Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Külföld kontra Magyarország
Létrehozva: 2015. január 21. 12:11
Vannak magyarok, akik külföldre mennek, ott élnek, ott dolgoznak, ott kezdenek új életet. És vannak, akik elmennek ugyan, de visszajönnek, mert nem bírják, mert nem az igazi, mert hiányzik az életükből valami, ami vagy megmagyarázható, vagy nem. Hárman mesélnek, akik az árral szemben úsznak.
Nők Lapja Café: Külföld kontra Magyarország: te maradnál?
Nők Lapja Café: Külföld kontra Magyarország: te maradnál?
ismerem ezt az erzest. akkor ereztem, amikor itt meg nem voltam otthon, otthon Mo.-n pedig mar nem, de ugye otthon van a csaladom, az emlekeim, kotodeseim, stb., es ugy ereztem hogy valamit tennem kell, mert az rossz allapot volt. ezert ugy dontottem hogy hazakoltozom egy idore, es majd eldontom. nem egeszen 5 honap utan visszajottem, teljes bekevel a lelkemben. mostmar itt is itthon vagyok, meg otthon is otthon vagyok.
Bocsánat az idétlen fogalmazásért, kapkodva, erős fejfájással így jött össze.
Igazából csak azt mondanám, hogy vannak ilyen történetek, én jó sok ilyet ismerek még személyesen. De ezek az emberek erről nem beszélnek sokat, talán kudarcnak élik meg az emberek, hogy nem bírtak kint maradni, vagy már nem téma nekik, nem tudom.
Itt vagyok én is, jöhetnek a kövek. Anyagi okok miatt mentünk ki és érzelmi okok miatt jöttünk vissza. Hét évvel ezelőtt kicsi gyerekekkel jó körülmények, lehetőségeket hagyva ott.. Lehet mondani, hogy csak az anyagi életfeltételek számítanak, én akkor úgy éreztem, hogy egy olyan lelkiállapotú anya, mint akkor voltam nem tud boldog gyereket nevelni. Akkor azt gondoltam, megértettem az életben mi a fontos. Hét boldog év telt el azóta. Mostanában töprengek sokat ezen az egészen. Most kicsit úgy érzem, hogy nagy butaság volt ez a döntés, de bizonytalan vagyok ebben, végülis az azóta eltelt hét klassz évet nem adnám.
De amilyen most az ország, a közhangulat, a jövő, az iskolai oktatás, az nagyon elszomorít, én úgy érzem, ezt azért hét éve még nem láttam. Most is tulajdonképpen még a mi mikrokörnyezetünk jó, szeretjük, szóval, ha a híreket nem olvasnám, és nem lenne a kis elsősömnek majd mindennap túl sok órája..akkor nem érzékelném.
Ez mondjuk tényleg így van :)
Nagyon jó. Akkor megtaláltad a helyed. De ebből tényleg nem következik semmi.Én pl pont az ellenkezője vagyok, egyáltalán nem akarok hazamenni. Ebből szintén nem következik semmi:)
Mert neki nem jon be, vagy nem olyan hamar, ahogy elkepzelte. Egyik ismeros hazament, itt jomodban elt, otthon ugyanabbol a penzbol kiskiraly. A no csalta haza, akit menetkozben elvett,mert a nonek otthon vannak a felnott gyerekei, az ovet meg itt hagyta, mert ugye a no mondja meg, mi legyen.
Akinek otthon mindene megvolt, megis eljott, az persze, hogy visszavagyik. De a nyomorba, meg ha nincs senkije, megis minek?
Volt egy ismeros, tudosnak alkamaztak itt, esz volt, lakast, kocsit, jo fizetest, mindent megkapott, megis hazament, mert hianyzott a a mama paprikas krumplija, pedig a mamat is kihozattak volna neki. Evvan, nem vagyunk egyformak. Otthon aztan nem kapott allast. Mindenki a magaet tudja vagy nem tudja.
