Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Egy nehéz döntés után
Létrehozva: 2015. január 27. 07:56
A megcsalás igen gyakran előfordul a mai kapcsolatokban, az okok különbözőek.. van ahol tartósan van jelen, van ahol egyszeri botlás, mégis felborul miatta minden.
Engem az a változat érdekelne - lehetőleg olyanoktól, akiknek van személyes tapasztalata - amikor tartós szeretői viszony után, amiben érzelmek is voltak nem csak szex, mégis megpróbálták valamilyen okból a házasfelek újra. Sikerült-e, ha igen, hogyan túltenni magukat a történteken...? Mi van, ha mindent megteszel, hogy bizonyíts, a partner még hónapok után is bizalmatlan, gyanakvó...?
Apropó, hűség. Az én értelmezésemben ez azt jelenti, hogy vele maradok. Függetlenül attól, hogy van-e más szerelem vagy kapcsolat az életemben, hű vagyok ahhoz, akinek a társa vagyok, akivel élek. Azaz, ez inkább a régi "jóban-rosszban-egészségben-betegségben" jelentéshez áll közel; nem vagyok nagyon képben templomi esküvőkről meg vallási dolgokról, de mintha ez a szöveg is inkább erről szólna, amit én is írtam, nem? Hogy vele maradok, társa maradok minden körülmények között. Nem pedig arról, amire a mai társadalom hegyezi ki a hűség szót, hogy lefekszel-e mással vagy nem.
Pont a napokban utalt valaki úgy az esküvőnkre, hogy "hűséget fogadtatok egymásnak". Férjemmel egyszerre mondtuk, hogy mi nem fogadtunk hűséget egymásnak, csak kijelentettük, hogy házasságot kötünk egymással:)
jav: e köré
Áruljatok el valamit, kérlek.
Ilyen szavak repkednek itt, hogy "'csalás", meg "bizalom", stb.
Ha mondjuk az van, hogy az egyik fél szerelmes lesz valaki másba, akkor ebben mi a csalás, mi a szántszándékolt hazugság, amiért olyan súlyosan megbízhatatlannak kell őt nyilvánítani? Az érzelmek elég nagy részben az akaratunktól, szándékunktól függetlenek. Vagy totálisan a testi kapcsolatra van kihegyezve az egész történet? Ha az nincs, akkor tök mindegy, el is epedhet a szerelemtől, akkor már nem "csalfa"?
Én most nem együttjárós "örökszerelem" tinikapcsolatokról beszélek, hanem házasságokról, ahol már rég nem arról kéne, hogy szóljon az egész kapcsolat, hogy ki szerelmes kibe, meg hogy van szex-nincs szex-lefeküdtél-e mással. Annyi rengeteg dolog van, amit eljátszanak egymással emberek, sokkal hazugabb, sokkal roncsolóbb, mint egy szimpla külső kapcsolat, és mégis minden bűn erre a nyamvadt szerelem-szex-témakör köré van kikiáltva.
A nyitóhoz: nem csak manapság van sok "megcsalás". Mindig is volt.
Azt hittem te vagy a sértett felség. Így viszont más a helyzet. Nyilvánvaló hogy egyik nőt sem szereted őszinte szerelemmel, azért nem ragaszkodsz egyikhez sem igazán. Írtam, ha egy férfi szeret egy nőt, nem fogja megbántani. Megtetted, tehát nem szereted. Valószínű, hogy nálad egy harmadik nő fogja meghozni a várt eredményt.
Nem lehet mindent egyszerre megkapni. Az áldozatot hiába akartad meghozni az új kapcsolat miatt, nem volt elegendő hogy csak a nő szeret nagyon.
Miért szeretnéd visszakapni a feleségedet mindenáron? Miért kéred vissza a bizalmát? Miért nem engeded el egy olyan férfihez, aki szeretné?
