Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Csak az okostelefon nem ciki?
Létrehozva: 2015. január 16. 11:40
A lányom tízéves koráig abban a hitben éltem, hogy sikerült úgy nevelnem, soha ne a szerint ítéljen meg másokat, hogy mennyi pénzük van, és hogy sose akarjon rivalizálni külsőségekkel az osztályban. Ma már úgy látom, hogy az utóbbi piszok nehéz kérdés.
Nők Lapja Café: ,,Anya, tök ciki ez a telefon, mikor kaphatok már egy újat?"
Nők Lapja Café: ,,Anya, tök ciki ez a telefon, mikor kaphatok már egy újat?"
Így van.
Fiam elsős osztályában is megjelent a tablet, Ok, XY kapta Karácsonyra, ő dolguk, de Anyuka kuncsorog az ablaknál a tanító néniknek, hogy Józsika hadd vigye be megmutatni a többieknek. Kell ez??? Ráadásul pont az itt vázolt olyan család, akiknek kilóg a feneke a gatyából, tehát rendes érvágás egy ilyen cucc, ráadásul úgy, hogy szerencsére az osztályban ez nem irányvonal, tehát nem azért kellett, hogy a gyerek ne legyen lúzer. Vagyis, ha lúzer lesz, az nem a tableten, vagy annak hiányán fog múlni.
Pont ez az én véleményem is. Én az ellen szoktam ágálni, amikor sokan azt hiszik, hogy attól, hogy a 2 éves ügyesen nyomkodja az okostelót, olyan ismeretekre tesz szert, ami számára előnyt jelent majd netán egy programozásnál.
Nálunk is itt hever a kütyü kéznél, mert használati tárgy. Ne áhított és elérendő cél, hanem egy tárgy. Ha nagyon akarja, megnyomkodja, aztán elhúz játszani. Igazi játékot. Emberekkel.
Komolyan, már én kezdtem magam hülyén érezni, hogy a gyerekek barkácskészletet kaptak karácsonyra (igazit) és a kis hülyék még örülnek is neki. :-)
Azért ugye nem annyira elképzelhetetlen, hogy egy kamaszgyerek éppen a programozás iránt kezd el érdeklődni??
Az én férjem is 14 évesen kapta meg az első szgépét.. egy commodeore64.es. Ausztriában vették. itthon még nem is lehetett kapni.
Aztán ezt elcserélte 91ben egy akkori legnagyobb gépre... -talán XT vagy mi volt... nem emlékszem- A srác akivel cserélt.. a szülei tele voltak pénzzel.. és megvették a fiatal felnött fiúknak a legjobbat. Nem tudott vele élni. A párom meg tudott.
A gyerekek meg ebben nőttek fel. Azt látták apjuk dolgozik.. munkára használja a gépet. Nekik sose volt akkoraaanagycucc a kütyü. Pedig kütyüből sose volt hiány.. hiszen ez része volt mindig az életünknek.
Lehet ezt okosan is kezelni.
Aztán a fiúnkból informatikus lesz... a lányok meg totál más irányba indultak- indulnak. És nem használják játékra a telefont. és sosem volt ciki, hogy nem a legújabb modell volt nekik... mert nem érdekli őket, hogy mi a ciki vagy nem ciki
megint a hülye mentalitás van a felszínem, csak most a telefon a preferált valami
piti emberek piti összegű vackokkal menőznek egymásnak
Ha ő örül, persze örülök én is. A kérdésem ettől viszont még változatlanul ez: mi legyen azokkal a szülői elvekkel, amelyek kifejezetten értéket képviselnek, de amelyek betartása a korosztály „nyomására” a legkevésbé sem egyszerű?
nem kell olyan elveket berögzíteni ami szembe megy a modern világgal
attól a gyereked lesz elmaradott
nem volt elég a régi vidéki elmaradott rokon akinek a távirányítós tévé az ótómata mosógép nagyon magas volt?
Ezek szerint nem csak én gondolom így, amikor a 2 éves ügyesedő hüvelykujjáról írok - kb. épp most. :-)
Ha egy gyereknek van egy hobbija, ami épp a számítástechnikához kötődik az rendben van. Említett valaki prezentációt, képszerkesztést, stb.
Úgy bizony! Csóró!
