Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Hazudik a gyerek vagy sem?
Létrehozva: 2015. január 19. 17:53
Sziasztok!
A véleményetekre lennék kíváncsi. A történet a következő, hétvégén a párom 8 éves 2. osztályos fiú gyermeke nálunk volt. Vasárnap leckét készített, segített neki a párom is és én is nagyjából délelőtt és délután is, mindent csinál csak tanulni ne keljen (pisilnem kell, szomjas vagyok, éhes vagyok stb...). Délután apuka hazavitte, és szólt az édesanyának, nem biztos, hogy minden leckét megcsinált a gyermek. Mire anyuka odahívta a fiát és megkérdezte, hogy apuka segített-e a tanulásban és a gyerek azonnal rávágta, hogy nem. Ezután az édesapja megkérte a gyerekét, hogy ne hazudjon és igazán itt kezdődik a probléma.
Az édesanya a gyerekük előtt, édesapát felszólította, hogy az Ő otthonában ne használjon ilyen durva szavakat, hogy a gyerek hazudik, mert ez nem igaz és az életkoránál fogva ő még nem hazudik. Mellékesen megjegyzem, hogy már nem egyszer rajtakaptuk, hogy nem mond igazat.
Most a felállás az, hogy édesapa nem tanul a gyerekkel, nem segít neki. Mindezek mellé a gyerek füle hallatára teremti le az apukát, hogy nem hazudik a gyerek. A két szülőnek teljesen más elképzelései vannak nevelés terén, nem tud evőeszközzel húst enni, nem tud orrot fújni, kakilás után kiabál, hogy töröljük ki, és mivel nem csináljuk akkora hiszti van, hogy az egész utca (kertes házban lakunk) zeng az ordításától, és mikor rákérdezünk anyukánál akkor elmondja, hogy igen ő kitörli a hátsófelét a gyereknek, elmondjuk neki a hisztit és azt kéri, hogy a hisztiző gyereket ölelgessük, szeretgessük meg.
Előre is köszönöm a tanácsokat mit tehetnénk.
Ez így van! :-)
Hát ha egy félórás leckére rámegy egy délelőtt meg egy délután is, akkor biza cseszteti a gyereket, csak nem túl hatékonyan...
Meg kell érteniük, hogy az iskola az ő dolguk. Nem a szülőké. Segítünk, de nem helyettük dolgozunk.
Tudom, ettől kiakadna anyu, meg lehet, hogy itt is sokan mások is, de amikor a másodikos fiam bevezette (volna) az egész hétvégén átívelő házi feladat kínlódást, akkor megnéztem, mennyi a házi feladat, megmondtam neki, hogy van rá X ideje, hogy ezzel foglalkozzon, aztán vége. Ha nincs kész, beírom az üzenőbe, hog azért nincs kész, mert tojt rá magasról. Viszlát. Süvítve írta a házit, nem akart beégni..
Még volt olyan, hogy lassan olvasott, gyakorolni kellett. Nyígott miatta. Mondtam neki, hogy nem tesz vele szívességet, hogy olvas nekem. Én nagyon szívesen segítek, ha szeretné, de a nyafogást nem hallgatom. Döntse el, ha úgy gondolja, hogy ez így neki megfelel, akkor megírom a tanító néninek, hogy nem gyakorlunk, mert nincs kedve. (Esti mese után maga adja a könyvet, hogy ebből fog 2 oldalt olvasni. :-))
Szó szerint ezt írtam én is. :-) (Jó, OK, nem kell kézen fogni, de menjen mellette.)
Visszautalok-- Sinister 74es hszére
anyu egy szociopatát szabadit a társadalomra.
- Apu miért nem tudja rávenni a gyerekét hogy tanuljon?
Mert ahhoz egyértelműen túl keveset foglalkozik vele-keveset vannak együtt, anyu pedig a több időben ellene dolgozik.
figyi.. én hajlamos vagyok még ma is csesztetni a gyerekeim...a jobb eredmény érdekében. már csak a kicsit, mert ő van itthon. És apa leállit.. hagyd békén kicsit, tudja a dolgát.
itt a történetben apu a kevés láthatás alkalmával nem feltétlen akarja csesztetni a gyereket állandóan és éppen a tanulással.
