Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Teenagerek, alkohol, drog
Létrehozva: 2015. január 2. 09:20
Kedves Fiatalok, Szülőtársak!
Nem tudom, szembesült -e már valaki hasonló problémával :(
18 éves nagylányom van, okos, értelmes, szerintem szépséges :) Két tannyelvű gimnáziumban tanul, egy középfokú nyelvvizsgával már rendelkezik, a felsőfokút érettségivel szándékozza megszerezni. Szóval , nem a gyermek értelmével, szorgalmával lennének problémáink. Kislányom óvodában és általános iskolában mindig a csoport közepe volt, szerették, a tudásáért később még tisztelték is. Nagy változást a középiskola hozott az életébe, mikor a kis falusi lányka szembesült a "városi" diákok sokkal felületesebb. lazább életével. Az én lánykám kálváriája itt kezdődött. Semmibe nem vették, és nem is nagyon veszik azóta sem, hiszen az elismerés max. a tudásának szól hiszen mindig segít mindenkinek, odaadja a leckét, tehát "használni " lehet :( Viszont , amiben nem tud , és nem is AKAR részt venni, az a kortársai divatos "szórakozása".
Miből is áll ez? Egyszerűen megijedek attól, amiket mesél, hogy 17 éves kislányok életében az alkohol, az óriási, ivós-hányós bulik jelentenék csak a fényt???? Értelmes. okos gyerekek csak az alkalmat várják, hogy mikor mehetünk végre jól berúgni??? Hogy a dohányzás, ( ez még csak hagyján ), de a drog is hozzátartozik a hétköznapjaikhoz... És aki ebben nem szeretne részt venni, az a "büdös gyökér" kategória... Nem nézik semmibe, nem beszélnek vele, kiközösítik. Én hordom a gyereket pszichológushoz, és úgy érzem, teljesen feleslegesen, hiszen okosat mondani senki nem tud neki... El kell fogadja, hogy ez a korosztály ilyen és kész... Legyen toleráns másokkal szemben... Ez rendben is lenne, hiszen mindenki úgy él, ahogy szeretne, illetve amit a szülei megengednek neki, és anyagilag is finanszírozzák.. De mit csináljon az a gyerek, aki ettől teljesen elmagányosodott? Most vagyunk túl a szilveszteren, amit az én kis-nagylányom itthon töltött, kettesben anyával ( ja, nem mellékesen, egyedül nevelem őt :( ), hívták ugyan a kis osztálytársai, de azt mondta, "Anya, party-killernek menjek el? Mindenkinek csak rontom a hangulatát, ha én nem iszom, és ha megpróbálom lebeszélni őket arról a fokú alkoholfogyasztásról, aminek az esetek többségében úgyis mentő és detoxikáló szokott a vége lenni ..."
Szóval, neki ez nem szórakozás, ettől viszont iszonyatosan magányos :( Nem hiszem el, hogy nincsenek még hasonló értékrendű, gondolkodású fiatalok. Lányom szerint 1 megyében kb. 1, és ő ezzel a saját megyénket már kimerítette :)
Most már eljutott odáig, hogy azt mondja, a suli sem érdekli, hiszen ott is ugyanez vár rá, ugyanezzel a korosztállyal. Nem tudom, hogyan rázhatnám fel, hogyan segíthetnék neki??
Kérlek benneteket, próbáljatok segíteni, ha van okos tanácsotok, illetve hasonló, okos gyermeketek! :)
Kedves XYZ...!
Nem dugom homokba a fejem, véletlenül sem, a másik topicban mindent leírtam részletesen! A Pszichológus!!!! c. topicról beszélek :(
Jól gondoltam, ha valakinek nem tetszik a véleménye, akkor a tipikus utat kell követni, "homokba dugni a buksit" az eszmecsere helyett...
Egyébként írod, hogy "hívták a kis osztálytársai". Azért nem ment el velük szilveszterezni, mert ő is tudja, hogy ezek az emberek nem a barátai, hanem csak az osztálytársai. "Necces" helyzetben nem számíthat rájuk. Kellene egy igazi jó barát (tudom, ez nagyon nehéz), vele együtt már el mernének menni az osztálytársakkal.
