Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Külföld kontra Magyarország
Létrehozva: 2015. január 21. 12:11
Vannak magyarok, akik külföldre mennek, ott élnek, ott dolgoznak, ott kezdenek új életet. És vannak, akik elmennek ugyan, de visszajönnek, mert nem bírják, mert nem az igazi, mert hiányzik az életükből valami, ami vagy megmagyarázható, vagy nem. Hárman mesélnek, akik az árral szemben úsznak.
Nők Lapja Café: Külföld kontra Magyarország: te maradnál?
Nők Lapja Café: Külföld kontra Magyarország: te maradnál?
ha nem viszed ki őket akkor majd rád olvassák amikor már tudnak gondolkodni és megtudják az anyjuk külföldön élt de visszament és őket nem vitte a jobb életbe
én se azt írtam azokkal költözgettél
de látom azt is megbántad a visszát és most megint nem tudod mit is kellene
írtam, 3x több jövedelemért se választanám bp
tehát az én boldogságom nem a pénzzel mérem
Ha nincs benned keseruseg, akkor valoszinuleg nem jol fogalmazod meg a mondandodat, mert tenyleg az jon at, az elbaltazott gyerekkor, a masok ova intese, hogy nehogy ugyanez a balsors erje oket, bla-bla-bla..., erted, mire gondolok.
Nekem tenyleg egy kicsit szomoru, kicsit sajnalatramelto allaspont. Ne haragudj, hogy ezt irom, tudom, senki sem szereti, ha sajnaljak, de en valoszinuleg harakirit kovetnek el, ha a fiam 20-30 ev mulva ilyeneket irna egy kozossegi portalon.
(Alapvetoen egyaltalan nem egyszerubb attol valakinek, hova szuletik. Ezt szerintem pont azok gondoljak ugy, akik nem hisznek abban, hogy maguk is megteremthetik a jot, hanem kulso tenyezok fuggvenyenek tekintik a sikert.)
Nekem a példád nagyon jó tanulság arra, hogy ne tegyem ezt a gyerekeimmel. Ne mondogassam éveken át, hogy mekkora hibát követtem el, és nektek nem itt kellene élnetek, mert máshol sokkal boldogabbak lennétek.
Ki mondta, hogy gyerekekkel laktam több országban?
Még függetlenként történt. Én is azt gondolom, hogy onnantól, hogy nem egyénként, hanem családként mozogsz, jobban meg kell fontolni, amennyire lehet.
A boldogság egyébként nem csak anyagiak függvénye, szokták kutatni mérni (mondjuk Mo. szerintem a lista végefelé lehet) gyakran szegény országok az élen vannak.
azért írtam, te dolgod, hogy érzed gondolod
ameddig az ember csak a saját életével szórakázik, simán lehet ide-oda menni döntésképtelenség miatt
de én nem csinálnám, ha már más élete is az én szeszélyemen múlna
gyerekként is meg volt a jó kis közegünk pár emberrel
de az nem elég érv, ok ott lakni ahol a többséget nem viseled el
25 év után is van hasonló jó kis közegem, de ahogy az anyám meghal, hagyom is őket itt
és az érv a régi, amellett, hogy lett olyan életem a másik országba amivel nagyon elégedett vagyok
és a mostaniakból lesz pár aki velem jön és lesz pár aki nem képes lépni
Én nem érzem hibának, ez a különbség. Innentől okafogyott az érvelés is.
nem árt ha tudja az ember mikor mit hibázott és abból tanul és a későbbiekben okosabb döntéseket hoz
az nem siránkozás, ha az ember emlékszik a hibáira
az anyám nyilván nem tudta visszacsinálni, de azt tudta, hogy én azt a hibát amit ő csinált nem követem el
és akkor már értelme volt a tükrébe belenézni
Én nem fárasztom magam ilyen gondolatokkal, hogy hol lett volna jobb neki születni. Halott ügy ilyen nemlétező problémákon agyalni. Született otthon, lett egy anyanyelve, nagyon talpraesett lett, mivel kicsit spártaiak voltak a körülmények ebben-abban. Megállja a helyét itt is. Minek gondolkoznék azon, hogy miért nem máshol született, amikor épp elég reális megoldandóm is van? Pláne miért mutatnék neki olyan példát, hogy siránkozzunk szürreális problémákon? Ugyanmár.
Sztem mindenhol talalkozik az ember olyanokkal,akik kuka. Mi tobb mivel manapsag csapathan hatasosabb dolgozni, ezert muszaj is elturni az ilyen kukaba valo fazonokat.
