Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Őszinte Érzések
Létrehozva: 2015. január 2. 00:46
A gyöngédségről
Mennyire szép is lenne, ha az emberek másképp élnének és nem félnének annyira kimutatni az érzéseiket. Gyakran, ha érzünk se a megfelelő módon és gyakorta juttatunk mű gesztusokat a másik felé. Legtöbben arra lettünk nevelve, hogy fojtsuk el a valódi érzéseinket, gyakorta pedig valódi ki sem alakul bennünk. Pedig annyira nagyszerű teremtés az ember, csupán ami picit szomorú, hogy ami generációról generációra az utókorra száll az nem több, mint puszta illúzió. Nagyon sok bátorság kell őszintének lenni, pedig e nélkül kapcsolataink nem többek, mint illúziók és önérdek hajkurászások, megfelelni vágyás. Ha van is egy kis időnk kapkodva nyomogatjuk a tévét, vagy a simogatós telefonunk képernyőjét játék után kutatva. Felszínessé váltak kapcsolatrendszereink, mert sokan feladtuk a harcot az igazi álmainkért. Álmainkat lecseréltük valami másra. A kényelemre. Mindig is felnéztem volna a büszke nőkre, habár sosem találkoztam egyel sem. Annyira másképp értékelik az emberek a büszkeséget, mintha elfeledtük volna az igazi jelentését. Sokszor látom azt a fajta önbecsapást, hogy a férfiak pár jól hangzó, vicces mondata után a nő nevet, de amin nevetett nem volt más, mint a saját megalázása. Igazán odaadással szeretni csak a legbátrabbak képesek. Annál is inkább, hiszen egy bátor embernek meg kell küzdenie a világ összes hazugságával, ármányával és túl kell látnia mindezeken. Túl, ahol megteremtheti önmagában azokat az értékeket, amiből meríteni akar, amit be szeretne építeni a gondolkodásába, az egyéniségébe. Egyéniségébe, de csak akkor, ha van neki. Oly sokan gyógyíthatatlan betegségektől szenvedünk és annyira hozzászoktunk már, hogy gyakran nincs erőnk, lélekjelenlétünk, bátorságunk változtatni és sok bennünk a félelem. Kevésbé félünk az ismeretlen dolgoktól, mert azokat megszoktuk, de félünk igazán önmagunk lenni. Rettegünk attól, hogy kiadjuk az apró kis titkainkat, mert sokszor megsebeztek már miatta és félünk értéket közvetíteni, mert sokan, sokszor kellemetlenül jártak miatta. Rossz olyan csoport tagja lenni, ami megfélemlítéssel, gyűlöletkeltéssel, megalázással és különféle aljas módszerekkel éri el a céljait. Sajnos az ilyen kapcsolatoktól, csoportoktól, közösségektől nem is várhatunk sokat. Valaminek a mélyebb megértése mindig a legnehezebb feladat és nekünk kell eldöntenünk, hogy mire vágyunk és mit vagyunk ezért hajlandóak megtenni. Tisztán vágyni a finom ölelésekre, a kedves bókokra, a védelmező ölelésre, az érzékiségre, a féltésre. Azt hiszem ennél nincs is szebb dolog a világon.
Mondjuk a nagy szavak is gyakran elvesznek a semmiben.
Azért ma már a teremtés, meg a te teremted a világod gondolat erősen kétségbevonható.
Erre azt mondom, oké, rendben. Legyen úgy, ahogy te akarod és bizonyítsd be, hogy lehet teremteni.
Teremts meg egy stílust! Csinálj, írj egy egyedi dolgot!
Pont ezt gondolom én is...
Sokadik ilyen topikod ez, és nagyon leírod az emberiséget. A helyzet persze nem rózsás, de ennyire nem sötét a kép, nagyon depresszív lehetsz, megfontolásra érdemes a "világodat te teremted" gondolat.
nem mondom, hogy nem létező a jelenség, amit leírtál, de nem általános. Vannak ilyen emberek is. Meg még nagyon sokfélék, érzelemgazdagok, őszinték is. Próbáld meg észrevenni őket.
Régebben akadtam rá. Azt már nem tudom pontosan hogyan is. Talán nézegettem a zenéket és ez is ott volt bal oldalt, az ajánlottak, vagy a hasonló zenék között.
Örülök, hogy tetszett.
A Ragyogjon is nagyon szép!