" Mindenkinek csak rontom a hangulatát, ha én nem iszom, és ha megpróbálom lebeszélni őket "
Bocsi, de itt a lényeg. Nem feltétlenül azért "közösítik ki", mert nem iszik, hanem egy buliban "szónokol" (ezt nem sértésnek szántam, de ez van) a bulizóknak a bulizás "veszélyeiről".
Léteznek a bulizásnak veszélyei, de aki eleve úgy megy el szórakozni, hogy a legdurvább dolgokat "vízionálja", az tényleg nem fogja jól érezni magát egy társasággal.
Amiket most fogok írni, azon nekem fogsz ugrani, topicnyitó, de nem mindig az segít, ha "ápolgatják az ember lelkét":
1. Azt mondod, hogy szeretnéd elengedni egy bizonyos szintig a lányod kezét, közben meg lehet, hogy a te félelmeid miatt különül el a korosztályától.
2. Tudom, az elmúlt 15 év alatt sokat változott a világ (amikor még én voltam a "diszkókorszakban"), de elvileg nem csak a "gyülekezetbe járókból" (velük sincsen egyébként semmi gond), illetve a magukat s..részegre ivó emberekből áll a fiatalság.
3. Nem katasztrófa ám az sem, ha elmegy egy buliba és "véletlenül" berúgva jön haza. A titoknak 2 nyitja van:
a.) 1-2 ilyen szitu után mennyire erős jellem ahhoz, hogy azt mondja, most már elég és felállok a padlóról/abbahagyom a züllést, most már elég volt. (A mai "öregek" is mesélnek 1-2 "háborús" történetet a fiatalkori dolgaikról, mégsem csúsztak le.)
b.) Mennyire vannak barátai a társaságban, akikkel eljárkál ide-oda, akik kihúznák a kamaszkori szitukból.
4. Nem fogsz szeretni a szókimondásomért és a véleményemért, de "életrevalónak" lenne jó nevelni a gyerekeket, már amennyire lehet, mert a szülő sajnos nem lehet velük folyton és örökké. Utána meg "kiütközik" az, hogy nem találják fel magukat. (Pld. édesanyám is végig izgulta mind a két testvéremnél és nálam is a kamaszkort, de tudta, hogy saját magunknak kell megtalálnunk a korlátainkat, ami nem megy anélkül, hogy ne lépnénk ki a szobánk falain kívül.)
U.i: Nem sértésnek szántam az "irományomat", csak nem szerettem volna, ha odáig fajult volna ez a topic, hogy a szülők szépen egymás kicsi lelkét "simogatják", miközben a másik oldal említésre sem kerül.
Sajnos. már több pszichológust "elfogyasztottunk", akik tehetetlenül tárják szét a kezüket :( A magányossága miatt igazán zárkózott, magába húzódó és önbizalom-hiányos nagylány vált belőle. És sajnos, én hiába győzködöm arról, hogy ő teljes értékű, szerethető emberke, ő meg van győződve róla, hogy ezt csak én és az én 40+-os ismerőseim gondoljuk róla. A korosztályából sajnos nem kap pozitív visszajelzéseket, és ebbe már ténylegesen bele betegedett :(
Pszichológushoz miért küldöd el? Nem gondolom, hogy olyan problémája lenne (a leírtak alapján), ami ezt indokolná... Keressetek olyan közösséget (sport, hobbi, stb.), ahol hasonló fiatalok vannak.
Most nagyon rossz tehetetlenül nézni,de ne aggódj,nem fog egyedül maradni!
Túl lesztek a gimis éveken és után más emberek,társak,lehetőségek lesznek.
A lányom is sokat kesergett,de én mindig bíztattam,igyekeztem helyre tenni a gyakran megtépázott önbizalmát is.
Azóta kęt diplomás,nyelveket beszélő,sikeres ember lett. Amikor bíztattam,akkor nem igazán hitt nekem.
Évek óta külföldön él és dolgozik egy nagy multinál,sikeres,igen jól keres,megbecsülik és rengeteg barátja van. Igazi jó barátnője csak kettő van,de egyik sem magyar.
