Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Ja, en sem vagyok "vallasos". Azert kerdeztem Amaryndat, mert o ateista, tehat o minden ilyesmit amirol te is irsz, kizar.
En teljesen megertem, ha nektek szemelyes okokbol nem hianyzik egy gyerek. Mondjuk sztem egy gyerek amugy sem a "hianybol" szuletik, mert " hianyozna" a kapcsolatbol vagy nelkule nem lenne teljes a csalad vagy elet, vagy vmi ilyesmi....... Hanem csak azt mondom, hogy nem jellemzo, hogy a lelektarsak vagy ikerlangok nem fogadnanak orommel gyereket. Van aki ugy dont vallal van aki nem vallal. Se az nem jellemzo, hogy vallalnak, se az, hogy nem.
" Tehát, szülök a lélektársamnak és magamnak egy gyereket. Először nem szeretjük, mit is szeretnénk rajta, nem tudjuk kicsoda. Elkezd sírni, gyámoltalan, védtelen, gondozzuk kötelességből, és együttérzésből, ami ugyebár nálunk már kialakult. De még mindig nem szeretjük, csak aranyos. De idővel kialakul a személyisége, kommunikál velünk, na ekkor már kezdjük szeretni. A lélektárssal ez az időszak kimarad."
Erre mondtam én, hogy gyerek-szülő között nincs (szorosan vett) karmikus kapcsolat... létezik olyan, hogy családi karma, te erről beszélsz amikor azt mondod a nagymamád örökségét róttad le. De azok, akikkel korábbi életedben (már ha ebben hiszel, amennyiben nem, akkor viszont az egész lélektárs és családi karma dolognak sincs értelme) dolgod volt azok nagyjából veled egy időben születnek meg +- pár év... egy generáción belül. Ők a legjobb barátaid, testvéreid, társad. És ez rotálódik, aki most a társad, legközelebb lehet az ikertestvéred lesz, vagy a kishugod. És az is előfordul hogy mindketten férfiként vagy nőként születtek újjá de nem barátnők lesztek... :)
DE ettől függetlenül - lehet ezzel egyedül vagyok?,vagy egy lélektársamat szültem meg?? :D - én szerettem a lányomat mielőtt a világra jött volna és nem kötelességből meg együttérzésből gondoztam... Alakul a személyisége és nem minden a kedvemre való.. ennek ellenére szeretem, mert a gyerekem. Neki nem kell tennie semmit azért hogy szerethető legyen számomra. Talán mondjuk ehhez szükségeltetik, hogy az apját is szeressem, nem tudom, eszembe nem jutott volna olyannak gyereket szülni akit nem szeretek szerelemmel. ez a szeretet része, de igen, nála nem volt meg az első pillanattól ismerem érzése.
És ezzel megadtál nekem egy választ, anélkül hogy megkérdeztem volna. De Bordó megkérdezte, hogy csak férfi lehet-e? Én a társamon kívül még egyetlen emberrel éreztem ilyent, a barátnőm volt. Ugyanezek az érzések voltak bennem mindig, mint most a társammal. És elveszítettem, nincs nap hogy ne gondolnék rá.
Hogy mennyire igaz amit írtál, most mondom el. A barátnőm mutatott be minket egymásnak. És amikor szóltam a barátnőmnek hogy nem akartam őt, akkor azt mondta hogy várjak, figyeljem milyen. Ergo, "együtt" születtünk valamikor.