Az ingázás kizárólag azt jelenti, hogy bizonytalan vagy. Márpedig, az az ember, aki ennyire nem biztos önmagában, képtelen mások számára biztonságot nyújtani. Nem ezt szeretnéd olvasni, de a feleséged előtt hiteltelen lettél, de nem mint férfi ahogyan te gondolnád, hanem mint ingatag ember. Felnőttesebben gondolkodott nálad, ha menni akartál, hát elengedett. De ez a nem is tudom mit csináljak dolog nem túl szimpatikus a nőknek. Így gondolkodnak: mi az, hogy nem tud dönteni? Akkor inkább menjen a francba.
Ha magadba nézel, akkor tudod hogy miről beszélek, meg fogod érteni. Egy nő szerelméért elhagyni feleséget, miközben rájössz hogy nem tud mindent megadni ő sem. De ezek szerint a feleséged sem. Hát, nem irigyelnélek ha férfi lennék. Tényleg, ha pár év múlva a feleséged komolyan beleszeret valakibe, és elhagy, akkor mit fogsz érezni? Bármi előfordulhat.
Nem egy "likat" kaptam, hanem valakinek a tiszta szerelmét - akkor, amikor a feleségemét nem éreztem. Hogy valóban szerelem volt-e a részemről... nem tudom, fontos volt számomra, elhagytam érte a családomat, odaköltöztem hozzá... azt gondoltam vele, mellette leszek igazán boldog, hogy talán konzerválhatom azt az érzést, az érte fizetett ár nem számít. A feleségem pedig nem tartott vissza, épp ellenkezőleg... De pokolian hiányoztak, mindannyian. Nélkülük fabatkát sem ért az egész. Nyilván meg tudtam volna szokni a hiányukat, idővel, de nem akartam. Talán túl sokáig tartott mire meghoztam a végleges döntést, és sok volt az ingázás. Ez az igazi sérelme, talán nem hiszi már, hogy így maradhat. Remélem az idő segít majd, nem tudom mit tehetnék még, hogy segítsem ebben.
Ez nem sérelem, legfeljebb a hiúságon eshet csorba. Senkinek a testét és lelkét nem birtokolhatjuk. Értelmetlennek tartom a házasságkötésnél kimondott hűségi fogadalmat. Az ilyesmit legfeljebb önmagának fogadhatja meg az ember hogy hűséges lesz a házastárshoz. Ha megszegi, akkor kizárólag önmagának tartozik elszámolással. Attól ha egy férj egyszer vagy többször félrelép, a feleség még nem ér kevesebbet. Sőt, van amikor többet ér mint az, aki likat adott.
De ehhez a témához kapcsolódik egy kérdés. Ilyen esetekben a feleség miért érzi sértve magát? Azért, mert a férje örömöt okozott valakinek, vagy azért, mert más okozott örömet a férjének? Egy nő ha szeret egy férfit, akkor logikai bukfenc nem megengedni, hogy valaki örömöt okozzon neki. És itt jön a másik bukfenc, egy férfi ha szeret egy nőt, nem okoz neki fájdalmat.
Ezt a kettőt ha valaki tudja értelmezni együttesen, az nem fogja elveszíteni a bizalmát semmilyen esetben.
Hogy pontosan meddig tartott mire megbíztam benne újra azt nem tudom, de láttam rajta hogy tényleg megbánta, ö is sokat tett az újrakezdésért, és ez eröt adott.
Ami néha elbizonytalanitott az az volt hogy az elhagyott szeretö utána próbált szemétkedni egy közösségi oldalon, nyilvánosan üzengetett nekem az üzenöfalán...nevet nem írt oda soha de tudtam hogy nekem szólnak az idézetei...Persze ilyenkor az az okos megoldás ha nem nézi az ember a másik üzenöfalát mivel ismerösök nem vagyunk, de hát sajna nem tudtam megállni.
Volt hogy elkaptam a házunk elött hogy leskelödik a férjem után...
Szerintem ez már a "gáz" kategória......
