Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Csak az okostelefon nem ciki?
Létrehozva: 2015. január 16. 11:40
A lányom tízéves koráig abban a hitben éltem, hogy sikerült úgy nevelnem, soha ne a szerint ítéljen meg másokat, hogy mennyi pénzük van, és hogy sose akarjon rivalizálni külsőségekkel az osztályban. Ma már úgy látom, hogy az utóbbi piszok nehéz kérdés.
Nők Lapja Café: ,,Anya, tök ciki ez a telefon, mikor kaphatok már egy újat?"
Nők Lapja Café: ,,Anya, tök ciki ez a telefon, mikor kaphatok már egy újat?"
"Általában azok a gyerekek éheznek, ahol anyu-apu a családi pótlékos bankkártyát odaadta az uzsorásnak, meg annak aki szerzett nekik lapostévét , menő telefont, stb. Nem vagyok érzéketlen, ne hidd, de olyan dolgokat látok néha, hogy el se hinném ha nem látnám. " Ez sajnos nagyon igaz. Anno egy családsegítő szolgálatnál dolgoztam, láttam dolgokat. Pl egy családnál (nem kisebbségiek voltak egyébként), ott volt a lapostévé, új DELL laptop, okosteló, (merthát az kell mert a barátnői mind a városban élnek, valahogy tartani kell a kapcsolatot)....majd mindezek mellett anyci közölte, hogy a leszázalékolt férjének jár a szoc. étkezés, és azt az egy adagot eszik 3-an (férj, ő meg a kétéves kislány), mert mit képzelünk, a jövedelmükből nem telik rá, hogy főzzön. Ahhaaa, a kertjük meg dzsindzsa, arra nem volt képes, hogy legalább zöldséget termeljen benne, de a szája az sírt neki, hogy lakhatási támogatást kér. Igen van az úgy hogy képes éhezni és a gyereket éheztetni, de a kütyü kell, mert "nehogymá" pont neki ne legyen.........
. Általában azok a gyerekek éheznek, ahol anyu-apu a családi pótlékos bankkártyát odaadta az uzsorásnak, meg annak aki szerzett nekik lapostévét , menő telefont, stb. Nem vagyok érzéketlen, ne hidd, de olyan dolgokat látok néha, hogy el se hinném ha nem látnám.
De erről nem az állam tehet,hanem a hülye anyja-apja.
Nem kell addig szülni,amíg lapjával beférf a szobába.
Amikor látom,hogy 7-8 gyerekkel nyomorognak...minek szül annyit?
Nekünk diplománk van,jól menő vállalkozás,de 8 gyerekkel már mi is nagyon szívnánk,akkor minek szül a 3 általánost végzett 8-at?Mire számít?
Persze az is lehet,hogy csak mi érzékeljük azt nyomornak, ők köszi szépen,nagyon jól megvannak.
Anyukám mesélte,hogy külföldre szakadt ismerősei ledöbbentek kb a 80-as években,hogy nekünk nincs légondink,hogy lehet kibírni a nyarat.
Számukra ez már putri-szint volt.
Gyurcsánynak egy jó ötlete volt:Aki nem gondoskodik megfelelően a gyerekéről,úgy elvenném,mint a sicc.
De bizony vannak, sajnos nagyon sokan is, akik nem IPhone-ért nyünnyögnek, sőt, azt sem tudják mi az, hanem kajáért nyünnyögnek. Csakhogy ez a cikk, meg a topic nem róluk szól. Ők és a szüleik nem nagyon írogatnak itt szerintem...
Amúgy én nem tartom olyan ördögtől való dolognak a kütyüket. Szerintem fontos, hogy ha lehetőség van rá, tanulják meg (ésszel) használni a gyerekek, a technika fejlődésével lépést kell tartani, ők már ebben nőnek fel, és amikor ők lesznek felnőttek, még alapvetőbb dolog lesz, hogy használják a kütyüket, mint most. Persze hülyeség hitelre telefont venni, pláne drágát, csak azért, hogy villogjon vele a gyerek. De ha megengedheti magának a család és a gyerek erre vágyik, nem gondolom, hogy meg kellene tagadni tőle. És természetesen ésszel használni is meg kell tanítani, mint például hogy iskolában, órán nem vesszük elő a telefont.
Pont annyi éhező gyerek van az országban, mint amennyiről szólnak a hirek.. sőt lehet még több is.
De nem ők azok akik okostelóra vágynak.