Nem is egy ismerősöm van nekem is, aki szó szerint nagy szarban van. De okostelefont azt vett, mert ez volt a szive vágya. Akár hitelre is a legújabb modellt. Aztán a telefon leesett , összetört és másikra nincs pénz.
Sokan mondták itt és sok hasonló topikban is, hogy akinek van pénze okostelóra az nem szegény. Hát.. dehogynem.
Ezzel nem azt akarom mondani, hogy gáz, ha a gyerek kicsit megnyomkodja anyu kütyüjét, csak azt, hogy ne gondoljuk, hogy ez annyira nagyon fejleszti. Igen, az anno-10-éves férjedet, Babyface, a programozás, az igen.
Azt hiszem, felreertetted. Nincs szeparaciorol szo (max kesleltetesrol, esszeru szuresrol), divatrol meg semmikeppen.
Az egyik oldal tudatosabban all a hozza a kerdeshez, mert van megfelelo hatterismerete, a masik pedig szimplan megy a tomeggel, trendekkel. Utobbi a konnyebb ugye.
(Nem kell ahhoz 5 evesen tabletezni meg Xbox-ozni, egyeb, hogy valaki magasszintu felhasznalo, vagy epp programozo lehessen kesobb. A mi sulink hozzaallasat leirtam, 14 eves kor alatt nincs IT oktatas, megis tobben ebbe az iranyba mennek tovabb tanulni/dolgozni kesobb.)
Most az okostelefon egyfajta státuszszimbolum...
ez az ország szegénységi bizonyítványa, hogy mennyire csóró
ja hogy a buxa egy mutató?
igen, még ha nem is tetszik
mert akinek van a buxájában, annak a fejében is van
és most ne hozakodjunk elő a simlisséggel szerzett jólétről
az össztársadalom az eszéből tud tollasodni, ha nincs ásványkincs vagyon
Szerintem ők pont azért tesznek így, mert felismerték, amit már talán Trivial már megfogalmazott máshogy, hogy attól, hogy a 2 évesnek baromi ügyes a hüvelykujja, és borzasztó ügyesen memóriázik a telefonon, még semmi előnye nem lesz ahhoz a nagyobb gyerekhez képest, aki a megfelelő időpontban kapott, vagy rendelkezésére bocsátott kütyü használatát pár óra alatt megtanulja, majd onnan fejlődik.
Lenézik mert nincs okostelefonja...
Ezt a gyerekek csupán a szüleiktől tanulják... a szülő is lenézi akinek nincs audija vagy bmwje... vagy akiről azt gondolja kevesebb nála.
Most az okostelefon egyfajta státuszszimbolum...
A felnőttek is megpróbálják követni a szomszédot a rokont komát munkatársat..... ááááá.. a tesóm plazmatévét vett-- nehogymáááá nekem ne legyen. A gyerek ezt látja maga körül, ebben nő fel, tehát igy fog viselkedni.
Szerintem harangocka fogalmazta meg a lenyeget:
" (sajnos ez magyar mentalitás) hogy "csak akkor vagy ember ha kirakod a fuxod"
Igen, ez valoban a magyar mentalitas egy nagyon jellemzo resze.
Nekem nem igazan tetszik, mondhatom taszit .Beteges dolog.
Es nagyon-nagyon sajnalom a magyar gyerekeket, ha igy igaz, ahogy a cikkben irjak.Lenezik akinek nincs okostelefonja??? Ez szamit a mai vilagban?
Az en gyerekeimnek NINCS okostelefonja, sot nekem sem. A hagyomanyos mobiltelefont hasznaljuk, ha szukseges. A ferjemnek van egyedul okostelefonja a csaladban, o a munkahelyen kapta, amint hazaer kikapcsolja.
Nem errol szol az eletunk, nem ilyen dolgok jelentik az erteket a csaladunkban. Bar (nagyon) jo korulmenyek kozott elunk, es egy olyan orszagban, ahol a technikai cuccok, telefonok, elektromos kutyuk meglehetosen olcsok, de nekunk nem igazan fontosak. Mas, egyeb dolgok fontosak.
Valoban tobbet jelent egy telefont nyomogatni, ulni a lakasban, mint kint a jo levegon gorkorcsolyazni, bringazni, lovagolni, turazni a hegyekben, orakig csobbanni a medenceben vagy kosarlabdazni? Mi peldaul nagyon szeretunk csaladostol eljarni szabadteri (vagy benti) koncertekre, es nem utolsosorban utazgatni.
