Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Kapcsolat Fertőtlenítés
Létrehozva: 2015. január 9. 00:05
Farkasvonyítás!
Már a címet ha olvassátok biztos azt hiszitek nem vagyok normális, pedig vannak olyan dolgok az életben, amiket lehet élvezni. Ilyen például a többség negatív, tetetett pozitív lelkiállapotától való függetlenség, a kreatív gondolkodás, az egyedi világnézet. Nagyszerű dolog nem elhinni azokat a negatív és hamis értékrendeket, amiket lavinaként zúdítanak az emberekre. Rengeteg jó tanács, csajozási tanfolyamok, társkereső oldalak, ilyen- olyan baráti, ismerősi vélemények. Ezek igazából semmit sem érnek valójában, pár kivételtől eltekintve. Az emberek már a kezdetektől fogva sem tudnak normális, őszinte, tiszta kapcsolatokat kialakítani egymással, ami nemcsak az érdekről, hanem az érzelmek tiszta áramlásáról szólna.
Elképesztően szánalmasak a mai pasik és nők egyaránt. Igazából az ötlettelen, unalmas sablonemberekkel van tele a világ. A nők gyakran választanak maguknál jóval butább pasit, akit persze irányítani akarnak. Amint ez nem jön össze jön a sárdobálás a pasira, az átverés, kihasználás. Amint kiderül, hogy a pasi elég nagy balek és birka, úgy még a házasság is szóba jöhet. Ahogy végigolvasom sok lány hozzászólását gyakran fordul ki a gyomrom és megy el az életkedvem olyan szinten lehangoló az írásuk. Jó lenne néha egészséges embereket is beszélgetni látni, nemcsak a szerepes maszlagokat, meg a közhelyes jó pofizást olvasgatni. Többre becsülöm ha egy nő és egy pasi egymással vitázik, mintha pöffeszkedve, önhittem, gőgösen, nyálasan hozzák a megszokott, kiábrándító degenerációjukat.
"A szerelem két bolond félreértése egymás között."
Remélem mindig lesz annyi lélekjelenlétem, hogy ne hagyjam magam egy olyan érzéki csalódásba sodorni, mint a szerelem, mert az teret ad a nem szerelmes félnek a manipulációra. A szerelem egy hazugság, egy tehetetlen és elvarázsolt lelkiállapot, mentális állapot. A szeretet viszont sokkal többet ér a szerelemnél és az egy normális érzés.
A netes párkeresés sosem komoly, mert hiányzik az emberekből a jellem és nem egyediek. A legtöbb társkereső oldal pedig fizetős, amivel az üzemeltetők járnak jól. Nagyszerűek a fórumok is, de hiába, ha az emberek a szellemi érettségük hiányánál fogva nem képesek élni ezen nagyszerű lehetőségekkel sem.
Igazán tiszta kapcsolatot mindaddig nem létesíthetünk másokkal, amíg meg nem tisztítjuk önmagunkat a sok mocsoktól és rá nem lelünk önnön tiszta értékeinkre. Nem a párunkat keressük egy életen át, hanem önmagunkat.
https://www.youtube.com/watch?v=ehNMtvoAIRY
Tompos Kátya-Magányos csónak
https://www.youtube.com/watch?v=YpJlf7IGOcE
Crystal Ha Velem Élsz (Dalszöveg-Lyrics)
Rendben. És életkorban már be is határoltalak.
Pár hónapja néztük a modern verziót, nem tetszett. Matula volt a kulcsszereplő.
Érdekes mondat.
És megmagyarázom miért. Én megérezte, a társam is, szinte azonnal. De a többi ember mit érez? Kétlem hogy megérzik az igazi társat, kevés az ilyen ember. Legfeljebb vágyat, vonzódást éreznek sokan.
Hasznájuk akkor a stilizált változatát a továbbiakban, mint tutajos. ;)
Persze, ez érthető. Sok idő együtt, ismerik egymást, azonos az érdeklődési körük, szimpatikusak egymás számára. De én még mindig azt mondom, ez így még mindig édes kevés. Egy szeretői kapcsolat lehet belőle, de a szerelemhez jóval több kell. És épp a szerelmesek azok, akik nem fognak egymásra vadászni, megadják egymás felé a tiszteletet.
És azok a házaspárok, akikről tudom hogy céges kapcsolat volt az ismeretség kiváltója, egy idő után mintha betokosodtak volna. Egyéb téma kifújt, vagy nagyon nehéz témát váltani. Még számomra is aki kívülálló, hát még nekik.
