Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Őszinte Érzések
Létrehozva: 2015. január 2. 00:46
A gyöngédségről
Mennyire szép is lenne, ha az emberek másképp élnének és nem félnének annyira kimutatni az érzéseiket. Gyakran, ha érzünk se a megfelelő módon és gyakorta juttatunk mű gesztusokat a másik felé. Legtöbben arra lettünk nevelve, hogy fojtsuk el a valódi érzéseinket, gyakorta pedig valódi ki sem alakul bennünk. Pedig annyira nagyszerű teremtés az ember, csupán ami picit szomorú, hogy ami generációról generációra az utókorra száll az nem több, mint puszta illúzió. Nagyon sok bátorság kell őszintének lenni, pedig e nélkül kapcsolataink nem többek, mint illúziók és önérdek hajkurászások, megfelelni vágyás. Ha van is egy kis időnk kapkodva nyomogatjuk a tévét, vagy a simogatós telefonunk képernyőjét játék után kutatva. Felszínessé váltak kapcsolatrendszereink, mert sokan feladtuk a harcot az igazi álmainkért. Álmainkat lecseréltük valami másra. A kényelemre. Mindig is felnéztem volna a büszke nőkre, habár sosem találkoztam egyel sem. Annyira másképp értékelik az emberek a büszkeséget, mintha elfeledtük volna az igazi jelentését. Sokszor látom azt a fajta önbecsapást, hogy a férfiak pár jól hangzó, vicces mondata után a nő nevet, de amin nevetett nem volt más, mint a saját megalázása. Igazán odaadással szeretni csak a legbátrabbak képesek. Annál is inkább, hiszen egy bátor embernek meg kell küzdenie a világ összes hazugságával, ármányával és túl kell látnia mindezeken. Túl, ahol megteremtheti önmagában azokat az értékeket, amiből meríteni akar, amit be szeretne építeni a gondolkodásába, az egyéniségébe. Egyéniségébe, de csak akkor, ha van neki. Oly sokan gyógyíthatatlan betegségektől szenvedünk és annyira hozzászoktunk már, hogy gyakran nincs erőnk, lélekjelenlétünk, bátorságunk változtatni és sok bennünk a félelem. Kevésbé félünk az ismeretlen dolgoktól, mert azokat megszoktuk, de félünk igazán önmagunk lenni. Rettegünk attól, hogy kiadjuk az apró kis titkainkat, mert sokszor megsebeztek már miatta és félünk értéket közvetíteni, mert sokan, sokszor kellemetlenül jártak miatta. Rossz olyan csoport tagja lenni, ami megfélemlítéssel, gyűlöletkeltéssel, megalázással és különféle aljas módszerekkel éri el a céljait. Sajnos az ilyen kapcsolatoktól, csoportoktól, közösségektől nem is várhatunk sokat. Valaminek a mélyebb megértése mindig a legnehezebb feladat és nekünk kell eldöntenünk, hogy mire vágyunk és mit vagyunk ezért hajlandóak megtenni. Tisztán vágyni a finom ölelésekre, a kedves bókokra, a védelmező ölelésre, az érzékiségre, a féltésre. Azt hiszem ennél nincs is szebb dolog a világon.
Erre mondják, hogy mindig ugyanaz a vége.
Felteszek neked egy egyszerű kérdést.
Szoktál egy dologra koncentrálni hosszú időn keresztül?
"Vicces az, hogy olyan pasihoz hozzámenni, akit nem is szeret az ember."
Ja, különösen akkor lehetett marha vicces, amikor nem kérdezték, hanem hozzá kényszerítették, tetszik-nem tetszik alapon. És ez nem is volt annyira régen. 100 éve még tuti, hogy így mentek a dolgok az ország női lakosságának a nagyobbik fele számára.
Mit gondolsz, a közvetlenül a II. világháború után készült Talpalatnyi föld c. filmnek vajon miért ez az alapkonfliktusa?
"Vannak dolgok, amik nem változnak."
