Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Csak az okostelefon nem ciki?
Létrehozva: 2015. január 16. 11:40
A lányom tízéves koráig abban a hitben éltem, hogy sikerült úgy nevelnem, soha ne a szerint ítéljen meg másokat, hogy mennyi pénzük van, és hogy sose akarjon rivalizálni külsőségekkel az osztályban. Ma már úgy látom, hogy az utóbbi piszok nehéz kérdés.
Nők Lapja Café: ,,Anya, tök ciki ez a telefon, mikor kaphatok már egy újat?"
Nők Lapja Café: ,,Anya, tök ciki ez a telefon, mikor kaphatok már egy újat?"
Igen. A szomorú folytatást tudjuk.
Még jó, hogy van villany.
Ennél már csak az jobb, ahol mobiltelefon van, de az áram nincs bevezetve.
Hogy töltik fel a telefonokat?
http://vilagszam.hu/cikkek/biciklin-erkezo-elektromossag- hogyan-toltik-a-telefonokat-afrikaban.html/7744
Egyszer sikerült a szomszéd utcaiakkal focizni, nekik rendes bőrlabdájuk volt amihez nem voltunk hozzászokva, és jól kikaptunk. Elkezdtünk gyűjteni cserebogárszárnyat, úgy hallottuk egy kilóért adnak egy fűzős lasznit... Soha nem lett bőrfocink.
Igen, ettől még előre ment a világ. Vagy hátra?
Aláírás: Egy 56 éves GYEREK, akinek végre sikerült a gyerekei bőrlaszniával focizni.
Erdekes volt amit irtal.
en nagyon szegenyen nottem fel, es bar sose hasznalt ruhakat kaptam de nagyon keves ruham volt es olyan amire nagyon ahitoztam talan egy ketto osszesen.
Talan eppen ezert volt hogy a fiamnak en mindenbol megvettem a legjobbat a markasat ujat szepet. Emlekszem 3. osztalyba jart amikor egy ismerosunk latogatoba hazajott Svedorszagbol es a fian egy bornadrag volt es egy hozzavalo dzseki.
a fiam nagyon szeretett volna egy ilyen nadragot , de a 80 as evek elejen ilyen meg otthon olyan meretben nem volt kaphato.
megszereztuk kulfoldrol az anyagot es egy szaboval megvarrattam neki. MIndig nagyon ertekelte az ajandekot de ez volt a csucs, es en nagyon boldog voltam amikor lattam mit jelent neki ez a nadrag.
aztan kicsit kellemetlen volt mert behivtak az iskolaba hogy a fiam eddig is tul volt oltoztetve a tarsain es amiota bornadragja van azota a fel osztaly ezert sir otthon.Es hogy a fiam ne hordja az iskolaba.
Megertettem a tanitono erveit is de mondtam hogy en egesz gyerekkoromban ugy oltoztem hogy 99 % ban nem az volt rajtam amit szerettem volna, en ezt az erzest soha nem akarom megismertetni vele. aztan ovatosan ravettem a fiamat hogy nem menjen lehetoleg tul gyakran ebben iskolaba, egy ev mulva meg szerencsere mar eleg szuk volt a nadrag szoval aktualitasat veszitette a dolog.
a 18. szuletesnapjara kapott autot tolunk, es en orultem hogy boldog vele.
Megis elofordul hogy az ember nem tudja mikor teszi jol ha megtagad valamit es mikor ha teljesiti a kivansagot. megsem bantam meg sose hogy megkapott mindent , mert ertekelte es olyankor mindig nagyon boldog volt.
Szamomra meg az lenne ciki, ha okostelefonja lenne a gyerekemnek
...
Visszatérve a cikk kérdéséhez: régen is megvoltak azok a dolgok, hogy mivel tudott felvágni az, akinek a pénz volt az értékmérő. A nyolcvanas években jártam általánosba, kilencvenesben középsuliba: akkor nem a telefon, hanem a videokazetták, a walkman-ek, a farmer vagy a sportcipő márkája volt menő vagy ciki. Ezeket a dolgokat meg kell tanulni a gyereknek kezelni. Először is tudomásul kell vennie, hogy milyen a családja anyagi helyzete, és fel kell fognia, hogy meddig mehet el a kéréseivel. Azt se tartom ördögtől valónak, hogy valami extrém vágyáért maga dolgozzon meg, akár házimunka formájában. De még így is lesz, amiről be kell tudnia látni: nem az ő árkategóriájuk. Ha ezt nem tanulja meg feldolgozni, egyrészt kiszolgáltatottá válik az újabb és újabb nyomásnak, ami a társaitól jön, másrészt a család is lehetetlen helyzetbe sodorhatja magát (hitelek, túlvállalások - és van ilyen, aki inkább személyi kölcsönt vesz fel vagy hitelkártyával megy le mínuszba, hogy eleget tegyen a gyereke épp aktuális túlzó vágyának)... Annyira nem szabad vattába csomagolni a gyereket, hogy irreális dolgokat is megveszünk neki, csak hogy ne legyen ciki az esetleg multimilliomos osztálytársak mellett. A mi sulinkban is megvannak azok a gyerekek, akiknek már a kiadás hetében ott volt a zsebükben az új ájfon 6. Meg azok is, akik tavaly karácsonyra kaptak egy szintén okos készüléket húszezerért, de azon "csak" netezni lehet meg fényképezni, ja, meg majd elfelejtettem: telefonálni... és jó esetben megtanulnak azzal élni, hogy nekik ez a megengedhető, és elengedik a fülük mellett azt, aki esetleg emiatt piszkálja őket. Vagy visszavágnak elmésen: pl. legalább én okosabb vagyok, mint a telefonom, míg ezt rólad nem merném kijelenteni...