ők ennivalóra vágynak, meg fűtött lakásra.
Csak az ő hangjukat nem hallod meg, mert nem ér el hozzád.
Ne nyugodj meg. sajnos több van, mint ahánynak az anyja/apja ilyen fórumon megfordul. De az is igaz, hogy általában nem azok a gyerekek éheznek, akiknek normálisak a szülei, mert azok a kevésből is megoldják, és normális ruhában járnak, még ha nem is márkásban, de tisztában. Általában azok a gyerekek éheznek, ahol anyu-apu a családi pótlékos bankkártyát odaadta az uzsorásnak, meg annak aki szerzett nekik lapostévét , menő telefont, stb. Nem vagyok érzéketlen, ne hidd, de olyan dolgokat látok néha, hogy el se hinném ha nem látnám.
Ezt azonban én nem sorolnám a kormány hibái közé, maximum azt, hogy ezekben a családokban még ott vannak a gyerekek :(
Akkor megnyugodtam,mégsincs annyi éhező gyerek MO-n.
Az éhes gyerek ugyanis nem ifonért dühöng,meg márkás ruháért,hanem azért,hogy jóllakjon.
Szerintem akkor sem kell mindent első szóra megvenni a gyerekne,ha telne rá.
Meg kell hagyni a gyereknek a várakozás,vágyakozás örömét,hogy tudjon örülni.
Karácsony után kérdezem egy ismerősöm,na,örült a kisunoka az ajándéknak?
Nagypapa:annyira nem foglalkozott vele,minden héten kap valami ajándékot.
Szerintem ez szomorú,hogy már a kisovis sem képes örülni.
A személyisége része...- vannak ilyen emberek. De valamennyire kifogja nőni. Még ő sem tudja mit kezdjen magával.
14 éves, és semmire nem hajlandó. Bármit kérünk, megy a cirkusz. Inkább vergődik fél órát, minthogy segítsen. Próbálkozom, de már el vagyok fáradva, mert egyik napról a másikra semmi hatása nincs, bármit kérek, mondok.
Mondtuk neki, gyűjtsön össze x összeget, kiegészítjük, válasz: úgyse gyűlik össze. Olyan negatív, hogy néha legszívesebben tépném magam a tehetetlenségtől. Pedig sose volt az, hogy kinyitja a száját, mi meg ugrunk. Nagyszülőktől se kap semmit, tehát nem tudom honnan jön ez az Add meg Uram, de máris késő hozzáállás.
Megpróbáltam, amint elkezdtem, mondta, hogy tudja, és elmondta, tényleg tudja. Kérdeztem, hogy akkor mért így hordja, azért, mert már semmi köze ahhoz. De azért kösz, egy próbát megért:))) Mondjuk mi ezen nem szoktunk vitatkozni, végülis ő néz ki hülyén, nem én. Csak néha szoktam poénkodni rajta.
Mennyi idős a fiad??
pl felvethetnéd nála, hogy nyáron menjen el melózni, és keresse meg a rávalót. azt pl felajánlod, hogy X összegig kiegészited a keresetet.
lehet, hogy örülne is neki.
khm-- tudom, hogy divat, meg minden.
De a multkor a neten olvastam, hogy ez a divatos nadrághordást az USAban találták ki.. és először a börtönökben... hogy igy jelezzék egyes férfiak más férfiaknak, hogy készek a testi kontaktusra.
lehet hatna ha elmesélnéd a fiadnak?
A fel nem húzott farmert én is ismerem, néha szoktam mondani, hogy jaj, mindjárt elveszik a gatyád. De hát ezek a mai fiúk mind így hordják, el nem tudom képzelni, hogy kényelmes. Mondjuk nálunk nem szakadt még szét, a fiam átöltözik itthon, amint hazaér.
Ha már a telefon példája: az én gyerekemnek is okos telefonja van, de csak egy alap darab, nem egy I Phone. Hallgatom is, heti-napi szinten, hogy mennyi mindenkinek I Phone-ja van.. egy darabig hallgattam, aztán közöltem vele, TANULJON JOBBAN, keressen jobban, mint mi, és akkor olyan telefont vesz, amilyet akar. De a mi lehetőségeink eddig terjedtek. Ugyanakkor január van ugye, és szeptember óta már elköltöttünk kb 50 ezret cipőre, amit úgy fogyaszt, mint más a kenyeret. Nem olcsó kínait kap, márkás cipőt veszek, és 1 hónap alatt szét van taposva, kilukad a talpa, kilukad az orra (és ennek konkrétan a papírja sincs meg, nem tudom vissza se vinni) vagy elmondom neki, hogy ha hazajössz, öltözz át, egyrészt mert kényelmesebb, másrészt, hogy vigyázz a ruhádra. Szerinted hányszor öltözik át? Egyszer sem. Volt, hogy az orrom előtt szakadt szét a lába között a nadrág, mert még normálisan felhúzni se képes, és úgy ül le, hogy feszül szét rajta.