Kizarolag a maganeletben nem kell, tehat Magyarorszagon is lehet ugy osszevalogatni a kornyezeted,hogy abban jol erezd magad.
Ettol meg persze igazad is van,ha magara az alapveto atmoszferara celzol, mert ha teged idegesit az, hogy Budapestre erkezve, a repuloterrol befele menet mar az elso benzinkuton atvagnak egy aprosaggal, mert azt hiszik kulfoldi vagy - akkor valoban nincs helyed a kozegben, mert ez az igazi magyar.
En spec nem igy vagyok vele, en csak annyit mondok magamban,hogy igen,itt vagyok ,"ez Magyarorszag". Itt a mocsingos hust nyomjak eled az etteremben stb. Egyuttal azt is vallom ,hogy minden orszagnak van elonye-hatranya, sztem mindet (minden nemzetet,orszagot -ezen belul az egyes embereket) arra kell hasznalni,amire valo. :)
Itt a pont! Minden szavaddal egyetértek!!
Engem is vonz, vonzott mindig is, nem véletlen, hogy már négy alkalommal éltem külföldön.
orbán is azt mondja azoknak akik magyarországra mennek mint te, menjenek vissza a pi....
de micsoda felháborodásotok volna, ha visszaküldenék a pi... azt a sok millió magyart aki elment az idegenekhez
a gerincprobléma nagyon örökletes
én onnan akartam elmenni amikortól az eszem tudom, ahol a pénz a körülmények nagyon jók voltak
az emberi viszonyok miatt, ami a lakáson kívül szembesített valósággal amiben igaz nem nagyon volt
ha a társadalom 0,x %kát érzed olyan embernek akivel szívesen szívsz 1 levegőt, akkor ott helyed nincs
és ha te magad nem érzed ezt akkor nyilván nem érzed azt se, hogy sokkal jobb lett volna a lányodnak londonban születni, nevelkedni
Engem világéletemben vonzott a "külföld". Szerepe volt mindig a magánéletemben és a munkámban is. Van egy nemzetközi szakmai képesítésem, amit direkt azért csináltam meg, hogy ha mondjuk 50 éves leszek, a lányom már kb önálló, akkor elmegyek kalandozni a nagyvilágba úgy, hogy dolgozom is. SOHA nem jöttem volna el, ha lett volna egy olyan állásom, amiből ketten megélünk. Csak megélünk, semmi extra. Nagyon nehéz volt a lányomat kiszakítani a megszokott környezetéből, pedig ő egy nagyon stramm, életrevaló, jó kapcsolatteremtő típus, aki ráadásul angolul is nagyon jól beszél.
De ez messze, messze nem egyenlő azzal, hogy elcsesztem volna az első X évet, csak mert otthon voltunk. A pénznél sokkal összetettebb az egész. Családi vonatkozások, egyéb emberi dolgok, párkapcsolat, hogy csak egy párat említsek. A pénz az ALAPJA, de önmagában nem elégséges egy ilyen döntéshez. A gyerek olyan szempont, amit csak az érthet, akinek van. Ha nincs, fogalmad sem lehet a tépelődés mértékéről, amit az ember átél egy ilyen döntés kapcsán.
te képzelsz valamit a írásaimból és nem azt ami bennem van
keserűség? soha nem volt bennem, panasz? soha nem volt rá okom
CSAK egyszerű tény, hogy 1000x jobb könnyebb, ha jobb országban születünk és ezt kimondom az anyám is kimondta
és ha már elcseszte, akkor igyekezett mindenben támogatni, hogy habár megkésve, de hazamehessek
olyannak neveltek, hogy bárhol a világon boldoguljak, állásért ne keljen sorban állnom sehol
Nem ragozom, a lenyeg ugy is az, hogy neked elfogadhato legyen igy vagy ugy. De annyi keseruseg arad sokszor a soraidbol, hogy felmerult bennem, te szerezhettel ilyen komoly sebeket otthon vagy verbalisan ez jott a csaladodtol? Hogy milyen rossz es mennyivel jobb lehetett volna.
Es csak erre irtam, hogy remelem, a fiam nem kap ilyen utravalot tolem, mint ahogy az en szuleim sem ezt adtak nekunk. Pedig epelmejuek;-) A hepi egyugyu megjatszasa es martirkodo, de nem cselekvo onsajnalat kozott rengeteg minden van feluton.