Nekem nagyon gazdag osztálytársaim is voltak anno, úgyhogy én abszolút megtanultam együtt élni azzal, hogy felfogjam: ÉN mit engedhetek meg magamnak, ÉN hogy legyek azzal elégedett, és ne azzal foglalkozzak, hogy más ugyanezt a terméket esetleg luxuskivitelben használja... Utólag persze sok minden más fénybe is került. Nem vagyok kárörvendő, nem tölt el elégedettséggel, hogy kiderültek ezek a dolgok, egyszerűen magyarázatot kaptam felnőtt fejjel sok dologra. Az egyik szupergazdag fiú apukáját harmincvalahány évesen megölték, akkor tudta meg mindenki, hogy az a rengeteg pénz mégsem teljesen tiszta forrásból származott... egy másik kislánynak meg a túlhajszoltság miatt szívrohamban halt meg az apja fiatalon... nem mondom, hogy legyünk középszerűek, ha többre vágyunk, de megelégedni is tudni kell, mert nincs az a dolog, aminél ne lehetne újabbat, drágábbat is találni... és ennek sose lenne vége, ha nem mondanánk ki: nekem ez bőven elég.
Én már szó szerint örülni szoktam, ha kétévente egy kézzel írott kis puskát látok a diáknál egy dolgozatnál. Ezer éve bevett módszer ugyanis az aktuális tankönyv- vagy füzetoldal lefényképezése, ahhoz még okos készülék se kell, elég egy alapmodell. Ha kézzel ír a diák egy puskát, persze az sem szép dolog, de amíg azt megírja, tanul vele. Lényeget emel ki, tömörít, vagyis valami azért így is a fejébe jut. Egy fényképhez nem kell agyi megerőltetés. Az okostelefonok kora óta pedig válaszol a google vagy valamelyik alkalmazás. Persze aki nem ésszel csinálja, pillanatok alatt lebukik így is: pl. egyik dolgozatnál kérdeztem egy egyszerű tézist a műből, amit megtanítottam, erre a diák beütötte a google-be, hogy tézis, és féloldalas, egyetemi szintű filozófiai értékezést másolt a dolgozatába Hegel dialektikájáról. Mikor rákérdeztem, hogy került ez a dolgozatába, mondta, hogy ő ezt tanulta meg. Ebben a stílusban? - Igen, mert ő szó szerint tanul. Honnan tanultad szó szerint? Az internetről. Jó, akkor tedd már meg nekem azt a szívességet, hiszen most írtad le öt perce, hogy szóban is elmondod... nem kell az egészet, csak esetleg az elejét, mert talán a többieket is érdekelné ez az érdekes filozófiai adalék a műhöz, hiszen én ezt nem tanítottam ilyen részletesen, csak utaltam rá. Persze nem tudta. De még akkor sem adta fel! - Már elfelejtettem. -Most adtad be a dolgozatot, hogy felejthetted el? -Elfelejtettem és kész, tessék elolvasni. - Esetleg nem lehet, hogy beütötted a google-ba, és bemásoltad az első találatot? - a válasza szinte sikító felháborodással: NINCS IS A TELEFONOMON NET!!! ...
Ez csak egy történet volt a számtalan közül. Van, akinek annyira hozzá van már nőve a telefonja a kezéhez, hogy kétpercenként MUSZÁJ ránéznie. Függőség. Ha nem puska, akkor is. Megvadul, ha elveszem megőrzésre. Eltetetni el lehet vele, de egy perc múlva előveszi. Volt már, aki maga sem vette észre, ösztönösen vette elő... Vagy dolgozatnál: látom, hogy olvassa a telefonját. Odamegyek hozzá, szólok, hogy tegye el. De tanárnő, TESSÉK MEGNÉZNI, nem az anyagot olvasom, csak fb-n jött egy üzim! Mondom: nem, nem akarom megnézni az üzidet, nem vagyok rá kíváncsi. Viszont ne várd már el tőlem, hogy még szelektáljam is, ki olvas fészt, ki meg puskát. A telefont mindenkinek el kellett tennie. Nagy durrogva elteszi. Öt perc múlva már újra nála van, de akkor már "okosabb", a combja alatt...