Nem feltétlenül zökkenőmentes kapcsolat, viszont kétséget kizáróan tanit és fejleszt
igen, ezaz! Pontosan! Nagyon intenziv tanulasi folyamat ez, mert mindent felszinre hoz, semmit sem lehet a szonyeg ala seperni. Ugyanakkor hihetetlen szoros az osszetartozas erzes is es a vonzalom is nagyon eros. Ha egynemuek, akkor is szoros a baratsag. Ez az ikerlang, amibol egy van, tulkepp a sajat lelked masik fele. Egy lelektarsi kapcsolat sok szempontbol konnyebb es harmonikusabb lehet. Tehat igen, ha ikerlangok talalkoznak, es nem ket megvilagosult tokeletes buddharol van szo, akkor nem zokkenomentes kapcsolat. A lelektarsak hajlamosabbak a szepet es jot latni, vagy mindent pozitivumkent at-ertekelni a masikban akar egy eleten at is, meg "dolgozni" a kapcsolaton, hogy ez a status quo fennmaradjon.
A párom is így fogalmazta meg.
Hutchi, én sem vagyok vallásos a szó szoros értelmében.
Biztosan fog neked Amarynda is válaszolni, de ez az a kérdés amire határozott válaszom van. Én, és a társam is úgy éreztük, mintha régóta ismernénk egymást. No, nem az első pillanattól, hanem kábé fél óra múltán. Én első látásra a ...nagyon messzire kívántam, nem a közelembe. Taszított. Ugyanakkor valami miatt vonzott is. Majd letelt az a fél óra, és ezalatt szinte nem is beszélgettünk. Csupán méricskéltük egymást a szemünk sarkából.
A gyerek nem hiányzik. Nem állna közénk, nem venne el semmit, de nem is adna. Egyszerűen nem kell. Sőt, lehet hogy jobb is hogy nincs. Amilyen önző pitsa vagyok, valószínű hogy háttérbe szorulna a társam mellett (az apja mellett). Tudom hogy ez furcsa, mert normális keretek között a gyerek az első. De a gyerek már nem lélektárs. Reprodukció, külsőleg hasonlít, szeretnénk is hiszen a miénk, de mégis, nem állna közel olyan hozzánk mint a társunk. A gyerek lehet egy új lélek, létrejönnek újak is biztosan. - A gyereket soha nem magunknak szüljük, hanem a világnak. Hm, megvan a magyarázat, most ugrott be!
No, figyelj, hogy tudjál követni, még az sem biztos hogy én követni tudom önmagam. Ikrek vagy, menni fog. Tehát, szülök a lélektársamnak és magamnak egy gyereket. Először nem szeretjük, mit is szeretnénk rajta, nem tudjuk kicsoda. Elkezd sírni, gyámoltalan, védtelen, gondozzuk kötelességből, és együttérzésből, ami ugyebár nálunk már kialakult. De még mindig nem szeretjük, csak aranyos. De idővel kialakul a személyisége, kommunikál velünk, na ekkor már kezdjük szeretni. A lélektárssal ez az időszak kimarad. Nem kell vele ismerkedni, hiszen már ismered. Benned van a kódja, csak fel kell ismerni. Nem okoz meglepetést. Tudod hogy ki Ő.
A személyes világnézet szerintem egy bizonyos határon túl már egységes. Okos vagy, ezt érted biztosan.
Bárki bármit is vall, bármilyen ellentétek vannak emberek között, az eredetünk közös. És ezt még az élet megjelenése előttre teszem itt a Földön. Sőt, megkockáztatom hogy a Föld megjelenése, kialakulása előtt már megvoltunk valamilyen formában. Igen, akár energiaként. És ha igaz az a teológia, hogy létezik jó és rossz, akkor az abból adódik hogy létezik negatív és pozitív energia. Így viszont a lelkitársak összeillenek teljesen. Nem folytatom, mert meg fogják szorongatni a gigámat.
A halálról is kérdeztél minket, nem érted hogy mitől tartunk. Nos,a lélektársak eljutottak egy olyan szintre, hogy pontosan tudják, az élet egy ideiglenes állapot. A többiek azt mondják, egyszer meghalunk, mi velük szemben azt mondjuk, most még élünk. Nem attól rettegünk hogy mi lesz velünk egyedül, hanem hogy milyen érzés lesz elveszíteni a másikat. És amikor a másik kezét fogod, igen, beléd hasít hogy vajon meddig foghatod még? Nekünk lélektársaknak minden együtt töltött nap ajándék.
