Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
A megcsalás is többféle. Ti például mire gondoltok?
Nálam a testi "félrelépés" nem megcsalás, nem érdekelne.
Titeket olvasgatva nekem az jön le hogy nagyon kakukktojás vagyok közöttetek. De ez a fórumon kívül is így van, sok nő próbálja megfejteni, hogy mitől vagyok más. Megjegyzem, a társam is kakukktojás a férfiak között. Bármit megtehet mellettem, és mégsem teszi. Néhány barátja elbeszélgetett velem, és azt mondták hogy ez az én hatásom. Hogy ők is olyan nőt szeretnének, olyanra vágynak akik mellett szabadok, de önszántukból bent maradnak az aranykalikában, mert ott jó nekik. Ezt nem én mondom, ezt a barátai mondták nekem, és néhány neki is.
Ha azt írom, hogy ha a férfi csal, akkor ezt a feleség váltotta ki belőle, akkor nagyon haragszotok? Pontosan megfogalmaztad, a csaló fél részéről hiány van valamiben. Ha pedig ezt a feleség nem veszi észre, már az is egyfajta hiány.
Hát a legnagyobb rosszindulattal sem lehetne rá azt mondani, hogy önbizalomhiányos!
Imádják a nők, rengeteg csaja volt, a melójában sikeres, mi kell még?
Más a szitu. Én vagyok olyan, hogy rám is tapadnak a férfiak, finoman. És bizony az ilyesmit minden férfi nehezen viseli.
Áááá, viccesen csinálja. Mosolyog a szeme, és úgy tud nézni hogy ... hajajj!
Picike okot azért mindig kreálok. Egy hangyányit. 
A féltékenységet ne úgy képzeld hogy amikor kések, nekem támad hogy hol voltál? Ááá, nem. Vigyorog, és sejtelmesen mondja hogy valami férfiszagot érez rajtam, kihez dörgölőztem? Vagy rákérdez hogy hová készülődök, most éppen melyikhez? De végig vigyorog, és a feldobott labdákat ahogyan visszadobom, átmegy erotikus csevejbe. Szóval, nekem IS jó.
Amire viszont te gondolsz, az tényleg brutális, na azt nem is tűrném.
Megcsalásnak sok oka lehet, valami hiány, vagy eleve erkölcsi hiányosság.. (a csaló részéről) túlélni a megcsalást, elhagyást csak türelemmel lehet, míg elcsitul. Én eddig beleugrottam vala(k)mi másba. Most nem érzem, hogy kellene. Ahogy eddig ezzel elrontottam a dolgot. Most nem szeretném. El kell feledjem a haragom a másik iránt és akkor lehet új életet kezdeni. Bosszú nem old meg semmit bár minden este ezen agyalok én is. De valójában minek.
Az pedig hogy miért történt a megcsalás és erre rájönni maximum akkor van értelme, ha a megcsalt részéről volt valami aminek hiánya késztette a megcsalót a tettére. Ha nem erről van szó.. akkor ajánlom figyelmedbe, hogy minden reggel küldjön nekik reggelit.. :) tudod
amikor kávé után elvonulsz.. 
Próbálok vicceskedni, de én is nyugtatón élek még. Mondjuk nekem kicsit nehezebb, kevés inger ér napközben így lényegében egész nap morfondírozhatok.. De várok, hisz nem szeretem már, csak bánt hogy át lettem verve.
Bogozom és alakul, de azért ez nem egy-két napos story...
Pedig szerintem pontosan megcsalás esetén van szükség extra adag önbizalomra és önértékelésre.
Amúgy, azon is érdemes eltöprengeni, hogy mi az, ami a megcsalásban a legjobban fáj és miért, ill mi a legnagyobb félelmed, és talán érdemes lenne ezeket kibogozni.
Mondom alaptalan féltékenység oka az önbizalom és önértékelés hiánya. Az okkal történőé is, csak ott a bizalommal együtt rombolódik ez a fránya másik kettő is és ugyanolyan nehezen gyógyul.
Na látod. Önbizalom és önértékelés. Akkor is, ha a telóval trónol. Főleg, miután mindig is így tette.
A féltékenységre való hajlamnak van köze a csillagjegyhez, mint ahogy a kóbórlásra való hajlamnak is...
de ez csak hajlam. Az (alaptalan) féltékenység OKA minden esetben önbizalomhiány jele. Amit ha nem orvosol az illető, problémákhoz fog vezetni. A vicces megjegyzések előbb-utóbb már nem lesznek olyan viccesek, sőt, idegesítőekké válnak. Vagy te váltod valóra az ő félelmét (had legyen végre igaza) - mondjuk itt jöhet be a képbe egy másik lelki társ, aki rendelkezik olyan önbizalommal és önértékeléssel, hogy nyoma sincs a féltékenységnek részéről... vagy ő talál egy másik lelki társat, aki mellett nem érzi evesebbnek magát, ezért nem üti fel a fejét a féltékenység. Szóval óvatosan ezzel, lehet a csillagokkal magyarázni sokmindent, de ettől még dolgunk van vele és nem annyi, hogy ő feleslegesen aggódik te meg jobban odafigyelsz hogy ne adj okot, mert előbb utóbb ez el fog múlni...