A gyerekeimnek ugyan nincs okostelefonja, viszont jartak mar Japantol kezdve, Skocian, Pragan, Montenegron at Mexikoig... szerinted melyik volt szamukra emlekezetesebb?
volna..............volna........volna............
a dr'gasa'gos gyerek el van ke'nyeztetve.
Slusssssssssz
Anya! azt mondjad a csemete'dnek:
MAJD, ha tiszta kituno" lesz a bizonyitva'nyod, akkor veszek neked egyet.
Igen, de azt is látni kell, hogy a gyerek az, aki nem tehet az egészről, nem tehet arról, hogy hová született. Az persze más kérdés, hogy egyes nem megfelelő környezeteben "nevelkedő" gyerekek viselkedésétől már igen korán kinyílhat a bicska az ember zsebében, és túl hamar elveszítjük az együttérzést, holott ez még mindig nem a gyerek hibája, csak innentől már nehéz visszafordítani a dolgokat.
Egyébként a szegénységhez, hogy ezt hogyan éli meg egy gyerek, mi van a kicsi lelkében, nagyon-nagyon megható és aktuális példa Glyzelle Iris Palomar Fülöp-szigeteki kislány, aki elsírta magát Ferenc pápának mondott beszéde közben.
https://anc.yahoo.com/video/streetkid-asks-pope-why-god- 040237542.html
Nem tudom, hogy Steve Jobs és társai miért tesznek így, de könnyen lehet, hogy ők egy fajta ellentétes trendet követnek, ami mostanában egyre jellemzőbb egy bizonyos (tehetősebb) rétegre, miszerint a ló túlsó oldalára esve teljesen próbálják elszeparálni magukat a technikától, informatikától, médiától. Szerintem ez egy ugyanolyan divat, mint a másik véglet, amikor gyerek villog a drága kütyüvel, amire amúgy semmi szüksége. Csak nálunk egyelőre inkább az utóbbi terjedt el. Egyiket sem tartom ideálisnak.
Szerintem azzal, ha teljesen kizárjuk az ilyen dolgokat a gyerekünk életéből, bizonyos lehetőségektől fosztjuk meg őket. Például lehet, hogy egy ilyen körülmények között felnövő gyerekből tehetséges programozó lehetett volna, ha nincs hermetikusan elzárva a kütyüktől. A férjem például annó már 10 évesen komolyan programozott. Nem volt kütyüőrült a családja, sőt, egyszerűbb családból származik és ugye akkoriban az ilyesmi még egyáltalán nem volt divat. De őt nagyon érdekelte ez a dolog, és mivel a szülei látták, hogy komolyan veszi, van hozzá tehetsége, összespórolták a pénzt egy számítógépre (ez a 80-as évek végén volt, akkoriban még egyáltalán nem volt jellemző, hogy minden családban van számítógép). Később ezen a pályán is tanult tovább és mostanra sikeres programozó lett belőle. Ha viszont olyan elveket vallanak a szülei, mint például te, és mereven ragaszkodnak ezekhez az elvekhez, akkor ebben nem tudott volna kiteljesedni gyerekként, tehát korlátozva lett volna, és nem valószínű, hogy most ott tartana, ahol.
Közhely és többen leírták már itt is, de én is úgy gondolom, hogy meg kell találni az arany középutat, bizonyos dolgokban szigorúnak, másban pedig rugalmasnak lenni, persze nem mindig könnyű megtalálni az egyensúlyt.
Hm, azt nem tudom, a penz most hogy jott ide (?).
Egyebkent az alabbi New York Times cikk kapcsan irtam, amit, nem hasrautesbol. (Tobb hasonlot is idezhetnek.)
http://www.nytimes.com/2014/09/11/fashion/steve-jobs-appl e-was-a-low-tech-parent.html?_r=1
Egyenruha es jo oktatas kozott nem latok osszefuggest, bocsanat. Ez nem oltozkodes kerdese. Itt Angliaban a legtobb suli egyenruhas, szinvonalbeli kulonbsegek pedig eg es fold. (Gyerekem egyebkent kemenyen fizetos iskolaba jar, egyenruha szerencsere nincsen.)
Magaslovat, nyomorban eloket vegkepp nem ertem. Irtam ilyesmit?
Egyetertek.