A régi gimis osztálytársai közül sokan hamar megházasodtak,gyerekeik lettek és a többség azóta már el is vált,gyerekeiket egyedül nevelik. (30-asok mindannyian). Fiúk közül sokan élnek,dolgoznak egyedül külföldön. Minden info a 'fészről" van. Lányom is férjhez ment,férje sem magyar és soha nem akarnak itthon élni.
Szóval hidd el, semmit nem jelentenek majd a gimis évek és az ott történtek!
Írtad, hogy faluban laktok, így muszáj a kolesz. Tudom, hogy aki így dönt, az nem nagyon tud mást tenni, de én a magam részéről nagyon-nagyon veszélyesnek tartom középiskolában koleszbe küldeni a gyereket. Tudom, régen bentlakásos iskolák is voltak, ld. Abigél, de ma már nem azt a kort éljük, teljesen más hatások érik már a gyereket a kortárs közegben ebben a modern környezetben. Én magam 14 évesen semmi pénzért nem adnám koleszbe a gyerekem, holott mindig is önállónak neveltem, később se célom a szoknyáján ülni. Viszont szent meggyőződésem, hogy még a legérettebb gyerek is éretlen ahhoz 14 évesen, hogy elszakadjon a családjától a mindennapokra, és fejlődő kis tinijellemét kizárólag a kortárs közeg alakítsa. Mert vagy az lesz, mint a többiekkel, hogy csapódik a bandához és elveszíti az önkontrollt, vagy az, ami a lányoddal, elmagányosodik.
Már a mi időnkben (kilencvenes évek) is külön klikket alkottak a koleszos lányok, és nem is nagyon vegyültek velünk, igaz, mi sem velük. Akkoriban inkább még csak a nagy evészetek jellemezték őket, ma már sajnos inkább a nagy ivászatok. Nyilván nem tanári felügyelettel, de a szabályok is igen fellazultak már. A fiúkollégiumban is nagy harcok vannak: van hierarchia, vannak vagány srácok, és vannak, akik csak szeretnének azok lenni, de vagy megszoknak vagy megszöknek.
Ha annyira messzire kellene a gyerekemnek suliba járni, inkább a költözés mellett döntenék. Fősulin, egyetemen más a helyzet, ott már egy felnőtt emberrel van dolgunk. De egy középiskolás... hát le a kalappal, aki ép pszichével végig tudja csinálni a koleszt középiskolában. Tényleg.
Egy tininek még a családjában van a helye: még akkor is, ha lázad, kritizálja az otthoni értékeket stb. De vannak olyanok, látja őket naponta. A koleszben ez megszűnik, kialakul egy mikrotársadalom, amire még nem érett pszichésen egy ilyen korú gyerek. Nem véletlen, hogy büntetési céllal is csak a legvégső esetben döntenek az intézet mellett, mert bármilyen is egy család, általában jobb, mint egy ilyen mesterséges, életkorban homogén, értékrendben viszont heterogén közeg.
Így már kicsit érthetőbb az is, miért kompenzálsz ilyen kétségbeesetten te magad is.
Írod, hogy a lányod olyan suliba jár, ahol speciális a képzés, a megyén belül nincs alternatíva.
Hát, itt alaposan mérlegelni kell, hogy adott karriercélért érdemes-e a magánéleti boldogságot/elégedettséget (átmenetileg) beáldozni.
Az én esetemben az volt a tévedés, hogy felmenőm szerint ugyanazt a képzést, felvételire való felkészítést nem kaphattam volna meg máshol + egy suliban elsősorban tanulni kell, a szociális élet huszadrangú. NEM!
Igaz, semmiben nem volt kiemelkedő tehetségem (pl. sport, zene, képzőművészet, természettudományok), "csak" jó tanuló voltam és tovább akartam tanulni.
Ha nálatok sincs konkrét karriercél, amit a lányod is nagyon szeretne (pl. az az álma, hogy állatorvos vagy zongoraművész lehessen), akkor szerintem a kisebb áldozat átmenni egy "mezei" városi gimibe, szakítani a kollégista léttel. Ha a lányod jó tanuló, komolyan veszi az iskolát, akkor egy "no name" gimiből is tud majd felvételizni. Legfeljebb felkészítésre kell járnia, de talán annak a költsége nem lenne több, mint most a kollégiumi díj, meg az utazás, étkezés.