Némelyikük elveszne ebben a világban, ha nem lenne net. Konzervatív módokon már kevesen tudnak információhoz jutni: könyvből, papír alapú menetrendből, katalógusból. Kiadok egy gyűjtőmunkát: nem tudom megcsinálni, mert nincs otthon most net... a mi időnkben sem volt, könyvtárba mentünk... ja, ő oda nem jár, majd mondja anyjának, hogy csinálják meg a netet.
Közben folyamatosan megy a rinya,hogy minden második magyar gyerek éhezik.
Ja persze.
Falusi iskolában tanító ismerősöm szerint tök gáz,hogy minden gyereknek menőbb telefonja van,mint neki a dolgozó nőnek.
És ez Kelet-Magyarország.
De hat ha eccer mindent meg kell venni, ami elado.
Megis ki az, akit jobban le lehetne nezni? Azt, aki azt vesz meg, amire valoban szukseg van, vagy azt, aki minden lomot felhalmoz?
Van itt penz, sose tessek sirni, hogy nincs, mert meg leneznek.
Nekem se, max a főnökömnek. :-)
Igen, ebből mindig nagy viták vannak, lehet, hogy betűként nem megy át annyira a mondanivaló, személyesen közelebb kerülne pár álláspont (néhány pedig még messzebbre...:-))
Pont ma mondtam férjemnek, hogy a nagy fiam kapjon az asztali gépre egy saját profilt. Tökre fog neki örülni. Eszébe nem jut, hogy egy új tablet jobb lenne, mint ami ott fekszik az asztalon. Telefont sem kért még semelyik semmilyen ünnepre.
Az más!
nekem nem sürgős az email olvasás. .:-)
Én sokszor nem pontosan értelmezem a home-office fogalmát, így nem hátrány, ha bármikor el tudom olvasni pl. a mailjeimet. :-)
Erről már beszéltünk! Emlékszel?
van akinek ez valamiféle státusz-szimbolum . ők veszik évről -évre a legújabb modellt és gyártanak hozzá valamiféle ideologiát.
Másnak meg szimplán használati tárgy. Arra használják amire kell és nem lesik, mikor adják ki belőle a legújabb modellt.
Ja, és ezt nem az őskövület énem mondja, mert nekem is okos telefonom van azért, mert pár funkciójára szükségem van.
És már Gameboy korban is voltak, akiket nem "kapott el a gépszíj" és nem ettől érezték magukat embernek. Én még optimista vagyok...
Nagyfiam másodikos. Iskolában az a szabály, hogy aki visz telefont, az reggel kikapcsolva teszi a tanári asztalra. Hazainduláskor megkapja. Csak azok visznek, akik egyedül járnak haza, vagy edzésre. Ja és butát. Mert hogy telefonálásra kell. Én fiam még nem akar egyedül járni, eszébe sem jut, hogy telefon kéne neki.
Akkor ezek szerint én vagyok az egyetlen szülő, aki vett, vesz a gyerekének kütyüket.
12 éves. 1 éve kapott okos telefont karácsonyra. Előtte 1évig volt "próbaüzem" nem okos telefonnal. Az újat előfizetésemre vásároltam pár ezer forintért, kapott bele egy feltöltőkártyát és havi 1500 Ft-ot rá. Úgy is csak megcsörget minket és visszahívjuk.
Vigyáz rá, tudja, hogy mikor és hol hogy illik használni. Imádom, hogy anyukám felhív, hogy a lányom most hívta fel és kérdezte meg tőle, hogy hogy van, minden rendben van-e vele és vigyünk-e neki valamit. Ja, biztosan ezt a rossz szokást is tőlem látta, hallotta... mert egy gyereknek nem való telefon - semmilyen - okos meg főleg nem.
Szeret fényképezni, megadatik neki, zenét hallgatni, szerkeszteni, megtanulni már gyerekként a navigációt stb. Ami nekem még "kínai", az neki már csípőből megy.
Igen, tavaly születésnapjára vadi új laptopot kapott. Egy évig semmit nem kap, se zsebpénzt, se szülinapi, se névnapi, se karácsonyi, se húsvéti se semmilyen ajándékot. Megbeszélve: a következőt gépet ő veszi, a saját fizetéséből. Nem lóg a neten éjjel-nappal, viszont videót, zenét szerkeszt, és ezernyi dolgot csinál már, amihez én hozzá sem szagolok. Karácsonyra zenés PPT-kaptam meglepinek az e-mail fiókomba, amitől sírtam, mint a záporeső. A kollégák meg irigykedtek és hüledeztek, hogy mit írt és milyen szép az egész.