Ó.
Köszi.
Elég sok - számomra egyformának tűnő - fogalom van: lélektárs, lelkitárs, ikerlélek stb. van és nem igazán tudom kategorizálni.
Akkor abban tudnál segiteni, hogy az kicsoda, aki tükröt tart elém, hasonló mint én, csak férfi? Nem feltétlenül zökkenőmentes kapcsolat, viszont kétséget kizáróan tanit és fejleszt.
Nem. Akikkel egyutt "szulettel" sok-sok elettel ezelott, amikor a lelked szuletett....reinkarnacios szemszogbol nezve
Olyanok pl. akikkel egy napon születtem?
"Nikitanak abban igaza van hogy nagyon kevesen csatlakoztak ehhez a topichoz . en azt gondolom hogy reszben azert mert az emberek ma mar nagyon felnek az erzelmeiket feltarni foleg egy forumon, mert (okkal) felnek attol hogy megbantjak oket, visszaelnek a megtudott dolgokkal."
Na igen.....meg nehez az ilyesmirol beszelni a szemelyes vilagnezet belekeverese nelkul.
Azt akartam toled megkerdezni ezzel kapcsolatban, hogy Te, mint ateista, hogyan ertelmezed a lelektars fogalmat, a lelektars-kapcsolatot. Volt neked is olyan erzesed a ferjeddel kapcsolatban, hogy mar az elso talalkozasnal is mintha mar nagyon regota ismerned? Hogyan ertelmezted ezt az erzest pl?
Ki mit nevez annak......
En pl "spiritualis" szempontbol azokat neveznem lelektarsnak, akik a szukebb lelekcsaladod tagjai, akikkel egyutt szulettel anno, mint "lelek".
Veled ertek egyet, Fullmoon, a gyerek semmit nem "vesz el" a kapcsolatbol. Egyaltalan NEM jellemzo az ikerlang kapcsolatokra, hogy nem vagynanak, vagy nem fogadnanak orommel gyereket a csaladba. Siman "belefer", eleve nem ugy eli meg az ember, hogy a gyerekkel "osztozkodnia" kene. Teljesen mas kategoria, masfele kapcsolat, masfele erzelem. Sztem amikor ugy erzik a felek, hogy "nem fer bele" a kapcsokatukba a gyerek, az inkabb arra utal, hogy nem a masik felukkel elnek. Ikerlang kapcsolatnal semmi kisajatitas, semmi egymasbafordulas nincs. Az ikerlangod tulkepp kicsit olyan, mintha te lennel az a masik szemely is, o az az egyfajta tokeletes tukor, amiben sajatmagad latod torzitasok, ferditesek nelkul. Eleg intenziv.......allitolag van a masik felunk, amibol egy van, es vannak lelektarsak, amibol tobb is. Sztem inkabb a lelektarsi kapcsolatokra jellemzo ez a fajta egymasbafordulas, es erzelmi intenzitas, amibe egy gyerek nem "fer bele".
A masik, amit szinten nem ertek, az a "felelem-erzes", az a "mi lesz ha majd" az egyikotok nem lesz. Persze ertheto, amikor ez pl egy betegseg kapcsan megfordul az ember fejeben, tehat nem errol beszelek, hanem arrol, amikor ez a felelem-erzes szinte allandoan ott van, vegigkiseri a kapcsolatot.
Karmaugyileg. En ugy tudom MINDEN kapcsolat "karmikus". A gyerek nem " uj lelek", igaz lehet uj is, vagy olyan akit nem ismer az ember "korabbrol".
Kit nevezünk lelki társnak?