Lehet, de sem a nők helyzete, sem pedig a cselekedeteik, gondolkodásuk nem tartozik ezek közé. Különben miért házasodnának manapság ennyire kevesen, miért születne ennyire kevés gyerek, és miért kárálnának emiatt a nőket még mindig háztartási robottal kombinált két lábon járó inkubátornak tekintő "honatyák"? Hát, mert a mai fiatal nők legnagyobb része beint a magukfajtájúaknak, és a "karrierjére" (valójában az anyagi önállóságára = magánéleti szabadságának alapvető feltételére) koncentrál.
Bocs, de ha tájékozódás céljából videókat nézegetsz, ugyanakkor mégis ott tartasz, hogy "fogalmam sincs mi folyik", akkor végeredményben mi célod ezzel? Nem puszta időpocsékolás ez?
És egyáltalán, mi a franc az a Fema tábor?
Ami pedig a készen kapott dolgokat illeti, tied a választás, hogy elfogadod, vagy visszautasítod-e azokat. Én például nem is nézek tévét. Gondolom, neked sem nyom senki puskát a halántékodhoz, hogy megtedd. Ismerőseim csak olyanok vannak, akik nem erőltetnek rám semmit, ugyanis ha megtennék, azonnal megszűnnének még ismerőseim is lenni, nemhogy barátaim...
Te egyébként milyen társadalmi normával nem értesz egyet, mi az, amit úgy érzel, hogy akaratod, vagy jobb belátásod ellenére erőltettek rád? Meg tudsz egy ilyet konkrétan nevezni?
Erre mondom én, hogy vicces.
Vicces az, hogy olyan pasihoz hozzámenni, akit nem is szeret az ember. Mindegy milyen évet írunk. Vannak dolgok, amik nem változnak. Elmesélném neked mi folyik, de fogalmam sincs. Én is csak úgy tudok erről meggyőződni, ha odamegyek a csaphoz, megnyitom és látom, hogy mi az, ami folyik. Amúgy vannak jó videók a neten. Sokszor megnézek párat, ha tájékozódni akarok. Fogalmam sincs mi folyik. Erről talán fent többet tudnak. Az a szóbeszéd járja Amerikában vannak Fema táborok is már. Most ezekről a videókról, infókról nem tudom eldönteni igaz e, vagy csak rémhírkeltés. De amúgy a hatalomból simán kinézem az ilyen dolgokat.
Amúgy pedig azt is tudom nem szabad az emberekre csak tömény infókat szórni. Az a baj sok mindent készen napunk a mai világban, anélkül, hogy a saját következtetésünk által jutnánk el bizonyos dolgokhoz, gyakran a tévéműsorok, barátok, ismerősök, társadalom erőltet rá emberekre egy követendő és elfogadott normát.
"A nők gyakran tűrnek."
Már aki. Elárulnád, hány 80-as évek második felében, vagy az után született nővel beszélgettél mostanában?
Én ugyan még az X generáció tagja vagyok, de már mi is erősen megoszlunk ebben a kérdésben. Nem mellesleg: aki az én nemzedékem tagjai közül családot alapított, abból ma több az elvált és / vagy gyerekét egyedül nevelő, mint a családos. Tehát ez így, ahogy leírtad, nagyobbrészt nem is igaz. Sőt, már a 70-es, 80-as években sem tűrt itt senki olyan nagyon, mert már akkor is rengeteg volt a válás.
Amúgy meg világosíts már föl engem, nyomorult földi halandót arról, hogy mi "ez az egész", ami "folyik"? És mi az, amit te "valóságnak" nevezel?