Tudom, én neveltem így, de komolyan megnézném, vajon más hogy bírna vele? Mert ha a lelkem kiteszem akkor se lehet igazam, semmiben. Igaz, éppen kamasz, tehát elvileg ez normális, csak én vagyok egyre jobban elfáradva az örökös "beszéljük át, nem jó ez így" sztoriktól, amik egész percekig vannak hatással rá.
Viszont nekem nem az elveimmel van baj, hanem azzal, hogy nem fogok eladósodni egy telefontársaságnak azért, hogy a gyerekem jobban érezze magát.
Az én lányom is ilyen, én már nem is veszek neki magamtól semmit. Az interneten kikeresi magának, amit szeretne és én megrendelem, amivel egyetértek. Általában mondok egy keretet, amin belül kellene maradni, így igyekszik megtalálni a legkedvezőbb kínálatot. (Óriási különbségek vannak, ugyanazt a holmit 2-3-szorosáért árulják az egyik oldalon, mint a másikon.) De van olyan is, hogy azt mondja, ilyen kellene, de ez drága. akkor segítek neki és megkeressük a legolcsóbbat. (Atlétizál, a jó cipők és szögescipők nagyon drágák tudnak lenni.) Most pl. olyan adidas kabátja van, amit mindenki irigyel tőle, pedig olcsóbban vettük, mint amennyibe egy márkátlan kabát kerül a boltban.
Hát... szerintem ez a tetszik- nem tetszik dolog nem nőhető ki.
Te sem veszel fel olyat, amiben nem érzed jól magad. Ha úgy látod az a ruha nem illik hozzád.... - bocs.. én pl igy gondolom.
Lehet rajta akármilyen márkajelzés.. ha nem tetszik nem veszem fel. Volt rá példa, hogy a zuram kosztümöt akart nekem venni karácsonyra és bementünk valami nagyondivatostrendi üzletbe pesten és nem tudtam választani. Mert nem tetszett egyik sem. Nem éreztem, hogy megszólit a ruha.. hogy - nézd itt vagyok-- pont rád illek, alig várom, hogy magadra húzz...
Ebben semmi baj nincs.
A kislányod is igy lehet.
Két lányom van.. tudom, hogy ők sem vennék fel azt ami nem tetszik nekik
más-- mobilok okostelók. A párommal is beszélgettem erről . Ő egyszerűbben látja . Azt mondta azért kell az újabb és újabb modell a fiataloknak, hogy fusson rajta a legújabb fejlesztés, alkalmazás- játék......
Amit te irsz, hogy órán is folyamatosan simogatják a telefont... az viszont szomorú. AZT tudatositani kell bennük, hogy a világon nincs olyan munkahely ahol megengedik, hogy a munka helyett mással foglalkozzon. Ha annyira szereti simogatni a telefonját, tanuljon ezerrel és legyen ő aki fejleszti az alkalmazásokat.
Csak a dolog piszlicsáré mivolta zavar. Mert ha hazahoztam volna neki valami csupafodor-masnisgiccses ruhát, hogy jajdeédes, hordjad, neki meg nem tetszene, azt érteném. De ilyen bélelt nadrágokból csak olyanokat gyártanak mostanság, hogy a zsebük környékén van valami díszítés: vagy egy bőrhatású bevarrás, vagy néhány strasszkő, vagy - ahogy most - cipzár. Nem is volt másmilyen, pedig nadrág meg már kellett a régiek helyett. És inkább visszavitette, semmint hogy hosszú pólóval elhordja. Még azt is hozzátette utána, hogy mondhattam volna, hogy tetszik, hogy megnyugodj, és "észrevétlenül" úgy nőttem volna ki, hogy nem volt rajtam, de így legalább vissza fogod kapni az árát... olyan fura nekem ez, talán tényleg azért, mert nekünk két farmerünk volt annak idején, olyan, amilyet az egyetlen Pajtás áruházban árultak. Ha dísz volt rajta, az volt, nem volt másik. Más világot élünk, az biztos.