-------------
Az egyenformációk
mindig taszítottak.
Ha valami nem passzol hozzám, hiába divat, soha nem tudtam alkalmazni.
Nagyon tetszik a szám!
A klip pedig légiesen könnyed, különösen a bájos gyermekek teszik azzá:)
Hogy akadtál rá?
Nem baj, ha elírsz valamit. Nem kell elnézést kérned. Kikövetkeztettem mit akartál írni.
A szülőket ezen kívül sok minden befolyásolja és ők is sokszor meg akarnak felelni a társadalmi normának. A gyerekük pedig meglát a tévében egy jó filmet, reklámot, amiben azt reklámozzák vegyen állatfigurát, vagy ilyen olyan ételt a Bunker Burger, vagy a Mekk Pusztulsz gyorsétteremben és kap hozzá valami idióta kis játékot és gyűjtheti öket, hogy meglegyen neki mind. Nagyon sok ilyen filmekben is fellelhető reklám van. Amerikában ez sokkal erősebben érződhet, hiszen ez az egésznek a legnagyobb színhelye és ott több milliós nagyvárosok vannak egymáshoz nagyon közel. Valójában az utóbbi időben megfigyeltem, hogy az emberek már genetikájukban is elkezdtek megváltozni, átalakulni. Teljesen máshogy néznek ki, mint jó pár éve. Ma már például sok a mű ember, akik arcvonásain is lehet látni, mintha valami divatkatalógusból, vagy tinimagazinból léptek volna ki. Sokszor fiatal lányok, fiúk akik a 20-as éveik elején járnak, gyakran néznek ki a koruknál jóval idősebbeknek.
Hoztam egy ilyen nyugis számot.
https://www.youtube.com/watch?v=CMTSaXNC-wM
Elgos - Kiálts a szélben (videoklip)
"A szülőknek nagyon nehéz dolguk van a helyes úton tartani a gyerekeiket,
miközben egy több milliárd dolláros költségvetésű iparág akarja irányítani a gyerekek szokásait."
Közben elveszik a gyermekkor igazi bája, a lassú felfedezés öröme, a logika rácsodálkozása a világra.
Készen kapva elfelejtenek azok a készségek kialakulni, amiket az egyszerű megtapasztalásokkal tovább gondolva maga fedezne fel.
Az ellustult elme pedig a legnagyobb veszteség!
miliőt - bocsi, álmos vagyok, elírtam
Igen, a mai kor egyik legnagyobb kunsztja szerintem az, ha sikerül egy olyan privát milliót létrehozni, ahol manírmentesek a pillanatok.
Ehhez, ahogyan írtad, megfelelő társak kellenének, partnerek, barátok.
Ahol ez megvan, ott adott a minőségi élet.
Az összhang? - azt gondolom, azt nem lehet mesterségesen, okosan tervezve megalkotni...
Vagy kialakul, vagy nem, ehhez nemcsak a társak személye a kulcs elsősorban szerintem, hanem a saját személyiségünk, ami formálja, alakítja a bevonzott emberekkel a hangulat minőségét.
Ha valaki kedvet érez magában egy kis videó nézésre megteheti. Egy nagyon érdekes témáról szól ez a videó. Szülőknek szerintem aktuális.
https://www.youtube.com/watch?v=hHt8LAl7l10
Consuming Kids - Fogyasztó gyerekek: A gyermekkor elüzletesítése ( Magyar felirattal )
"A gyerekek egyre korábban válnak a reklámok célpontjaivá. Egyre erőszakosabban figyelik és térképezik fel őket,
hogy minél inkább eggyé váljanak a termékeikkel és lehetőleg a cégük fogyasztói maradjanak egész életük folyamán.
Nincsenek azzal kapcsolatban morális korlátaik, hogy amiket eladnak a gyerekeknek azok egyáltalán egészségesek-e
az ő korukban és milyen hatással lesz a további fejlődésükre?
A céljuk egy olyan jövő megalkotása ahol az ember szinte rögtön a születés után fogyasztóvá váljon,
vágyakat teremtenek benne olyan termékek iránt, amikre nincs is szüksége, de egy olyan társadalomban,
ahol az határozza meg az ember megítélését, hogy mije van, addig fogja nyaggatni a szüleit,
amíg azok megveszik neki amit akar vagy pedig már gyerekkorában frusztrált és boldogtalan lesz,
mert nem tud megfelelni azoknak a társadalmi normáknak, amiket az őt körülvevő reklámok elhitetnek vele.