A nők gyakran tűrnek. Egy kapcsolatban is, még ha nem is jól működik, inkább hallgatnak és nem beszélnek a problémákról annyira nyíltan és őszintén. Ma sincs mennyország, csak épp teljesen más, ahogyan ez az egész folyik. Csendes háború van. Információháború. Rendszerszemléletű a gondolkodásod. Amúgy ahhoz képest, hogy mennyire jól élünk bizonyos dolgokat elemezve is eléggé szembetűnő dolgokra lehetünk figyelmesek. Megnyugtatóbb az embernek önhipnózisra programoznia magát, mint ráeszmélni a valóságra, mert így kényelmesebb és megnyugtatóbb. Ezért sem megyek el a hipnózis és ilyen meditációs zenék irányába, mert az is az agymosás felé viszi el az embert. Annyira másképp gondolkodom, hogy még ebből is kihúzom magam és ha nyugtató zenét akarok hallgatni,vagy Enigmát, vagy Dark Spiritual zenét hallgatok, vagy Celtic zenét. Végül is a meditáció miről szól? Egy hatalmas maszlag, amit beadnak az embereknek. meditáció= önhipnózis
Nagyjából arról szól, teljesen lecsupaszítva persze, hogy hunyd be a szemed és ne gondolj semmire, nézzél magad elé és áramlik az energia. Most, ha kijavítanak se fogom másképp gondolni. Eckhart Tolle, meg a többi agymosott is elmehet a fenébe.:)
A mi is sorra kerülhetünk csak feltételezés.
Amúgy döbbenetes. Viszont ha valaki megnézi annyira egyértelmű, hogy igaz. Nekem összeállt már egy jó ideje a kép 9/11 - ről
Köszönöm, megnéztem, részeket láttam már belőle.
Döbbenetes, még mindig:(
Azt írod, mi is sorra kerülhetünk...
azt nem értem, mi mi miatt?mink van, ami miatt "érdemessé" válhatunk rá?
Wft? Hogy jön ide a nemi identitás?
Egy ideje, ja, kb. az emberiség létezése óta.
Te nem szoktál olvasni történelmi portálokat? Én néha igen, és teljesen ledöbbenek, hogy akár csak 150 évvel ezelőtt hogyan bántak egymással az emberek. Iszonyat durva. Ma mennyország van ahhoz képest.
Ne haragudj, szerintem te a saját bezárkózott gondolkodásod áldozata vagy.
Egyáltalán nem is értem, mi ez a többes szám első személy a topiknyitóban? Rám például az ott leírtak elsöprő hányada messze nem is igaz. És ezt nem azért írom, hogy mutassam, mennyivel különb vagyok, hanem hogy én speciel nem illek bele ebbe a szórásba. Tehát van másmilyen világ is azon kívül, amit leírtál. Méghozzá bőven. Ha hiányérzeted van, miért nem keresed meg azt / azokat?
Lehet valaki jó is és azért valamennyire karakán is egyben. A kettő nem zárja ki egymást, viszont legtöbbször a jósághoz bárgyúság, túlzott naivitás, gyengeség is társul. Azért vannak olyan emberek is, akik nem jók és nem is rendszerszeretők. Valamikor jók voltak, még jobbak lettek, de az egy bizonyos pontot túllépve már nem a jóság kategória. Azt fenyegető ellenségként szokták kezelni, pedig amúgy jó, csak tettre kész és eszközökben nem válogató jó. Az Irakiakat is megbélyegezték. Terroristák. Igazából csak védték magukat. Még Magyarország is sorra kerülhet a likvidálandó, bekebelezendő államok közül az USA számára. Lényegében csak papírom az ami, így is. Nem sok kéne, hogy itt is kirobbantsanak egy háborút koholt ürüggyel, bevezessék az amcsi katonaságot és meghozzanak pár saját intézkedést.
Itt a videó.
https://www.youtube.com/watch?v=nCXzV4JAqLc
Fájdalmas megtévesztés Painful Deceptions
A cím ismerős, nem tudom, láttam-e, vagy olvastam csak róla, pár szót ha mondanál, akkor tudnám.
A legnagyobb probléma, hogy a jóságot valamikor felülírta értelmezésben az, hogy gyenge.
Snassz jónak lenni, mert aki az, az a gyengeségét bizonyítja vele.