A legféltékenyebb csillagjegy. Jobban, erősebben mint bármelyik másik, még akkor is ha nincs alapja, és tagadja. Nem konkrétan rákérdez dolgokra, hanem tréfásan. Ugyanakkor benne van az is, ha a legkisebb alapja lenne rá, akkor ennyi volt. Ő is úgy tartja, aki menni akar, azt el kell engedni. Ha nem jó együtt, akkor szétválnak útjaink. Természetesen erről szó sincs közöttünk, mivel tudom hogy elég csalfa a természetem, ügyelek rá hogy egy ponton túl ne flörtöljek. Ezt is tudja, megbeszéltük. Kínos hogy más pároknál épp fordítva van, az asszonyok a féltékenyek.
Szóval, belül pontosan tudja, érzi hogy soha nem fogom megcsalni, de a csillagjegyére jellemző tulajdonság miatt nem tudunk ezzel mit kezdeni. Ezért a kettősség. Nálam is a csillagjegy az, ami miatt csalfaságra hajlamos vagyok. De nálam ez csupán játék, érzelemmentesen. Ezzel kell együtt élnünk, ezeket is meg kellett tanulnunk elfogadni. Ez az emberi rész. A lélek az, ami ezen felül emelkedik, az az elnéző.
De kíváncsi lennék, a többieknél ez hogyan működik. Mármint a többi lélektársnál. Ugyanis az emberi mivoltunkból nem tudunk kivetkőzni jelenleg. Nem dominál, de határozottan jelen van.
Mi az alapja a féltékenységének, ha valóban lelki társak vagytok és ezt kölcsönösen így élitek meg...?? Most meglepett amit írtál.
Na, ehhez most nem kell Hutchi. Én úgy tudom hogy igen. Legalábbis nekem megvolt. A barátnőm.
Ellenkező neműeknél?
Miért kell neked ezt most túlbonyolítani?
Mesélj, hányat találtál?
Én nem örülnék neki, a drágám így is ... féltékenyféle. És ha már az egyik lelkitárssal megbeszélek mindent, és még jó is vele az együttlét, a másikat nem tudnám mire használni.
Hát ez az, talán még a béranya a legjobb, akivel kölcsönösen szimpatikusak egymásnak. Lánytestvérek esetén elgondolkodtató a segítség, azt is el tudom képzelni, de ott már csak úgy ha mesterséges megtermékenyítés történik. Másképp pikáns lenne a gyerek fogantatása. És a gyereknek mindenképpen elmondanám, ahogy nyiladozik az értelme, hogy ebben nőjön fel. A szülei szeretik egymást nagyon, de sajnos anyának vagy apának nem lehet saját gyereke, így a vér szerinti anyuka vagy apuka más. Nem is tiltanám, ha meg szeretné ismerni. Ha a gyerek szerető közegben nő fel, és egy ilyen családban miért is ne, akkor nem okozhat problémát a fejlődésében.
A saját vér a lényeg. Ez a szép az egészben, hogy ha szereted a másikat, akkor lemondasz arról, hogy kizárólagosan a tiéd legyen. ideiglenesen kölcsön adod, a cél érdekében. És ami még lényeges, hogy a társad is így gondolja, ne pedig egy kis kilengésnek.
:D
És amúgy lehet egy embernek több lelki társa is? Mi van ha mindkettő ellenkező nemű...? Csak hogy új irányt adjak a témának... ;)
Étcsoki? Ah, kösz!
Basszus, ez az, amikor a cipésznek likas a cipője. Cukrászatot tanultam valamikor. De ott a többkilós tömbből vágtunk le csokit, és azt olvasztottuk, kevertük be. Az a ciki, hogy a tesóm is szakmabeli. De neki is a cukorszirup ugrott be elsőnek.
A tegnapiba jó sok tejet öntöttem a pudinghoz, de még így is kocsonyává vált. Ember ámátőr módon tejet öntött hozzá, és habverővel felkeverte, így most jó. Volt. 
Bezabáltuk a retrót. 
Itt a béranya lehet megoldás. Minden más esetben a nő meg fogja tartani a gyereket. Néha a béranya is meggondolja magát.
Most végeztem.