Hát akkor ennyi, többet nem tehetsz érte az anyjaként sem. Lassan felnőtt nő, döntsön az életéről ő. Az is egy választás, hogy otthon gubbaszt hétvégeken. NEKI kell úgy érezni, hogy lépnie kell.
Én minden válasszal maximálisan egyetértek!
Igen, nagyon jó lenne, ha az utcából , bárhonnan lehetnének barátok.. Csak egyetlen, igazi nagy probléma még fent áll: lánykám kollégista, tehát lassan 4 éve kikerült a saját környezetéből, a régi iskolatársakkal pedig sajnos elfogyott a közös téma... időnként próbálnak összejönni, de szépen lassan nagyon ellaposodott az ilyen próbálkozás.. :( Az iskolaváltást már próbáltam volna javasolni, de az adott szituban ez sem igazán megoldás, hiszen az iskola elég speciális , más suliban ezeket a tanulmányokat nem tudná folytatni. A kollégiumi barátnők hétvégén szintén haza mennek, tehát az itthoni hétvégék teljesen magányba süppednek :(
És félreértés ne essék: soha nem tiltottam a lányom semmilyen buliból, soha nem mondtam neki, hogy ne igyon alkoholt, sőt, itthon próbáltuk kínálgatni is, barátaimmal is, de egyszerűen nem ízlik, nem kell neki. Bízom a józan ítélőképességében is, tehát bátran elengedném bárhová, de nem tud elmenni sehová... A sporttal sajnos elég hadilábon áll, pedig erre is szeretném ösztökélni.
És higgyétek el, SOHA nem erősítettem benne azt, amit ő gondol magáról: mindig próbáltam meggyőzni arról, hogy igenis toleránsnak kell lennie, nyitnia kell, megismerni újabb és újabb embereket.
A dolog vilagjelenseg. Mostanra szinte minden orszagban felutotte a fejet ez a fajta szorakozasi mod a merev reszegre ivott fiatalok latvanya a vilagon mindenutt megtalalhato.
ugy a kozepiskolakban mint az egyetemeken vagy eppen a dolgozok vilagaban.
Azt gondolom hogy leginkabb az illeto fiatal egyenisege az ami eldonti hogy melyik oldalon fog allni. a neveles hatasat ellensulyozni, meg akkor is ha pozitiv jo peldat latott maga elott kepes a fiatalt a korosztalya a haverok a megfelelnivagyas belevinni abba ami ellen tulajdonkeppen berzenkedik.
Ha szerencses es eleg eros akaratu akkor kimarad, ez maganyossaggal is jarhat mint az inditoban, ha tul sok neki a kitaszitottsag akkor megy a tobbivel mert tartozni akar a korosztalyaba.
17-18 eves korban mar a gyerek fog donteni. szinte teljesen fuggetlenul az otthon hatasaitol.
Megértem a problémátokat,mert sok évvel ezelőtt hasonló helyzetben volt a lányom is. (Elit,egyházi gimi,ahol a szülők 90%-a is diplomás volt.) Ivászat,bulizás,drogozás a lányom osztályában egyáltalán nem volt. Ha mégis volt közöttük ilyen,soha nem derült ki.
Kiközösítés ott is divat volt,főleg azokkal tették,akik valamilyen tantárgyból kiemelkedően jók voltak,vagy nagyon gyengék. A lányom kiemelkedően tehetséges volt nyelvekből,igen jó a humán tárgyakból,de a matek,fizika,tehát a reál tárgyak nehezen mentek neki. Klikkek,naponta cikizések,gúnyolódások voltak náluk az osztályban. A tanárok semmit nem tettek ellene,soha nem beszélték meg az 'ofővel' sem a problémákat. Nem érdekelte a tanárokat pl.a kiközösítések sem,pedig egyházi suli volt.
A lányom a mai napig írtózva,rémálomként emlegeti a gimis éveket. Ahogy mondja,élete legrosszabb,leggyötrelmesebb 4 évét igyekszik kitörölni az emlékezetéből,szeretné végleg elfelejteni. Egyetemen és az első munkahelyén alakultak ki a mai napig tartó mély barátságok. (Általános suliba nem itthon járt).