Bármennyire is abszurd, ez lett ma a trend:(
Amíg az empátia, kedvesség, figyelem, törődés, a másik ösztönös emberbaráti szeretete nem éled fel újra, mint valamikor az emberekben egymás iránt, addig marad minden üres, sivár, és hiánypótlás kereső.
Így van. A gátlástalanságot modellezte le a játék. Igazából az elején jó volt játszani. Aztán egyre rosszabb. Ahogy felért az ember a csúcsközelbe a játékban, úgy vált értelmetlenné a dolog, a játszás és vette el sokak kedvét a játéktól. Én is akartam saját szövetséget, meg is csináltam, de nem volt sok tagom, mert nem akartam belemenni a gátlástalan dolgokba. Ha nagyobb létszámot akartam volna, akkor ahhoz embereket kellett volna napokig támadnom. Kinek kell volna jó? Én is és ők is megundorodtak volna a játéktól. Még elmesélem a leghihetetlenebb és egyben legdurvább esetet. Volt a játékban egy nagyon nagy szövetség, a legerősebb. Nekik voltak különféle társszövetségeik. Beléptem az egyik ilyen társszövetségükbe. Nem volt náluk nagy taglétszám. 15-20 játékos ha játszott. Rendkívül precíz, másodpercre pontos időzített támadásokat csináltak. Sokszor kellett nagyon kis taglétszámú szövetségeket lerohanni. Mindig megvolt az ok, hogy miért. Mert régen beszóltak nekik, szidták az anyukájukat, elvettek tőlük ezt, vagy azt. A szövetség közös chatjén olyanokra lettem figyelmes, hogy a tagok (4-5) tag, konkrétan arról beszélt, hogy lopjon el tőlük létfontosságú dolgokat, amiket ők később már nem tudnak visszavenni. Meg is történt a dolog. Napokig támadtuk őket és pár tag el is vette tőlük azokat a dolgokat. Pár napra rá kiléptem innen, mert rosszul éreztem magam. Később megkerestem ezen szövetségeket, akiket megtámadtunk ugye ürüggyel. Akkor szembesültem vele, hogy amik alapján támadtuk őket koholt vádak és nem valós indokok voltak. Egyszerűen a szövetségből 3-4-5 tag benne volt ebben és ők végighintették ezt a hazugságot a többi tagnak. Így meg volt az ürügy, ami alapján lehetett őket támadni.
Ez Jelen korunkban is hasonlóképpen megy. WTC tragédia. Amerika terroristákkal támadtatta meg magát. Irak megtámadása az olajért. A köznép pedig jogosnak vélte Irak támadását, hiszen megvolt az ürügy és sokan megbíznak a felső vezetőkben. Láttad a Fájdalmas Megtévesztés című filmet?
Sajnos, ahogy mondod. Az emberek egymás ellen küzdenek. Viszont sok értelme nincs, mert lényegében ez a legtöbb pszichés, testi betegség oka is. Egyik kézzel megy a harc, a másikkal ássuk a sírt és közben olyan szervezetekhez fordul az ember, akiktől azt reméli megoldást kap a problémáira.
Ha egymásban nem a potenciális ellenfelet látnák az emberek,- kit valamelyik területén az életnek le kell győzni, mert különben általa legyőzettetik, - hanem a testvért, a társat, a partnert, a segítő jobbot, mindjárt mások lennének a prioritások, egészségesebb közös életminőség alakulhatna ki.
Az ellenséges megosztottság csak bizalmatlan, boldogtalan légkört teremthet.
Akkor ez a játék a gátlástalan önérvényesítést modellezi, minden erkölcsi fenntartás nélkül:(
Bűn amit jól begyakoroltat a játékosokkal:(
A mindennapokban már gátlás nélkül alkalmazható:(
Amiről írsz az tökéletesen igaz.
Én még azt is látom az emberek egy része retteg az őszinteségtől.