Igazad van. A megelhetes nagyon fontos. Ha nincs meg a jo megelhetesi "alap" akkor nem is erezheti magat jol az ember se otthon, se mashol. Akiket en ismerek, hogy visszakoltoztek Mo-ra, azok nem atlagszakmakban dolgoztak es nem atlagfizetesert Mo-on sem, tehat otthon is nagyon jol elnek. Es eleve nem kitelepedesi szandekkal dolgoztak kulfoldon. Szerintem nagyon meg kell gondolni a visszakoltozest, mert amig fiatal az ember konnyebben mozog oda s vissza, de pl en ismerek nyugdijast, aki hazakoltozott es nagyon megbanta, es nem azert mert otthon nem el meg nagyon jol.....viszont maradnia kell Mo-on, mert anyagilag nem tudna mar megoldani a visszakoltozest a kulfoldi hazajaba.
Az is lehet, hogy az a "kulfoldi" orszag, ahol eltel szinten nem volt megfelelo a szamodra, es ilyenkor szokott az ember visszavagyni a regi megszokotthoz (honvagy). Lehet inkabb tovabbmenni kellett volna visszamenes helyett. En pl mar a harmadik orszagban elek, es en itt erzem magam igazan otthon, megtalaltam a hazamat :)......a masodik "kulfoldi" orszagomban is jol ereztem magam, de ott nem jobban, mint Mo-on.
Milyen ilyen stilus???
Nem voltam magányos, viszont nem sok magyar volt körülöttem, én meg szeretek az enyéim között lenni :) Ahogy hazaértem, helyreállt a kép, megszűntek a disszonanciák. A puzzle-darab a helyére került.
Bizonyára magányos voltál. Vagy más érzelmi hiányod volt. Az bizony előfordul, ha egyedül vág neki az ember, vagy nem bírja ki a párkapcsolat.
Én otthon éreztem magam sokszor egyedül (pedig nem voltam), meg az egész szemlélet, közhangulat, tipikusmagyar hozzáállás nagyon idegen volt tőlem világéletemben. Ugyanakkor az a pár kötődést jelentő emberi kapcsolat nagyon fontos volt. De mindez eltörpült a gazdasági problémák mellett, mivel meg kellett élni gyerekestül és kész. Innentől kezdve nem volt helye az érzelmi izéknak.
ez attól is függ, egyedül voltál-e, mennyi ideig éltél ott stb... a férjem több mint 15 éve él itt, most már itt van itthon, azon bosszankodik, azon nevet, amin a magyarok... közben megismertettem azzal is, min nevettünk gyerekkorunkban, jó, mondjuk ehhez kell egy benszülött házastárs is... ő azt mondta pár éve, már nem tudta a hazájában élni, nagyon eltávolodott az ottani életszemlélettől.. (az más kérdés, hogy kezdi itt is rosszul érezni magát, de ez már messzire vezet)
Ez az egész probléma nagyon összetett egyébként. Én is éltem külföldön, de egy idő után nem éreztem jól magam. Pedig fiatal voltam. Jól kerestem. Jól beszéltem a nyelvet. Mégis volt legbelül egy folyamatos rossz érzés. Mit keresek én itt? Nem éreztem magam a közegemben. Nem éreztem, hogy az ő problémájuk az én problémám is. Nem volt meg az "akárcsak én" érzése. Nem valami hiányzott, hanem valami olyasmi volt jelen, aminek nem kellett volna. Mintha egy kellemetlen, láthatatlan pókháló tapadt volna rám, amitől semmivel nem tudtam megszabadulni.
Ez így van.
De nem is abszolútumról beszélünk. Olyan tényleg nincs.