A lányod sulijában is gondok vannak,ha a pedagógusok semmit nem tesznek,amikor (ahogy írtad) a koleszből mentővel kell elszállítani a részeg,félájult diákokat. Ilyen lenne egy vidéki,elit gimi,kollégium? Ahol a tanárok semmit nem tesznek,nem jeleznek a szülőknek,hogy a rájuk bízott fiatalok tajt részegre isszák magukat a koleszban? Vagy kocsmáznak? A felügyelő tanár addig hol van?
A kijózanodott,részegeskedő diákok semmilyen figyelmeztetést,büntetést,fegyelmit nem kapnak?
Még egy gondolat: Te se légy túl szigorú a lányodhoz, ne tiltsd a "veszélyesnek" tartott buliktól. Bízz meg benne, hogy képes mérlegelni és adott helyzetben helyes döntést hozni.
Nem az a megoldás, hogy nem ihat egy csepp alkoholt sem, hanem fogyasszon mértékkel, tudjon megállni. Nem az a megoldás, hogy ne próbáljon divatosan öltözni, sminkelni, kicsit kihívóan viselkedni a fiúkkal, hanem valahogy ebben is találjon egy "egészséges" mértéket.
Amikor én tini voltam, messze nem volt ennyire durva a helyzet, de sajnos én is a broki nem megfelelő végén voltam. Nekem az iskolaváltás lett volna a jó megoldás, de anyukám lebeszélt, amit a mai napig bánok, hogy hagytam magam. Barátaim nem a suliból, hanem az utcából voltak. Legjobb barátnőm másik gimibe járt, oda jártunk bulizni és ott "normális" bulik voltak, diákzenekarok koncerteztek, stb., ott tök jó volt minden.
Akkor még 10-11-kor értünk jöttek a szülők, ma már ez megmosolyogtató.
20+ sokat buliztam, de mindig olyan barátaim voltak, akiknek nem a totál lerészegedés, drogozás, alkalmi szex, stb. jelentette a "szórakozást".
Buliktól függetlenül: ha a lányod nem érzi jól magát a suliban, nincsenek ott barátai, az a hétköznapokban is rossz. Egy olyan munkahelyre is rossz lehet bejárni, ahol az ember nem jön ki jól a kollégáival. Egy tininek különösen rombolja az alakuló önbizalmát, ha elkönyvelik lúzernek, kiközösítik, népszerűtlen. Nekem pl. párkapcsolati fronton okozott ez sokáig nehézséget!
Ha máshonnan (pl. utcából, az általános iskolából, /unoka/testvér ismeretségi köréből, netről) sincsenek a lányodnak barátai, az igen nagy gáz, sürgősen változtatni kell ezen.
Középiskolai tanárként írok neked: való igaz, hogy arányaiban többen vannak azok a fiatalok, akik túlzásba viszik az élvezeti cikkeket, és akiknek a bulizás a mértéktelenséggel egyenlő. DE! Azért a mai napig is megvan az a réteg, akinek másra van igénye, nem erre.
Az első tanácsom neked szól: sokatmondó, hogy te nyitottad ezt a topikot, szinte a saját problémádként kezelve a lányodét. Hagyd élni! Nem neked kell megoldani a problémáit, hanem neki. Azt hiszed, azzal teszel jót, ha a nyakadba veszed az ő problémáját, pedig nem: a saját dolgait mindenki csak saját maga tudja kezelni. Ne érts félre, nem azt mondom, hogy ne törődj vele, persze, hogy legyél mellette, hallgasd meg, de ne helyette akarj megoldásokat keresni, mert az nem ő megoldása lesz, hanem a tiéd. És ez az ő élete, nem a tiéd. Terelgetni lehet, de ne süppeszd bele még jobban az önsajnálatba és magányba azzal, hogy elhiszed, egyedül van a megyében, aki nem a lerészegedésben látja a szórakozást.
