Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Az agyam kapacitását meghaladja hogy mindent leírjak, nem látom értelmét.
De jó, leírom. A nőnek a SAJÁT gyerekről kell lemondania, erre gondoltam. Az alternatívákról ők majd döntenek közösen. És épp azt elemeztem idáig, hogy teljesen mindegy kinek a gyerekét neveljük, hiszen megszeretjük őket idővel.
DE! Nem a gyerek az első, nem kell mindenáron. Van gyereked, de gondolom még kisebbek. Talán egy dolgon még nem gondolkodtál el. És amit most fogok írni, azon nagyon sokan, szinte mindenki meg fog botránkozni.
A gyerek eleve hálátlan. Megszüli a szülő, nevelgeti, és akkor már az a gyerek előtérbe kerül a saját szülei előtt. majd felnő az a kicsi gyerek, és azon igyekszik, hogy saját családot alapítson. A szülő már le van szattyintva. És bizony ez az élet folytonossága, aki ezt nem ismeri fel, az a gyerekei felől boldogtalanságra van ítélve.
Ezt így most erősen lepusztítva írtam, ne vedd úgy, hogy csak ilyen egy gyerek. Természetesen a megfelelően nevelt, és jó szülő gyereke a szülő felé is szeretettel fordul. De mégiscsak az utóda az első.
Tehát, mivel a topic témája az a fajta párkapcsolat ahol a felek lelki társak, így az én szemszögemből ki merem jelenteni, hogy a gyereket ajándékba kapjuk, felneveljük, de nekünk nincs rá szükségünk. Inkább nekik van ránk. Valami miatt nekünk születnek. Természetesen a lelki társak is örömmel várnak egy megfogant kis lelket. De nincsenek illúzióik.
De igen, sajnos vannak olyan nők, akik amiatt hagynak el férfit, mert nemzőképtelen. És van olyan is, amikor a nemzőképtelen férfi összejön azzal a nővel, aki valóban a társa lesz. És megtörténik a csoda, egyetlen ép spermiumtól megtermékenyül az a nő, aki a férfi mellé rendeltetett.
Az Alinee előtt még kettő volt.
Az Alinee-t nagyon szerettem, de nem tudtam vele belépni, akkor állt a bál a fórumon. Sokan kint ragadtak. Hát igen, a stílusomat nem tudom, és nem is akarom letagadni, ez ÉN vagyok.
De mivel nem csak EZ vagyok én, nem szégyellek semmit. A fórumon mindegyikőnk csak egy töredékét mutatja az igazi arcának. Már aki meri egyáltalán.
Sütöttem menza piskótát.
A kencétől őrülök meg, nem találom el. Két csomag pudingpor, cukor, van. cukor, és másfél liter tej, 6-7 kanál kakaó por. De nem az igazi. Akkor szenvedek amikor somlóit csinálok. Kellene valami jó kis kesernyés öntet, a bolti kulimász borzasztó. A tesóm valamikor azt ajánlotta, hogy főzzek cukorszirupot, és bele jó sok kakaóport. Ne tudd meg, ennél még a méz is jobb. 
Azonban ha ilyen esetben valaki lemond egy vágyáról vagy megalkuszik, az nagyon csúnyán visszaüthet később.
Vegyünk egy párt, fiatalon összejönnek, minden klappol, de 10 év próbálkozás után gyanús hogy valami nem OK, kiderül a férfi nemzőképtelen. Ha erre a nőnek az a válasza hogy lemond a gyerekről... az nagyon nagy önbbecsapás... nem fog tudni leondani róla... vagy megkeseredett lesz, vagy pár éven belül egyszercsak közli, hogy terhes a szeretőjétől és bár te vagy az igazi kedvesem, de ez van... vagy felneveljük együtt a szeretőmtől fogant gyereket (hallottam már ilyet!!!) vagy bármennyire szeretlek, lépek, mert nekem nem élet az élet gyerek nélkül.
Nyilván az sem jó ha a férfi idegenkedik attól hogy más legyen a gyerek biológiai apja (bár kérdés miben más ez mint elfogadni a társadat gyerekkel együtt...?? csorbul a tulajdonhoz való jog?)
" egy nő ha szerelemből megy férjhez, egy idő után késztetést érez a saját gyerekre. Ha kiderül hogy a férje nemzőképtelen, simán lecseréli egy gyerek miatt? Ha nem volt őszintén szerelmes, akkor igen. Ha viszont őszintén szereti a társát, akkor inkább lemond a saját gyerekről."