A szülőknek nagyon nehéz dolguk van a helyes úton tartani a gyerekeiket,
miközben egy több milliárd dolláros költségvetésű iparág akarja irányítani a gyerekek szokásait."
Tetszett, amikor azt írtad természetes egyszerűen élhetőek a pillanatok.
Szerintem ez nagyon nehéz dolog, mert ehhez olyan társak is kellenek, akik emberileg, jellemileg is nagyon jó emberek.
Nálam sokszor van nagyon magasan a léc, ami az emberséget illeti. Az, hogy az embereket lényegében belekényszerítik egy mű világba (amit ők legtöbbször nem éreznek kényszernek), az nincsen rendjén. Sokan válnak gyógyszerfüggővé, testi, lelki, belső szervi, pszichés beteggé a világban folyó masszív pszichikai hadviselés, nyomás, terror, félelem, hazugság miatt. Ahogy én így fejben elgondolom az egyszerű, élhető pillanatokat az jó. Mintha megszűnne a sok kényszer, gátló tényező és nyíltan, feloldódva lehet beszélgetni.
Bár harmonikusan folyhatnának a mindennapjaim is, ám ez nincs így. A környezeti dolgok miatt nem állhat össze ez a harmónia. Ez igazából a hasonló gondolkodású társak hiánya. Azt mondják az az igazi harmónia, amikor az ember gondolatai, tettei, érzelmei összhangban vannak. Én azért gyakran látok olyat, hogy ezek látszólagosan megvannak, még sincs valahogy igazi összhang.
Egyéni adottság korlátaira gondoltam.
Minden emberi kapcsolat annál minőségibb, minél kevesebb korlát szabályozza szerintem.
A tolerancia, az alkalmazkodás képessége egyre nagyobb kihívás.
Az a szerencsés, ha legalább a privát életben nem kell, hanem természetes egyszerűen élhetőek a pillanatok.
Az, hogy kinek hogyan sikerül azt az egészsége mutatja.
Akinél harmonikusan zajlanak a mindennapok, ott nincsenek egészségi problémák.
Szerintem egy párkapcsolatban, ahol őszinteség, nyíltság, megértés van ott nem nagyon kéne korlátoknak lenniük, csak nagyon minimálisoknak. Túl sok korlátai vannak az embereknek. A korlátok okozhatnak igen komoly szervi, mentális bántalmakat is az emberekben. Persze ez munkahelyen oké, de magánéletben megnyomorító.
Ahogy írtad, hogy kopnak a ragaszkodások. Egy ragaszkodás tud kopni sok mindentől. Általában a ragaszkodások kopásának legfőbb oka a társkapcsolat és az ezzel együtt járó megszokás, sablonosság, érzelmek megfakulása. Életünkben nincs jelen a veszély sem, minden olyan biztonságossá vált. Olyan rutinos létbűnözőkké váltunk. Gyakran inkább viselünk el egy megszokott körülményt, minthogy változtassunk rajta. Gyakran ha változtatunk is, csak olyan irányba, amilyen irányokat társadalmi mintaként fölmutatnak nekünk a tévében, rádióban, újságokban, ismerősöktől hallunk jó tanácsként.
Amit a toleranciáról írtál egyetértek vele. Így működik a mai világban, de gyakran igazságtalanul. Aki mondjuk közelebb áll hozzánk azzal elnézőbbek vagyunk, egy melóhelyen is például a főnök. Akiből több haszon származik annak elnézem még ezt is, meg azt is.
Nemcsak falkában van élet. Egy közösségben egy embernek, ha be akar illeszkedni föl kell adnia az önrendelkezését és vannak, akiknek ez nem ér meg ekkora árat, cserébe, hogy amit kaphatnak a legtöbb közösségtől az csupán rossz, hamis értékek, megalkuvás. Ahogyan mindenkinek szabad választása van arról is (sarkítva és durván fogalmazva), ha romlott ételt tesznek az orra alá azt visszautasíthatja.
Gyakran a saját korlátokat is nehéz elfogadni, kompenzálni.
Ha nincs elég érzelmi töltés, egy más emberét, egy idegenét még nehezebb.
Ahogyan kopnak a ragaszkodások, úgy nyernek tért egyre nagyobb mértékben ezek elnézhetetlenségei.