Nem kérdezem meg miért megy hozzá az ember lánya egy férfihoz akit nem szeret, mert lehet rá oka, de miért szül neki még gyereket is?? OK, mert az is a látszatházasság része persze... de nyilván nem erre gondoltam. Szóval egy normális kapcsolatban :) (úgy látom egyre inkább egyedül maradok, lehet ilyen nincs is???:D), ahol érzelmek fűznek össze embereket... ott a gyerek nem vesz el semmit a kapcsolatból.
Van egy csekély százaléka a nőknek akik nem vágynak sem huszon sem harminc, sem negyvenévesen saját gyerekre. De ennek úgy gondolom semmi köze a tökéletes párkapcsolathoz vagy a lelki társhoz, ez minden esetben valami olyan gyerekkori sérülés következménye (leginkább gyerek-szülő kapcsolat nagyon durva sérülése) , ami kiírtotta ezt a teljesen természetes ösztönt/elemi vágyat. Aki nem vágyik gyerekre, az egyedül sem vágyik gyerekre a spermabankból, meg a tökéletes társától sem. De nem AZÉRT nem vágyik rá, hogy ne kelljen osztozkodnia. Szerintem.
Továbbmegyek. Aki TÉNYLEG nem vágyik gyerekre, annak a számára nem tökéletes társ az,akinek van már gyereke mástól... mert az nem tudja a sajátjaként elfogadni, mert nincs szüksége gyerekre... A sajátjára sincs szüksége, miért lenne szüksége máséra...??? Nem logikus: nem akarok gyerekt mert közénk állna...de az előző házasságodból született gyerek, aki nem az enyém, az nem áll közénk...????? Az nem von el a szeretetből? Hogy van ez?
Ez hogy a gyerek a kapcsolat betetozese cask azoknal ervenyes akik nagyon vagynak gyerekre.
nalam semminek nem volt a betetozese mert nem szerettem azt a ferfit akitol a gyerek szuletett. akkor se szerettem amikor hozzamentem kesobb meg kifejezetten meggyuloltem. 3 evet se voltunk egyutt.
akarmilyen furcsanak talalod nagyon sok (nekem nem is egy ilyen par baratom van) ember ugy akarja a parjat hogy cask es kizarolag maganak es nem kivan osztozni rajta senkivel. egy gyerekkel se.
egyebkent a ferjemnek se volt a fiam a sajatja megse szerette volna ha szulok. pontosan azert amiert en. a mi kapcsolatunkba nem fert volna bele egy 3. akkor se ha az a gyerekunk lett volna.
azert is elhiheted amit mondtam a kap csolatunkkal kapcsolatban mert amikor egyszer ugy nezett ki hogy terhes vagyok egyikunk se akarta volna megtartani, pedig akkor meg cask 4 eves hazasok voltunk. tudom neked fura hogy egy par jobban ragaszkodik egymashoz mint egy gyerekhez de hidd el van ilyen. mint ahogy a nok kozt is van akik nem szeretik a gyerekeket.
az hogy sajat gyerek meg vegleg nem biztositek semmire. a baratnomnek volt egy fia amikor orokbefogadott Erdelybol egy masik kisfiut akkor volt 11 honapos. a mai napig a fogadott fiaval van igazi kapcsolata a verszerinti gyerekevel sose volt olyan jellegu bensoseges es szereto viszonya mint az orokbe fogadottal. az hogy a ver a legerosebb kotelek butasag es nem igazolhato semmivel. en egyeduli gyereke voltam az anyamnak megse kellettem neki a tobbi terhessegeit meg gond nelkul elvetette.
"Az égő házik a lelki kapcsolat el sem jut, hiszen mi a legapróbb eltérést is észrevesszük,a szikrát tapossuk el. Az viszont tévedés, hogy nekünk nem kell megdolgozni a párkapcsolatért, hiszen minden adott a jóhoz. Nem, épp mi vagyunk azok, akik állandóan, a nap 24 órájában minden percben teszünk azért, hogy ez így is maradjon. Igen, 24 óra. Ha éjszaka bármi gond van zsörtölődés nélkül ugrunk, vagy csak lecsúszik egyikőnkről a takaró, a másikunk félálomban szeretettel bugyolálja be."