A tematikus szerveződések régen is és most is beválnak: néptáncosok pl. nagyon összetartóak, de írhatnék sportköröket, vallási beszélgetőköröket, olvasói csoportokat, akik értékrendje alapból kizárja a mértéktelen züllést. Ők szeretnek együtt szórakozni is a maguk módján. A legrosszabb hozzáállás, ha otthon sajnálja magát a lány, és azt hajtogatja, hogy rajta kívül nincs más normális. Lehet, hogy pont ez a fensőbbséges hozzáállás az, ami lerí róla és zárja el az útját azok elől is, akik normálisabban élnek.
Ilyen korban már párkapcsolata is szokott lenni az embernek, legalábbis érdeklődik a fiúk iránt. Talán a fiúk között sincs egyetlen normális sem? Ezt már csak azért sem hiszem el, mert - bár én még csak nem is elit suliban tanítok tiniket - minden osztályban vannak szép számmal olyan fiúk is, akik tiszták, jó lelkűek, a züllős bulikból pedig - ha kipróbálták is - "megjöttek" már, és valami normális párkapcsolatra vágynak, ahol kettecskén is jó lehet egy szilveszteri éjjel... ;) vagy a hasonszőrű barátokkal.
Barát, barátnő, hasonló érdeklődésű tematikus csoportok: ezek mind-mind nyitva állnak a lányod előtt, ha hajlandó kilépni az önsajnálatból, és ha hajlandó a saját kezébe venni az életét ahelyett, hogy rád rakná a saját problémáit, amivel egyébként minden tini szembenéz.
Szia!
Sajnálom a lányodat,teljesen átérzem a helyzetét én is nagyon hasonló voltam az ő korában.Viszont olyan nincs,hogy egy osztályban mindenki alkoholista,drogos stb. Mindig vannak normális,felelősségteljes gyerekek csak meg kell találni őket.Nekem sem sikerült beilleszkednem az osztályba,de nem voltam annyira magányos,mert volt két nagyon jó barátnőm akiket máshol ismertem meg és egy unokatestvérem,akivel szintén nagyon sok csajos programot csináltunk.A lányodnak is meg kéne próbálnia eljárni sportolni vagy könyvtárba vagy ahova szeret,de akár online is kereshet olyan csoportokat akikkel tudnak közös programokat szervezni.
Nekem is egyből a sport (nemépp aerobik) vagy más hobbitevékenység jutott eszembe. Ott tudna baratokat szerezni.
Én anno évekig kosaraztam elég komolyan és onnan voltak a legjobb barátaim. Mi se buliztuk, max pár alkalom volt, de akkor sem a berugás volt a cél. (másnaposan nehéz is lett volna mondjuk vasárnap délelőtt jóformában meccset játszani)
Én is egy 16 éves lány anyja vagyok. Egyelőre ilyen problémánk nincs, pedig a lányom most kezdett új iskolát Angliában és az itteni tinik, háát....egyszerűen azt az egy-két embert kell megtalálni a hülyék között, aki normális. Igen, sokszor nehezített a terep, de ez az élet, tehát muszáj tenni magunkért, miután jól kisajnáltuk magunkat, hogy engem senki se szeret....
A lányod bizonyára nagyon rendes, lelkiismeretes, értékes lány, de nem annyira életképes (bár ez erős szó, tudom). Véleményem szerint nem azt kellene erősíteni benne, hogy jaaj, szegénykém, és majd anya... Hanem azt, hogy akármennyire hülyékkel vagy körülvéve, akkor is van minimum egy darab normális. Kizárt, hogy MINDENKI alkoholista drogos partiállat egy közösségben. Keresd lányoma zt az egyet, kettőt, akik úgy gondolják, ahogy te! És sokszor egész meglepő, kik azok, az ember nem is gondolná. Csak ők meghúzódnak a háttérben a hangos vagányok mögött. Mint gondolom a te lányod is.
Végső esetben másik suli. DE addig is edzés, sport, akár online közösségek...nyitni. Egyáltalán nem idióta az összes kamasz, bár kétségtelenül nehéz életkor. De nagyon sok normális is van köztük. Az elmagányosodás ellen néha tenni kell.
Igaz!
A sport is jó ötlet. A lányom is eljár aerobikra és konditerembe is, csak erre sajnos kevés az ideje.
Szia! Az én kislányom is inkább kihagyja a bulikat, és éppen ezek a dolgok miatt.