A tolerancia sok esetben csak addig van meg, amíg a másik ember valami miatt fontos tud lenni.
Ez nem csak érzelem, pusztán érdek is lehet.
Kirekesztés: vannak, akik nem falkába születettek.
Ezt megérzik, és az ilyen embereket soha nem fogadják be igazán.
Lehetnek egy szinten népszerűek, de egyen rangú falkatagok soha.
Talán, mert tudják, nem is akarnak azok lenni.
Ha hozza önmagát, ami miatt szeretjük és nem szeretjük.
Ha valakit igazán szeretünk, akkor a negatív dolgait, tulajdonságait is el kell fogadnunk.
Ha mindenki csak azt szeretné párjának, akivel minden jól megy, ha csak tükörképeket akarnánk látni magunk mellett, önigazolásokat, akkor az azt eredményezi, amiben most is élünk. Jelen korunkban is mindig a legmegfelelőbbet próbáljuk választani. Sokszor később derül csak ki, hogy akit mi az elején tökéletesnek hittünk nem is az. Sokszor tapasztalom, hogy az emberek nagyon gyorsan hoznak meg bizonyos ítéleteket. Egy közösség gyakran rekeszt ki magából nagyszerű embereket, csak mert jobbak valamiben, mint a többség. A közösség ilyenkor kollektívan nem akar változni és szívesebben távolít el egy embert, minthogy a megértés irányába formálódjon.
Szeretni és nem szeretni.
Ismerni és nem ismerni.
Tudni és nem tudni.
Gyűlölni és szeretni.
Gyakran félünk azoktól a dolgoktól, amiket nem értünk. Gyakran nem is szeretjük őket.
Ha hozza önmagát, ami miatt szeretjük és nem szeretjük.
Ha mindenki csak azt szeretné párjának, akivel minden jól megy, ha csak tükörképeket akarnánk látni magunk mellett, önigazolásokat, akkor az azt eredményezi, amiben most is élünk. Jelen korunkban is mindig a legmegfelelőbbet próbáljuk választani. Sokszor később derül csak ki, hogy akit mi az elején tökéletesnek hittünk nem is az. Sokszor tapasztalom, hogy az emberek nagyon gyorsan hoznak meg bizonyos ítéleteket. Egy közösség gyakran rekeszt ki magából nagyszerű embereket, csak mert jobbak valamiben, mint a többség. A közösség ilyenkor kollektívan nem akar változni és szívesebben távolít el egy embert, minthogy a megértés irányába formálódjon.
Szeretni és nem szeretni.
Ismerni és nem ismerni.
Tudni és nem tudni.
Gyűlölni és szeretni.
Gyakran félünk azoktól a dolgoktól, amiket nem értünk. Gyakran nem is szeretjük őket.
Szerep vállalás alatt aktív ösztönös részvételt értettem.
Egy olyan ember, aki része a másik életének, és érzelmileg elkötelezett, az ösztönösen, aktívan részt vesz annak nehezebb periódusaiban is, ergo, hozza önmagát, azt az énjét, ami miatt szeretjük.
Ha, nem így van, akkor a tévedés egyértelmű.
Úgy van, ahogy írtad. Ha igaz barát, társ, akkor föl sem merül benne, hogy ez részéről önfeláldozás, hanem ez számára természetes. A mai világban ilyen társakat találni már elég nehéz. Azt mondják a barát, a társ a bajban is barát marad. Viszont ha adódik egy nehéz helyzet, abban nem mindig elég a szerepvállalás. Ma az emberek többsége szerepeket játszik és szerepekben él, így érzi jól magát. A szerepvállalásnál szerintem fontosabb önmagunk fölvállalása. Ezért sem szeretem ezt a szót.
Ahol áldozatként élik meg ott valóban úgy van, ahogy írtad. Ott érdekkapcsolatról beszélünk.
Önfeláldozás - fura egy tartalom.
Racionálisan lehet, de ha valaki érzelmileg érintett, tehát szereti a másik embert mint barátot, társat, akkor én azt tapasztaltam, hogy fel sem merül az, ha adódik egy nehéz helyzet, hogy abban a szerep vállalás áldozat legyen. Az egy természetes folyamat, mint inni egy pohár vizet.
Ahol áldozatnak érzik, élik meg, közvetítik kifelé, ott nincs érzelmi érintettség, az valami olyan, mintha kufárúság lenne, beinvesztálom az áldozatom, amivel tartozol nekem?:( Abszurd!