Olyan valamivel kerül szembe, amivel sokszor nem bír mit kezdeni. Ott van egy tiszta valami és ott van ő. Ő, aki egész életében álomvilágban élt, tele van érdekkapcsolatokkal, egy mű világban él, de erről nem szeretne tudomást venni. Nem tud különbséget tenni igazság és hazugság között sem. Gyakran olyan dolgokat vetítenek az emberekre, amik nem is jellemzőek rájuk, hamis vádakkal illetik őket sok esetben. Például valaki különlegesebb valamiben, máshogy él meg dolgokat, másképp érez, másképp gondolkodik és nagyon komoly harcokba ütközhet azért, hogy megvédje önmagát, ha nem akar ő is az irányított tömeg csatlósa lenni. Egy jó ideje nem hiszem el azokat a dolgokat se, amiket hírként hallok. A hírek, az információgyártás a tömegek figyelmének elterelésére jó, hogy addig se foglalkozzanak a valós problémákkal és ne tudjanak feleszmélni a hipnotikus állapotukból.
Tetszett, amiket írtál.
Leírok egy történetet, ami igaz az életre is.
Régebben játszottam egy számítógépes játékkal. Még a tévében is reklámozták. Az elején jó kis játéknak tűnt. Később az ember, ahogy egyre több időt tölt vele, jobban belelát dolgokba és minél feljebb kerül benne, annál jobban megért bizonyos összefüggéseket. Nos egy hódításos alapú játék volt. Megtámadsz másokat, ők visszatámadnak. Igen ám, viszont akik játszottak sokszor vérre menően nyomták az ipart. Volt, hogy az ember egyedül ment és 4-5 ember jött vissza ellene, az sem gyakori volt, hogy ebbe még az sem volt benne, akit megtámadtak, csak maga helyett küldött embereket. A játékosok szövetségekbe tömörültek. Voltak kis szövetségek és voltak nagyobbak. A nagy szövetségek gyakran támadták a kisebbeket. Gyakran ezt éjjel tették sunyiban, mindenféle hadüzenet nélkül. (Az sem igaz, amit a filmekben láthatunk, hogy régen küldtek bármiféle hadüzenetet támadás előtt.) A harcnak és a korrektségnek semmiféle semmiféle módját nem alkalmazták. Valaki írt az ellenségnek, hogy készüljenek, mert hajnali 2-3-4 körül csapódik a támadás. Ez a valaki, aki írt nekik írt a vezetőnek és a helyettesnek is privátban. A vezető, amint megkapta a levelet a támadásról, ahelyett, hogy szólt volna a tagjainak, hogy támadás éri őket elhallgatta a dolgot és nem érdekelte, hogy 20-30-40 játékost éjjel megtámadnak. A helyettes is olvasta a levelet, meglepődött a vezető döntésén és másnap át is ment egy másik szövetségbe. Abban a játékban ez a sztori semmi sem volt. Voltam játékosok, akik többedmagukkal rámentek egyre és próbálták erőszakkal bekebelezni, elérni nála, hogy csatlakozzon hozzájuk. Volt egy játékos, aki néha beszélt egy másikkal. Az utolsó napjaiban készült, hogy abbahagyja a játékot és így átadta valakinek a fegyvereit, felszerelését. Az a valaki, aki megkapta a cuccost, ugyanazzal a cuccossal támadta meg a srácot, akitől azt kapta. Olyan is volt, hogy 2-3 szövetség állt rá egyre és váltva támadták meg őket. Ha valaki megkérdezte tőlük, azt hazudták nem összehangoltan támadtak. Hetekig képesek voltak nagy szövetségeket nyomás alatt tartani. A vezetőség ezt elnézte, mert sok pénzük volt a játékból. A kisebb szövetségek sem voltak képesek veszíteni, mert sokszor fenyegetőztek azzal, hogy jóban vannak a legnagyobb szövetséggel.
Tanulságos játék volt. A valóságban ez a tökéletesen így van, csak másak az eszközök.
"Nagyon sok bátorság kell őszintének lenni, pedig e nélkül kapcsolataink nem többek, mint illúziók és önérdek hajkurászások, megfelelni vágyás."