Ha anyu nem követel, apu bármit tesz a feje tetejére is állhat, a gyerek akkor sem tudja kötelességét.
szegényke a könnyeb úton indult el, mert anyu oda irányitotta.
Köszönöm a tanácsot, igyekszünk valami optimális megoldást kialakítani.
Szerintem erre az a válasz, hogy "Anyánál lehet, itt nem. Ha akarsz jönni Aquaparkba és nem otthon punnyadni napszámra, akkor pattansz és fogod apád kezét". Basszus, ne már a nyúl vigye a vadászpuskát...
Próbáljátok meg a mediátort!
Mindig hidegrázást kapok a kifejezéstől, hogy a "gyerek nem hajlandó"... (ezt nem ellened írom). Ez a kifejezés = végtelenül tehetetlen vagyok szülőként.
gondolom beszélgetnek a gyerekkel iskolai dolgokról és lehet tudni ki az osztály hülyegyereke... ;)
Anyánál lehet. Nálatok meg nem. És vagy követi a ti szabályaitokat, vagy nincs aquapark. Két gyerek bemegy veled, apu visszaül vele a kocsiba. És akkor száll ki, ha hajlandó mellette menni. 9 évesen mondjuk már tényleg nem fogja fogni a kezét, ez nem elvárható.
Ne "jutalmazzátok" meg, ha nem követi a ti szabályaitokat, ehhez továbbra is azt mondom, nem kell anyu közreműködése. Ahogy egy idegen gyerek is követi a mi szabályainkat amikor vendégségben van nálunk, úgy neki is kéne ezt, függetlenül attól, hogy otthon mit lehet.
Tehát ha kell, akkor nem mentek el a moziba,ahová meg van véve már a jegy. Vagy a két vendéggyerek elmegy veled meg egy barátnőddel az aquaparkba, apu meg otthonmarad durcis kisfiával, aki képtelen követni a szabályokat. Legközelebb menni fog.
Szinte minden megoldásra nyitott lenne, ami a gyerek érdekeit szolgálná, együtt mentek fogadóórára is az iskolába, mert ott is problémák vannak, orvosi segítséget is együtt kértek a gyerekkel együtt kellett menniük, mindenkivel elbeszélgetett zárójelentésben (vagy nem tudom hogy hívják) az van leírva, hogy az apuka következetes a fegyelmezésben, míg az édesanyának javasolják a nevelési tanácsadó felkeresését. Anyuka válasza az volt hogy, hülyeség mert az orvos azt egy órát látta csak és nem a teljes élethelyzetet. Azóta sem kért segítséget.
Csak halkan teszem hozzá: Azt csak remélni lehet, hogy a meghívandó barát tényleg egy tökös kiscsávó és nem az osztály aktív hülyegyereke. :-)
Nem érdemes azzal foglalkozni, hogy Anyu ilyen / olyan / amolyan, mert őt már nem fogják megnevelni. Ettől függetlenül a gyerek felé lehet normális elvárásokat állítani a láthatások idejére.
Amúgy van egy ismerősöm, ő épp ugyanezt csinálta/ja a gyerekével ő már hetedikes, de nekiáll anyu fogalmazást írni, hogy ne kelljen annyit a gyereknek... mai napig kikérdezi tőle a leckét, a saját fenekét talán 2 éve törli ki, a húst még mindig (!!!) felvágja neki...
Öröm az ürömben, hogy ettől még - máshol - ragyogóban megállja a gyerek a helyét, tökéletesen eszik késsel-villával és tökéletesen önálló, amikor épp hagyják...ha kinyalják a fenekét, azt meg hagyja. Tehát a szocializációja nem sérült, jelenleg nem tűnik úgy, hogy kis egobajnok lenne, hogy anyu hogy bír majd vele ha nagyon elkezd kamaszodni, azt mégazért várom... ill. nem, mert tudom, hogy hozzám jön majd panaszkodni az ismerős, és kérdezi mit rontott el, de ő pl. 14 éve gondolja hogy tökéletes munkát végez és nem hallgat senkire.
