Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Teenagerek, alkohol, drog
Létrehozva: 2015. január 2. 09:20
Kedves Fiatalok, Szülőtársak!
Nem tudom, szembesült -e már valaki hasonló problémával :(
18 éves nagylányom van, okos, értelmes, szerintem szépséges :) Két tannyelvű gimnáziumban tanul, egy középfokú nyelvvizsgával már rendelkezik, a felsőfokút érettségivel szándékozza megszerezni. Szóval , nem a gyermek értelmével, szorgalmával lennének problémáink. Kislányom óvodában és általános iskolában mindig a csoport közepe volt, szerették, a tudásáért később még tisztelték is. Nagy változást a középiskola hozott az életébe, mikor a kis falusi lányka szembesült a "városi" diákok sokkal felületesebb. lazább életével. Az én lánykám kálváriája itt kezdődött. Semmibe nem vették, és nem is nagyon veszik azóta sem, hiszen az elismerés max. a tudásának szól hiszen mindig segít mindenkinek, odaadja a leckét, tehát "használni " lehet :( Viszont , amiben nem tud , és nem is AKAR részt venni, az a kortársai divatos "szórakozása".
Miből is áll ez? Egyszerűen megijedek attól, amiket mesél, hogy 17 éves kislányok életében az alkohol, az óriási, ivós-hányós bulik jelentenék csak a fényt???? Értelmes. okos gyerekek csak az alkalmat várják, hogy mikor mehetünk végre jól berúgni??? Hogy a dohányzás, ( ez még csak hagyján ), de a drog is hozzátartozik a hétköznapjaikhoz... És aki ebben nem szeretne részt venni, az a "büdös gyökér" kategória... Nem nézik semmibe, nem beszélnek vele, kiközösítik. Én hordom a gyereket pszichológushoz, és úgy érzem, teljesen feleslegesen, hiszen okosat mondani senki nem tud neki... El kell fogadja, hogy ez a korosztály ilyen és kész... Legyen toleráns másokkal szemben... Ez rendben is lenne, hiszen mindenki úgy él, ahogy szeretne, illetve amit a szülei megengednek neki, és anyagilag is finanszírozzák.. De mit csináljon az a gyerek, aki ettől teljesen elmagányosodott? Most vagyunk túl a szilveszteren, amit az én kis-nagylányom itthon töltött, kettesben anyával ( ja, nem mellékesen, egyedül nevelem őt :( ), hívták ugyan a kis osztálytársai, de azt mondta, "Anya, party-killernek menjek el? Mindenkinek csak rontom a hangulatát, ha én nem iszom, és ha megpróbálom lebeszélni őket arról a fokú alkoholfogyasztásról, aminek az esetek többségében úgyis mentő és detoxikáló szokott a vége lenni ..."
Szóval, neki ez nem szórakozás, ettől viszont iszonyatosan magányos :( Nem hiszem el, hogy nincsenek még hasonló értékrendű, gondolkodású fiatalok. Lányom szerint 1 megyében kb. 1, és ő ezzel a saját megyénket már kimerítette :)
Most már eljutott odáig, hogy azt mondja, a suli sem érdekli, hiszen ott is ugyanez vár rá, ugyanezzel a korosztállyal. Nem tudom, hogyan rázhatnám fel, hogyan segíthetnék neki??
Kérlek benneteket, próbáljatok segíteni, ha van okos tanácsotok, illetve hasonló, okos gyermeketek! :)
Itt egyértelmüen a gyerekek primitivításáról van szó. Én csak annak örülök hogy nem vagyok már gyerek aki naponta össze kell hogy legyen kényszerítve a topikban és a hsz-okban említett alja kis férgekkel, akik azt sem tudják hogy a kultúrát eszik-e vagy isszák. Napi szinten elviselni a beteges önzésüket, szexuális komplexusaikat, antiszociális viselkedésüket, hallgatni a világról alkotott ostoba nézeteiket, szemtanúja lenni az önpusztító szokásaiknak (ital, cigi, drog), mindez mentálisan nem igazán jótékony hatású.
És ezeknek a buta primitív kis állatoknak az a szemszöge, hogy vagy olyanná válsz mint mi, vagy véged van lúzer. Vagy megszoksz vagy megszöksz.
A másságot zsigerböl nem képesek elfogadni.
Ha akad egy koraérett, okos, értelmes, csendes, jó gyerek aki nem az ö sötét szintjükön van, azt közösen összefogva szépen kicsinálják.
Minden részvétem a lányodé….
Én ezt azért írtam korábban is, hogy ez komplex probléma.
Társadalmi szintű probléma.
Sokkal mélyebb annál, hogy itt 2 mondattal le lehessen tudni.