Nem. Szerintem ha valóban társak, nem kell lemondania senkinek semmiről, elég sok alternatíva van, hogy hogy lehet mégis gyerekük, ha a férfi nemzőképtelen, mégis szeretnének gyereket. Ha egy férfi szeret egy nőt, akkor ugyanúgy ahogy a te társad elfogadja hogy nem ő a te gyereked biológiai apja és elfogadja sajátjaként, működik ez egy a családba újként érkező gyereknél is, semmit nem von le az értékéből hogy nm az ő dns-eit viszi tovább. Szerintem még nem volt a földön olyan, hogy egy nő azért hagyott volna el egy szeretett férfit mert nemzőképtelen.
Az Alineerol tudok. Voltal mas is? Egyebkent sztem mostmar johetsz alias akarhogy ugyis felismerlek
Dejo, hogy ezt irod! Gondoltam en, hogy valszeg nem is vagy Te annyira ateista
.......kb olyan ateista lehetsz, mint en katolikus. En is mindig hittem a reinkarnacioban, kicsi korom ota. A bibliai tortenetek szimbolikus jelentessel birnak, es ugy teljesen erthetoek sztem, meg a vallasok is ezt tanitjak manapsag, tehat nem azt az Isten-kepet, amire celzol.
A szuz intellektualis, rendszerezo tipus. Egeszsegmanias, kicsit hipohonder is lehet. Minden ami az egeszsegrol, az egeszseges tapalkozasrol, a termeszetrol szol erdeklik. Nagy kornyezetbaratok. Kb ez is a dolga a szuznek. Ez jellemzo? Egyebkent evidens, hogy nem vagy 100% szuz, mert mindenki igencsak kevert jegy. A napjegy mellett szinten szemelyisegmeghatarozo az aszcendens, a holdjegy, az elso haz bolygoi es a stelliumok is, amik egyeniek, es csak pontos szuletesi adatok alapjan lehet megnezni ezeket. Ha pl az oroszlant erzed jellemzonek, akkor biztos van is vmi oroszlan-erdekeltseged a szemelyes radix alapjan. Nekem pl az ikrek nem is a napjegyem, hanem holdam, tehat az ikrek a "kisujjamban" van, mar belemforrott, sokszor megeltem mar, rutinosan nyulok vissza hozza. A napjegy megelese altalaban a legnehezebb, mert az az a jegy amit a jelenlegi eletunkben epp tanulunk. Es pont sajat magunknak a legnehezebb meglatni a napjegyunk vonasait sajat magunkban.
A masik hozzaszolasodhoz. Koszi, igen, ertem. Minalunk ugy volt, hogy nekem volt tulkepp ez a nagyonregota ismerem erzes a ferjemmel kapcsolatban, es igen, eros vonzalom, mi is tulkepp egyutt vagyunk a megismerkedesunk ota, ugyhogy mondhatni "gyorsan" alakultak a dolgok.
Értem. Köszönöm hogy eloszlattad a félreértést.
Nem tudom, nem sejtem kire gondolva írhatta. De bizonyára volt rá oka, nem olyan hogy alaptalanul vádaskodjon. Szerintem egy régebbi vitájának a kiindulópontja.
Az illető viszont biztosan olvasta azt is, amit én írtam. Ide tulajdonképpen csak egy valaki ugrott be hogy támadási felületet keressen, Mozdony. De válaszoltam a kérdéseire, nem szimpatizálok vele, de nem is ellenszenves, nem szoktam fejét venni. Hogyan is tehetném!
Általában zseniálisan rátapint a lényegre.
Nem ti irtátok, nem tudom kire utalt Amarynda, de idézem azt a mondatot, amire reagáltam:
"Hogy a mocsok sexmanias (nem vagyok az) rohadt k. meg hogy mi az hogy egy pasi tobb mint a gyerMek akit a szived alatt stb."
Erre irtam:
"Olyan felesleges az ilyesfajta összehasonlitásnak, hogy több egy pasi mint a gyerek. Nem több, más. Másfajta szeretetet igényel és kap egy gyerek, mint egy felnőtt társ. Két teljesen külön dolog és egyik sem megy a másik rovására. Nem értettem sosem ezt a fajta gondolkodást."
Nem te vagy gyáva, a te látásmódod normális reakció a fórumra.
Én vagyok gátlástalan, és polgárpukkasztó.
De ha ennyire felzaklatna a téma, gondolj bele, egy nő ha szerelemből megy férjhez, egy idő után késztetést érez a saját gyerekre. Ha kiderül hogy a férje nemzőképtelen, simán lecseréli egy gyerek miatt? Ha nem volt őszintén szerelmes, akkor igen. Ha viszont őszintén szereti a társát, akkor inkább lemond a saját gyerekről.
Amelyik nő a férjét cserélné le, attól megkérdezném, te csak a gyerek miatt mentél férjhez? A férj kiléte teljesen mindegy ezek szerint? Ez az igazi érzéketlenség, innentől már nem lehet azzal előhozakodni hogy a szívem alatt hordott gyerek kell. Nem, így az sem kell, a gyerek is csak dekoráció lenne a nő tökéletesnek beállított életében.