Mint ahogy lehet jol beilleszkedni kf-on anelkul is, hogy dollarjeleket kellene allandoan villogtatnunk. Mondjam ugy, hogy utobbi mindig kicsit gyanus?
azoktól a gyerekeid nem fognak üdvözülni
ma is minden perc itt csak hátrányt növeli, ahogy írtam anno 25 évemről
szerinted az a jó, ha felmentéseket gyártasz magadnak mások közreműködésével?
attól a gyerekeid nem szívják amit nem kellene megszívniuk?
sajnos igazad van, ezért sem várok nagyon nagy csodát... legfeljebb kicsiket.. :-)
szerinted milyen varázslattal lenne a magyar gdp az oszrákhoz közelítő?
és a sok évtizedes lemaradást milyen jó tündér rakná bele a mnb kasszájába?
melyik angyal szabadítaná meg a magyarokat orbán, matolcsy, tapicska, lázár, kósa.... állatkert bandától?
mert jó élet NINCS osztráknál szegényebb országokban
és baromi gazdag országokban is CSAK akkor van jó élet, ha a nép normális és ezért normális vezetőket választ
és pénz is csak akkor van, ha nép normális, tudása van és rendesen gazdálkodik
hát, nagyon köszönöm...
nagy döntés egyébként, sok lemondással és áldozattal is jár, jobban örülnék, ha itthon rendeződne az élet és maradhatnánk..
de sajnos, ami a külföldi munka előnye, lehetősége a férjem számára, az a nehézség itthon: nagyon speciális területen dolgozik és az ilyen jellegű fejlesztásek annyira leálltak Maon, hogy szinte lehetetlen ezen a területen jó állást találni, viszont ez a speciális szakma jelenthet előnyt külföldfön
nekem viszont fel kell adnom a sajátomat, és fogalmam sincs, hosszabb távon mit fogok mmajd csinálni... valamit biztosan, de az is lehet, hogy pár évre lenyugszom a pörgésből és kiélem azt a területet, ami kicsit deficites volt eddig az életemben: igazi családanya leszek egy darabig, myíg kitalálom, merre tovább, esetleg tanulok vmi gyakorlatias dolgot... de persze ez nem könnyű, de mostanában annyira fullasztó a légkör az amúy imádott szakmámban, hogy lassan már nem is tűnik akkora áldozatnak
a gyerekek számára is - úgy érzem - rövid távon áldozat, hosszú távon nyereség lesz... remélem legalábis
Nálunk elsős, másodikos és ötödikes. Igen, a nagy, már elég nagy ehhez az egészhez annyira, hogy neki ez nehéz lenne. Még mondjuk az nincs, hogy az itteni kortárscsoporthoz ragaszkodna, de az már talán van, hogy nehezebb beilleszkedni kiskamaszok közé, főleg, ha a nyelvet nem beszéli. Ahogy hallottam, olvastam erről, nem lehet előre nyelvtanulással igazán felkészíteni arra ami vár rá. Így különösen nehéz lehet, hogy nem is tudni előre, hogy angol, olasz, német vagy lengyel nyelv lesz az, amivel jár majd iskolába.
A korábbi tapasztalataimból tanulva, már sokkal rugalmasabb lennék, nyitottabb, lazább és hinném azt, hogy viszont meg lehet csinálni, még ha nehéz is.
Van egy újságíró hölgy, ők három gyerekkel költöztek Angliába, majd Spanyolországba, majd újra Angliába és most Magyarországon élnek, ők egy példa a sokból, ami mutatja, hogy ha lazábban áll hozzá az ember, akkor sikerülhet ez.
Kívánom, hogy sikerüljön Nektek.
Én nem tudom, hogy nekünk mi lesz, vágyom rá, hogy menjünk, ugyanakkor még mindig van, amiket szeretek itt, és sajnálnék itt hagyni. Az ötödikesemet nagyon félteném, mert ő érzékeny, ragaszkodik a megszokotthoz és itt kitűnő tanuló. Ugyanakkor a kicsik biztosan nagyon élveznék a nyugati stílusú oktatási rendszert, és mindannyiuk jövőjét jobbnak látnám máshol. Bár, amikor hazajöttünk, akkor azt éreztem, hogy szükséges a támogató mikrokörnyezet is a lelki boldogsághoz, ami meg itt adott.
az a te dolgod, mit mondasz, hogy érzel
te nem mentél volna el mo-ról ha lett volna normális jövedelmed
én meg akkor is, ha 3x annyi lenne mint amcsiban és amikor elmentem annyit kerestem itt amennyit nem szégyelltem, ami embereknek az álmaiban se létezett