feleségnek pont az a legnagyobb baja szerintem, hogy nem tudja, hogy mennyire őszinte a férje érzése.
Vajon a topikindító mer-e őszintén vallani az érzéseiről? A topikindító őszinte-e önmagával szemben? És valóban azt akarja, amit mutat?
Szerintem itt nem az a kérdés, hogy a feleség mit érez, és mennyire őszinte önmagával szemben, hanem pontosan az, hogy a topikindító mennyire őszinte önmagával, és a lelke, szíve mélyén mit érez? Mert amíg ő nem lesz ezzel tisztában, addig a felesége sem lesz tisztában vele.
Kar, hogy itt az nlc.-n feltettel egy lemezt es azt jatszod le unos untalan.
Unalmas, kontraproduktiv es nem utolso sorban megrekeszt egy szinten, amirol keptelen vagy mast is eszrevenni, mint azt, amit hajtogatsz!
Ha nem volt újrakezdés, megbocsájtás egyebek, akkor a problémákat sem oldottátok meg csak szőnyeg alá sepertétek, amitől szép lassú rohadásnak indult minden. Talán megérte volna megbeszélni a dolgokat, különösen ha már úgyis minden mindegy kategória volt, ergo vesztenivalód nem lett volna ha elmondod mi a szitu. Azt sem látom jónak, hogy már nem elemzed a mi volt a baj és hogy jutottatok oda ahova jutottatok, mert így honnan tudod hogy nem követed el ugyanazokat a hibákat amiket korábban elkövettél..? (Akkor lenne esélyed legalább ÚJ hibákat elkövetni
) Mármint az nem baj ha tizenX év után nem ezt elemezgeted, de ha soha nem vontad le a tanulságot, az baj.
Nem hiszem hogy kiértékelte volna a fórumot, csak elmondta a véleményét. Neki ez a véleménye. Nekem mondjuk nem...
de lehet neki van igaza... ki tudja...?
Senki sem mondta, hogy jobb, de a "másban" is ott lehet "ragadni" gondolatilag-érzelmileg, főleg ha nem egy lejátszott/kiteljesedett dolog, mint November esetében... Ha akkor ott öszeköltözött volna a szerelmével, lehet máshogy alakul minden (vagy korábban dobbant, vagy mégis marad, de már másképp értékeli a férjét, és nem a hiányosságaira koncentrál a továbbiakban). 10 év az nagyon sok elpocsékolt időnek..