Ezt jó olvasni, örülök, hogy sikerült nektek. Igazából okot én sem adok a féltékenységre, sok mindenen változtattunk mindketten, ha mindig ez lett volna a helyzet itthon, sosem történik meg, ami megtörtént...Ez nem ment fel, hiba volt és övön aluli, de meg nem történtté nem tudom tenni. Neked mennyi idő volt amire újra bízni tudtál a férjedben?
Nálunk is csak úgy müködött hogy mind a ketten változtattunk.
Ez másként nem megy csak ha mind a két fél akarja.
En most megbízok a férjemben, nem ad okot az ellenekzöjére.
Régebben volt hogy fél napokra eltünt, nem lehetett elérni telefonon...stb Többször kaptam hazugságon...szóval voltak jelek.
Nekünk sikerült
A férjemnek 3 évig volt viszonya már a szeretövel mire kiderült (persze végig éreztem hogy valami nincs rendben), ekkor szétváltunk, ö odaköltözött a szeretöhöz, 2 hónap után meg könyörgött hogy fogadjam vissza, megbánta...stb
Ez már 2 éve volt.Ilyen is van.
Visszafogadtam, és azóta még jobb a kapcsolatunk mint elötte volt
Akárhány változatot is olvasol, egyiket sem húzhatod a sajátodra.
Minden párkapcsolat más, a benne szereplő szintén egyedi személyiségektől.
Egy biztos: ami egyszer megtörténik, azt soha nem lehet nem megtörténté nyilvánítani.
Az bármikor felbukkanhat újra, vagy csak emlékként, vagy ismétlésként.
Azt gondolom, ha valaki mégis újra képes kezdeni, ahhoz az kell, hogy annyira akarja a másikat, hogy bármi áron, bármit elviselve, megbocsátva érte.
Ez nagyon ritka, nem gyakori az ekkora mértékű birtoklási vágy, hogy legyőzze a büszkeséget.
mindent megteszel, hogy bizonyíts
Ezt nem ertem.
Ilyen helyzetben mit lehet bizonyitani?
Lesz-e még olyan a bizalom, mint korábban...?? Van akinek már itt sikerült? Mi az ami segíti ezt?
Nem lesz.
Tobb ezer eves..
Mit mond a kozmondas ? ... aki ellop egy tojast , kepes okrot is lopni .
Ha volt szerelem es volt "tobb mint" dugas , es ezt el is meseltetek egymasnak, akkor el sem tudom kepzelni, mi az a feszkes , ami miatt "Vissza a fedezekbe!!! lett fujva..
Jopofa lehet azotok a "parbol" , aki a masikra azt mondja : miattad mentem el...haaaaat: akkor latta volna utoljara a hatamat
De nem erdekel a miert el-etek es a miert vissza-kotrodasotok .
A mai fiatalokra mar nem ervenyesek a regi "erenyek" . Huseg, esku, csalad , a masik mellett kitartani buban-banatban....
Ha van gyerek, akkor ne eljen mar ketszer poklot: huzzatok el egyik erre , masik arra....
Elhatározás kérdése az egész. A bizalom nem lesz már olyan mint korábban, de ha tudják hogy mi a cél, akkor nem fognak tovább rágódni a dolgon a szükségesnél többet. Mert nyilván fognak még, de nem szabad közben vagdalkozni, vádaskodni csak megbeszélni esetleg ha felmerül a dolog. Nyugodtan. De ez így , csak ha ha tényleg fontosak egymásnak akkor működhet. S ha mindennek ellenére sem tudnak megmaradni egymás mellett, ha valamelyikben olyan mély a tüske, akkor úgyis fognak lépni. De ehhez is idő kell, és ahhoz is hogy felmérjük mekkora az esetleges kár. Hirtelen felindulásból semmiképp nem szabad elhamarkodott döntéseket hozni.
Ha igazán szeretnék, ha van még érzelem - valódi érzelem és nem csak érdek- két ember között, akkor szerintem idővel lehetséges. De azt a bizalmat ami volt szerintem soha nem lehet vissza állítani, hiszen a kisördög azért ott fog bujkálni, hogy egyszer már történt ami történt.