Kinek kell az ilyen?! - senkinek!
Valóban bátorság kell az élethez. Sok olyan tényező van, ami korlátozza az embereket a bátorságukban, a cselekedeteikben, a gondolkodásukban. Ezeket a dolgokat akarom feltárni és beszélni róla. Sokan élünk meg sokféle dolgot. Az ilyen bonyolult dolgok megértése különösképp nehéz. Sokszor halljuk, hogy valaki a barátunk, vagy a társunk. Sokszor van úgy, hogy a barát, a társ ha hall egy számára érthetetlen dolgot.............. sokszor nehéz azt megértenie. Valóban társ és barát az, aki ilyenkor úgy dönt segít nekünk ebben, viszont ez óriási önfeláldozást kíván a részéről.
A gyönyörű nyitó után hogyan jutott idáig a téma?:(
Az élethez bátorság kell.
Valamilyen mértékben, szinten, minden megnyilvánulásunkhoz.
Különösen azokhoz, amiket magunk miatt hozunk meg, akár úgy is, hogy a környezet nem érti, vagy/és nem fogadja el.
Ahhoz, hogy valaki a bőrében érezze magát, - nem csak egy kívül állónak, - ahhoz pedig bátran meg kell hozni sokszor az ilyen "öncélú"- nak tűnő döntéseket is.
Az idő igazolja, hogy helyesen döntöttünk-e. Az idő, és soha nem a környezet!
Egesz jol elbeszelgetsz magaddal........
http://indavideo.hu/video/USA_Koncentracios_Taborok_Jesse_ Ventura
USA Koncentrációs Táborok (Jesse Ventura)
https://www.youtube.com/watch?v=QdYwRt2QqsI
Lágerek, drónok Amerikában !! Drábik János nem szavazott az USA-ban ! (2012 nov.)
Ez mindig így szokott lenni. Más a hibás, más miatt kellett hozzámenniük és választásuk sem volt akkoriban. Ugyanúgy van ma is, ma is más a hibás és ma sincs választásuk, ha ezt a logikát követjük, ami egy tök jó lefegyverző logika. A házasság nem létszükség, hanem egy társadalmi norma, amivel az emberek győzködik egymást. A házasságot egy kötött szabályrendszerhez tudnám hasonlítani, amiben elég sok a kötöttség és sok szabályt, normát, elvet, ideológiát foglal magába.
A karrierizmusról úgy beszélsz, mint egy jó és pozitív dologról. Én nem vagyok ennyire részrehajló. Nem vagyok se a karrierizmust, sem pedig a háztartási robot nőket pártoló ember. Mindkettőnek megvannak a maga negatívumai. Amit fontos tudni, hogy mindkét féle szemlélet rendszerszemlélet. A karrierizmusnál sem a magánélet és az anyagiak megteremtésével van a baj, sem pedig a függetlenséggel. A karrierista nőkbe már fiatalkorban belenevelik a karrierizmust. Ez egy igen karrierista világ, mivel mindenki munkából él meg, akit nem tart el valaki más. A karrierista nőnek pedig legnagyobb részt a pénz, az iskola és később a munka lesz olyannyira fontos, hogy emellett számára eltörpülnek az értékek és ideje legnagyobb részét a törtetés teszi ki.
Ha mondjuk yutube- on beütöd a keresőbe a Fema tábort, kiad egy jó pár találatot.
Nem olyan értelemben értettem a készen kapott információt. Az élet számtalan területére igaz a készen kapott információ. Ilyenkor nincs az, hogy az ember saját maga jön rá valamire, vagy rávezetik, hanem kap egy kész dolgot, egy végkövetkeztetést, amihez neki nem kellett gondolkodnia sem. Ahogy írtad a választás a miénk, hogy mit kezdünk ezzel. Legtöbbször ezt az emberek elfogadják és ritkán kérdőjelezik meg. Nem a puskanyomás a halántékra dolgon van a fő hangsúly. Ez egy kicsit gyerekes. Nem erről szól a filmipar, nem az erőszakról. A filmek ennél jóval árnyaltabbak. A mai világban nincs konkrét erőszak a legtöbb esetben és nincs nyílt kényszerítés sem. Ez egy kifinomult világ. Ha te esetleg érzel nyílt kényszert valamivel kapcsolatban te is leírhatod.