Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Át kellene ugrani a Csupasz topicba is. De kidobigáltak holnapig.
Miért is nem lepődök meg!
Még bent van a jellemzésem: fogatlan korcs veszett kutya vagyok.
Jó nekem, képzeld ha fogakkal teli veszett kutya lennék.
Ja? Értem.
Nem is tudom.
Épp az imént másztam rá, azt mondta hogy távozz sátán! Erre beszóltam neki hogy megmérgezem, feldarabolom és sztéket csinálok belőle. Megeszem.
Ikrek ha összejönnek, ott mindig buli hangulat van.
Habár nem igazán értik az emberek hogy miről beszélünk, egy idő után fonalat veszítenek, de még azt is élvezik.
No igen. Sok a savanyú hölgy. Én is trollkodtam már unalmamban.
Ja, tudod ki voltam alias?
Épp nagy levelezésben vagyok az NLC-vel, mert vissza AKAROM kapni a régi nickemet, amivel nem tudtam belépni fél éve.
Köszi, ezt nem olvastam még.
Na igen. A legnagyobb pofonokat magamtól kaptam és magamnak adtam.
És majd csábosan rákacsintok.
Áh, amilyen liba vagyok, biztos hogy megkörnyékezném előbb valamelyik kisördögöt.
Félretéve a tréfát, majd lélek a lélekhez simulva suhanunk? Hová?
Na mindegy, ha nem találom meg, majd kap tőlem. Ha megtalálom persze.
Ah!
Hát nem ezt mondtam?
Csak érthetetlenül.
Akkor nosza, az egyik felé teljesen fordulj oda!
Egyébként ahogyan veletek beszélgetek, rájöttem még valamire. Akárhányszor a fórumon írok valamit a párkapcsolatról, azt írják hogy ilyen párkapcsolat nem létezik. Ezek szerint valóban kevesen találják meg a lelki társukat. Ami nekem normális érzés, az mások számára hihetetlen.
Igen, egyebkent en is azon morfondirozok, hogy vajon ikerlangok vagy lelektarsak vagytok ti vagy mindketto :)
Miért lenne szégyen? Én ez ellen nem tiltakoztam, csak az ellen, hogy ez lenne a lélektársak egymásratalálásának bizonyítéka...
Egyebkent tokre hianyzott mar egykis iker-humor, a jokedely, mert az utobbi par hetben az nlc-n lepten-nyomon trollokba futottam es nekik nincs humorerzekuk.......
És most jön a kérdések kérdése, létezik, hogy mi a társammal nem kizárólag lélektársak vagyunk, hanem ezzel együtt ikerlángok is?
A tanítás egymás részére megvan, hajajj, más már borított volna a helyünkben. Ugyanitt fejlesztés is. Ez az amit nem kizárólag mi vettünk észre, hanem túl sokan mondták hogy motiváljuk egymást, és jó irányban. Szörnyű amikor rávilágít a hibáimra, de egyből segít a megoldásukban is. Soha senkinek nem engedtem hogy ezt művelje velem, tulajdonképpen ízekre tép. De élvezem, érzem a fejlődést, kapom a visszajelzéseket. Ugyanezt művelem vele, de nem tudtam róla. Azt hittem kritizálom, és én lepődtem meg a legjobban, amikor teljesen kijavítgatja a hibáit.
Valóban mindent a felszínre hoz. Amit még önmagam előtt is titkoltam, azt lazán bedobta negatív témaként. Még a tesómmal való kapcsolatomat is, döbbenet!
Zökkenőmentes kapcsolat viszont nincs. Emlékezz: negatív-pozitív
Persze, hogy elhiszem!
jelenleg 7,2 milliárd ember él a Földön, mégis találkoztatok. Ott is fogtok. ;)
Miert kene "szegyellni" hogy nem kell gyerek?
Na igen, a gyerekdolog az megint mas, es egyeni. Tehat, amit Te leirtal, hogy megszuletik a gyereked es "aranyos" es kesobb alakul ki a szeretet, ez egyeni. Mint ahogy amit Fullmoon ir, hogy mar a megszuletese elott szerette a gyereket, az is egyeni. Ezt kulon-kulon egyenileg lehetne kibogozni, hogy mi all mindezek mogott. En is csak azt tudom, ami nalam van. Talan annyit lehet csak nagyaltalanossagban, hogy ez is elore el van tervezve, hogy vallal-e az ember gyereket majd az elkovetkezendo foldi palyafutasa soran, es hanyat es melyik lelket vallalja be, szamara ismertet, vagy ujat, vagy kristalyt, stb. es miert pont ot.
Persze. Volt bőven mivel szembesülni, én sem vagyok matyóhimzés.
Sejtettem, reméljük.
De van még egy kérdés, amit fel szoktunk néha tenni egymásnak. "Ott" hogyan fogjuk felismerni egymást???
Ugye ugye?
A drágámmal ezt el szoktuk viccelődni, mi mást tehetnénk? De a kérdés bennünk van, ott a tömegnyomorban hol találkozunk?
Lehet hogy valamivel szembesültél...?
Hutchit kérdezd te is!
Én csak felületesen olvastam ezekről a dolgokról, mert magyarázatot szerettem volna a kérdéseimre. No, magyarázat az alig van.
Hát ez az, beszéltünk róla többször is, örömmel vállalnánk. Én is örömmel fogadnám ha most jönne egy hölgy, és azt mondaná, ez a gyerek a páromé. Nem lenne bennem ellenérzés.
Elhiszed nekem? A párom látta a szemem amikor neki mondtam néhányszor, és hisz nekem.
Most már kérdezd Hutchit! Sokkal többet tud!
Mi el tudjuk mondani hogy mit érzünk, ő viszont tudja a magyarázatot is. Csak ne tűnjön el innen.
Oké, a karma és a gyerek magyarázat nem volt túl logikus.
Kevertem a családi karmával. De nem tudom megmagyarázni hogy miért nem kell nekünk gyerek, hiszen ez elvileg szégyennek kell hogy legyen. Mármint a nem kell érzésnek.
Az élet csak egy állapot. Ennek következtében nem tudod elveszíteni a lélektársadat.
A "csak férfit" úgy értettem, hogy ugyanolyan, mint én, csak ő férfi én meg nő. Nem könnyű eset. Hányszor dobtam hátast az elején "magamtól" és hányszor hagytam faképnél "magamat"...
Ajánlott irodalom: dr. Michael Newton: Lelkünk útjai