Ahhoz hogy embereket meg lehessen győzni, azoknak az embereknek fogékonynak kell lenniük, befogadónak. És ide tartozik az is, hogy senki senkinek nem tartozik elszámolással a saját életéről, és a cselekedeteiről. Ember embernek hogyan is lehet bírája? X-nek ez a bűne, Y-nak amaz. Ki az a bűntelen, aki eldöntheti részlehajlás nélkül, hogy Y vagy Y cselekszik helyesen?
Én viszont mocsok szexmániás vagyok. De ehhez végképp nincs köze sem gyereknek, sem szülőnek, sem testvérnek vagy barátnak, kivéve a társamat. Amíg neki ez megfelel, addig magánügy kategória, bárki bármit is mond az erkölcsömről.
Ezt így senki nem is vitatja. Nem olvastam vissza, de nem hinném hogy bármelyikőnk azt írta volna, a férfi több mint a gyerek. Más mint a gyerek.
Amivel összekeverhetted, az az, hogy a lelki társban a férfiben benne van a gyerek is. A szülő, barát, testvér is. Így viszont el lehet mondani, hogy többet nyújt a kapcsolatban, mint a saját gyerek, szülő vagy testvér, esetleg barát.
A saját gyereket illik isteníteni. Nem értem miért, régen ez nem volt. Viszont volt tisztelet a gyerekektől a szülők felé. Régen nem a gyerek volt az első. Ezt persze nem a szó szoros értelmében értem.
Olyan felesleges az ilyesfajta összehasonlitásnak, hogy több egy pasi mint a gyerek. Nem több, más. Másfajta szeretetet igényel és kap egy gyerek, mint egy felnőtt társ. Két teljesen külön dolog és egyik sem megy a másik rovására. Nem értettem sosem ezt a fajta gondolkodást.
Nem tudom megitelni sose melyedtem ebbe bele hogy az en ateizmusom hogyan egyeztetheto ossze azzal hogy nem hiszek semmifele istenben de hiszek a reinkarnacioban egesz kisgyerek korom ota.
lehet hogy ezek ellentmondanak egymasnak de igy van. el tudok fogadni magyarazatokat az evolucion kivul is de nem olyat hogy a "joisten " megteremtette adamot evat stb.
ez nalam nem mukodik. de arrol hogy nem egy eletunk van hanem tobb es tobb testben terunk vissza megvannak az elkepzeleseim.
meg egy dolog. en jegyem szerint szuz vagyok. ha hiszitek ha nem az egvilagon semmi de semmi nem jo ram ebbol a jegybol.
leginkabb az oroszlan illik ram de az is cask kb 70 % ban.
Hat ezt most ugy fogalmaztad meg ahogyan en annak ellenere hogy igazan szokimondo vagyok ebben a temaban is, talan megsem mertem volna leirni.
Nem azert mert nem igy gondolom hanem mert annyibol gyavabb vagyok nalad hogy visszatartanak azok a gondolatok amiket szinte latok a masok fejeben ennek a valasznak a lattan kavarogni.
Hogy a mocsok sexmanias (nem vagyok az) rohadt k. meg hogy mi az hogy egy pasi tobb mint a gyerMek akit a szived alatt stb.
szinte sugarzik beloluk a megvetes anelkul hogy ezt kimondanak persze. es en faradt vagyok ahhoz es nincs bennem eleg harci szellem h ogy ezzel vitazzak. Plusz ehhez a vitahoz ki kellene adnom olyan dolgokat az eletembol amit eszembe sinc s kiadni azert hogy megprobaljak embereket meggyozni, ehelyett viszont iszonyuan serulekennye valnek.
szoval koszonom hogy helyettem is megfogalmaztal nehany dolgot.
A miertekre en tudom a valaszt de ez nem tartozik egy forum nyilvanossagara. a hazassagom egy nagyon specialis okbol jott letre, ma mar nem ismetelnem meg termeszetesen, akkor tul fiatal voltam es rosszul dontottem.
en nagyon szerettem a fiamat akinek semmi koze nem volt ahhoz az emberhez aki a biologiai apja volt, egyszeruen azert mert nem neki szultem hanem magamnak. Lanykent nem szultem volna akkor se ha teherbe estem volna valamelyik partneremtol, de mivel ferjnel voltam nem volt problema ha terhes leszek.
a veletlenre volt bizva a dolog ha lesz gyerekem lesz ha nem nem. terhes lettem megszultem, de sose ereztem hogy barmi koze lett volna a ferjemhez.