Na szóval, ha pedig én lennék meddő, akkor keresnék egy olyan hölgyet, aki szintén megbízható, ismerem, nem táplál hiú reményeket önmagában egy párkapcsolatra. De itt már lényeges az is, hogy a társamnak is megfeleljen. Egyébként a társammal már szóba került hasonló téma egy apropó miatt, és ő mondta először, hogy nehéz olyan nőt találni, (egyedülálló, mivel egy társ kizárt hogy áldását adná a helyzet megoldására) aki ne gondolna arra, hogy a férfit megfogja magának. Akár a szexualitással, akár a gyerekkel. Itt is talán a legjobb a leszbikusokban gondolkodni, de lehet hogy ők megtartanák a gyereket, hiszen az anyai ösztön feléled bennük. És ez így ebben az esetben sem megcsalás, noha a társam minden bizonnyal élvezné az együttlétet. De(!) ami neki néhány alkalmon alapuló testi együttlét, az fordított esetben nálam érzelmi kötődés is kell hogy legyen. Legalábbis valami minimális.
De a női meddőséget jobban tolerálja talán egy férfi, mint a férfi nemzőképtelenséget a nő.
2 tábla 70%-ős csoki+ főzőtejszín. ♡
Ez is egy megoldás lehet, persze. Mint a spermabank is. ;)
Szerintem ilyen esetben a legtisztább dolog az örökbefogadás lenne és akkor senkiben nem maradna rossz szájiz, ha esetleg a szomszéd Józsitól megfogant gyerek mondjuk Józsi lapátfüleit örökölné és a férjnek, akárhányszor a gyerekére néz, nehezére esne nem gondolni Józsira és az aktusra.
Persze hogy értelek.
Napok óta ugyanazt írjuk, és szerintem már mindenki leírta, csak más megfogalmazásban.
Részemről a gyermek téma túl van tárgyalva. Ha jön valaki új akinek felrémlik hogy ő is lelkitárs, akkor majd előjön a gyermek téma újra.
Áh, már értem hogy mire gondoltad a tulajdont. Tulajdonképpen átvitt értelemben. Megpróbálok önmagamból kiindulni. Ha a férfi nemzőképtelen, akkor úgy élek hogy a gyerek iránti vágyamat elnyomom, de így félő hogy ez máshol tör utat. Esetleg rejtett agresszikóként.
A másik megoldás, hogy megbeszélném vele, keresünk közösen (!) egy férfit, akivel megbeszéljük hogy miről lenne szó. Az hogy a férfi tudjon róla, lényeges, és az is hogy megbízzon bennünk. Most hogy így idáig eljutottam, arra gondoltam hogy az érzelem is lényeges. Talán egy meleg férfi lenne a legalkalmasabb. Nem követelőzne, és tudná hogy a gyerek jó kezekben van. Másfelől, ha valami gond adódna a kicsivel, akkor ismert a genetika is. És ez így mégsem lenne megcsalás, egyáltalán nem az. Pontosan, ha mindkét fél beleegyezésével történik, (férj és feleség), ráadásul nem hosszan tartó kapcsolat hanem a fogantatásig tartó, amiben a nőnek az élvezet lényegtelen, az nem megcsalás.
Mindjárt írom a többit, csak embernek szüksége van rám... :)
A tulajdont úgy értettem, hogy ha ilyenbe nem megy bele egy férfi, akkor az talán azért van, mert már együtt van a nővel és úgy nem fér bele hogy más legyen a gyerek apja, más az, ha akkor "birtokolta" valaki a testét amikor ő még nem volt képben.. máskülönben miért ne...? az nem félrelépés, amit együtt beszélnek meg... a félrelépés, megcsalás onnantól az, hogy arról a másik nem tud, nem akart részt venni valamiben, a kutya nem kérdezte a véleményét róla...
Egy gyerek persze hogy nem az enyém, mármint biológiailag igen,de nem tulajdon, hogy lenne az...??? Én csak lehetőséget kaptam rá, hogy nevelgessem, csiszolgassam (formálni sem igen tudom, készen van már amikor világra jön...). És mindenképp ajándék, sokat tanulok tőle. Én tőle, nem fordítva. Ő maximum ismereteket sajátít el tőlem, talán pár mintát... de önmagát nem általam ismeri meg, fordítva viszont hajjajaj... :) nincs most kedvem regényt írni, remélem így is érted a mondandóm velejét... :)
Érdekes lett volna az érdeked helyett.
Ember itt beszélget velem közben...
Ez egy érdeked példa.
Az egymást őszintén szerető emberekről el tudom képzelni, hogy a férfi megengedje a nőnek, hogy állapotos legyen valakitől, és soha nem rója fel, a nőnek pedig csupán arra kell a másik férfi, hogy gyereke legyen.
Érdekes dolgokat produkál az élet, miért is ne történhetne meg.
De azt azért nem hinném, hogy a nő csak emiatt félrelépjen. Habár, a szeretős topicokat olvasva sok minden lehetséges. De itt a többség nem lelkitárs, ezt ne feledjük.
A tulajdont kire érted? A gyerekre, vagy a nőre? Mert a lélektársnál nincs tulajdon. Egy kifinomult játék van közöttük, mindig más a domináns fél.