Futó kalandért, pár klassz alkalomért nyilván nem kockáztat az ember (már akinek esze van), csak ha úgy érzi megtalálta azt aki a Társa lehet.
Félreérthető voltam, a 44. hsz.-t neked is címeztem.
Én mosoly nélkül is képes vagyok úgy nézni. De mivel túl sok férfi megjegyezte (a faszállító szó is tőlük van), ritkán használom.
Nem is tudom, megéri néhány kellemes aktus miatt kockára tenni egy jó állást? Mint említettem, nekem ez túl könnyű falat lenne, kéznél van kolléga, hát használjuk ki az alkalmat...na ez nem az én világom. Ha forró lett számára a talaj, hát ott van egyből a jobb keze, élhet vele.
Ez nem a nem talál máshol párt magának kategória, de ha az ember heti 5x 10-12 órát együtt tölt valakivel, és viszonylag egy nyelvet beszélnek, tehát egyik sem tartja címeres baromnak a másikat, óhatatlanul közel kerülnek egymáshoz. Ha mindemellé fizikailag is vonzónak tartja, akkor bizony már nem sok kell, hogy valami plussz is legyen érzelmi oldalon, bár ez a nemsok többnyire döntés kérdése. Az "elsodort a szerelem" érzésében nem hiszek. :) És ha már megvan az érzés még mindig van döntési helyzet, hogy kimutatom-e, megmondom-e, vagy elfojtom, annak józan mérleglése után, hogy mivel mit nyerek/veszítek.
Nem, nem erre gondoltam.
Ez csak egy hasonlat, hogy túl olcsó dolog cégen belül kikezdeni valakivel, hiszen kéznél van. Nekem mindig gyanús az, amikor 30 körüli szingli hölgy cégen belül lesz szerelmes. Máshol nem talál önmagához illőt? Ezeket én nem igazán tartom jó nőnek, a legegyszerűbb megoldást választják.
Megérné küzdeni másokkal, azért hogy elfogadjanak egy párt olyannak amilyen? Ááá! Egy idő után a meg nem értés éket ver az ilyen kapcsolatokba, inkább minimalizálni kell a velük való találkozást. Elvégre minden házaspár úgy él, ahogyan megérdemlik. Amennyit beleadnak a párkapcsolatba, annyit vesznek ki belőle, ez ne legyen a boldog emberek gondja.
Tudom hogy semmi nem lenne a maszkjuk alatt. Hiszen (én legalábbis ezt vettem észre), kizárólag a materiális értékekkel büszkélkednek. Ház, autó, állás. Slussz. És nekem kellemetlen, amikor egy ember megtudja véletlenül, hogy az én materiális dolgaimat képtelen felülírni. Olyankor leesik róluk a maszk, és egy szürke arcot látok. Hirtelen szembesülnek azzal, hogy tulajdonképpen egy senkik, akik a mókuskerékben felőrlik önmagukat. Állandó a vetekedés az emberek között. A kedvencem, amikor demonstrálják a szerelmüket. Búgnak, gőgicsélnek egymással felnőtt emberek, állandó puszika megy. De érezni emögött is az ürességet, az őszintétlenséget.
Valóban, nem egyéniségek. Még kamaszkoromban olvastam egy szépet, arról volt benne szó, hogy minden ember egy tégla. vannak egyenemberek, ők a panelház. Semmi szépség, semmi különleges nincs bennük. És vannak a különcök, egyéniségek, akiknek az oldalaik nem sima, sokoldalúak, csipkések. Ők a kastélyok. Szépek, öröm rájuk nézni. De aki a panelban lakik, az féltékeny lesz a kastélyosra.
mostohaapa-nevelt lány...? én még mindig KOLLÉGÁKról beszéltem, nem főnök-beosztottról... az alá-fölérendeltségi viszonyban a túl közvetlen beszéd sem túl kívánatos.
Nem mondom, hogy soha nem léptem át azt a saját magamnak hozott határt, hogy kollégával nem kavarunk.... de nem volt olyan munkaköröm, amit sajnáltam volna otthagyni és ott is hagytam 1-2 hétre rá. Ha bármi miatt fontos számomra az adott állás, megállok a faszállító pillantásnál :) (ami kinél mi, nálam egy jól címzett mosoly, aki ezt zaklatásnak veszi, díszbarom).