Őszintének lenni a legegyszerűbb, legtermészetesebb dolog a világon.
Az élete mennyivel egyszerűbb, átláthatóbb és nem utolsó sorban tisztább lenne, ha meg mernék maguknak engedni az emberek.
Kevés emberben van ma már kurázsi hozzá.
Mert sajnos az kell ma már, a hiéna megnyilvánulások között:( - itt a fórumon is van, aki prezentálja, nem a téma érdekli, szól hozzá érdemben elsődlegesen, hanem azon információk, amik a másik privát szféráját mutathatják, lehetőséget ad a személyeskedésre.
Az őszinteség egy fokon védtelenné tesz, ha az, akit megtisztelünk vele, nem él-, hanem visszaél vele.
Óvatos önvédelem hát ma már a csigaház, oly megszokottan, hogy még a társ kapcsolatban sem tudnak már igazán nélküle megmutatkozni az emberek.
Így épül egy szintetikus világ, ahol nincsenek otthon az emberek.
Szia! Köszönöm. Az is nagy probléma, hogy a tévéből, ami egyébként a közösséget szolgálná az jön, ami és valamilyen közösséget szolgál is, de nem az értelmes dolgokat láthatjuk ott se. A filmekben, amiket láthatunk a tévében, elég sok a manipuláció és gyakran van az a filmekben, hogy csinálva van egy negatív és pozitív oldal. Aztán ezeket kiütköztetik egymással és gyakran nem is a jó a valóban jó. Amit a film üzen a nézőnek, a tudatalattijának az az, hogy ne értsd meg a másikat, ami nem a megszokott az ítéld el. Olyan ez, mint a valóságban. Egyes emberek, akiket a politikában, médiában láthatunk meggyőzik róla az embereket, hogy mennyire okosak, műveltek, viccesek, jók, szórakoztatóak, de ami a valóság, ami az igazság és amilyen nemi identitásúak, amilyenek valójában, a csalásaikat, a hazugságaikat, azt gyakran nem tárják a nézők elé.
Ahogy írtad az ajándék nem boldogít és gyakran ezektől várjuk a boldogságot, a szeretetet. Jelentős részt ebben inkább üzlet van, semmint valódi értékek, szeretet.:)
Szerintem is így van. Igazából nagyon kevés értelmes közösség van, mert átsző és behálóz mindent ez a fene nagy modernizáció és XXI. század. Nem támogatom a drogozást és az alkoholt sem, de van akiknek így sokkal elviselhetőbb az élet valószínűleg azért csinálják. Nem is nagyon akarom elítélni, amit nem értek. Elég kegyetlenné vált az élet és az emberek inkább egymás ellen élnek már egy jó ideje.
Jól tudod.
Köszönöm.
Szia! Nagyon tetszett amit írtál és nagyon igaznak találom.Beszélünk a szeretetről, de nem gyakoroljuk.Halmozzuk a felesleges tárgyakat és ezektől várjuk a boldogságot.Nem is tudjuk igazán mitől érezzük rosszul magunkat, pedig sikeresek, gazdagok vagyunk, talán még egészségesek is.DE nincs igazi ölelés, meghitt beszélgetés, segítő, megértő barát stb.Mindenki kapni akar de adni senki sem. Segíteni a bajbajutotton, ma már nem divat.Haladunk az elmagányosodás felé.Kíváncsi vagyok, hány embert érdekel rajtam kívül felvetésed.
Itt az "érzések" kis betű.
Bela. tudtam.
Nagyon sokan keresik, talán nem ilyen összeszedetten, tudatosan, csak érzik, valami másra vágynak.
Mindennek alaprésze a jóság, ami divat múlt lett, mert aki jó, az balga is, és annak nincs értéke.
Az egyetemesen klasszikus értékek hiánya teszi egyre üresebbé, és egyre keresőbbé a mindennapokat, ezért is tudnak olyan nagy tért hódítani a tudat módosítások szerei:(