Szerintem nincs mit kinőnie a lányodnak. Természetes dolog, hogy amíg van lehetőség választani, addig olyat szeretne, ami tetszik neki. Hidd el, ha értelmes gyerek (és nyilván az), akkor majd ha nem lesz lehetősége másra, be fogja érni azzal, ami van.
Érthető a szituáció, amit leírtál. Már megint az arany középútnál tartunk, csak éppen azt nagyon de nagyon nehéz megtalálni a gyakorlatban. Nekem is szülőként. Egyértelmű, hogy az ezer éve nem divatos, oldalt csíkos bolyhos mackós, mástól örökölt cipős gyerekeket bizony bántják emiatt akár már egy közepes anyagi szinten lévő suliban is. A tonnányi nehéz ezeréves mobil is cikibb már, mint akár a semmi. Praktikus is, ha van rajta net, az én tizenkétezres mobilomon, amit kp-ra vettem és nem előfizetésre, van internet, és ha pl. nem jön a vonat Istenhátamögöttpusztán, ahol állomás sincs, meg tudom nézni a honlapot, hogy mi van. A gyereknek se hátrány az ilyen, csak nem szabad hagyni, hogy a suliban szórakozásból is azt nyomkodja, vagy hogy egyáltalán elővegye. Mint írtam, a középiskolások többsége nagyon is hogy előveszi, és egy egész sulit mégse lehet kirúgni emiatt, habár benne van a házirendben, hogy nem lenne szabad nekik sem.
Visszatérve az elvekhez meg az arany középúthoz, tegnapi sztori: én eddig azt hittem, nagyjából megtaláltam már ezt a középutat. Van a gyereknek sok szép divatos ruhája, egy drágább darabra se mondok nemet, ha épp megtehetem, hogy megvegyem, és ha boldog vele, de nagyzolásra se neveltem soha. Van egy butik, ahol egyedül szoktam neki ruhákat venni (suliidő miatt), többnyire úgy, hogy előtte megbeszéljük, mi kell, mert a legtöbb ruháját maga választja máshol. Most is kiadta a rendelést, hogy bélelt farmert szeretne, puhát, passzosat, nagyon szereti ezt hosszú felsőkkel, csinos is, kényelmes is. Van már neki pár ilyen, csak ugye elhasználódik, pótolni kell. Hozom is haza, felpróbálja, jó a méret. Aztán mégis nyúlik a szája... mi a baj? hogy van rajta két cipzár jelképesen a zseb helyén kívülről, és az neki "kényelmetlen". Kizárt dolog, hogy érezze, akármilyen Borsószem kisasszony, mert kívül van a bélelt nadrágon... Mondom ez nem lehet kényelmetlen. Oké, akkor egyszerűen nem tetszik. Ne legyen rajta cipzár a zsebénél! Kérdem: nem tudod így elhasználni hosszú pólóval? az alatt nem is fog látszani! Nem, mert a tudat is zavar, hogy ott van. Vidd vissza. Felhívtam a butikos nőt, hogy visszavenné-e csak azért, mert nem tetszik. Azt mondja: pontosan értem, miről beszélsz: van egy hasonló korú unokahúgom és unokaöcsém, ők is pont ilyenek. Ha egy valami nem tetszik, nem hordják el, ha a fejedre állsz se. Természetesen visszaveszem...
de ilyenkor azért elgondolkodom: ez vajon a mi hibánk, hogy idáig jutottunk? Persze, a mi hibánk... de mit rontottunk el? B) verzió, hogy talán még kinőhető a dolog... (9 éves)
nagyon megfontolando amit irtal azok szamara akik annyira huen ragaszkodnak az elveikhez es azt hiszek ezzel mindig jot tesznek a gyerekuknek.
az erzest ismerem amit leirtal. sajnos.
Ja meg valami.
en meg pont azert mentem el mar 15 evesen dolgozni es alberletbe mert nem kaptam meg anyagilag azokat a dolgokat amire vagytam, es sokkal jobban vonzott hogy a 3 muszakban dolgozo szovodei fizetesembol meg tudtam venni minden ruhat divatholmit amit csak akartam mint az iskola meg a tanulas.
mellesleg sose bantam meg.
es pontosan azert kezdodott az aktiv sexualis eletem mar 15 evesen mert ettol tiltottak a legjobban, mert a csaladunkban ez volt a tabu, es mert annyira erkolcstelennek tartottak ha egy lany ilyen fiatalon mar rendszeres sexualis eletet el.
tehat a megvonassal eppen az ellenkezojet ert el minden annak amit szerettek volna nalam elerni.
en ezert probaltam maskeppen.
ja, es sose bantam meg azt se hogy 15 evesen mar voltak barataim, legalabb szereztem jocskan tapasztalatot ahhoz hogy nekem milyen a jo sex, es a 2. hazassagommal meg is talaltam ehhez a partnert is.