Pénzzel semmilyen érzelmi hiányt nem lehet betömni se otthon, se külföldön. Érzelmi hiányt érzelmekkel lehet betömni, néha meg semmivel.
az anyósom a legidősebb lányát a szomszéd városba se engedte elmenni, pedig az 50 kmre van. A sors fintora, hogy a fia 1000 km-rel messzebb került..
viszont itt szerintem nem a család nyomásáról van szó, inkább az adott egyének nem érezték jól magukat adott helyen, adott módon.. de aaz is lehet, hogy megoldhatták volna a kérdést ott külföldön is... pl. az elsp család egy nagyvárosba költözik, a második hölgy keres magának olyan munkát, ami kielégíti, a harmadik hölgyre rátalált volna a szerelem egy szeplős ír fiatalember személyében... és akkor hat lóval se tudták vona őket hazahúzni.
Szóval itt nem a "külfölddel", mint olyannal volt baj.
nekem az a problémám, hogy ez a cikk a külföld szó kihagyásával is megíródhatott volna..
Értem, csak nem értek egyet. Én teljesen máshonnan, más szempontok alapján közelítem meg az egész problémát.
Mielott ilyen stilusban valaszolsz inkabb kerdezhetnel! En is kulfoldon elek. Igy ertettem az iskolarendszert!
Megtortenhet. Epp nemreg beszeltem egy ismerossel, aki megtudta, h a gyerekem es koztem jo par ezer km van jelenleg. Azt mondta o nem tudna elkepzelni, h valamikor is elengedne a gyereket ilyen messzire. Sot o sem tudna az anyja kozelebol elkoltozni. Nekik az a termeszetes, hogy a csalad kozel el egymashoz, maskepp nem erezne jol magat. Nyilvan, o meg se probal kulfoldon elni, de ha ennyire nem szelsoseges akkor is kiderulhet, hogy egyszeruen nem tud kilepni az addigi eletebol es nem tud mashol elni, mint a megszokott. Ha muszaj, akkor meg folyamatosan vagyik vissza es az elso adando alkalommal vissza is telepszik. S igen, akar Magyarorszagon belul is ugyanez fenn all.
nem érted, vagy nem akarod érteni, amit írtam?
Mert itt nem ellentétet kell keresni. Ebben az egész témakörben el kéne már felejteni a kontra szót. Jobb élni valahol? Kinek? Mikor? Milyen szempontból? Bele lehet-e pénzzel minden érzelmi lyukat tömni? Nincs egységes válasz. A nagy ABSZOLÚTUM, ami mindenkit boldoggá tesz. Egyrészt a boldogság nagyon összetett, másrészt nem valami ellenében kell boldognak lenni, az sosem jó.
ebben teljesen igazad van
Nekem ezek a sztorik nagyon hiteltelenek, különösen az, ahol a gyerekeket kiszakítják a környezetükből, mert a szülőknek honvágya van. Én is külföldön élek a gyerekemmel együtt, pontosan tudom, hogy a nagy ködös 'annyirahiányzikvalami-denemtudommi' egy nagy kamu. A legnagyobb szempont mindig a pénz és a megélhetés Közvetlenül utána pedig a gyerek, suli, jövő kérdése. Épeszű emberről nem tudom elképzelni, hogy érzelmi alapon hazatelepül, ha már egyszer bejáratott élete van kint, anélkül, hogy tudná, miből él meg, mi lesz a gyerekek iskoláztatásával és jövőjével, szociális kapcsolataival. Ezek manipulált történetek. Pontosabban ha az ember egyedül van vagy max párkapcsolatban, akkor lehet szabadon mászkálni, de ha a gyerek már suliba jár, minden teljesen más, jóval kötöttebb. Ha otthon várja ház, mondjuk otthonról is végezhető munka, családi kapcsolatok, van jósok megtakarítása, akkor esetleg, de csak úgy, mert magyarnak érzem magam meg honvágy, hááát.....Én még ilyet csak az enelcén olvastam. Személyes tapasztalataim teljesen mások.
hát, nekem meg pont nem hitelesek, mert nem a külföld kontra Mao problémáról szólnak
az első nő a vidéki életet nem tudta megszokni, a második a kitartott feleség szerepet, a harmadik meg magányos volt kint... ezek a szituk Maon belül ois megtörténhetnének ha vki az ország egyik végéből a másikba települ