Szerintem a türelem ami segíthet és a tudat, hogy vele akarod leélni az életedet. A másikban erősíteni kell azt, hogy ő kell neked, teljes szívedből. Talán ennyi...nem könnyű helyzet.
Mindkét fél magába szállt. Elismerték a hibát, sok változás történt, pozitívak. A kérdés a sérelmeken való felülemelkedés: lehet-e, elhatározás kérdése-e vagy egyszerűen van aki nem tud, hiába akar akkor sem? Lesz-e még olyan a bizalom, mint korábban...?? Van akinek már itt sikerült? Mi az ami segíti ezt?
Ha mindketten magukba szállnak, és elismerik a hibájukat, és épp ezért belátják, hogy a másik miért is keresett máshol gyógyírt a sebeire, akkor járható az út. Feltéve hogy felül tudnak emelkedni a sérelmeiken, és főleg, hogy nem lovagolnak rajta örökké. Elfelejteni nem lehet, de tovább lépni igen. Természetesen mindezt csak úgy, ha még fontosak egymás számára. Mert ha már nem, úgy nincs is miről beszélni.
A környezetemben előfordult nem is egy ilyen újrakezdés. Amit én látok/láttam, hogy legtöbbször nem szabad belemenni az újrakezdésbe. Szerintem a legtöbbször a gyerek miatt próbálkoznak egy kapcsolat megmentésével. De tudomásul kell venni, hogy a gyerekek ugyan kötelékek 2 ember között, de megmenteni semmit nem fognak. És ahol egy harmadik fél be tud lépni egy házasságba, vagy együttélésbe, ott gondok vannak.
Láttam próbálkozásokat, de őszintén szólva a bizalmatlanság, a gyanú, a megbántottság mindig ott van a két fél között. A megcsalt fél általában várná a "vezeklést", a megcsaló pedig várja hogy a párja változtat azokon a dolgokon ami nem tetszik neki, illetve aminek az elfogadása neki gondot okoz. De mi emberek gyarlók vagyunk így nem változunk....tehát ez egy ördögi kör.
akiben 1x csalatkozunk, abban többet nem bízunk
ez a normális reakció
Mi van, ha mindent megteszel, hogy bizonyíts, a partner még hónapok után is bizalmatlan, gyanakvó...?
AZ EMBER TRAGEDIAJA : "...a boldogsag virag .... s igy hervatag..."
Pancsatatntra=Pancsatantra
Anyagiak talan , vagy "60 fele hazafele" ?
Van egy nagyon szep kis tanmese : a tobb ezer eves Pancsatatntra egyik gyongyszeme... ideillik : a bizalom elveszteserol szol
Szoval ez akkor tortent, amikor a kigyok beszeltek es baratkoztak...
Viszi ket arab testver a karavant keresztul a sivatagon... faradtan lepihennek a tevekkel egy oazisban ...
Jon a kigyo, haverkodik, baratkozik az egyik testverrel.
Minden reggel ajandekkal lepi meg: egy aranypenzzel...
A teso hipp-hopp fejbevagja , mert kellene az osszes arany.
A kigyo nem doglik meg , hanem jol megmarja es a teso belehal.
Siras rivas utan azt mondja a megmaradt teso, a barat : kezdjuk ujra a baratkozast ...
Az okos kigyo azt feleli : Szeretlek, de egyre eszemben lesz fejemen e veres testnedves hegyecske , Te meg nem felejtheted el: egytejesedet meggebesztettem... sarkonfordult
// "restart" az ujra-beinditast jelent , ugye ? Nehez lesz, Cruz , de segithetunk
//
Olyankor az van, hogy értelmetlen az egész. Az egyik folyton bizonygat, a másik folyton kételkedik. A megrendült bizalom sosem áll helyre, onnantól kezdve időpocsékolás.