A fiam me'g nincs kozepiskolas es a suliban semmilyen IT oktatas nincsen, megis mar tavaly csinalt onallo pp prezentaciot egy projekt bemutatojahoz. Magatol jott ra, hogy kell. Jatekai nincsenek, de funcionalisan siman hasznalja a szgepet, lasd PPT, szovegszerkesztes pl plakatok keszitesere (vagy a sajat kepregenyenek szovegei megalkotasara), filmeket edital (sot maga irja a forgatokonyvet, rendezi, stb, ez az egyik hobbija).
Internetet kutatasra hasznalja, FB-on vagy mas hasonlo oldalakon nincs jelen. Megmarad a face-to-face, elo kommunikacional a barataival, osztalytarsaival.
Az viszont erdekes, hogy olyanok, mint Steve Jobs volt, es mas high-tech iparban fejeskent dolgozo szulok pont azt a hozzaallast kepviselik a gyerekeik kutyu hasznalataval kapcsolatban, hogy "minel kevesebb es minel kesobb, annal jobb"
Ez pont olyan,mint hogy a csóró vagy nem annyira gazdag szülők ellenkeznek leginkább az iskolai egyenruha ellen,míg azt látod,hogy a világ legeletibenn iskoláiban bizony kőkeményen formaruhát kell hordani.
Ez valami kompenzálás lehet a kevessé tehetős szülők részéről.
Nem szállok le a magas lóról,mert tudom mit beszélek:vannak,akik kifejezett nyomorba szülnek és őket nem tudom sajnálni.
És más dolog a nyomor meg atisztes szegénység, az én anyukám is szegény család gyereke volt,de nem éheztek,nem fáztak,csak flancra nem tellett és látta,hogy a szülei bizony sokat dolgoznak.
Én a saját mobilomat szoktam néha odaadni a gyerekemnek, neki még nem voltam hajlandó venni sajátot. Azt hiszem, kissé több tapasztalatom van ugyanis ebben a témában (fiatalok kütyühasználata) ahhoz, hogy én mondjam ki ebben a döntő szót. És bizony ki is mondom. Néhány óra alatt meg lehet tanulni egy erős felhasználói szinten kezelni ezeket az alkalmazásokat, tehát erős önáltatás a szülők részéről az, hogy ha napi szinten adják a gyerek kezébe a kütyüt, akkor előrébb lesz bármivel. Nem lesz. A középiskolások a méregdrága okostelóikon játszanak és csetelnek egymással. Amikor word dokban adok ki egy anyagot (ajánlottat, hiszen ezek nem lehetnek kötelezők), az osztály háromnegyede visongani kezd, hogy ő nem tud szövegszerkesztőt kezelni, nincs is a gépén. Pedig azért félmillás a gép, hogy fusson rajta a legújabb játékszoftver is, tehát bőven elbírná a szövegszerkesztőt, amit még a húszéves gépek is gond nélkül megnyitnak. Vagy egy táblázatot megcsinálni önállóan vagy egy ppt-t? Elég ritka eset, pedig oda van nőve a kezükhöz. Sokaknak pedig internet =facebook vagy közös harci játék más gémerekkel összekötve.
A lányom mostanában arra használja a telefonomat, hogy a youtube-ról gumifonási technikákat tanul, és nagyon szépeket alkot gumiból (a telefont meg könnyen maga mellé rakja, míg csinálgatja). Játékok nyomogatása nem nagyon hozza lázba, igaz, nem is tiltottam soha, kipróbálhatta, látta, hogy a valós alkotás jobb, ennyi. Ha majd kap sajátot, az akkor jön el, ha - nem úgy, mint az osztálytársai, akiknek már van: pou-t etet rajta (ami konkrétan egy kakidarab és etetni kell) - hanem már hasznosabb funkcióit is értelmezni és hasznosítani lesz képes. Ha emellett pout is akar etetni, akkor már teheti. Addig, míg csak ezt csinálná rajta, tuti nem kap.