Talan a termeszet is segitett ebben egyetlen porcikaja nem emlekeztetett ra.
en soha semmiben nem voltam atlagos . sem mint no, sem mint ember.valoszinuleg itt van a magyarazata sok mindennek.
nem hiszem hogy igy sokkal erthetobb a dolog neked, talan annyit tennek meg hozza, hogy nekem nagyon sok dolog ami masnak egetoen fontos nem jelentett soha semmit. Mas a prioritasom. akik szemelyesen ismernek szeretnek de en nagyon keves embert engedtem magamhoz kozel az eletben.
Nem, nem latszathazassag volt. valodi volt minden ertelemben, hiszen ha cask latszat lett volna akkor nem lettem volna terhes tole. Ja es hogy meg rejtelyesebb legyen o sem szeretett engem es a szulok is utaltak egymast mindannyian;-)))
a hibat EN KOVETTEM EL senki nem volt felelos a dontesert, az en makacs 18 eves lenyem volt az aki ezt a poklot a szamomra letrehozta.
Nem, ilyen erzesem nem volt hogy regota ismerem. olyan erzesem volt hogy borzasztoan vagytam arra hogy az enyem legyen mindenfele tekintetben .
elso latasra koztunk a kemiai lobogas volt az ami azonnal megteremtette a kapcsolatot, a sexualis vagy es az erzes hogy meg soha senkit nem akartam ennyire mint ot, es a ferjem elmondasa szerint o is pontosan igy erezte.
marcsak azert se lehetett volna ereznem hogy regota ismerem mert beszelni nem tudtunk ott volt az egesz familia a ferjem az aposomek stb.
igaz hogy beszelni nem tudtunk de o allt tolem kb 2 meterre es ugy fel oran keresztul neztuk egymast szinte szemrebbenes nelkul. gondolom a csalad is latta de ennek nem volt kulonosebb jelentosege.
3 nap mulva en visszamentem a munkahelyere (korhazban dolgozott) megkerestem, o pedig mondta hogy tudta hogy vissza fogok jonni es nagyon vart. 6 het mulva otthagytam a ferjemet, elvaltam es amint az itelet jogerore emelkedett 30 napra ra azonnal megeskudtunk.
a lelektars fogalma nekem azt jelenti hogy mindenben szamithatunk egymasra es azt hogy egyikunk sem teljes egesz a masik nelkul. es igen a felelem az elveszitestol (halal eseten) valoban vegigkiseri az eletunket mar 38 eve.
Lehet, hogy ez utalás arra, hogy ideje befejezni a kommentelést?
Engem reggel lefejelt. Kérdeztem tőle, hogy ezentúl igy fogunk kommunikálni? Új fejezetet nyitottunk kapcsolatunk könyvében? Mert ha igen, akkor jelezném, hogy a magam részéről az asszertiv módon történő közlést jobban kedvelem. Ez igy eléggé direkt.
Most próbálta eltörni a csuklómat, féljek vagy sem?
Igen, igazad van, az is benne van amit írtál. Csak összeszedjük apránként.
Hm. A pluszt talán egyfajta bizonyosság adja, amikor tudod, hogy történhet bármi, az nem ingatja meg a kapcsolatodat.
Félelem-néllküliség.
A második mondatod perfekt.
Az elsőre azt mondom, hogy kétféle jó kapcsolat létezik. Az egyik az, amikor két, a második mondatoddal azonosuló ember találkozik. A másik az, amikor két ilyen ember találkozik, és a második mondatodon felülit is képesek belevinni a kapcsolatba. Egy olyan pluszt, amit én közös hullámhossznak nevezek az egyszerűség kedvéért. No meg azért, mert nem tudom mi az a plusz, de létezik.
Így az első párkapcsolat is jó, de nekem nem jelenti a valóban jót. Mivel ismerem hogy mi az a más, nekem a többi ember számára jó kapcsolat már kevés. Mielőtt azt gondolnád hogy ez jó, megsúgom, nem jó. Kiríni a tömegből nem mindig jó.
Miért ne létezhetne valóban jó kapcsolat?
Kulcsszavak (szerintem) önismeret, önszeretet (még akkor is, ha ez paradoxonnak tűnik), a másik elfogadása, illetve azonos hullámhossz a lényeges dolgokban.
Miért, van olyan, amiből pontosan meg tudnád mondani?
Nekem tulajdonképpen mindegy, hogy lelkitárs, tükörkép, vagy ikerláng...tök jó együtt.
Az ikerláng esetleg, hogy be tudjuk fejezni egymás mondatait? Mert az nem mindig megy. Főleg nekem. Rám néz kajánul, és dafke mást mond.
Én pedig ezt szoktam válaszolni, hogy: nem ezt akartam mondani, de így se rossz.
Ja igen. Erkölcs. Mennyire számít? Ebben teljesen egyformák vagyunk.
Ebbol nem tudom megmondani
Latom ezt mar tisztaztatok Fullmoonnal,
en is hasonlokeppp ertelmeztem....