Akik ilyeneket csinálnak melóhelyen, azok válogatott pszichopata és beteg elméjű emberek, akik azért tudják ezt megtenni, mert sokan vannak, többségi fölényt élveznek és ha esetlegesen is baj lenne ebből, akkor is tagadnának mindent és nem lenne döntő bizonyíték ellenük. Dolgoztam ilyen emberek között, azért tudok erről véleményt mondani. Vannak olyan szállodák, ahol érdekes dolgok történnek.
Ezek a céges dolgok, a fiatalabbakkal való kikezdés is egy érdekes dolog.
Általában ezt a leggusztustalanabb módon szokták megtenni a pasik.
Jóval idősebb "férfi" főnök fölvesz egy csinos, fiatal lányt. A többi pasival együtt jókat röhögnek rajta és kibeszélik a bugyija színét. A buta kislány meg felnéz a főnökére, hogy milyen magabiztos, milyen tapasztalt és milyen jóképű. A csajt először magához édesgeti, aztán egyre jobban csicskáztatja és később, ha olyan a lány még meg is alázza. Ha lehetősége adódik rá meg is keféli. Kefélés után pedig eldobja és néz egy másikat. Ha a lány behódol és benyal nekik, akkor befogadják. Ha nem hódol, akkor kicsinálják melóhelyen belül és fölmondhat valami ürüggyel, ha nincs elég ereje, hogy megmondja az igazat. Az ilyen embereket (pszichopata főnök, magas rangú pszichopata dolgozó) szokták otthagyni a feleségeik is és általában még a vagyonukból is kiforgatják őket, ha tehetik. Emelem kalapom az ilyen nők előtt, mert valaki az ilyen szemétládákat is móresre tanítja.
Szerintem megéri küzdeni, ha 2 ember szereti egymást. A jó dolgok amúgy sem jönnek könnyen és azok a párok, akik tényleg szeretik egymást és tisztán, nem úgy, mint a nagy átlag, őket biztos, hogy nehezebben is fogadják el. Vagy azért küzd az ember egy életen át, hogy a hazugságait leplezze mások előtt, a párja előtt, önmaga előtt és erre megy el az élete, vagy pedig azért küzd, hogy őszintébben éljen, amennyire csak lehet és ez több harccal jár, de egy egészséges kapcsolatot eredményezhet, ha kellően erős hozzá mindkét fél. :)
"Én látom a többi emberen, hogy hogy ezt ők nem veszik észre önmagukon?"
Szerintem sok ember azért nem veszi észre magán a hazugságot, mert az érzelmeik, a gondolataik olyannyira meg lettek változtatva és már nem tudnak különbséget tenni, és csak az a fajta világ van számukra, nem látnak mást. Ráadásul sokan ezzel nem akarnak szembenézni olyannyira félnek és rettegnek tőle. Tudod mi az átlag emberek számára a legrémisztőbb? Ha levennék a maszkot, nem lenne semmi alatta. A nagy büdös üresség, sivárság, hazugság. Nem akarnak küzdeni. Ők már rég feladták a harcot. Ha levennék a maszkot kiszolgáltatottak lennének és egy gyenge embert hamar eltaposnának. Ezért van az, hogy aki mindig álarcban él és nincs másik arca, az olyannyira gyenge jellem, hogy fél fölvállalni önmagát, az egyediségét.
Persze, természetesen át lehet lépni cégen belül is a határokat, de ez nekem túl egyszerűnek tűnik. Valahogy olyan, mintha a mostohaapa kikezdene a nevelt lányával, ha már kéznél van.
Egyébként egyre több helyen tilos, ha kitudódik, az egyiküknek mennie kell. Másfelől ott a zaklatás kérdése is, ha épp olyasvalakivel kezd ki az ember aki nem veszi az adást, akkor már zaklatásnak minősül.
A felállító nézést követően mindkettő eldöntheti, hogy legyen-e házon kívül folytatás.
Ismeretlenekkel meg sosem szexeltem, erre mondta egy barátnőm, hogy nem tudom mit hagytam ki. Tényleg nem tudom, de hiányérzetem sincs ebből adódóan... ;)
Ugyanazt mondjuk másképp.. :) mondom, nekem nem fér bele, ugyanezen okoknál fogva. De tudok olyan házaspárt, akik munkahelyen jöttek össze és azóta összeházasodtak és még mindig ugyanott dolgoznak. Nyilván nem főnök-beosztott viszonyban, mert az úgy több mint fura, meg nyilván vannak ebből adódó nehézségeik, de megoldják.
A dolog ennél jóval árnyaltabb, mint az így első ránézésre látszik.