Természetesen szereti a gyermekét, de lát ellenpéldát arra, hogy más gyerekek hogyan vannak nevelve. A testvérem gyerekei elég sokat alszanak nálunk 6 éves fiú és a kislány 5 éves, szinte mindent önállóan csinálnak, tisztelettudóak, nem mondom, hogy angyalok, elevenek, de ez nem baj azt tudom kezelni.
De amikor több gyerekkel megyünk aquapark-ba és azt mondom, hogy rengeteg autó van a parkolóban, jönnek mennek a kocsik és mindenki megfogja valakinek a kezét és együtt megyünk, akkor a többi gyereknek simán egyértelmű csak ő az aki egyedül 20 méterrel előrébb megy és engem meg törjön ki frász, hogy nehogy baja legyen, és a válasz az, hogy anyánál lehet.
Ilyen dolgokat szeretnénk, vele megbeszélni, hogy legyen ő is következetes és akkor lehetne elérni valamit azzal a szegény gyerekkel, nem gondolom, hogy ezek olyan nagy kérések lennének.
Erre szintén nem reagálnék... :)
Áááá, semmi extra. Van egy elsős fiam is, iskolába szülőt nem engednek be. Múltkor egyik Anyu ott topogott reggel, hogy ez milyen borzasztó, hogy nem kísérheti be a gyereket. Kérdeztem tőle, hogy mi az, amit a gyerek nem tud megoldani? Nem találja meg a tolltartóját??? Vagy nem tudja átvenni a szandit??? Nem talája meg a termet???
Érdemes lenne esetleg mediátori segítséget igénybe venni, hogy kialakítsatok egy normális, a gyerek érdekeit szolgáló viszonyt. A párod nyitott lenne egy ilyenre? Talán erre rá lehet beszélni anyukát, alapvetően a gyerek érdekét kihangsúlyozva, a mediátor biztosan segít, hogy hogyan tudjátok bevonni őt, ha elzárkózik.
Az édesanyja is pedagógus és nála, vele sem hajlandó tanulni, csak ha anya segít. Általában ezért jön hozzánk úgy gyerek, hogy itt csinálja a leckét. Anyuka megoldja helyette a házi feladatot, összevágja apró pici darabra a hús mint egy három éves gyereknek és mikor rákérdezett az apuka az volt a válasz, hogy így könnyebb mint megtanítani késsel villával enni.) Én nem vagyok hajlandó óvodát játszani, nálunk késsel villával eszik. Akkor voltam hajlandó apró darabokra felvágni az ebédjét, amikor nagyon mozgott az első foga és nem tudott harapni.
De gondolom ezt más édesanya is megtenné.
Én már leírtam, szerintem sehogy. Én elmennék otthonról a láthatások idejére, a kapcsolatom életben tartása érdekében. Egy ilyen gyereket én biztosan nem tudnék sokáig elviselni, nekem pl az asztalnál gusztustalankodás és hiszti kizáró tényezők. Párat próbálkoznék, aztán ha zéró az eredmény, egyelőre kivonulnék. Egy idő után lehet továbbgondolkodni.
És a párod ezt hogy viseli? Szereti egyáltalán a fiát? Vannak jó pillanatok is abban a pár napban?
Nem akar "kiszállni"?
Nem mellesleg szerintem egy iyen ottalvós bulival anyut is lehet nevelni, mivel a gyerek, ha jólérezte magát, meg fogja kérni az anyát is hasonlóra, aki lévén mindent meg akar adni a gyerekének, bele fog menni. És ott fog rájönni, hogy a gyereke mindenre képes, csak neki játssza az agyát...
Nincs itt semmilyen alkalmatlanság, csak játszmázás, de az nagy mennyiségben.