Rájöttem miben különbözik a nézetünk... amit itt most leírtál az szerintem egy alap normál párkapcsolat, máshogy nincs is értelme. Abban lehet igazad, hogy a többség nem így, nem ilyen párkapcsolatban él, ami viszont több mint szomorú...
A lelki társ - számomra - ennél jóval több, mint hogy betakargatom a társam, ha lecsúszott róla a takaró, vagy éjjel kettőkor főzök neki egy kakaót, ha nem tud aldni felkelek vele én is és beszélgetünk... vagy hogy elfogadom a gyerekét és ő az enyémet akkor is, ha nem közös a gyerek... Ez számomra nem a lelki társ, hanem A Jó Kapcsolat definíciója. És egy ilyen jó kapcsolat hidd el, simán elér oda, hogy éga a ház... (megtörtént velünk ezért tudom). A lelki társammal viszont akkor is egy irányba változunk, hasonló "új" dolgokat fedezünk fel és csodálkozunk rá, ha nem beszélünk egymással hosszú éveken át - míg egy jól működő párkapcsolatban ezen "dolgozni" kell, különben könnyen másfelé visz az utunk. És amikor a napi 100 e-mailből egyet ő küld, 7 év után először, még nem néztem meg de már érzem, hogy ő küldte, amikor csipog a telefonomon az új üzenet hangja. És nem ő a társam, nem beszélek vele régóta, megkockáztatom hogy már egyáltalán nem ismerem, mégis, valahogy tudom, érzem mi történik vele.
Előtte nem jutott eszedbe persze, hiszen a párod tökéletesen elfogadta sajátjaként a gyereket... DE ha lett volna közös gyereketek, sajnos ez törvényszerűen változik és az addig sajátként elfogadott gyerekből másodhegedűs lesz. Ezt tagadhatja bárki de így van, nem jellemhiba mégegyszer, törvényszerű. A saját az saját.Mivel ezt alapból, mélyen mindenki tudja, ezért nem vágytál közös gyerekre.
Sajnálom, hogy elvesztetted a fiad,ez a létező legnagyobb csapás, amit emberérhet... :(
De utána már hogyan akartál volna közös gyereket a pároddal....? Persze hogyn em... egy gyerek nem pótolható egy másikkal... Így bár élő gyerekedsajnosnincs, de megélted az anyaságot, annak minden létező örömével és fájdalmával.
Én csak azt mondtam, hogy elképzelhetetlennek tartom, ha valakinek egyáltalán nincs és nem is volt gyereke,akkor ne is akarjon, mert a lelki társát nem akarja megosztani senkivel... Ezt nem tartom reálisnak. Egy gyerek nem a kapcsolat értelme, de annak gyümölcse, megkoronázása. Nem von le a kapcsolat minőségéből, értékeiből, tovább gazdagítja (ha van mit. Ha nincs, nem fog értéket teremteni...).
Azt hiszem aki problemak nelkuli parkapcsolatot keres annak tudnia kellene hogy ez abrand mert ilyen nincs. se akkor ha megtalaltad a lelki tarsadat se akkor ha nem.
es en pl. nem szeretnek problemamentes "langyosviz" kapcsolatban elni. aki azt mondja hogy 10-30 akarhany ev alatt ok nem veszekedtek az vagy nem mond igazat vagy ugy eli le az eletet hogy akar o akar a parja totalisan keruli a konfliktusokat azonnal megkoti a kompromisszumot mielott a konfliktus vitava fajulna.
en ilyenre nem vagyok kepes megfulladnek egy ilyen kapcsolatban. hiszen vannak indulataim erzeseim es olyan nincs hogy az elet ugy megy at rajtam hogyezek mindig a langyos viz fokan uzemelnek.