Az viszont erdekes, hogy olyanok, mint Steve Jobs volt, es mas high-tech iparban fejeskent dolgozo szulok pont azt a hozzaallast kepviselik a gyerekeik kutyu hasznalataval kapcsolatban, hogy "minel kevesebb es minel kesobb, annal jobb". Ok pontosan tudjak, hogy 1) milyen veszelyeket rejt me'g felnottekre nezve is, es nem akarjak kitenni ennek a gyerekeiket; 2) es azt is tudjak, hogy a technologiai eszkozok kifejlesztoi arra torekszenek, hogy kvazi a hasznalat "idiot-proof" legyen, ezert a gyerekeik semmirol nem maradnak le, ha kicsit visszatartjak oket. Viszont akkor lemaradnanak, ha az egeszseges fejlodeshez szukseges tevekenysegeket egyre inkabb a kutyuk vilaga helyettesitene, mint azt sajnos a sok haszontalan kompjuteres jatek, okostelefon es egyeb vilagaban megfigyelhetjuk a gyerekeknel, tinedzsereknel.
-----------------
Mas.
Erdekes az is, hogy pont a fiam (13 eves) hivta fel a figyelmemet egy pop szamra (nem tudom pontosan idezni sajnos), amiben arrol enekelnek, hogy milyen "messed up generation" van kialakuloban ezen manipulaciok reven, es ha tavol tartod magad, akkor majd valoszinuleg te leszel a vezetoje ennek a "messed up" generacionak, mert ok mar nem kepesek sajat magukbol kitermelni azt.
Szerintem az okostelefon nevetseges tulzas gyerekeknek (szamomra felnotteknek is az, de elfogadom, ha van, aki nem igy latja), mert feleslegesen (es nem epp pozitiv iranyba) stimulalja oket. Nalunk akkor kapott a gyerek egy "dumb" telefont, amikor mar egyedul ment valahova, ahonnan visszajelzett, v meg kellett beszelnunk, hol/mikor vegyuk fel, stb. Ez 12 eves kora utan volt. De nem is napi szinten hasznalja ma sem (es ha nagyon oszinte vagyok, enelkul is meglennenk.)
Orulok, hogy olyan iskolaba es kozegbe jar, ahol nem sikk es mindennapos tema az okostelefon v trendi kompjuter. Sot a markas ruha sem. Tudom, kisebbsegben vannak, ettol fuggetlenul nem hatranyban. Szerintem.
Remélem én is, hogy fog még azért változni. :) Már kétévesen se kényszerítettem rá a saját ízlésem, hagytam, hogy keresgélje a saját stílusát. Már oviban is maga válogatta a ruháit reggel, amit felvett. Én elmondtam a véleményem arról, hogy mennyire tartom ízlésesnek, ezt általában el is fogadta, de azért mindig a saját ízlése volt a döntő. Viszont ezek a hülyeségei, miszerint van benne mondjuk a köldökénél egy olyan ötcentis varrás, ami neki nem tetszik, akkor már felejtős a ruha, bármennyire csinos és kényelmes egyébként, az már kicsit égnek emeli a hajszálaimat...
Régebben nem vett fel olyan harisnyát, amin volt minta, na nem azért, mert nem tetszett neki, hanem mert a minta az anyagon belül is érezhető volt, és az "elviselhetetlenül nyomta a lábszárát"... Azóta viseli a Borsószem hercegkisasszony nevet ilyen esetekben...
Természetesen azok a gyerekek, akik kajáért könyörögnek, nem neteznek, a szüleik sem nlc-n írogatnak egy ködös vasárnap délután. Középiskolában ez is kicsit másképp van egyébként. Vannak lányok, akik nagyon szegények, ők pl. igyekeznek gazdag fiúk közelébe férkőzni (nem mind, de azért jellemző a jelenség), hogy pl. kapjanak tőlük ajándékba kütyüt vagy aztán feltöltést rá... Nagyon szomorú dolgokat lát az ember, ha a dolgok mélyére néz. Én már nem is nagyon merek, egyre inkább a struccpolitika felé hajlok...
Sokat fog még változni, én már a kisebbiknél nem is tulajdonítok ennek nagy jelentöséget. Egyedül abban nem engedek, hogy a sok trendi cucc között húztam egy határvonalat, mondjuk nem hordott pónis pólókat, nem veszek felkapott sztárocskákat ábrázoló ruhadarabokat, neon cuccokat, stb., mert az ízlés formálás igenis a mi felelösségünk. Legalábbis próbálkozni kell, hogy ne legyen belöle kismajom, aztán vagy sikerül, vagy nem....
Néha leszállhatnál a magaslóról, nem mindig ám, az tudom teljesíthetetlen, de csak egy kicsit.