Ja. ha meg olyan szulo lettem volna aki mindent megtagad a gyereketol akkor meg azert.
tudod egy felnott 19 eves ember (en mar regen ferjnel voltam akkor) pontosan tudja mi a jo es a rossz kozott a kulonbseg.
En se hibaztattam se az anyamat se a gyerekkoromat hogy 18 evesen egy orult alkoholista szemethez mentem hozza.
KIZAROLAG az en dontesem volt a sajat felelossegem.
sajat felelossegem volt hogy nem tanultam tovabb, hogy kikkel mentem agyba kihez mentem hozza stb.
eszembe se jutna soha se most se regen hogy rajtam kivul ezert mas volt a felelos. Nem. az ember a sajat cselekedeteiert felnott korban bizony mar felelos. ez csak olyan mai divat hogy mindent vissza vezetunk a szulokre.
a szomoru vegkifejlethez mindig szereted elfelejteni pedig azt is leirtam hogy a fiamat 15 evesen diagnosztizaltak mar itt sulyos skizofreniaval. mivel itt kenyszergyogykezelni nem lehet senkit es egy 180 magas fejlett fiuval se birkozhatsz naponta 2 szer hogy vegye be a gyogyszereit , kivancsi lennek te mit talaltal volna ki megoldaskent. a skizofreniasok nagy resze pontosan ezert hal meg ilyen modon mert nem szedik a gyogyszereiket, es senki nincs aki erre barmilyen modon kenyszeritheti oket.
itt ha egy 10 eves gyerek megtagadja hogy vert vegyen tole az orvos akkor erre KIZAROLAG akkor kerulhet sor ha kozvetlen eletveszelyrol van szo.
Hasonló korú volt a gyerekem, 10 év körüli, amikor nekünk is felnyitotta a szemünket. :) Sportolt és egy nyári szabadtéri edzés közben egyik pillanatról a másikra nagy vihar lett. Fel akartam hívni, hogy megkérdezzem sikerült-e behúzódniuk valahova, elmenjek-e érte hamarabb. A telefon kicsengett, de nem vette fel. Újra hívtam, majd a következő próbálkozásnál már ki volt kapcsolva. Szakadt az eső, villámlott, az ágakat tépkedte a szél, én ideges lettem, beültem a kocsiba és rohantam oda, ahol az edzés volt. Amikor odaértem az egész gyerekcsapat ült az edzővel egy átjáró alagútban a legnagyobb nyugalomban, semmi bajuk nem volt. Mikor hazafelé a kocsiban felelősségre vontam, hogy mégis miért nem vette fel a telefont, tudja-e, hogy mennyire megijedtem, akkor közölte velem, hogy ezt a telefont ő soha nem fogja elővenni a többiek előtt, mert nagyon ciki és azért kapcsolta ki ( azt is úgy, hogy a többiek ne lássák ), mert ez még a csengőhang alapján is elárulta magáról, hogy "kőkorszaki" darab. Megjegyzem akkor még okos telefonokat hírből sem ismertünk, akkor az is lényegi különbség volt, hogy melyik képes mp3-at lejátszani, monochrome vagy színes kijelzős. Szóval akkor megtanultam, hogy ennyire nem ragaszkodhatok én sem az elvekhez, hogy minek neki jobb, ha a funkcióját tekintve egy avultabb darab is bőven megteszi, mert ha a lelkét ennyire bántja, ő ettől sokkal kevesebbnek látja magát a többieknél, akkor igenis bizonyos határok között, de rá is tekintettel kell lennem. Azóta eltelt nagyon sok év, - bár még tanul, de már papíron felnőtt - az értékrendje nem torzult, szerintem teljesen rendben van.