Mellesleg, úgy, mint anno én, a levetett, kinőtt, mások által elnyűtt holmikat kaptam meg mindig. Az apja egyke, neki mindenből a vadi új jutott, fogalma sincs az érzésről. A lányom a "kicsi", aki azelőtt a sokadik használó után kapott egy lestrapált asztali számítógépet, telefont, MP3 lejátszót. Őszintén? A szívem szakadt meg, mert kicsinek is mindennek örült, hogy egyáltalán megkapta az apja, bátyja után levetett műszaki cuccokat.
De besokalltam és a sarkamra álltam. Elég volt! Megérdemli végre, hogy legyen új holmija. Nem tudom leírni a boldogságát és az érzést, amikor megkapta az új telefonját vagy az új gépet. Megadhattam neki az új érzését és ez nem töltötte el mások iránt lenézéssel vagy hencegéssel. Sőt!
Nekem nincs lelkiismeret furdalásom, hogy megadom neki mindezt. Nem érzem elrontásnak. Helyén, okosan és remek rálátással kezeli már most az ilyen ciki, nem ciki problémákat. Az értékrendje a helyén van. Amikor az új telefont vagy a gépet megkapta, akkor azt kérdezte, hogy a régit el lehet-e ajándékozni olyan embernek, aki még tudná használni? A ruháit sem adja bizományiba. szigorúan el kell ajándékoznunk, ha kinőtte, mert valakinek még biztosan jó. Simán bemehetek vásárolni vele turiba, nem is esik szó róla, ha nem új ruhát veszünk, hogy miért nem új.
Én úgy látom, hogy pont az okos telefon a visszatartó erő az iskolában. Nem veszik elő, mert nem akarják, hogy a tanárnál kössön ki és a szülőnek kelljen bemenni érte. Mivel mindenkinek van, ezért nem is dicsekvés tárgya.
Nekem is ötödikes a gyerekem, de nem kap csak azért okostelefont mert a buta telefonja ciki. Pedig neki is ciki és nem egy osztálytársa okostelefonnal jár iskolába, sőt van egy osztálytársa aki rendszeresen piszkálja őt a telefonja miatt, de sikerült kompromisszumot kötni. Nincs okostelefon de van tablet, amit csak itthon csak tanulás után, vagy a tanuláshoz vehet elő. És megbeszéltük hogy az említett osztálytársa meg nem az akiŗől példát kellene venni, hanem inkább elhatárolňdni, mivel ismerjük a gyereket, ő a nevelési csőd mintapéldánya, már ha volt egyáltalán nevelve.
Hogyne, ilyen is van, de meg kell különböztetni két dolgot: amikor egy előfizetés mellé részletre vehetsz drága telefont, és amikor egy új előfizetés mellé vagy régi előfizetés meghosszabbításakor tényleg "grátisz" (ingyen vagy nagyon olcsón) adnak telefont. Én az utóbbiról beszéltem.
Persze ebben igazad van.
én sem vagyok az okosteló ellen, csupán nincs rá szükségem.
de pl van a férjemnek és van a két egyetemista gyerekemnek , mert nekik viszont szükségük van rá.
De abban viszont egy percig se kételkedj, hogy egy 10-11 éves kislánynak szüksége van okostelóra. telefonra lehet, ha egyedül közlekedik.. és hasonlók.
"Felsőben ha cseng órán, akkor szaktanári és elveszik a telefont, amit az igazgatónál vehet át a szülő.
Benne van a házirendben, mindenki tudomásul veszi. . "
hol voltal akkor, amikor balhe volt itt abbol, hogy a tanar elvette a telefont a gyerektol, mert jatszott oran. :) mindenfele jogtalansagnak volt titulalva az eset.
Ha a sajat penzen veszi, akkor nincs vele gond, de akkor ha mindez hitelbol ( s errol beszeltunk ugye), akkor mar nem ertem.
Az elofizetessel utana dobottnak is van torlesztese. Osszessegeben sokszor dragabb, mint mashol, ha a magasabb elofizetest is hozzavesszuk. Erre gondolok :
ha itthon vagyok netezem eleget...
ha máshol vagyok, azt nem biztos, hogy a világ tudomására akarom hozni és állandó jelleggel simizni akarom a kijelzőt.
Tipikus példája annak, amikor a gyerek neveli a szülőt.
a szülő meg szépen szót fogad.
anyuci meg 3-4 év múlva agyalhat, hogy mégis mit rontott el.