Az emberek rendelkeznek egy bizonyos értékrendszerrel. Ezek az értékek elég beteg és torz formában jelentkeznek. Ezekből az emberekből, hasadt személyiségű emberekből állnak össze a közösségek. Ezek aztán drogoznak, meg isznak is a buliban. Amúgy az alkohol, meg a drog nem felelős érte, ha hülye az ember. Alapból az emberek józan állapotukban is azok. Csupán ezen szerek hatására még inkább felerősödik a személyiségük.
Tudás és tudatlanság harca.
A tudás az összeáll, ha mondjuk több értelmes ember találkozik egymással és ép egységet tud alkotni, de ilyen ritkán van. A tudatlanság pedig tovább hasad és csak hasad, még több darabra törik és még inkább eltávolodik az értéktől.
Sajnos a köv. generációknak már egyre lejjebb lesz a szellemi színvonal, hiszen egyre ganélyabb társadalomban nőnek fel.
Ha egy közösség tartósan beleszorul a hazugságok rendszerébe, akkor egy fordított kiválasztódás kezdődik el: az elithez tartozók - akik alapesetben a kiválasztottak - erkölcsi és értelmi lezüllése. Ha nem leszünk képesek kilépni ebből a "segítség, segítség - suttogta Micimackó, hogy nehogy valakit megzavarjon vele" állapotból, akkor végünk van. Itt már csak a csoda segíthet, ami most az egyetlen kézzelfogható realitás. Egy olyan lelki, erkölcsi és szellemi megújulás, amelyet nagy valószínűséggel egy igen erős dráma válthat ki. Bár nem szolgáltunk rá, bíznunk kell abban, hogy a Jóisten kegyes lesz hozzánk, és ez a dráma elég nagy lesz ahhoz, hogy észre térítsen, de nem olyan erejű, hogy egyúttal teljesen le is tarolja az emberi létezést. Ezzel még szembesülni is nehéz, pedig nem csak szembesülni kell, hanem apró tettekben kinyilvánítani, hogy elindultunk egyfajta bűnbánati úton. "Annak, ki megvallja és elhagyja a bűnt, könyörületesség lesz az osztályrésze." Erre csak akkor számíthatunk, ha az Úr látja és érzi rajtunk az elszántságot, amivel talán képesek leszünk a pusztítással szembenézni, és legalább a magunk mikroszintjén ezzel szembemenni.
Az egyén nap mint nap válaszút elé kerül. Iszonyatos nyomással nehezedik rá az a legmélyebb erkölcsi probléma, hogy ha látja a folyamatos gátlástalan, cinikusan röhögő normaszegők tömkelegét kavarogni, örvényleni maga körül akár csak egyetlen nap során is, akkor mit tegyen. Az embert öt percenként bombázzák azok a sokkoló tények, amelyek őt magát is balekké, vesztessé, ahogyan ma mondják "looser"-ré teszik. Ezért ha egyszer valóban komolyan gondolja, hogy bizonyos törekvéseit, vágyait, érdekeit követnie kell, vesz egy mély lélegzetet, és egyáltalán nem érdekli, hogy közben tudja, ezzel a létezést rombolja.
Találtam egy érdekes cikket erről.
Bogár László (2008. okt.8.)
Feleslegesen riogattak bennünket, engem személy szerint is, hogy bár sok igazság van abban, amit mondunk, de nem szabad erről beszélni, mert megbüntetnek minket, nagy baj lesz belőle. Valóban nagy baj lett, de nem abból, hogy beszéltünk a problémáról, hanem abból, hogy csak alig és határozatlanul beszéltünk róla, illetve a tárgyaláson kívül más nem is nagyon történt.
Rutinos létbűnözőkké váltunk mindnyájan, az egész informatika, telekommunikáció, média-háló valójában döbbenetes pusztítást visz véghez. Engedelmes fogyasztó-erő-állatok gigantikus csordáivá teszi az emberi tömegeket, de ennek a kimondását vélemény- és értelmezéshatalmi zárak védik. Rendkívül mulatságosnak tartom, hogy már mindenki tudja, miről van szó, de nem szabad róla beszélni. Mindenki tudja már, hogy a repülőgépen szabadesésben zuhanunk lefelé, és három másodpercünk van hátra, de akkor sem szabad megnyitni a diskurzusteret arról, hogy a repülőgéppel bármilyen probléma van. Egyszerűen tilos. Hogy nézne az ki, ha elkezdenénk erről beszélni, és netán latolgatni, hogy van-e valami halvány esély a túlélésre?! Sajnos önmagunkat fegyverezzük le azzal, hogy engedelmesen elfogadjuk ezt a hamis logikát, így ne is lepődjünk meg a következményeken!