A házi nyúlra lövésnél teljesen másak az erőviszonyok, ha egy cégen, vállalaton belül történik meg.
Amúgy pedig nem a pasi lő, hanem a nő vadászik legtöbbször és nem mindegy.
Dolgoztam már elmebeteg, pszichopata emberekkel együtt, ahol a kollégák felkínálták a lányt, hogy dugjam meg.
Mindezt úgy, hogy a lány jelen volt és hallotta.
Akkor mondtam, hogy: Házi nyúlra nem lövök.
Ha valaki megtesz egy ilyet hetekig fogják vele zsarolni és megalázzák, jót röhögnek rajta, ő meg megbolondul a dühtől, kétségbeeséstől szégyentől.
Nem mindegy, hogy milyenek az erőviszonyok és hol történik egy ilyen. Ismeretlenekkel nincs ilyen következménye a szexnek, úgy jobban belefér, mint egy cégen belül, ahol fölhasználják az ember ellen.
Vitatkozzunk, ha szeretnél :)
Hogy kinek mi fér bele, azt mindenki maga tudja, nem tudok róla, hogy lenne ilyen etikai kódex, hogy mennyire lehet közvetlen a kollégák közötti kapcsolat... a határok meg ugye arra valók, hogy átlépjük őket. A faszfelállító nézés is belefér, ha az ilyen pillantást váltók fékjei működnek/belefér az értékrendjükbe hogy "házinyúlra lövünk" (az enyémbe nem fér bele, de iszonyat jó fékjeim vannak)+ nem akadályozza őket a munkavégzésben.
Hopp, itt hadd vitatkozzam.
A kollegális kapcsolatban meglévő gátlástalanság szerintem még mindig maszkos némileg. Most felejtsük el az alkoholmámoros bulikat.
A közönséges beszéd benne van, de egy nőtől a faszfelállító nézés már nem fér bele.
A társam kisebb sokkot kapott amikor először szembesült a vulgáris énemmel. Sejtette, hiszen talán jobban ismert mint én saját magamat, és mégis. Amikor viszont fordított volt a szituáció, én érdeklődve figyeltem, kíváncsivá tett hogy ki az az ember, aki olyasmit "mutat be" nekem, amit senki másnak. Most ne kizárólag a szexualitásra gondolj, az élet és halál kérdésében is lehet sokkolni bárkit.
Valóban,a férfiak imádják a közönséges nőket, elbűvöli őket. De ez az, amit már kevés nő mer megtenni. De a közönségességgel is vigyázni kell, ellensúlyozni kell szűzies viselkedéssel. A kettő együtt ütős kártya. Főleg amikor egy nő tudja is használni ezt a kettősséget. A férfiakból csodálatot, a nőkből irigységet vált ki. Ez az, amit nem lehet tanulni, ellesni és utánozni. Ehhez születni kell, egy képesség, amivel akár vissza is lehet élni. Ördögi, sátáni adottság annak, aki felsőfokon műveli.
Nekem, nekünk sikerült. És lehet hogy szerencse volt, lehet hogy nem, jókor voltunk jó helyen, és a megfelelő emberekkel által találkoztunk egymással.
A csalódásokat nem kellett elfelejtetnünk a másikkal, hiszen azok a csalódások is kellettek ahhoz, hogy értékelni tudjuk egymást. Nincs páncél, de csak egymás előtt vetjük le. Pucér a lélek. Nincs szerepjátszás, félelmetes egymáson látni, hogy amikor kettesben vagyunk, teljesen mások vagyunk. A társadalomnak elvárásai vannak felénk, ezeket kell kielégíteni. De ez teher, mindenki másnak az. A maszkot könnyű levetnünk, és ez is valamiféle cinkosságot ad nekünk. Valóban, ez a maszk ráég az emberek arcára, itt már többször írtam, de sokan nem értik. A jellem, és minden más, még a gondolatok is nyomot hagynak. Én látom a többi emberen, hogy hogy ezt ők nem veszik észre önmagukon?
Azt mondják, hogyan is lehetnének boldogok, ha nincs megfelelő társuk, nincsenek anyagi biztonságban, mindenki keresztbe tesz nekik? Hát ez egyre sűrűbben fog megtörténni az ilyen emberekkel, nem fogják fel hogy ez mind külső tényező, a boldogság ugye viszont önmagunkban keresendő.
Maszk nélküli ember(ek) társaságában az ember gátlástalan. A gátlástalanság viszont elítélendő.