Egyébként nekem ez elég nagy pofon volt és így többszörösösen motivált a dolog innentől, hogy jobban figyeljem mit szeretne, mert hirtelen minden saját gyerekkori vágyam ütött vissza, de hatalmasat. A szüleim mindig, mindenben a praktikus szempontokat vették figyelembe. Ezért jártam olyan kabátban, ami nem igazán tetszett, olyan cipőben, amit nagyon utáltam, nagyon rondának tartottam és ezért iskolában is nagyon cikinek éreztem. A legjellemzőbb pedig, hogy egy gyerek milyen mérhetetlen vágyat tud érezni valamire, amit nem kaphat meg, arra az én esetemben a fekete Volga volt a példa. Akkoriban nem sok szép autó szaladgált az utakon, de a szüleim szerint minden fekete Volgát átszellemülten voltam képes bámulni. Apukám egyszer megkérdezte, hogy miért tetszik nekem annyira az az autó. Mert olyan volt, mint egy lakkcipő. Én pedig soha nem kaphattam lakkcipőt, a szüleim szerint semmi értelme nem volt nekem lakkcipőt venni, amikor a sima is pont ugyanolyan jó volt.
Szóval én innentől soha nem szerettem volna, hogy az én gyerekem normális határok között ilyen intenzíven vágyakozzon valamire pusztán az elveim miatt.
A titka az, hogy ésszel kell csinálni, mint mindent. A hűségidő egyébként nem azt jelenti, hogy nem válthatsz csomagot, hanem hogy nem válthatsz csomagot olcsóbbra, ami nem ugyanaz. Én hűségidőn belül váltottam csomagot, úgy, hogy fillérre ugyanannyi maradt az előfizetési díjam, viszont a hozzá adott szolgáltatások köre bővült. Egyébként én mindig a legolcsóbb csomagot választom, így nem érzek szorongás a hűségidő miatt.
A telefonom még sosem romlott el, igaz, én márkahű vagyok, hiszek benne, és ezt a telefonom is érzi :)
A hűségidő már csak azért sem zavar, mert úgy láttam, mára a piac kiegyenlítődött, nagy meglepetés nem érhet. Én telenoros vagyok, a férjem a vodánál van, mégis forintra ugyanannyi az előfizetési díjunk, csak épp a csomag neve más. Nagy különbség már nincs a szolgáltatók között.
Próbáltál már megjavíttatni mobilkészüléket? Én igen. Többe kerül - sokszorosan többe, mint hűségidővel megvenni egy vadi újat. Fogyasztói társadalom vagyunk, ne javíttassunk semmit, dobjuk el, ha van csepp eszünk, szelektíven, ha nincs, akkor csak hadd mérgezze a környezetünket, irány a kuka. Amíg nem kényszerülnek rá a gyártók, forgalmazók tudatosabb szemléletre, addig ez lesz.
A mobilszolgáltatónak elemi érdeke, hogy nála vegye meg az ember a szolgáltatást, hát beetet, nyomul. Ennek a marketingnek az egyik része a hűségidőért cserébe hiper-szuper telefon bagóért. A másik része meg a nyomulás. Nemrégen hívott fel a szolgáltatónk, hogy isssssteni üzlete van számunkra
: látja, hogy alig x perc lebeszélhetőségünk van egy elavult csomag részeként, és hát sokkal több lebeszélhetőséget tud csak most, csak nekünk felajánlani. Hallgattam, hallgattam a kisasszonyt a telefonban, majd rákérdeztem, hogy mennyi is az annyi a másik csomaggal. Természetesen drágább lett volna, mint a jelenlegi csomagár. Kérdeztem, látja-e a kisokosából, hogy azt sem beszéljük le a mostani csomagunkból, amit lebeszélhetnénk... akkor minek nekünk egy drágább csomagból még több lebeszélhető perc? Hebegett kicsit, majd elbúcsúzott.
A kütyük remek dolgok. Nekem személy szerint egy Nokiám van mobilként, semmi okosság nincs benne, és csak telefonálásra használom. Az életvitelemhez nincs szükség okostelefonra. Itt a laptop, az internet, az e-book olvasóm, háttértárolóm, kocsival idegen helyekre adhoc nem járok, ha megyek, az előre meg van tervezve, ki van nyomtatva a legfrissebb térképen az útvonal.. ha meg ennek ellenére is eltévedek, addig megyek, amíg valakit meg nem tudok kérdezni - minek ruháznék be valamire, amire nincs szükségem?
Ki kell venni a gyereket abból az iskolából, ahol csak az az érték, ha a gazdagsággal lehet villogni.
Ha nem az számít, kinek mi van a fejében, hanem hogy milyen ketyerét hord a zsebében.