Nikitanak abban igaza van hogy nagyon kevesen csatlakoztak ehhez a topichoz . en azt gondolom hogy reszben azert mert az emberek ma mar nagyon felnek az erzelmeiket feltarni foleg egy forumon, mert (okkal) felnek attol hogy megbantjak oket, visszaelnek a megtudott dolgokkal.
masreszt meg azt hiszem sokan azt gondoljak egy bizonyos kor utan a tulsagosan futott erzelmek "nem normalisak".
de hat mi is az ami normalis? es ki szerint? ez az a kerdes amire senki soha nem fog tudni valaszolni.
Nem biztos hogy igazad van minden esetben.
en 40 eves voltam amikor meghalt a fiam, siman lehetett volna utana meg kozos gyerekunk, de eszembe se jutott se akkor se elotte se utana.
es pontosan azert amit irtam,mert nem akartam/akarok a ferjemen osztozni senkivel. nagyon rosszul viseltem volna ha fuggetlenul attol hogy a gyerekkel kapcsolatos erzelmei nyilvan masok lettek volna, de az is elvett volna abbol hogy o es en erzelmileg teljesen egymashoz tartozunk.
a fiamat nagyon szerette es a gyerekre sose voltam feltekeny egyreszt mert azzal hogy ilyen mertekben elfogadta azt aki mas kapcsolatbol szuletett mutatta azt is hogy mennyire ertekes es joerzesu ember, masreszt mert a fiam eleve adott volt amikor a kapcsolatunk kezdodott.
de egy uj gyerek mar nem fert volna bele a kapcsolatba.
Ja es egy ilyen kapcsolatot ne am ugy kepzelj hogy allandoan es folyamatosan imadjuk egymast es hangos szo nincs.
a csudat, neha orditunk ahogy a szankon kifer, de mire vege a balhenak addigra altalaban elfelejtjuk hogy mirol indult a dolog.
foleg azert mert olyan "lenyeges" dolgokon kapunk ossze, hogy deigenis megveszem a16. piros taskat is az ebayen vagy azon hogy hogyan politizal a Magyar kormany
o ui. fidesz parti (fogalmam sincs miert mert 28 eve nem elunk ott) en meg nem . en eleg rasszista nezeteket vallok o meg nem. szoval ilyen rendkivuli hordereju dolgok miatt szoktunk neha orditozni egymassal
viszont ha arrol van szo hogy befogadjunk egy ujabb serult madarat, lovat cicat stb. akkor teljesen termeszetes hogy ez megtortenik.
a parom imadja a libakat. volt olyan idoszak hogy 40 libank volt egyszerre, mert mindig ujabbak keltek. azt hiszem 2 libat vagott le meg az elejeben ugy 10 evvel ezelott. azota egyet se mert szereti nezni ahogy a kicsik kikelnek es mivel van eleg helyunk elfer mindenki. az viszont igaz hogy mivel egyre tobb takarmanyt kell venni mert annyi foldunk nincs hogy mindent megtermeljunk alig megyunk valahova mert azt a penzt amit szorakozasra koltenenk rajuk koltjuk, de ez teljes egyetertesben tortenik. Neha kicsit sokallom a ludak szamanak novekedeset de mi ilyenek vagyunk oszt kesz.
A saját gyerekkel kapcsolatos gondolataid teljesen igazak. De mint mindenben, ebben is vannak kivételek. Mint Amarynda is említette,a társa teljesen lefogadta, sajátjaként nevelte Amarynda fiát. Ez az a lelki kötődés, ami a vonzalmon alapuló házasságokban lehet hogy nincs jelen. próbáld meg elképzelni a te szemszögedből, adott egy férfi, aki nálad létezik is, akit őszintén és örökké szeretsz. Annak az embernek a véréből, testéből van egy gyerek, aki tulajdonképpen nem tehet róla, hogy a másik szülője nem te vagy. Pedig akár te is lehetnél. Ha a lelki társadat szereted, vajon nem szeretnéd-e ugyanúgy az ő gyerekét, mint a tiédet? De igen. És most ne válaszd külön a női és férfi nemet, lelki társakról van szó. Akik egymásnak csak másodlagosan nők és férfiak.