Ő hallássérült.. készüléket visel, ezért még a hangos zenét sem birja.
Gimis- szintén... Nem érdeklik a celebvilág és hasonlók amivel az osztálytársak el vannak rendszerint foglalva.
Ő a suli könyvtárában az olvasókörben találta meg a magának való társaságot. eljár velük szinházba, részt vesz az olvasókörös- rendezvényeken- de buliba nem jár. soha.
A lányod egyetlen közössége az osztálya? Akkor esetleg el kellene kezdeni másfelé is nézegetni. Pl. elmenni egy aerobik- vagy zumbaórára, vagy ami éerdekli. A közös érdeklődés amúgy is összehozza az embereket.
De ettől függetlenül, ne haragudj, de nem hiszem el, hogy kivétel nélkül az összes lány p@csarészegre itta magát szilvesztekor.
Az én gyerekem dettó ugyanez csak ő fiú és 17 éves. Szívesen bemutatnám őket egymásnak.
Csak az a párezer kilométer ne lenne köztünk.
Kedves Szaszo71!
Köszönöm szépen, és örülök, hogy válaszoltál!
Tökéletesen tudom, hogy valóban nem minden tizenéves iszik, dohányzik és drogozik! Nekünk egyetlen probléma ezzel csak az, hogy hol vannak ezek a fiatalok? A lányom kis barátnői, akik még a szolídabb réteghez tartoznak, kivétel nélkül mind egy kocsmában töltötték a szilvesztert, egyetlen céllal, hogy végre legalább jól berúghatunk... És sajnos, náluk a kollégiumban is elég gyakori jelenség a berúgott lányoknál (sic!) megjelenő mentő. és az utána következő kórház... Ja, amit nem mondtam, egy elit gimnáziumról beszélünk... :(
És hiába mondom a lánykámnak, hogy meg fogja találni előbb-utóbb azt a társaságot, akinek nem ez az életcélja, akiknél a bulizás nem jelent egyet a lerészegedéssel, a gond az, hogy hol, milyen úton-módon találhatók meg ezek a fiatalok? Sajnos, a saját közösségében kivétel nélkül ( és ezt szó szerint mondom!), csak ilyen gyerkőcök mozognak :(
Szóval, hogy is tudna a lányom változtatni ezen a helyzeten? :(
Szia!
Okos tanáccsal sajnos nem tudok szolgálni, ugyan van hasonló korú gyrekem (17), hasonló problémám viszont nincs.
Elhiszem, hogy rossz nézni, hogy a lányod kiközösítve éli meg az egyébként a többség számára szép középiskolás éveit. Viszont szerintem nem megoldás a többiekben keresni a hibát. Nekem az jön le a topikindítódból, hogy te is érzed ezt valamennyire. Bár a cím meg a szöveged egy része úgy láttatja, hogy elhiszed, hogy az a helyzet, hogy az összes mai tizenéves iszik, cigizik meg drogozik, csak egyedül a te szép és okos lányod nem, a végén azért csak kijön, hogy mégsem vagy ebben ennyire biztos ("nem tudom, hogy rázhatnám fel").
Elárulom, hogy nem minden fiatal iszik, cigizik vagy drogozik, főleg nem detoxikáló a vége (egész Budapesten 40-en kerültek be pl. szilveszterkor). Sőt, tutibiztos vagyok benne, hogy pl. a lányod osztály- vagy évfolyamtársai között is voltak páran, akik mondjuk egy activiy-partyval töltötték a szilvesztert. (A fiamék is 6-an voltak egy barátjuknál, és kártyáztak meg FIFA-ztak. Sőt, közben még a szülők is hazajöttek.)
Inkább azon kellene elgondolkodni, hogy mért közösítik ki a lányodat. (Akkor is, ha azt mondja, hogy nincs kedve az osztálytársaihoz, nagy az esély, hogy igzából lenne, csak nem fogadják be, és ez egy jó védekezés, lehet, hogy már maga is elhiszi.)
Ne haragudj, ha olyat írtam, ami esetleg nem esik jól, de a lányod 18 éves, szinte felnőtt, muszáj lenne változtatni ezen a helyzeten.