Stimm. De ha ilyen kapcsolatot még nem éltél meg, akkor nem lehettek túl hosszú kapcsolataid...(?) A "közönségesebb" =lazább, gátlástalanabb viselkedés egy normál kollegális kapcsolatban is előjön, még túl intim viszony sem kell hozzá,csak némi "biztonságérzet", hogy megteheted, ismered, hogy a másik nem rökönyödik meg rajta. Persze néha megrökönyödik, akkor visszaveszel.. :)
https://www.youtube.com/watch?v=qcfnfkv62rI
David Icke - A kényelmi zóna, avagy mit fognak gondolni rólam, ha... (magyar feliratos)
Ez így van,ahogy leírtad. Én is így látom a dolgot.
Azonban nem biztos, hogy minden esetben ijesztő és sokkot, megrökönyödést, ellenszenvet vált ki az, ha a másik megmutatja az igazi arcát is. Ez néha, ritkább esetben lehet jó és pozitív dolog is. Attól függ, hogy mit hogyan értékelünk, mihez hogyan viszonyulunk és mi nyeri el a szimpátiánkat, tetszésünket. Ha sosem vetjük le az álarcainkat, sosem lehetünk önmagunk. Ha azonban a megfelelő időben, helyen levetjük és ha az a másiknak megnyerő és szimpatikus, akkor lényegében önmagunkért szeret minket és nem a külsőnk, vagy a felületes megismerés alapján döntött. Lehet, hogy most ez morbid lesz, de egy nő nagyon izgató tud lenni akkor is, ha nemcsak mindig a konszolidált, merev, tartózkodó, gőgös, hűvös szerepét játssza, hanem az adott helyen, időben, az adott ember előtt, bizonyos szituációban előveszi a közönségesebb énjét is. Nem azt mondom ezzel, hogy böfögjön, vagy fingja el magát, túrja az orrát hanem, hogy néha ne legyen olyan görcsösen megfelelni akaró és fogalmazzon szabadosabban és tegyen meg olyan dolgokat is, amiket amúgy mások miatt nem merne megtenni.
Az ember igazi lénye minden esetben félelmetes és ijesztő, de legalábbis nagyon nagyon más, mint az, amit a környezete kivetít rá, vagy amilyennek látni szeretné. Akkor ijesztő, amikor az ember rájön a kettő közötti óriási különbségre. És akkor is veszi vissza az ember a maszkját és növeszti végül magára, hogy ha megijed attól ami a maszk alatt van. Fél más lenni. Pedig mindenki más :) csak van egy társadalom által elfogadott általános (amibe soha senki nem illik bele... kezdve a standard ruhaméreteket, olyan ember egyszerűen nincs. :) ), vagy inkább nem is általános hanem átlagos, ami a sok különböző ember statisztikai átlaga. Az ember általában ehhez igyekszik viszonyítani magát és meghatározni hogy ő most akkor normális-e vagy sem, okos-e vagy sem, szép-e vagy sem. És a társadalom biza kiveti azt aki bármiben eltér (akár pozitív, akár negatív irányban, az csak azt befolyásolja, hogy milyen érzelmek kapcsolódnak majd hozzá, irígység, vagy megvetés, undor...), ezért van szükség az álarcokra, amit tény, mindenki hord. Hiszen nem küldhetem el az anyjába a főnökömet, mert egy retardált seggfej és rajtam vezeti le a frusztrációit.., vagy hát elküldhetem, de nem lesz sokáig munkám sehol sem. Minél bennsőségesebb egy viszony, annál kevesebb a színjáték.
"Ha van egy őszinte párunk akkor előtte nem kell szerepeket játszani". Persze hogy nem. De ide el kell valahogy jutni. Megismerkedéskor mindenki igyekszik a legjobb arcát, formáját stb. mutatni és csak lassan potyognak le a hagymahéjak. És ha a másik egy ledobott hagymahéj után valami olyat mutat ami megijeszt (nem mert rossz, csak más mint amit gondoltam róla) akkor ott jön a minden férfi/nő egy utolsó c. lemez... Szerintem nagyon fontos a nyitott, elvárások és belső vágyak kivetítése nélküli őszinte figyelem és érdeklődés a másik iránt, akkor lehet elkerülni az ilyen nagyon mély csalódásokat - de meg kell mondjam még akkor sem, csak van esélyed, hogy mire megismered az első sokkot okozó "összetevőt" (nem jut most jobb szó eszembe rá, nem ez az igazi), addigra összegyűjtöttél annyi pozitívat, ami segít ennek az elfogadásában.