ÉN sem szeretnék közös gyereket. Ez persze nem teljesen igaz, mert néha eljátszunk a gondolattal, de semmi több. Egyszerűen nem hiányzik. Visszatérve az enyéimre, nem publikus, de biztosan állítom, a társam az enyémeket a sajátjaként szereti. nem publikus, mert egyrészt érzelmi kötődés, másrészt a helyhiány miatt. Sok édesapa nem tesz meg annyit a sajátjaiért, amennyit a társam az enyémekért. Önzetlenül. És igen, dorgálja is őket ha muszáj, és ha egy adott témában többet tud nálam, akkor ott is segít. Párkapcsolat például, férfiszemszögből.
A gyerekek mellett volt: pinty, kanári, kacsa, teknőc, kábé 300 darab hal, tyúk, nyúl, cica, patkány, süni. Csoda ha ezek után már csak egy csendes kígyóra vágyom?
De bizony van a gyerek és a szülő között karmikus kapcsolat. Hogy én ezt hogyan róttam le, az sem publikus. Ahogy elnézem, maradt egy kevéske a lányomra is. Ha sikerül neki, akkor bevégeztük. Ő is tudja, látja, és mindent megtesz az ügy érdekében. Mi pedig a társammal segítjük. Igen, megszöktem, ez például az egyik nagymamámtól jött át. Én bevégeztem. A férjemmel már semmi dolgunk nem volt egymással, az az idő ami neki és nekem elrendeltetett, azzal végeztünk. Ő is tovább léphet, kívánom neki hogy sikerüljön. De nem fog, ismerem az ő karmáját. Talán majd a fiunk.
Nirvana biztos hogy nem lesz, nem vágyom rá, a társam sem. Jó nekünk a pokol.
Igen, valószínű hogy egy tiszta lélek születne. De ez már húzós téma. Ha van újjászületés a lelkek számára, akkor a mi közös gyerekünk lehet hogy másoknak születne? A kérdés költői.
Problémák nélküli párkapcsolat nincs. A tökéletes párkapcsolatban a problémák megoldása a különleges. Mi is ugyanúgy emberek vagyunk mint bárki más, rengeteg hibával. De képesek vagyunk ezeket kezelni, és elnézni.
És itt most megjegyezném, aki nem a lelki társával él, az nem lenézendő ember. Attól ő még élhet teljes, és kielégítő életet. Ami nálunk pluszban megadatott, az nekik nem hiányzik, nem értik mi az. Nem csökkent értékű emberek, mi sem vagyunk többek. Csak másképp éljük meg a párkapcsolatot.
Az égő házik a lelki kapcsolat el sem jut, hiszen mi a legapróbb eltérést is észrevesszük,a szikrát tapossuk el. Az viszont tévedés, hogy nekünk nem kell megdolgozni a párkapcsolatért, hiszen minden adott a jóhoz. Nem, épp mi vagyunk azok, akik állandóan, a nap 24 órájában minden percben teszünk azért, hogy ez így is maradjon. Igen, 24 óra. Ha éjszaka bármi gond van zsörtölődés nélkül ugrunk, vagy csak lecsúszik egyikőnkről a takaró, a másikunk félálomban szeretettel bugyolálja be.
Nézd, ti kérdeztetek, mi itt Amaryndával amire tudunk, válaszolunk. De én vagyok a legjobban meglepve, hogy mások nem jelentkeztek. Valószínűségszámítás szerint még kell hogy legyen itt a fórumon néhány nő, aki a lelki társával él. Ritka kapcsolat, de ennyire azért mégsem. Ezerből, tízezerből egy? Én ezerre tippelnék.
Nincs hiányérzeted, hiszen VAN saját gyereked. A férfiaknak ez annyira nem fontos, egy nő meg tudja, ha csak tudat alatt is, hogy ha mégis lenne a férfival közös gyereke, akkor az előző házasságából született gyerek, az ő elsőszülöttje hátrébb sorolódik a férfinál. Törvényszerű, nem emberi hiba. EZÉRT nem akarsz gyereket, nem azért mert megtörné az idillt. Vagy hát megtörné, de ezért nem másért. Ha egyáltalán nem lenne gyereked, biztos vagyok benne, hogy a kígyó, egér, kutya macska nem elégítene ki és vágynál rá.
Nem gondolom hogy a gyermek elsődleges feladata az én elcseszett karmámnak a helyrehozatala lenne... amennyire én tudom, karmikus kapcsolat a gyerek és szülő között a legritkább esetben van (és most nem a "családi karmáról" beszélek, mert az teljesen más, hanem az egyéni sorsról). Testvérek között van, a társaiddal, férjeiddel (az érdekházasság ugyanide sorolandó) van, vagy ha eddig nem volt, most teremtettél. Ha megszöktél a férjedtől, akkor befejezetlen ügyetek van, és nem a Nirvana vár, hanem a megoldatlan ügyeteket folytatjátok a következő életetekben, esetleg más szerepleosztásban. Egy tökéletes lelki társsal ha gyermeked születik, egy tiszta lélek születik le, egy új lélek...
Én inkább azt látom, hogy ma a "tökéletes párkapcsolat" a problémák nélküli párkapcsolat szinonímája. Ezt kergeti mindenki, de ilyen nincs. Akkor sincs, ha nincs gyerek, max. később lesznek problémák, mert nem ég a ház, csak lassan amortiizálódik. Ebből a szempontból jobb, ha ég a ház, mert az észrevehető... sokan meg csak akkor veszik észre a romokat, amikor rájuk szakadt a tető, addig azt hiszik minden OK. nekik nem kell "dolgozniuk" a párkapcsolaton, mert a tökéletes lelki társammal ez nem munka kérdése, van és kész. És úgy is marad. Nem marad. Sajnos.
Tipikus gyerek:)), a tipikus felnőttel:), bár sajna, ma már egyre inkább nem ez a tipikus:(
És a saját gyereké.
Na a múltkor mi történt, hív a kicsi, és majd megszakad a hüppögéstől, és a tesója nevét emlegette. Egy pillanat alatt minden lehetséges rossz átfutott rajtam, csak az érdekelt hogy ne legyen baja. Kérdeztem mi a baj, él még??? Mondta hogy igen, de nem adott neki csokit.
Mondtam neki hogy teszek a csokijára, azt hittem baja esett a tesójának. Hallotta a vészt a hangomban, rögtön lenyugodott, hogy ja, nem, neki nincs baja. Mondtam oké, de hogy én emiatt téged agyoncsaplak, az biztos!
Az ilyen veszteség a feldolgozhatatlan.
A tiédhez hasonló történet jóval több van. És ki merem jelenteni, ha ilyenkor a házaspár elengedi a lelki társat, és belenyugszik abba hogy mással fog élni, akkor egy szerencsés történet is lehet. Tulajdonképpen passzoltok egymáshoz, igaz? Csak nincs meg a 100%. De a 99%-kal is boldog lenne a legtöbb ember.
A love strory csak kívülről nézve szép. Akik átélik, azok mindig rettegnek hogy egyszer örökre elveszítik a társukat. Amikor megfogom a drágám kezét, nincs olyan pillanat, hogy ne jutna eszembe, ezt egyszer valamikor vagy ő, vagy én nem tudjuk majd megtenni.